Élet & Stílus 2020. Nyári szám

négyszemközt
– Karantén ide vagy oda, úgy tűnik, nem hagyja unatkozni
a kreativitása. Hogyan telnek a napjai most, hogy nincsenek
színházi előadások?
– Örültem, hogy nem csörög az óra, hogy addig alhatok,
amíg jól esik, de mégsem tudok sokáig, mert kidob az ágy. Az
egyik felem hajlamos lenne elúszni, a másik azonban szervezi
a feladatokat. Új készségekre is szert tettem: a „Segítség,
itthon vagyok!” sorozatot magunk forgattuk távsegítséggel,
a riportokhoz nekem kellett vágóképeket a készítenem, és
ahhoz is meg kellett barátkoznom a technikai eszközökkel,
hogy mesét olvassak a közösségi oldalon. De szükségem van
kétkezi tevékenységre is, úgyhogy most éppen a fürdőszobát
újítom fel szigorúan saját kezűleg: festek, glettelek, ha kell,
még falat is húzok. Igaz, ez némi felfordulással jár, de végtelenül
boldoggá tesz, kivirul a lelkem, hogy újrahasznosíthatok
dolgokat. Kifogyhatatlan bennem az alkotási vágy, így
például készítettem egy elhasznált flakonból időkapszulát
az utókornak, amelyből majd megtudhatják, hogy mit csináltam
a karantén idején. Növényeket is ültetek a ház közös
kertjében. A környezet óvása a vesszőparipám. Meggyőződésem,
hogy nem véletlenül tartunk ott, ahol tartunk, sok jel
figyelmeztet arra, hogy másképpen kéne élnünk, nem lehet
a végtelenségig kizsigerelni a természetet. Ezért csatlakoztam
többedmagammal ahhoz a Párizsban megfogalmazott nemzetközi
felhíváshoz, amelyet már több száz magyar tudós
és művész is aláírt. Ebben a nyilatkozattevők arra szólítják
fel a világ vezetőit és embertársaikat is, hogy lássanak hozzá
a világgazdaság, a közös és egyéni céljainkat megalapozó
értékrendszerek felülvizsgálatához és alapos átalakításához.
– Minden út az első lépéssel kezdődik. Ön az „Ültessünk
tízmillió fát” nagyköveteként is sokat tesz azért, hogy ráirányítsa
a figyelmet környezetünk megóvásának fontosságára.
– Ez is szívügyem. Tavaly ősszel örömmel csatlakoztam
Bojár Iván András kezdeményezéséhez, és magam sem hittem,
hogy milyen gyorsan növekszik a táborunk: mostanáig
közel negyvenezer fát ültettünk el. Sokan jelentkeztek és
csatlakoztak hozzánk, egyénileg is és csoportok is: önkormányzatok,
erdészetek, civil szervezetek, akiket a körünkben
dolgozó szakemberek segítenek, hogy néhány év alatt
valóban a földbe kerülhessen tízmillió fa. A jó ügy olyan,
mint a mágnes, vonzza a hasonlóan gondolkodókat. Nemcsak
fákat ültetünk, hanem közösséget is építünk. Én hiszek
a közössé erejében. Fokozhatatlan az a tempó, amiben élünk,
megbetegíti az embert. Sokan magányosak, és szoronganak,
ezért is jó, ha találunk egy célt, ami összekovácsol, és
reménnyel tölt el. Biztos, hogy változásra, változtatásra van
21