Családi Kör, 2019. augusztus 22.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Fórumok és seregszemlék<br />
KÖZÖS TÉRBEN<br />
A nyári uborkaszezonban meglepően heves vitát váltott ki Lovasi András fellépése<br />
a Tusványoson, vagyis a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban. Míg<br />
bírálói (Tamás Gáspár Miklós, Hont András) azt vetették a szemére, hogy egy fideszes<br />
csúcsrendezvényt legitimált tettével, addig védelmezői (Puzsér Tibor és saját<br />
maga) szerint nem volt semmi gond a jelenléttel, amennyiben Lovasit senki sem<br />
korlátozta véleményének elmondásában. De vessünk egy röpke tekintetet e viszonyok<br />
mélyére az aktuális közép-európai állapotok fényében: eleget kell-e tenni az<br />
efféle meghívásoknak, vagy sem?<br />
Menni<br />
Pressburger Csaba a <strong>Családi</strong> <strong>Kör</strong> múlt<br />
heti számában (Klinikai halottunk újraélesztése<br />
c. cikk) meglehetősen mélyen kibontotta<br />
a szerbiai, ill. a magyar közélet rákfenéjét,<br />
ami egészen tragikus méreteket ölt<br />
a vajdasági magyar közegben. A gond az,<br />
hogy a különböző szekértáborok csoportjai<br />
és képviselői nem ülnek le egymással<br />
beszélgetni, óriásira nőtt az egymástól való<br />
elszigetelődés mértéke. Pressburger igencsak<br />
sötét képet festett a helyzetről, s félő,<br />
hogy a lehangoló összefoglalás igen pontos<br />
látlelete a gondjainknak.<br />
A beszélgetések, konstruktív szóváltások,<br />
semleges fórumok hiánya egész<br />
egyszerűen nem jelenthet semmi jót egy<br />
olyan közegben, amely a mennél demokratikusabb<br />
és jóhiszeműbb állapotok felé<br />
törekszik. Vajdasági magyar berkeken belül<br />
valóban tragikus a helyzet. Hogy ki a hibás?<br />
Megkerülhetetlen az elmúlt 25 évben regnáló<br />
párt felelőssége, de ez alól senki sem<br />
mentesülhet, legfeljebb kevesebb teher<br />
nyomja egy kívülálló egyén vállát, mint egy<br />
profi politikusét.<br />
Úgy gondolom, hogy a változás elsősorban<br />
az egyénben kezdődik, még akkor is,<br />
ha az intézményi és csoportos kényszerek<br />
szerepe roppant nagy. Készen kell(ene) állni<br />
arra, hogy akár egy formális rendezvényen<br />
is képviseljük a nézeteinket, ha szándékunk<br />
az árkok betemetésére irányul – de ez nem<br />
megy egyedül, vagyis az esemény szervezőinél<br />
is meg kell lennie ennek a szándéknak.<br />
LOVASI TAMÁS (KÉPÜNKÖN) BÍRÁLÓI (TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS, HONT ANDRÁS) AZT VETETTÉK<br />
A SZEMÉRE, HOGY EGY FIDESZES CSÚCSRENDEZVÉNYT LEGITIMÁLT A FELLÉPÉSÉVEL, MÉG<br />
VÉDELMEZŐI (PUZSÉR TIBOR ÉS SAJÁT MAGA) SZERINT NEM VOLT SEMMI GOND A JELENLÉTTEL,<br />
AMENNYIBEN LOVASIT SENKI SEM KORLÁTOZTA VÉLEMÉNYÉNEK ELMONDÁSÁBAN<br />
A dolog művészete, vagy ha úgy tetszik, a<br />
gordiuszi csomó bonyolultsága pont itt érhető<br />
tetten: az árkok betemetése csakis közös<br />
elhatározásból és szándékból történhet.<br />
Ha az egyik fél szándéka nem őszinte, s a<br />
pártos célok jelentik a mozgatórugót, úgy<br />
