ÚJság - Ősz

I/3
ŐSZ

Enyészet
M A G U N K B A F O R D U L Á S
GYÖKEREK

"Megsemmisülés nincs,
csak örökös átváltozás."
Müller Péter
Köszöntelek Tisztelt Olvasó!
Elérkeztünk az év enyészet idejéhez. Mint a fizikai létben minden, elmúlik ez
is. De nem úgy, hogy megsemmisül, hanem átalakul. Ez az időszak emlékeztet
minket arra, hogy semmi nem örök, minden a megújulás felé terel minket.
Ehhez az elkövetkezendő időszakban nyerhetünk erőt és elszámolhatunk
magunkban az év napjain átélt eseményekkel és tetteinkkel. Az elmélyülés
segít, hogy újjá alakuljunk és elhagyjuk a már minket nem szolgáló
szokásainkat, korlátozó gondolatmeneteinket, dogmáinkat. Kívánok ehhez
időt, erőt és energiát!
Újra bemutatkozás, tudatos háztartás, Őszi Napéjegyenlőség,
gyógynövénykedés, receptek, gyerekszáj, Boldogasszony napok, őszi
merengés a diófáról és rendezvényeink tarkítják majd a magazint. A konkrét
eseményekről a facebook ÚJság oldalán informálódhatsz.
A jelen szám a nyári táborok, nyaralások és természetesen a munka mellett,
elég fáradságosra sikeredett, de reméljük, hogy így is a megfelelő minőséget
kapja az Olvasó a kezéhez!
"A mű egyetlen értelme, hogy mialatt az ember dolgozik rajta, az emberre
visszahat és tisztít és ébreszt és világít. Mindig kétes, hogy másra hatást
gyakorol-e és milyet. A műveket, ha azokon már felkapaszkodott, el is lehetne
égetni, ha érdemes lenne, de a legjobb még ezzel sem törődni, mindenki
tegyen azokkal, amit akar, vagy porladjanak el a feledésben. Amit alkotok, az
semmis. Csak az van, ami vagyok. Aki marad és megmarad. Csak a lét pozitív,
ami a léten kívül lenni látszik, negatív. "
(Patmosz I. 249. o.) #HamvasBéla

Két évvel ezelőtt gondoltunk egy
merészet a férjemmel, és Budapestről
Baranyába költöztünk az unokáink
után. Régóta terveztük, hogy valahol
vidéken szeretnénk öreg napjainkban
élni, de azt igazán nem gondoltuk,
hogy ilyen messze kerülünk addigi
életünktől.
A Papa már nyugdíjasként költözött.
Örült a nagy kertnek, mindig talál
tennivalót a ház körül, és én sem
szoktam unatkozni naphosszat, de
kellett valami elfoglaltság, olyan, ami
hoz némi pénzt a konyhára.
Sokféle dologgal szeretek foglalkozni. Imádok mesélni az unokáimnak (és
minden gyereknek, felnőttnek, aki a közelembe kerül, és hajlandó a meséimet, a
felolvasásaimat meghallgatni), nagy szerelem nekem a fotózás, de egyikben
sem sikerült meglátnunk a megélhetést. Szeretek a konyhámban molyolni,
innen jött az ötlet: kerüljön ki Pannus kezei közül jóféle házi száraztészta,
mások asztalára is. Tyúkudvart építettünk a szántóföldünkön, tyúkokat, gépeket
vettünk, engedélyeket intéztünk, aztán egy évre rá, hogy új otthont teremtettünk,
útnak indítottuk kis manufaktúránkat, a PANNUS TÉSZTÁT.
Pannus
teszta

Miután így irányba tettük életünk szekerét ismét, nekem hiányozni kezdett a
közösségi munka. Akartam megismerni a körülöttem élőket, újabb
barátságokat kötni.Pesten sok mindennel foglalkoztam: voltam a Télapó
segédje (sütöttem a kekszeket az ajándék zacsikba), részt vettem karitatív
munkában (friss zöldséget, gyümölcsöt, tartós élelmiszereket gyűjtöttem a
Wekerlei Zöldségkommandóval rászoruló családoknak), zsűriztem
süteménysütő versenyen, részt vettem garázsvásár-fesztiválokon, és még
soksok programban, és ez kezdett nagyon hiányozni. Elsőként egy közös
tökfaragáson vettünk részt az unokáimmal a helyi kultúrházban. Sikerült
összehozni egy mese-olvasást, és egy Wass Albert felolvasó estet a falunk
könyvtárában.Ismerkedős kiránduláson vettem részt a tavaszi erdőben:
nemcsak az emberekkel, a körülöttem lévő tájjal is keresem a kapcsolatot.
Húsvétra készülődve, tojásírást tanultam a szomszéd faluban.
Régi vágyam, hogy közösen készítsünk csigatésztát az ünnepi
húslevesekbe, most megvalósulni látszik: már három alkalommal jöttünk
össze, asszonyok, és pödörtünk. Remélem, sikerül hagyományt teremteni. A
végére hagytam, pedig az egyik legnagyobb újdonság az életemben:
egymásra találtunk ez év elején az ÚJság alakuló csapatával… nagy kihívás
ez nekem, a grafomán háziasszonynak, aki írásban is szeret sokat
’karattyolni’. … és mennyi minden van még, amit megvalósítanék… amit
szeretnék megtanulni! Úgy érzem, nem Wekerle- fogok unatkozni Várhelyi Panni a fotója következő
évtizedekben.

E G Y
tudatosabb háztartással
foglalkozó
H Á Z I A S S Z O N Y P R A K T I K Á I
MOSTANSÁG RENGETEG SZÓ ESIK A KLÍMAVÁLTOZÁSRÓL, ENNEK
MINDENNAPI ÉLETÜNKRE GYAKOROLT HATÁSAIRÓL ÉS A HOSSZABB
TÁVÚ LEHETSÉGES KÖVETKEZMÉNYEIRŐL, A KATASZTROFÁLIS
JÖVŐRŐL. EZEKRE A HÍREKRE SOKFÉLEKÉPP REAGÁLHATUNK:
KÖZÖNNYEL, HOGY MINKET EZ ÚGYSEM ÉRINT, VAGY NEM RAJTUNK
MÚLIK; MOST MÁR ÚGYIS MINDEGY; PÁNIKKAL, FÉLELEMMEL; VAGY
LÁTSZATMEGOLDÁSOKKAL, PÉLDÁUL MEGOSZTJUK AZ ÉPP AKTUÁLIS
FIGYELEMFELKELTŐ KUTATÁST A FACEBOOKON, EZZEL IS NYUGTATVA
A LELKIISMERETÜNKET, HOGY ÉN MÁR TETTEM AZ ÜGYBEN VALAMIT,
FELHÍVTAM MÁSOK FIGYELMÉT IS.

