Élet & Stílus 2020. Nyári szám

négyszemközt
szükség, és ezt a saját környezetében, társakkal összefogva
tudja elkezdeni az ember. A természet csodálatos, minden
kizsákmányolás ellenére csak ad. Én a szabadban tudok a leginkább
feltöltődni. A kirándulás, a túrázás mindig új erőt ad.
– A járvány miatt a négy fal közé szorultunk mindannyian.
Hogyan éli ezt meg egy kamaszkorú fiúval? Szigorú vagy
megengedő anyuka?
– Sajnálom a szülőket és a gyerekeket is, hiszen mindenki
számára kihívást jelent ez a helyzet. Nekem boldogság, hogy
együtt vagyunk otthon, de tisztában vagyok azzal, hogy Misi a
saját kortársaival érzi magát a legjobban, hiányoznak a barátai.
Mindig elcsodálkozom, amikor egy szülő azt mondja, hogy a
gyereke a legjobb barátja. Én partnerként és nem barátként
kezelem a fiamat, nem rakok a vállára olyan terheket, amit
még koránál fogva nem bírhat el. Nem titkolom, ha gondjaim
vannak, de azt mondom neki, bízzon bennem, megoldom
azokat. Tudja, hogy mellette állok, mindig számíthat rám.
Megengedő vagyok, mert bízom benne, de természetesen
lehetnek titkai és olyan gondolatai, amiket nem velem akar
megosztani. Komolyan veszem őt, és azt, hogy lehet más az
ízlése, gondolkodhat másképp dolgokról. Nagyon szeretek
vele beszélgetni, akár egyetértünk, akár vitatkozunk. Én imádom
a kamaszkort, és értékelem, hogy a fiam remek ember.
Zenél és sportol. De ember, így – ahogy mindenki – tévedhet
ő is. Azt szoktam mondani neki, hogy mindannyian csalódunk,
tévedünk, a lényeg az, hogy tanuljunk belőle.
– Azt hiszem, ezt a tanulást senki sem úszhatja meg, hiszen a
felnőtté váláshoz nélkülözhetetlen a tapasztalatszerzés és az
önismeret. A színészek jobban vizsgálják önmagukat?
– Nem lehet megspórolni az önismereti munkát, hiszen rengeteg
felesleges tehertől szabadulhatunk meg. Ha tisztában
vagyunk azzal, hogy milyenek vagyunk, mik az erősségeink,
mik a gyengeségeink, jobban tudjuk működtetni az életünket.
A színészek többet vizsgálják magukat, hiszen fontos
megérteni, hogy hol találkozik a szerep a saját személyiségükkel,
miből tudnak építkezni. Minden bennünk van, a jó
és a rossz is. Például, ha dühöt érzek, és végiggondolom, hogy
miért, mire gondolatban végigjátszom, rájövök, hogy miért
lettem dühös, addigra le is csillapodom. Ha megtaláljuk a
kiváltó okokat, akkor már kezelhetőbbé válnak a negatív
érzelmeink is. Sokat dolgoztam magamon, többek közt,
hogy felismerjem a mintákat, amelyek mozgatnak, és már
tudom, hogy a cselekvés felelőssége az enyém – hogy mihez
kezdek velük: megtartom vagy felülírom azokat. Mára már
nemet mondani is megtanultam, pedig gyerekkoromban
erős megfelelési kényszerem volt.
– Hogyan tudott megbirkózni azzal, hogy nem vették fel a
főiskolára? Mindig is színésznek készült, vagy volt B terve?
– Egész kicsi korom óta erre készültem. Vigyori és bohóc
gyerek voltam, és nem volt más tervem. Jó pár évig zavart,
hogy nem vettek fel, sokáig szégyent éreztem. Aztán ez az
érzés átfordult bennem: mostanra csiklandós huncutságot
érzek, hogy úgy lettem színész, hogy nincs diplomám.
Tudom, hogy a magam részéről, a tehetségem szerint mindent
beletettem, és hálás vagyok a sorsnak a vezettetésért.
A célokat nem lehet görcsös akarással elérni, mert a görcsösség
visszájára fordíthatja a dolgokat. Én a munkában hiszek,
hogy mindent meg kell tennem, teljes erőből kell dolgozom,
másként nem tudok. A tehetség nem az enyém, azt kaptam,
és mivel nemcsak magamért vagyok a világon, hanem
része vagyok a közösségnek, ezért folyamatosan adásban
vagyok. Ha pedig hasonló energiájú emberekkel találkozom,
22