Élet & Stílus 2020. Nyári szám

fókuszban
azért mondott, hogy a plusz kiadásból „minden érintettnek
részt kell vállalnia”.
Elsőként Kanada jelentette be, hogy ha marad az eredeti
– 2020-as – időpont, nem indítja sportolóit Tokióban, majd
az újabb, s egyre hangosabban szólók között megjelent az
Egyesült Államok is. A sportban, s a sportszponzorálásban
is befolyásos nagyhatalom fellépése (hogy mást ne említsünk:
az NBC a nyári olimpiák tévéközvetítéseiért dollár
százmilliókat fizet) megadta a végső lökést, amikor azt kérte
a NOB-tól és a japán vendéglátóktól, hogy a tokiói olimpiát
halasszák el.
Nyilvánvalóan nemcsak financiális gondok adódnak az
olimpia „eltolásából”. Megkerülhetetlen, és egyelőre megválaszolatlan
kérdés például, hogy miképpen módosul, változik-e
a pandémia által ugyancsak sújtott szponzorok, a
NOB támogatói között felvonuló világcégek hozzáállása,
vagy hogy mi lesz a sportolók lakhelyéül szolgáló olimpiai
faluval, melynek lakásait a nyári versenyek után, még idén
értékesítették volna. Aztán: hogyan oldják meg az olimpiai
létesítmények őrzését, karbantartását, vagy ott van a már
lefoglalt és kifizetett szállások ügye, a repülőjegyek kérdése...
Még leginkább a versenynaptárban előállt eseménytorlódás
gondja tűnik viszonylag gyorsan orvosolhatónak.
Már pusztán azért is, mert viszonylag hamar sikerült kitérnie
egymás útjából a világ első és harmadik számú sporteseményének,
azaz az olimpiának és az atlétikai világbajnokságnak.
Utóbbit csaknem akkor rendezték volna, amikorra
a 2020-as játékokat áttették, ám voltak annyira bölcsek
és rugalmasak a sportok királynőjét irányítók, hogy ők is
későbbre – 2022 júliusára - halasszák saját vébéjüket, így
elkerülve az ütközést.
Felötölhet bennünk a kérdés: vajon a 2021-es Tokió 2020,
vagyis az egyéves előre ugrás mennyiben befolyásolja, milyen
mértékben hozza nehezebb helyzetbe a sportolókat, köztük
a mieinket, akiknek ugyanúgy alkalmazkodniuk kell az új
helyzethez, mint riválisaiknak.
16