Bármely reakció teljesen emberi, jómagam is kipróbáltam mindegyiket.
Aztán felismertem, hogy az energiáimat az irányba kellene mozgósítani a
mindennapokban, hogy a saját életemben kezdem a változtatásokat, és
folyamatosan vizsgálom, hogyan tudnám még inkább átalakítani a napi
rutint, hogy ne terheljem még jobban a földet és becsüljem meg mindazt,
amit a természet ad. Ebben nagy segítségemre van a férjem, aki jóval
környezettudatosabb nálam, és kreatívabb is. Az alábbiakban négy területre
összpontosítva törekszem megosztani Veletek azokat a kezdeti lépéseket,
tippeket, ami egy 4 fős család életében kisebb lemondásokkal, de még
teljesen kényelmesen megvalósítható. Szeretném hangsúlyozni, hogy
kezdeti lépések, a környezetemben is sokan sokkal tudatosabban csinálják
ezt, tehát nem a „tuti” módszereket fogom megmondani, csupán tippeket
adni mindazoknak, akik érzik, hogy szükséges és sürgető a változás.
HÁZTARTÁS
A pékárut, gyümölcsöt, zöldséget körülbelül 2 éve kis szütyőkben vesszük,
mindig van kettő a táskámban, így bárhol, bármikor elő tudom venni, és
abba kérni/tenni a kiflit, zsemlét, kenyeret, almát stb. Kezdeti megoldásként
az is megteszi, hogy az egyszer használatos zacskók fogalmát elfelejtjük, és
annyiszor visszük magunkkal a bevásárláshoz a zacskókat, amíg tönkre
nem mennek – ezt évekig csináltuk. Ugyanígy újrahasznosíthatóak a
pékáruk vásárlásakor kapott papírzacskók is, például remek magtárolók, de
gombok, kártyák, puzzle-k tárolására is tökéletesek.
· Minden táskámban van egy-két vászonszatyor, bárhol, bármit vásárolok,
soha ne kelljen műanyagot venni.
· Mindenből keressük a legnagyobb kiszerelésű termékeket, és itthon
porciózzuk (tészták, ecet, liszt, étolaj, stb.).
· Amiből létezik, az üveges kiszerelést választjuk (pl. paradicsompüré).
· Amiből lehet, kimért árut veszünk, a saját, műanyag tárolóinkba (rizs,
bulgur, kuszkusz, mogyoró, mazsola, lencse, bab, stb.) – nagy
segítségünkre van ebben a Pécsett nemrég nyílt Zöld Blokk
csomagolásmentes bolt (https://www.facebook.com/zoldblokk/).
· Találtunk húsboltot is, ahol az általunk vitt tárolókba mérik a húst.
· A tejet hétvégén a piacon vesszük a saját üvegeinkbe, törekszünk egész
hétre beszerezni az adagot.
· A tej egy részéből joghurtot készítünk házilag.
· Sajtokat szintén piacon veszünk nagyobb dobozba, így könnyen tárolható a
hűtőben is.

Gina fotója
· A zöldségek egy részét
közösen termeljük a Hétágfa
Ligetben
(https://hetagfa.weebly.com)
- A zöldségek héját és a
gyümölcsmaradékokat,
tojáshéjat komposztáljuk,
aztán megy a kertbe.
· Törekszünk csak
pálmaolaj-mentes
termékeket fogyasztani.
· A tojásokat nem
nagykerben, hanem háztáji
tyúktartásból szerezzük be.
· Kerüljük a műanyag
poharak, evőeszközök
használatát, általában csak
olyan helyen iszunk például
kávét, ahol van bögre.
· A fagyit mindig tölcsérbe kérjük.
· Bárhová megyünk, mindig viszünk 4 kulacs vizet, ami bárhol utántölthető
(még…).
· Évek óta nem kérünk a postaládába színes reklámújságokat.
· Szendvicseinket is dobozba vagy újraszalvétába csomagoljuk.
· Befőzünk (lekvárt, szörpöt, befőttet, lecsót), aszalunk-szárítunk (gyümölcsöt,
gombát, fűzereket, gyógynövényeket).
TAKARÍTÁS
· Ecettel és szódabikarbónával takarítunk évek óta.
· Luffa szivaccsal mosogatunk, kukoricarostból készült törlőkendőt használunk
– ezek lebomlóak.
· Ecetet használunk pár csepp illóolajjal öblítőszerként mosáskor.
· A mosószert férjem „gyártja”házilag – folyékony és por állagút egyaránt.
· Öntözésre esővizet vagy zölségmosásból maradék vizet használunk.
· A gyerekek és a zuhanyzás után maradt fürdővizet wc öblítésre vagy
felmosásra használjuk – csak 1-2 vödör és két kéz kell hozzá.

· Nem használunk háztartási törlőkendőt, szalvétát, konyharuhával vagy
bármi kimosható textíliával jól pótolható.
HIGIÉNÉ
· Szappannal fürdik az egész család, amit már magunk készítünk (főként a
férjem szeret kísérletezni a szappangyártássalJ).
· Még keressük az ideálisat, de samponszappant használ már a család fele.
· Intimkehely használata betét és tampon helyett (és/vagy mosható betét).
· Fogkrém helyett fogtabletta használata (ez még kísérleti fázisban tart).
· Műanyag fogkefe helyett bambusz fogkefét használunk.
· Homokórával zuhanyzunk, így nincs esély a zuhany alatt „merengeni”.
· Férjem már csak textil zsebkendőt használ, ezen a téren még át kell
„ugranom” a saját határaimat.
· Férjem szakállas, így soha nem kell borotválkoznia, én pedig epilátort
használok – nincs kozmetika, nincs a gyantázás hulladéka.
ÖLTÖZKÖDÉS
· Ruhákat turkálóban veszem általában, a gyerekek megöröklik egymástól,
barátoktól, szintén használtruha boltokból.
Összegzésként egy mostanság elterjedőben lévő gondolatot osztanék meg
Veletek: nem az a fontos, hatékony a környezettudatosság szempontjából,
hogy egy ember vagy család csinálja tökéletesen, hanem, hogy milliók
egész jól. Hajrá Mindenkinek!
Mucsi Georgina
Kistótfalu
Hétágfa Egyesület
Gina saját textil zsákjai és újraszalvétái

A Diófa
" A D I Ó F Á R Ó L N E M L E H E T L E L K E S E D É S N É L K Ü L Í R N I .
O A K E R T N E S Z T O R A , S Z E N I O R A , B Ö L C S , Ö R E G
U R A L K O D Ó J A . M A G A S É S S Z É L E S E N E L T E R Ü L O
K O R O N Á J A S O K H E L Y E T K Ö V E T E L . M É G S E M
S A J N Á L O M T O L E , M E R T A D I Ó F A K Í N Á L J A A
L E G S Z E B B , L E G I L L A T O S A B B L O M B S Á T R A T ; A Z O
Á R N Y É K Á B A N O T T H O N É R Z I M A G Á T A K E R T É S Z ,
M E R T A Z I D E Á L L Í T O T T Ü L O A L K A L M A T O S S Á G O N A
L E G K E L L E M E S E B B T A V A S Z T Ó L O S Z I G R E G G E L I Z N I ,
O L V A S G A T N I , D É L U T Á N E G Y J Ó Í Z U T S Z U N Y Ó K Á L N I ,
V A G Y B A R Á T O K K A L E G Y P O H Á R P I N C E H I D E G B O R T ,
F O R R Ó , I L L A T O S K Á V É T E L F O G Y A S Z T A N I , E S E T L E G
E G Y I Z G A L M A S U L T I P A R T I T E L J Á T S Z A N I . É S P E R S Z E
A F R I S S E N S Z E D E T T , F E L T Ö R T , M E G H Á M O Z O T T D I Ó
S E U T O L S Ó D O L O G , K Ü L Ö N Ö S E N , H A N É H Á N Y S Z E M
É D E S S Z O L O T I S N Y Ú J T H O Z Z Á A K E R T . "
- Í R J A B Á L I N T G A Z D A

