POKORNY LIA,A TERMÉSZET LÁNYA„Mindennélfontosabbszámomra aszabadság.”A karantén időszakaalatt sem pihent az„egyszemélyes zenekar”.A színésznő forgatott ahome office viszontagságaitkifigurázó „Segítség,itthon vagyok!” címűsorozatban, mesét olvasottfel, növényeket ültetett, éssaját kezűleg újította fel afürdőszobáját. A Beugróbólmár jól ismert improvizációskészsége a járvány ideje alattsem hagyta cserben.
négyszemközt– Karantén ide vagy oda, úgy tűnik, nem hagyja unatkoznia kreativitása. Hogyan telnek a napjai most, hogy nincsenekszínházi előadások?– Örültem, hogy nem csörög az óra, hogy addig alhatok,amíg jól esik, de mégsem tudok sokáig, mert kidob az ágy. Azegyik felem hajlamos lenne elúszni, a másik azonban szervezia feladatokat. Új készségekre is szert tettem: a „Segítség,itthon vagyok!” sorozatot magunk forgattuk távsegítséggel,a riportokhoz nekem kellett vágóképeket a készítenem, ésahhoz is meg kellett barátkoznom a technikai eszközökkel,hogy mesét olvassak a közösségi oldalon. De szükségem vankétkezi tevékenységre is, úgyhogy most éppen a fürdőszobátújítom fel szigorúan saját kezűleg: festek, glettelek, ha kell,még falat is húzok. Igaz, ez némi felfordulással jár, de végtelenülboldoggá tesz, kivirul a lelkem, hogy újrahasznosíthatokdolgokat. Kifogyhatatlan bennem az alkotási vágy, ígypéldául készítettem egy elhasznált flakonból időkapszulátaz utókornak, amelyből majd megtudhatják, hogy mit csináltama karantén idején. Növényeket is ültetek a ház közöskertjében. A környezet óvása a vesszőparipám. Meggyőződésem,hogy nem véletlenül tartunk ott, ahol tartunk, sok jelfigyelmeztet arra, hogy másképpen kéne élnünk, nem leheta végtelenségig kizsigerelni a természetet. Ezért csatlakoztamtöbbedmagammal ahhoz a Párizsban megfogalmazott nemzetközifelhíváshoz, amelyet már több száz magyar tudósés művész is aláírt. Ebben a nyilatkozattevők arra szólítjákfel a világ vezetőit és embertársaikat is, hogy lássanak hozzáa világgazdaság, a közös és egyéni céljainkat megalapozóértékrendszerek felülvizsgálatához és alapos átalakításához.– Minden út az első lépéssel kezdődik. Ön az „Ültessünktízmillió fát” nagyköveteként is sokat tesz azért, hogy ráirányítsaa figyelmet környezetünk megóvásának fontosságára.– Ez is szívügyem. Tavaly ősszel örömmel csatlakoztamBojár Iván András kezdeményezéséhez, és magam sem hittem,hogy milyen gyorsan növekszik a táborunk: mostanáigközel negyvenezer fát ültettünk el. Sokan jelentkeztek éscsatlakoztak hozzánk, egyénileg is és csoportok is: önkormányzatok,erdészetek, civil szervezetek, akiket a körünkbendolgozó szakemberek segítenek, hogy néhány év alattvalóban a földbe kerülhessen tízmillió fa. A jó ügy olyan,mint a mágnes, vonzza a hasonlóan gondolkodókat. Nemcsakfákat ültetünk, hanem közösséget is építünk. Én hiszeka közössé erejében. Fokozhatatlan az a tempó, amiben élünk,megbetegíti az embert. Sokan magányosak, és szoronganak,ezért is jó, ha találunk egy célt, ami összekovácsol, ésreménnyel tölt el. Biztos, hogy változásra, változtatásra van21