27.08.2019 Views

Családi Kör, 2019. augusztus 22.

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Fórumok és seregszemlék<br />

KÖZÖS TÉRBEN<br />

A nyári uborkaszezonban meglepően heves vitát váltott ki Lovasi András fellépése<br />

a Tusványoson, vagyis a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban. Míg<br />

bírálói (Tamás Gáspár Miklós, Hont András) azt vetették a szemére, hogy egy fideszes<br />

csúcsrendezvényt legitimált tettével, addig védelmezői (Puzsér Tibor és saját<br />

maga) szerint nem volt semmi gond a jelenléttel, amennyiben Lovasit senki sem<br />

korlátozta véleményének elmondásában. De vessünk egy röpke tekintetet e viszonyok<br />

mélyére az aktuális közép-európai állapotok fényében: eleget kell-e tenni az<br />

efféle meghívásoknak, vagy sem?<br />

Menni<br />

Pressburger Csaba a <strong>Családi</strong> <strong>Kör</strong> múlt<br />

heti számában (Klinikai halottunk újraélesztése<br />

c. cikk) meglehetősen mélyen kibontotta<br />

a szerbiai, ill. a magyar közélet rákfenéjét,<br />

ami egészen tragikus méreteket ölt<br />

a vajdasági magyar közegben. A gond az,<br />

hogy a különböző szekértáborok csoportjai<br />

és képviselői nem ülnek le egymással<br />

beszélgetni, óriásira nőtt az egymástól való<br />

elszigetelődés mértéke. Pressburger igencsak<br />

sötét képet festett a helyzetről, s félő,<br />

hogy a lehangoló összefoglalás igen pontos<br />

látlelete a gondjainknak.<br />

A beszélgetések, konstruktív szóváltások,<br />

semleges fórumok hiánya egész<br />

egyszerűen nem jelenthet semmi jót egy<br />

olyan közegben, amely a mennél demokratikusabb<br />

és jóhiszeműbb állapotok felé<br />

törekszik. Vajdasági magyar berkeken belül<br />

valóban tragikus a helyzet. Hogy ki a hibás?<br />

Megkerülhetetlen az elmúlt 25 évben regnáló<br />

párt felelőssége, de ez alól senki sem<br />

mentesülhet, legfeljebb kevesebb teher<br />

nyomja egy kívülálló egyén vállát, mint egy<br />

profi politikusét.<br />

Úgy gondolom, hogy a változás elsősorban<br />

az egyénben kezdődik, még akkor is,<br />

ha az intézményi és csoportos kényszerek<br />

szerepe roppant nagy. Készen kell(ene) állni<br />

arra, hogy akár egy formális rendezvényen<br />

is képviseljük a nézeteinket, ha szándékunk<br />

az árkok betemetésére irányul – de ez nem<br />

megy egyedül, vagyis az esemény szervezőinél<br />

is meg kell lennie ennek a szándéknak.<br />

LOVASI TAMÁS (KÉPÜNKÖN) BÍRÁLÓI (TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS, HONT ANDRÁS) AZT VETETTÉK<br />