Nekem nagy szerelem volt a mi mártoni diófánk. Nem tudnám szebben
fogalmazni, mit éreztem, amikor ott voltam a kertben, amikor terítettem az alá tett
asztalra, amikor hintáztak az ágára szerelt hintán az unokáim. Mindig is azt
éreztem, hogy ő lesz az, aki IGAZÁN hiányozni fog, ha egyszer eladjuk a
nyaralót.Egy este (még Pesten laktunk akkor), a vacsora asztalnál beszélgettünk,
tervezgettünk, mi lesz, hogy lesz, ha egyszer megvalósíthatjuk az álmunkat...
nagy ház, nagy kerttel, birtokkal... saját gazdasággal.Én soksok diófát szeretnék.
Megtanulni a diófát nagyon-nagyon. Mindent tudni róla, gondozni, szeretni, és
ezt a szeretetet megmutatni az unokáimnak is.A terv egy része megvalósult.
Fölszámoltuk a pesti életünket, eladtuk a nyaralót is, a diófával. Van nagy ház,
nagy kerttel, gazdasággal. Diófa is jutott, még, ha nem is akkora, mint a mártoni.
Megvalósulni látszik az álom ama része is, hogy legyen több diófa, legyen miről
szüretelni az unokáknak, ha úgy alakul a sorsuk, hogy ez adja majd a
kenyerüket.Amikor szedjük a diót, törjük a karácsonyi (vagy máskor sütött)
süteményeinkhez, mindig eszembe jut Csaba testvér története a kilenc diófáról.
Ismeritek?
Böjte Csaba: Kilenc diófa
Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében
egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk
társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül
elkezd mesélni: - Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a
közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret
eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy
szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett
diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a
nyurga nagy fák árnyékában... - Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül
maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel
összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon
hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha
hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak
tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt
a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy
aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is
megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy
imádságot...

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok,
némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem és megálltam. Az utasom a
reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre.
Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el,
nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat, aki a diófákat ültette... Szó
nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet
nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre.
Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem
ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka
gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi
gondjaira. Járható út... Megyek, én is veszek tíz facsemetét!
Szeretettel, Csaba testvér
Várhelyi Panni
írása és fényképei
Pannus tészta

A F Ö L D I M E G N Y I L V Á N U L Á S
Kisboldogasszony
S Z E P T E M B E R 8 .
Petrás Mária kerámiája

A régi hagyomány úgy tartotta, hogy a fecskék megvárják és köszöntik
Kisboldogasszonyt, ezért hívták még Fecskehajtó Kisasszonynak is.
Elröpülnek a Fénnyel és hamarabb sötétedik. Lassan-lassan beköszönt az
enyészet ideje. Kicsit hűvösebbek az éjszakák, így a nappalok is.
Már a kínai krónikák megörökítették azt a régi táltos hiten alapuló hun
szokást, miszerint a hun főkirály hajnalban kimegy a sátrából és
meghajlással üdvözli a felkelő Napot. Nemcsak az ázsiai, hanem az európai
hunok, Attila népei is megtartották emlékezetükben ezt a régi hagyományt.
Az írásos feljegyzések szerint a magyaroknál a 11. században is megvolt ez
az ünnep, ami arra utal: nem idegen hagyományról, hanem az ősi táltos hit
továbbéléséről lehet szó.Legjobban és legszebben Molnár V. Józsi bácsi
szavait tudnám idézni:
"Valamikor Krisztus születése előtt 2000 évvel népünknél megformálódott -
Isten akaratából - a Két Boldogasszony fogalma. Ő egy szellemlény, aki
előkészítette a teremtő Istennek Földre születését és azt a drága népet, melynek
tagjai vagyunk.A székely kapuk kapuoszlopán az életfa, a szemöldökfán pedig az
ott lakó ember életútja elevenedik meg. A kopjafákba bevésve e földi létből
eltávozottak maradnak köztünk a szeretetünkkel és tiszteletünkkel körülvéve szinte
romlatlan testtel. Ezek mind az ősi hitvilágunk itt maradt emlékei, jelképei.
Közülük is legjelentősebb a ma is még élő, ősi időkbe visszanyúló Boldogasszony
tisztelet.

Erdélyben - még ezt az ősi Boldogasszony tiszteletet is beleértve - a magyar
múltat és a magyar múlt emlékeit az egyházak mentik és őrzik. Jellemző sorsukra,
hogy templomaik zömmel erődtemplomok, mint például a gyergyószentmiklósi
örmény erődtemplom vagy a kalotaszentkirályi unitárius templom. Ősi magyar
Istenanya ábrázolásokat találunk bennük, akiket az itt élő magyarokká lett
örmények, más helyeken a székely-magyarok a Boldogasszony mellett Babba
illetve Babba Mária néven ismernek..."
Minden évben összegyűlünk szakrális körben, hogy megéljük, vagy
megmutassuk egymásnak, hogy a mindennapi létben hogyan mozdul meg
bennünk Boldogasszonyságunk. Rituális mosakodással kezdünk, hogy
megtisztulva álhassunk az alkotás, a lélek ihlete előtt. Tavaly a kórosi
református templom, kazettás mennyezetéről vettünk mintákat. ezt
felhasználva rajzoltuk ki magunkból isteanyai virágainkat. Maga
Kisboldogasszony is egy virág, ami kinyílott itt a földi létben és megmutatta
jóságát, könyörületességét, önfeláldozását és befogadását, hogy mi is
példát tudjunk venni róla.

Ez az ünnepnap mindenképpen a
megtestesülésről, a fizikai
valóságról szól. Úgy gondolom,
hogy erre kell összpontosítani,
hogy majd az őszi összegzés
pillanatában képesek legyünk
rátekinteni, mi az amit
magunkévá tettünk a 7 fokozatú
lépcső (hét Boldogasszony)
megmászásakor.
Nagy íróinkat is megihlette
létezése. Így Balassi Bálintot is.
Ösztönözlek arra, hogy akár egyedül, akár kisebb csoportokban, kezdjetek
el összejönni és ünnepelni a Hét Boldogasszony bármelyik napján. Mindegy
mit csinálsz/tok, de a női-férfi princípium kiegyenlítődését tűzzétek célként ki.
Világunkban nagyon fontos, hogy ez megtörténjen és visszaálljon az
egyensúly érdekében. Köszönöm.
(Fotók, írás - Pagonyi Gabriella - Hét Boldogasszony)
Jőjj kedvem, teljes örömöm,
Űzd el a bűnt szívemről,
Kisasszonynak, Máriának
Szépsége ma földerül.
Balassi Bálint
Volterra - A Szűzanya születése

P A G O N Y I T Í M E A
Fejlődés jógával,
avagy mik az
első lépések?