a másik fél nyitottsága „korrumpálódik”. S<br />
ha ez megtörténik, az csak tovább ront az<br />
amúgy is súlyos helyzeten – a felelősség tehát<br />
óriási, a mutatvány pedig nem mentes<br />
a lehető legördögibb csapdáktól sem. Lemondani<br />
azonban nem szabad arról, hogy<br />
ez sikerülhet, s még a legmélyebb mélységből<br />
is van visszaút.<br />
Nem menni<br />
E sorok írója ebben a pillanatban, általánosságban<br />
a „nem menetel” mellett foglal<br />
állást. Hogy miért? A helyzet a következőképpen<br />
fest: mind a magyar, mind a szerbiai<br />
példa azt mutatja, hogy lényegében egy (és<br />
csakis egy!) érdekkör kezében van az állam<br />
irányítása. Ezek a körök nem szégyenlősek,<br />
könnyedén képesek a befolyás és hatalom<br />
kihasználására. Elsődlegesen nem valamiféle<br />
objektív mérce szerint igazgatják a gondjaikra<br />
bízott apparátust, hanem aszerint,<br />
hogy az mennyire szolgálja az ő céljaikat<br />
és érdekeiket. Ebben korábbi, történetinek<br />
is nevezhető gyakorlatok folytatói. A demokratikus<br />
fordulatok ugyanis még sosem<br />
töltötték be a hozzájuk fűzött reményeket,<br />
valahogyan mindig megbuktak a rendszerek,<br />
köszönhetően az alacsony színvonalú<br />
politikai kultúrának. A regnáló pártok nem<br />
mutatják annak jelét, hogy ezen változtatni<br />
kívánnának, épp ellenkezőleg, sokszor<br />
a lehető legrosszabb „hagyományokat”<br />
folytatják.<br />
Az előzőekből logikusan következik,<br />
hogy az egy-egy hatalmi párthoz kötődő<br />
rendezvények (egyszerű beszélgetős esttől<br />
a többnapos fesztiválig) nem ártatlan<br />
„manifesztációk”, hanem inkább eszközök.<br />
A másik „hang” egy efféle közegben meglehetősen<br />
kontraproduktív lehet, pl. ahelyett,<br />
hogy kétségbe vonna, inkább legitimál. Így<br />
lesz a hatalomellenes gesztusból (legyen az<br />
bármennyire is őszinte) a hatalmat támogató<br />
tett.<br />
Persze létezhetnek valóban plurális események,<br />
ahol jól megfér egymás mellett a<br />
szabadelvűséget propagáló programsátor<br />
az alternatív ősmagyar kultuszt népszerűsítő<br />
műhely mellett. Ahol pártpolitikus valódi<br />
gyümölcsöző vitát folytathat, mondjuk,<br />
egy megveszekedett, függetlenségre<br />
törekvő kritikus értelmiségivel. Ez úgy fest,<br />
hogy nem egy, és csakis egy politikai irányzat<br />
mentén szerveződnek a programok,<br />
ahol a másféle hangok csak bokréták a<br />
kalapon, hanem egyenlő tere van mindenkinek<br />
– ha már közéletről van szó. Ugyan<br />
nem ördögtől való, ha egy értékrendszer<br />
mentén szerveződik egy esemény, de nem<br />
mindegy, hogy mi a szervezők szándéka.<br />
Ha az, hogy egy párt seregszemlét, diadalmenetet<br />
tartson, akkor teljességgel elhanyagolható,<br />
ha néhány fellépő másfajta<br />
véleményen van, ők összességében csak<br />
erősíteni fogják a hatalmat. „Fórum-jelleg”<br />
nélkül kár elfogadni a meghívást. S általában<br />
pont ettől a jellegtől vagyunk igen<br />
távol.<br />
VATAŠČIN Péter<br />
<strong>2019.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>22.</strong> 5