A SZEMÉRE, HOGY EGY FIDESZES CSÚCSRENDEZVÉNYT LEGITIMÁLT A FELLÉPÉSÉVEL, MÉG<br />

VÉDELMEZŐI (PUZSÉR TIBOR ÉS SAJÁT MAGA) SZERINT NEM VOLT SEMMI GOND A JELENLÉTTEL,<br />

AMENNYIBEN LOVASIT SENKI SEM KORLÁTOZTA VÉLEMÉNYÉNEK ELMONDÁSÁBAN<br />

A dolog művészete, vagy ha úgy tetszik, a<br />

gordiuszi csomó bonyolultsága pont itt érhető<br />

tetten: az árkok betemetése csakis közös<br />

elhatározásból és szándékból történhet.<br />

Ha az egyik fél szándéka nem őszinte, s a<br />

pártos célok jelentik a mozgatórugót, úgy<br />

a másik fél nyitottsága „korrumpálódik”. S<br />

ha ez megtörténik, az csak tovább ront az<br />

amúgy is súlyos helyzeten – a felelősség tehát<br />

óriási, a mutatvány pedig nem mentes<br />

a lehető legördögibb csapdáktól sem. Lemondani<br />

azonban nem szabad arról, hogy<br />

ez sikerülhet, s még a legmélyebb mélységből<br />

is van visszaút.<br />

Nem menni<br />

E sorok írója ebben a pillanatban, általánosságban<br />

a „nem menetel” mellett foglal<br />

állást. Hogy miért? A helyzet a következőképpen<br />

fest: mind a magyar, mind a szerbiai<br />

példa azt mutatja, hogy lényegében egy (és<br />

csakis egy!) érdekkör kezében van az állam<br />

irányítása. Ezek a körök nem szégyenlősek,<br />

könnyedén képesek a befolyás és hatalom<br />

kihasználására. Elsődlegesen nem valamiféle<br />

objektív mérce szerint igazgatják a gondjaikra<br />

bízott apparátust, hanem aszerint,<br />

hogy az mennyire szolgálja az ő céljaikat<br />

és érdekeiket. Ebben korábbi, történetinek<br />

is nevezhető gyakorlatok folytatói. A demokratikus<br />

fordulatok ugyanis még sosem<br />

töltötték be a hozzájuk fűzött reményeket,<br />

valahogyan mindig megbuktak a rendszerek,<br />

köszönhetően az alacsony színvonalú<br />

politikai kultúrának. A regnáló pártok nem<br />

mutatják annak jelét, hogy ezen változtatni<br />

kívánnának, épp ellenkezőleg, sokszor<br />

a lehető legrosszabb „hagyományokat”<br />

folytatják.<br />

Az előzőekből logikusan következik,<br />

hogy az egy-egy hatalmi párthoz kötődő<br />

rendezvények (egyszerű beszélgetős esttől<br />

a többnapos fesztiválig) nem ártatlan<br />

„manifesztációk”, hanem inkább eszközök.<br />

A másik „hang” egy efféle közegben meglehetősen<br />

kontraproduktív lehet, pl. ahelyett,<br />

hogy kétségbe vonna, inkább legitimál. Így<br />

lesz a hatalomellenes gesztusból (legyen az<br />

bármennyire is őszinte) a hatalmat támogató<br />

tett.<br />

Persze létezhetnek valóban plurális események,<br />

ahol jól megfér egymás mellett a<br />

szabadelvűséget propagáló programsátor<br />

az alternatív ősmagyar kultuszt népszerűsítő<br />

műhely mellett. Ahol pártpolitikus valódi<br />

gyümölcsöző vitát folytathat, mondjuk,<br />

egy megveszekedett, függetlenségre<br />

törekvő kritikus értelmiségivel. Ez úgy fest,<br />

hogy nem egy, és csakis egy politikai irányzat<br />

mentén szerveződnek a programok,<br />

ahol a másféle hangok csak bokréták a<br />

kalapon, hanem egyenlő tere van mindenkinek<br />

– ha már közéletről van szó. Ugyan<br />

nem ördögtől való, ha egy értékrendszer<br />

mentén szerveződik egy esemény, de nem<br />

mindegy, hogy mi a szervezők szándéka.<br />

Ha az, hogy egy párt seregszemlét, diadalmenetet<br />

tartson, akkor teljességgel elhanyagolható,<br />

ha néhány fellépő másfajta<br />

véleményen van, ők összességében csak<br />

erősíteni fogják a hatalmat. „Fórum-jelleg”<br />

nélkül kár elfogadni a meghívást. S általában<br />

pont ettől a jellegtől vagyunk igen<br />

távol.<br />

VATAŠČIN Péter<br />

<strong>2019.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>22.</strong> 5

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!