Mint már a nyári számban is beszéltem róla, az ősi iratok a fejlődéshez,
megvilágosodáshoz vezető utat nyolc pontban foglalták össze, amely a jóga
nyolc tagjaként (ashtanga) vált ismertté.
Ezt a nyolc tagot -fejlődési szintet- egy fával lehet ábrázolni. Miképpen a fa
is a gyökerekből ered, a fejlődést is érdemes a gyökereknél kezdeni.
Ezek az erkölcsi alapelvek, amiket a jóga nyelvén jamáknakneveznek.
Lássuk be, elég nehéz úgy megvilágosodni, hogy például még kapzsik
vagyunk, vagy hajszoljuk az élet élvezeteit!A jamák a következők:
-Áhimszá (nem ártás)
- Szatja (Igazsághoz való hűség)
- Brahmacsarja (önmegtartóztatás)
- Asztéja (lopástó való tartózkodás)
- Aparigraha (kapzsiságtól való tartózkodás)
Az áhimszá elemzése után következzen a szatja. Mi is az igazság?
Mahátma Gandhi szerint:
„Az Igazság Isten és
Isten az Igazság.”
Mivel mindenki egyedi sorssal születik a Földre, ezért mondhatjuk, hogy
mindenkinek igaza van, legalábbis a maga életében. Azonban vannak azért
egyetemes igazságok is, és valószínűleg ezekből alakultak ki annak idején a
földi törvények is. Sajnos, azóta ezek már jócskán félremagyarázott,
elferdített igazságok lettek.

A jóga szemszögéből nézve, az egyéni fejlődésben kereshetjük az
igazságot. A tanulás folyamán az ember megismeri a szavak valódi
jelentését, és akkor már magáról is tud objektív képet alkotni. Hiszen a
legtöbb embernek van egy kialakult képe önmagáról, és bizony mindenkit
rosszul érint, ha az igazsággal szembesül, ami nem egyezik az ő eddigi
képével. Csak, ha hűek vagyunk az igazsághoz, akkor tudjuk megérteni, mit
is láttunk eddig rosszul.
A gyakorlásban az igazsághoz való hűség például, ha látom,hogy ezt a pózt,
ászanát én most még nem tudom megcsinálni, ezért nem erőltetem. Vagy
legutóbb megcsináltam, de most nem megy, akkor elfogadom, hogy ma
éppen ez van.
A hétköznapi életben is érvényes ez, amikor esetleg túl sokat vállalok
magamra, vagy olyat, ami nem nekem való.
Úgyhogy valóban Isten az igazság, hiszen, ha hallgatok a saját isteni
Önvalómra, a belső bölcsességemre, akkor tudom, mi helyes, és mi nem.
Következzen a brahmacsarja:
Az önmegtartóztatást a szexualitással szokták összekapcsolni, pedig
másban is lehet alkalmazni.
Én inkább önmérsékletnek nevezném, így már talán nem hangzik olyan
rémisztően. Beszélhetünk a test, a beszéd és a tudat megtartóztatásáról.
A test megtartóztatása jelenti azt is, hogy nem vagyunk rabjai a testi
élvezeteknek, és tudjuk, ez nem csak a szex lehet.Aki a beszédben tudja
alkalmazni, az feleslegesen nem fecseg, ellenben, ha kell, megszólal.
A tudatunk pedig csapongás helyett képes nyugodtan áramolni.Ezeket akkor
tudjuk megvalósítani, ha megtanulunk hallgatni a felsőbb tudatosságunkra,
bölcsességünkre.Amikor az ember a hétköznapi cselekedeteit úgy végzi,
hogy nem gondol az eredményre, jutalomra, nem a saját dicsőségének
találja a sikereket, hanem tudja, hogy őbenne az isteni bölcsesség nyilvánul
meg, akkor mértékletessé válik.
Az asztéja és aparigraha meglehetősen hasonló elvet takarnak:Ha
megelégszem azzal, amim van, és tudom, hogy mindent megkapok, amira
szükségem van, akkor nem akarom másét elvenni, és nem sajnálok mástól
semmit, mert tudom, hogy mindenkinek jut bőven.
Ezért nem is akarok felhalmozni vagyont, és szívesen adok
másnak, akinek szüksége van rá.

A gyűjtögetés az Isten és önmagunk iránti bizonytalanság jele.A lopástól
való tartózkodás nem csak a dolgok engedély nélküli eltulajdonítására
vonatkozik, hanem arra is, hogy ne használjunk semmit a rendeltetésétől
eltérő célokra, vagy a birtokosa által engedélyezett időn túl. Így kiterjed a
hűtlen kezelésre, a bizalommal való visszaélésre a rossz gazdálkodásra is.A
jógi szerint már az is lopás, ha olyan dolgokat vesz magához, amikre nincs
szüksége.Véleményem szerint a jamák nem különíthetők el egymástól,
hanem mindegyik összefügg a másikkal, összességükben szükségesek a
továbblépéshez. Már ha tovább akarunk lépni!
Remélem, segíteni tudtam egy kicsit, és további jó elmélkedést kívánok
mindenkinek!
Pagonyi Tímea, Szőkéd

tudásőrzők
PAGONYI GABRIELLA RIPORTJA

Hajnalban hangos dobolásra ébredünk és egy perui szertartásvezető énekel
a Négy elemet híva. Körben emberek állnak és fogadják a tisztítószertartás
bevezetőjét. Majd bevonulnak a kunyhóba és a tűzőrzők beviszik az éppen
következő forró követ, melyre bent vizet locsolnak, és növényeket füstölnek
a szellemi tisztulás érdekében. Sok beteg ember is ellátogat ilyenkor, akik itt
vélik megtalálni a gyógyuláshoz vezető utat. Feltűnően sok a fiatal. Vannak,
akik a fesztiválok hangulatát keresik és járják végig mindegyiket. Vannak,
akik valamifele mélyebb kapcsolatra vágynak a transzcendenssel.
Mindenesetre, ebben a sokszínű, világokat összekötő, és azonos hangra
hangolódó eseményben erre alkalmuk nyílik.
Én aktív résztvevőként vagyok jelen testvéremmel és barátnőmmel. A
tavalyi rendezvény után visszahúzott a szívünk.
Testvéremet, Pagonyi Tímeát kérdezem:
- Mi ösztönzött arra, hogy elgyere a Napszarvasra?
- Tavaly olyan lelkesen meséltél róla. Úgy éreztem, szükségem volna egy kis
feltöltődésre, valamint reméltem,hogy ad némi inspirációt a
továbbhaladásra.-
Első napunkon didgeridoo (didzseridu) mühelyben veszünk részt. A
didgeridoo talán még nem annyira közismert nálunk, bár már sok fiatal és
együttes is használja, mint a Samsara Boulevard - akik fellépők is voltak itt.
Jankovich Zoltán - e hangszer rajongója - elmeséli, hogy milyen érdekes
tapasztalásai voltak, mikor végre valóban meg tudta szólaltatni. Ez a
hangszer egy üreges fa. A végén laza szájjal belefújva rendkívüli és
változatos hangokat tudunk kicsiholni belőle. Ausztráliában őshonos, és
szertartásokon használták, amint Zoltán is rámutat. Ő is ezzel a hangszerrel
ért el egy felfokozott tudatállapotot. Ezzel meditál. A fújos hangszer annyira
berezonál, hogy sejtszinten hat. Szinte elkezdenek rezegni a részecskék a
testben. Ezt bizton állíthatom, mert csekély tapasztalatom nekem is van
ebben. A műhely végén mindenki kipróbálgatja az arra a célra hozott
didzsiket
Délután Elekes Gábor és Elekesné Czaga Orsolya jurtás előadására
megyünk. Ők egy pszichológus házaspár, akik a sámáni technikákkal és
dobolással gyógyítják pácienseiket, mint azt már a világ többi részén is
teszik újra. Elmesélték a perui Takiwasi (kecsua nyelven az “éneklő ház”)
gyógyító központban való részvételüket, ahol megosztották tapasztalataikat
is. Itt nemcsak az embereket, de a környezetet is gyógyítják.

Következő nap Lóki György magyar solymász bemutatóját nézzük végig, aki
szenvedéllyel, és igen nagy szeretettel beszél ragadozó madarairól. Első
alkalom volt, hogy egy sólyom szemébe nézhetek és engem is meglep, de
azonnal a neolítikus Egyiptomban találom magam az idő törtrészéig.
Megdöbbentő elmény! György családi vállalkozásban éli a madarai
szeretetét. Már Mátyás fia is kiérdemelt egy sólymot. Szerinte a
magyarságnak erősen kellene őríznie a solymászatot, és mélyen
kapcsolódni ezekhez a méltóságteli állatokhoz.
Robin Youngblood az Egyesült Államokból érkezett és szerinte az egyetlen
lehetőség arra, hogy újból egészséges közösséget tudjunk alkotni, ha
követjük a Föld, mint élőlény természeti ritmusát és emlékeztetnünk kell
egymást arra, hogy kapcsolódnunk kell az Egyben. Abban az EGYben, amit
mi Istennek hívunk.
Wiruungga Dunggiirr Ausztrál aboriginal bozótfúves, szertartás vezető és
tanító, párjával Peet Lalleman Garra Surinam-i bölcsesség őrzővel és
szertartás vezetővel élvezhetünk egy beszélgetést, amiben messze
kalandozunk az időben. Zenével, énekkel és tánccal kapcsolódnak őseikhez.
A bumeráng, a természetes festékek és az állatbőrök jelentését, és a
ceremóniákon való részvételt tanuljuk.
Fotó - Bek Balla Mónika
A sok ülés, és tudati befogadás után jól esik
az utolsó napi reggeli jóga óra, Juhász
Csillával, aki többek között Indiában az
Ananda Ashramban sajátította el mély
jógatudását. Mely főként nem a
testgyakorlásokra korlátozódik. Ez is szellemi
út, melyen az önmegismerést lehet követni.
Régebbi jurtás elvonulásom mestere is
ideutazott. Ezért kérdés sem volt, hogy nála is
időzünk. Már eddig is feltűnt, hogy milyen
szomorú hangulatú az idei találkozó. De itt
egyértelművé vált, hogy a magyar vizi
szerencsétlenségben elhunyt koreai emberek
sora folytatódott itt is. Az egyik koreai sámán
asszony rokonai autóbalesetet szenvedtek.
Ezen túlmenően ott volt a szibériai és
amazóniai égő erdők terhe is. Minden tudó
ember itt segíti a lelkek könnyebb átkelését és
az eső kiimádkozását.

Ehhez adjuk mi is saját erőnkkel a segítséget. Somogyi Istvánnál is ilyen
erős zenés, énekes transz van. Érezni lehetett a levegő egyre erősebb
melegedését, ahogy a jurtában gyorsulnak dobok, ének és csörgő hangok
egy ütemre szólnak. Felemelkedik a lelkem.
Természetesen annyi féle és jellegű szertartás van, hogy egy testben
lehetetlenség lett volna mindenhová eljutni. Ezek csak személyes
igényeinket elégítették ki. Kanadából, Mexikóból, Csilléből, Írországból,
Peruból, Romániából, Norvégiából, Franciaországból, Svédországból,
Törökországból és Magyarországról is jeles sámánok gyűltek itt egybe.
Esténként együttesek léptek fel, mint Meszecsinka, Samsara Boulevard,
István Sky...stb.
Összegzésként újra testvérem felé fordulok:
- Mint jóga oktató, hogyan értékeled a rendezvény légkörét?
- Ha a jóga felől nézzük, bárhol lehetőség volt az elmélyülésre, könnyen
találhatott az ember alkalmas helyet erre. Békés volt a légkör, még akkor is,
amikor hangosabb események voltak. A résztvevők nyitottak voltak egymás
iránt. Ráadásul - ha már jóga - minden reggel lehetőség volt jógaórán
résztvenni .... Csilla vezetésével.
- Találtál-e azonos érdeklődésű embereket?
- Konkrétan nem találtam, de nem is kezdeményeztem. Gondolom,
nagyjából mindenki hasonló érdeklődésű volt.
Azt hiszem záró akkordként fel kell tenni az egyes embernek a kérdést,
vajon a testnek kell-e csak élni, vagy van valami a látható valóságon túl is?
Talán.
Az nagyobb erejű?
Lehet-e minden embernek tudatosan tenni először a saját életében, majd
kisebb közösségben azért, hogy egy Új Világot egy Új Paradigmát
valósítsunk meg itt a Földön?
Korlátozóak-e a begyakorolt, mókuskerékszerű gondolataink, dogmáink,
eszméink? Vajon ki lehet-e lépni ezekből?
Ha keresed a választ, ilyen helyen bizton találsz egy olyan utat, mely előrébb
lendít ebben.
(Fotók: Bek Balla Mónika, Logo: Napszarvas hivatalos logója)

ojtorján
IGAZI ŐSZI NÖVÉNY. GYÖKERÉT JÓ ILYENKOR GYŰJTENI,
MERT AZ ERŐ VISSZAHÚZÓDIK IDE.
EHETŐ NYERSEN IS. AZ ILLATA A CSICSÓKÁÉRA
HASONLÍT, ÍZE A SZÁRZELLERÉRE.
MOST TINKTÚRÁT KÉSZÍTETTEM BELŐLE. JÓ LESZ MIND
BELSŐLEG, MIND KÜLSŐLEG. BELSŐLEG,
VÉRTISZTÍTÓKÉNT, KÜLSŐLEG BŐRKIÜTÉSEKRE,
VISZKETŐ, NEDVEDZŐ BŐRBÁNTALMAKRA,
HAJHULLÁSRA ÉS NÖVEKEDÉSRE HASZNÁLHATÓ.
ÖSSZEDARABOLTAM EGY JÓ ADAGOT SZÁRÍTÁSRA IS.
EZT MAJD MEGPIRÍTOM, MIUTÁN MEGSZÁRADT ÉS
TEÁNAK ISZOM. JÓ KÁVÉPÓTLÓ IS.
A DÜH, HARAG, AGRESSZIÓ ÉRZELMI ÁLLAPOTAINAK
ELLENSZERE. A MEGRÖGZÖTT INDULATOKAT
KITISZTÍTJA ÉS AZ EZEK ÁLTAL FELGYÜLEMLETT
MÉRGEKET KISÖPRI A SZERVEZETBŐL. MEGÚJÍTJA AZ
AKARATOT
VARÁZSFÜVES

Szeptember 23-án hivatalosan is kezdetét veszi az ősz… Az élet állandó
körforgásában ismét egy kiemelt naphoz érkezünk, az őszi
napéjegyenlőséghez.
Tekinthetjük ezt akár ünnepnek is, bár manapság kevésbé szokás az
évszakváltó sarokpontokra ekként gondolni. Pedig ünnepi "pillanat" ez, a szó
magasztosabb értelmében, hiszen az ünnep a lelkünkről szól, isteni
részünkkel kapcsolódhatunk ilyenkor. Pontosabban a lelkünkkel való
kapcsolódás bármikor módunkban áll, ha tiszta és valós szándékkal akarjuk
ezt, az év körének kiemelt napfordulati pontjain viszont ez egyrészt az élet
által jobban támogatott, másrészt elengedhetetlen és szükségszerű a fény
útját járó emberek számára.
Ezeken a napokon és az azt röviddel megelőző és követő napokban
minőségváltás történik az élet áramlásában, mely az anyagi világban az
évszakok váltakozásában nyilvánul meg legkézenfekvőbb módon, de ennek
természetesen megvannak a nem anyagszintű dimenziói is.
Ami a fejlődni, életazonosan működni szándékozó ember számára a
legfontosabb: az önvizsgálat időszakai ezek, amikor egy magasabb
nézőpontból "rápillantunk" az életünkre, önmagunkra. Kik vagyunk
valójában, mit teremtünk, mit hozunk létre, hogyan működünk és hogyan
működtetjük az életünket. Ez nem azt jelenti, hogy mit gondolok, vagy mi az
elképzelésem magamról, és nem is azt, a környezetem mit jelez vissza, mert
mindkettő görbe tükör, az illúzió csapdáját rejti. Az a kérdés, az élet mit
mutat, mi születik a gondolataim és tetteim által. Az vagyok én valójában,
ami általam születik.
Az év körét tekintve egy egységnek, amikor egy teljes ciklust, egy teljes kört
megteszünk, a cikluson belül minden időszaknak, évszaknak megvan a
maga feladata, amivel foglalkozni kell, a maga minősége, ami abban az
időszakban dominál, mert annak van időszerűsége, épp annak van az ideje.
Többek között ez is az életazonos működés egyik vetülete, hogy igazodunk
a természet rendjéhez, együttműködünk vele, ami számunkra valójában
támogatást jelent az élettől, valamint hatékonyabb energiabefektetést a
részünkről.

Egy esztendő, egy ciklus, egy teljes kör, születéstől a halálig, a
magvetéstől a gyümölcs learatásáig, majd a téli álomig.
Figyeljük csak meg a természetben hogyan működik mindez!
Tavasszal az elvetett magok kikelnek, szárba szökkennek,
nyáron dús növekedésnek indulnak, majd őszre beérnek, amit
a téli megpihenés, szendergés tetszhalott állapota követ, majd
a kör kezdődik elölről.
Ugyanez igaz az emberi életre is, mind a szellemi fejlődés,
mind az anyagban teremtés, a fizikai célok tekintetében.
Tavasszal érdemes belekezdeni új tervekbe, célokba, a nyár
legaktívabb időszakában tenni érte a legtöbbet, dolgozni
fáradhatatlanul, majd ősszel megvizsgálni az eredményt,
learatni annak gyümölcsét, amit elvetettünk, télen pedig
önmagunkba visszahúzódva kijelölni az őszi számvetés
eredményeként az új irányokat, célokat, a szükséges
változtatásokat.
A learatott gyümölcs lehet számunkra jó, kedvező eredmény,
de lehet negatív, általunk rossznak megélt fordulat, élmény. A
lényeg, hogy mindig azt kapjuk az élettől, ami jár, se többet, se
kevesebbet. Amit teremtettünk, az hat vissza ránk. A rossz
dolgokért, nehézségekért, betegségekért, megpróbáltatásokért
sem az élet, vagy a környezetünk a felelős, kizárólag mi
tehetünk róla, magunknak köszönhetjük. Sokan sok példát fel
tudnának hozni, amivel bizonyítani próbálnák, hogy nem ők
tehetnek a szenvedésükről, az élet igazságtalan velük, de ez
nem így van, az élet mindig igazságos. Az emberek nem
mindig azok.. de ha ellenem egy másik ember
igazságtalanságot tud elkövetni, annak én ugyanúgy részese
vagyok, ott állok a probléma másik oldalán.
Az őszi napéjegyenlőség időszaka kiváló alkalom arra, hogy
számot vessünk önmagunkkal, az életünkkel, mit értünk el, hol
tartunk, mi müködik jól és mi hibásan az életünkben, mit kell
továbbvinni, magasabb szintre emelni és mit elengedni,
magunk mögött hagyni, végleg lezárni, továbblépni, vagy új
alapokra helyezni.
Az élet támogat minket ebben a belső összegző munkában, ha
valós a szándékunk a tisztánlátásra, a hibás működések
felszámolására, az újrarendeződésre.

Kérhetjük az őszi időszakban az ősök támogatását, erőt meríthetünk a
földből, mint őselemből, fordulhatunk a saját lelkünkhöz a kapcsolódás
igényével, hogy adja meg nekünk a helyes igazodás irányát az élet
áramlásához, imádkozhatunk istenhez erőért és útmutatásért, hogy
meglássuk az életünkben a helyes irányt.
Az őszi napéjegyenlőség:
(Ny, napnyugta, aratás, betakarítás, összegzés, számvetés) Amely magot
tavasszal, a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetettünk, annak gyümölcsét
most learatjuk. Amit elindítottunk akkor, az most láthatóvá válik a külső
világunkban is, a fizikai síkon. A betakarított termést pedig elraktározzuk.
Az őszi napéjegyenlőség eredetileg a Földanya ünnepe, az aratást és az
utána következő pihenést helyezve előtérbe. Ez a beérett termés, a
betakarítás ünnepe.
Lelki-szellemi síkon a begyűjtött tapasztalatokat feldolgozzuk a következő 3
hónapban. Belső, láthatatlan munkát végzünk, ahogy a nap is eltűnik a
szemünk elől. Ha nem a tudatosan elindított energiáink térnek vissza
hozzánk, akkor most a külvilágunkban történt események gyökerét
megkereshetjük korábban az időben, az életünkben. Megláthatjuk, mi tért
vissza hozzánk, ebből felismerhetjük öntudatlan teremtéseinket is.Ezen a
ponton az időben tudatosan elengedhetünk dolgokat az
életünkből. Olyanokat, melyek már megkötnek, nem szolgálják a
fejlődésünket, melyeken túl kellene lépnünk. Bizonyos élethelyzeteinket,
körülményeiket, szokásainkat, betegségünket, ragaszkodásainkat,
félelmeinket, kapcsolatainkat, munkánkat, rögeszméinket...stb. Ez szintén
igényel egy belső döntést, egy számbavételt, életünk mérlegelését, amit
ezen a másik egyensúlyi ponton most könnyen megtehetünk. Mivel ez az
időpont is a fény-sötétség, a tudatos-tudattalan világ egyensúlyát hordozza
(a nappal hossza megegyezik az éjszakáéval), alkalmas a számvetésre.Itt
azonban nem ültetünk, nem új dolgokat indítunk
el,hanem temetünk,búcsúzunk,hiszen eza halál, az elengedés a fény
eltűnésének a pontja. Remek idő arra, hogy minden felesleges dolgot
kiszórjunk az életünkből (tudatilag, és a fizikai síkon megnyilvánítva, jelezve
egyaránt), hogy rendet tegyünk, hogy csak azt hagyjuk meg kint és bent,
amire valóban szükségünk van, amivel valóban együtt akarunk élni. Remek
alkalom ez a fordulópont továbbá arra, hogy ezzel az energiával a hátunk
mögött most hozzányúljunk olyan kényes kérdésekhez az életünkben,
amelyekhez máskor nem lenne elég erőnk.

A beragadt élethelyzeteink, melyek a szenvedés forrását
jelentik az életünkben, most könnyebben
megragadhatók. Elég ezen a napon belül meghoznunk
az elengedéssel kapcsolatos döntésünket, és azt
szimbolikusan (akár egy szertartás keretében)
megnyilvánítani, testet adni neki. A következő 3
hónapban az elengedésünk elkezd
megnyilvánulni. Számomra a 2019. év őszi
számvetésének egyik legfontosabb élettől kapott
tanítása, amit megosztok veletek, mert talán más is
tanulhat belőle: "Semmi, amit létrehozol az életben, nem
a tiéd. Az életet táplálod vissza vele, ami téged megtart,
fenntart. Ha csak annyit adsz vissza, amennyit kapsz az
élettől, akkor egyensúlyt teremtesz. Ha többet adsz
vissza, akkor pedig szolgálod az életet…"Kívánom, hogy
a következő hónapokban minél többen ismerjék fel, mi
az a minőség, tevékenység, amivel létüket az élet
szolgálatába tudják állítani.
Szatmári Kinga, Kistótfalu
2019. szeptember 16.

Imádságos, vagy Olvasós Boldogasszony az utolsó előtti
Boldogasszony nap az évben. De valahol az első az Út
elkezdésében. Mert ekkor tudunk a nappalok rövidülésével,
a hideg ellen, a házban, meleg helyre
behúzódva jobban elmerülni ÖnMAGunkba. Hogy ott belső
utunkat kifürkésszük, és megleljük a következő lépést.
Az ima ereje már évezredek óta - mióta írásos emlékeink vannak -,
köztudott. Sokáig nem értettem a monoton imádkozás lényegét. Csak
forgatták és forgatták, és mormoltak és mormoltak mellé. Felnőtt fejjel
megértettem, hogy ez a fajta imádkozás, nagyon mély meditatív állapotba
viszi az imádkozót.
Ha egyszer kipróbálod, rájössz, hogy milyen kitisztult, és emelkedett
állapotba tud hozni, ráadásul, látomások is előjöhetnek közben. Ezek olyan
közlések, amik az éppen időszerű történéseket támasztják alá. Sok Szent
kapott elmélyült imaállapotban információkat, tanításokat, közléseket.
Remete Szent János, Avilai Szent Teréz, Szent Domonkos... Natália nővér
1986. évi látomása szerint Mindszenty nagy áldozata nem volt hiábavaló:
"ISMÉT MEGLÁTHATTAM
MAGYARORSZÁGOT JÖVENDŐ
FÉNYESSÉGÉBEN. LÁTTAM,
HOGY NÉPE KÁROMLÁS NÉLKÜL
ÉL, SZÜNTELEN BUZGALOMBAN
A MENNYEI JAVAK IRÁNT. AZT IS
LÁTTAM, HOGY EZT A
MEGÚJHODÁST EGYETLEN
DOLOG TETTE LEHETŐVÉ: AZ
ORSZÁG MENNYEI
PÁTRÓNÁJÁRA VALÓ TELJES
RÁHAGYATKOZÁS, A BELÉ
VETETT MÉLYSÉGES HIT ÉS
BIZALOM, S AZ ŐT ÜNNEPLŐ ÉS
HIRDETŐ KULTUSZOK
TERJESZTÉSE NEMCSAK AZ
ORSZÁGBAN, HANEM AZ EGÉSZ
VILÁGON. ŐSI KIVÁLTSÁGA: A
MÁRIA-TISZTELET VOLT
BOLDOGSÁGÁNAK FORRÁSA."

Ennek az időszaknak a minősége a
Harmadik Szem csakra - Ajna. A belső
látásé, a tisztán látásé.
Ajna harmadikszem csakra
AZ ÉSZLELÉS KÖZPONTJA
Képzelet
Célok
Megérzés
Összkép
Formabontó gondolkodás
Álmok
Megértés
Köve a lapis
lazuli, amiből ez az Udzsat szem is készült.
A lapis
lazuli kék színű kő. Az ókori Egyiptomban a
kék azisteni igazságot jelképezte. A lapis
lazuli megnyitja a harmadik szemet, elősegít
i a megvilágosodást, serkenti azálmodást, n
öveli a személyes és spirituális erőt, fokozz
a a kreativitást és segít szembe nézni az iga
zsággal.
Mirigye az agyalapi mirigy.
"Az agyalapi mirigy különböző hormonokat termel, amelyek többek között a
növekedést, az inzulin kiválasztást, a tejképzést és a testnedveket
befolyásolják, illetve amelyek a mellékvesekéregre és a nemi szervekre
hatnak.

Mintegy karmesterként irányítja a többi mirigy hormontermelését. Az
agyalapi mirigyet, pedig a hipotalamusz irányítja, amely a szimpatikus
(autonóm) idegrendszerre reagál. A hipotalamusz hat a látásra és a
látomásokra. Sok ezoterikus állítja, hogy a hipofízis olyan "vevőkészülék"
amellyel az érzékeken túli rezgéseket vesszük. Azt is mondhatjuk, hogy ez a
hatodik érzékünk "vevőkészüléke", amely a finomanyagi érzékelésért
felelős."
Kínai medicina
Segít az elmerülésben, az imádkozásban, a révülésben,
ha csörgőt használunk. A csörgő ősi hangszer.
A szellemvilágot idézték meg vele, behívták a segítőket.
Kívánok az elkövetkezendő hónapokban erőt a számvetéshez,
a megismeréshez, és a belső munkához.
Kívánom, hogy képes legyél változni, és mind testben, mind lélekben,
mind szellemben meg tudd élni Istent. Boldogasszony segít ebben,
ha kéred.”
Pagonyi Gabriella - Hét Boldogasszony
Álljon itt végüll Rakk Ilona imája az
Istenanyához:
Hívom az Ős Istenanya erejét!
Mindenség Édesanyja,
Magyarok Nagyasszonya.
Ékesíts minket
Tudásod fényével,
Istenséged lényével,
Hagyatékunk erejével.
Teremtőnk szeretetével.
Áldás apámra,áldás anyámra,
áldás az egész világra!

Panni
& Ilcsi
lekvárt főz

Ha körül nézünk a környezetünkben, azt látjuk, hogy az idősebb nemzedék
tanítja a fiatalokat, adja át a tudását, tapasztalását. Így van ez a konyhai
praktikák terén is. Vagy másképp. Mert nálunk bizony az is sokszor
előfordul, hogy az anyós tanul a menyétől. Na, jó! A meny is az anyósától.
Mert együtt dolgozni, gondolkodni, még a konyhában is remek dolog.
Együtt nevetni pedig még jobb…
Az úgy volt, hogy a legnagyobb egyetértésben elhatároztuk Ilcsivel, abban
az évben nem főzünk baracklekvárt! Kánikula... babavárás utolsó hetei...
költözés... rendbe rakni a lakást magunk után... mi aztán NEM! Nem
hülyültünk meg!!!
Majd szilvalekvárt. Azt már igen!
Az új helyen, üstben, megadva a módját!
Úgyhogy jól el is cuccoltuk a lekvárfőzős kellékeinket: nagy fazék, nagy
fakanál, lekvártöltős tölcsér, éééés AZ ÖSSZES BEFŐTTES ÜVEG
Mikisfalunkban van, biztos helyen elcsomagolva!
Aztán csak sündörögtünk, egymást (és a témát!) kerülgetve, mert úúúgy fog
hiányozni télen.... mivel sütünk ezmegazt? ... mit rakunk a joghurtba? Nem
mondtuk ki, de ott keringtek körülöttünk a konyhánkban a gondolatok...
És Ilcsi döntött! Lesz lekvár befőzés! Nem sok, de mégis...
Így történt, hogy egy reggel hazahoztuk a piacról a barackot, ami hamar
átalakult lekvárrá, és estére már a dunsztban pihente az átváltozás
fáradalmait.
Merugye, mi NEM HÜLYÜLTÜNK MEG! :D :D :D :D

Nyitray Béla Árpád fotója, Áta

Reggel, az ágyon hasalva, rövidke videót nézünk aprónéppel. A mozi
Zenténkről szól, alig pár hónapos, Apa ölében van, nagyon "mesél",
élvezzük az előadást.
- Az ott a mi apánk volt. - közli a hároméves. - És még most is az.
***
Az utóbbi napokban Zsebire rájár a rúd. Sorozatban nyúzza le a bőrt a
térdéről, egyik sebet szerzi a másik után. Van jajgatás, sántikálás... és
magyarázat:
- MUSZÁJ ennem csokoládégyógyszert (!!) mama, mert attól rögtön
meggyógyul a sebem, majd meglátod!
***
Gőzerővel dolgoznak a szigetelésen a pasik. Kismaszat állandóan körülöttük
lebzsel, figyeli őket, "segítekszigetejnipapa", sokáig elvan azzal, hogy figyeli
a felnőtteket.
S közben ő is munkálkodik: "kajapácojok", ez a kedvenc.
Ám közben történnek apró balesetek. Amikor nem a
fára/földre/mittoménmire üt a kalapács, hanem a mester ujjára.
... lyukas jett a ujjam és "fájtvojt" mesélte mindenkinek a történéseket
(miután elfogytak a krokodil-könnyek)
Várhelyi Panni
gyűjtése
Áta

Hozzávalók:
1 kg burgonya, 20-30 dkg liszt (attól függ, mennyire lisztes a burgonya), egy
jó kanál búzadara, 2 evőkanál olaj, vagy 3 dkg zsír, 1 tojás, só.
A héjában megfőtt és áttört burgonyát elvegyítjük a zsiradékkal, liszttel,
darával, megsózzuk, és egy tojással összegyúrjuk. Kinyújtjuk, kb. 7-8 cm-es
kockákra vágjuk. Mindegyik kocka közepébe egy szem magozott (ha nagy,
elég egy fél) szilvát teszünk, megszórjuk fahéjas cukorral, a négyszögek
sarkait összefogva gombócokká gömbölygetjük. Forró, sós vízben főzzük,
amíg a gombóc feljön a víz tetejére (egyszerre nem túl sokat), és egyet forr.
Zsiradékban pirított morzsára szedjük.
A recept a horváthilonámból van, évek óta ez az alap. Talán ez az egyetlen
étek, amit igyekszem recept-hűen készíteni. De, mivel én én vagyok, sosem
ugyanolyan, mint az előző. Mert más a burgonya… vagy a liszt… vagy a
szilva… meg aztán…
Zsebivel pedig… hmmmm… egészen más az élet… az étel.
Történt egyszer, hogy nagyanyó szilvás gombócot készített. Könnyű dolga
volt, segítsége is akadt az unokája személyében. Krumplit főztek,
összetörték, tésztát gyúrtak/nyújtottak, szilvát, fahéjas cukrot töltögettek,
gombócokat formáztak, jót mulattak.
Az elkészült gombócok pedig útra keltek. Mentek, mendegéltek, s egyszer
csak Maminti asztalán illatoztak.
A kicsi tündér kézbe fogta, dédelgette, szagolgatta őket, és szentül
elhatározta, hogy kibírja.
Nem eszi meg őket, csak másnap, a bableves után. De a gombócok nagyon
kellették magukat: Gyere! Egyél meg minket! Nem fogod megbánni!
A kis tündér estig bírt ellenállni a kísértésnek. És akkor beleharapott.
S a szilvás gombóc csodát tett!
Visszahozta a gyermekkor ízét, illatát… a régi konyhát... a mama simogató
hangját.
Mert csodák igenis vannak!
Várhelyi Panni írása, fotója

Köszönjük, hogy
megint velünk
tartottál
Pagonyi
Gabriella
főszerkesztő
és
Várhelyi
Panni
szerkeszrő