Családi Kör, 2019. augusztus 22.

A tank és az alma meséje
tárca
Államfőnk gyakori nyilatkozatainak
némelyikére valóban oda
kell figyelni. A közelmúltban
például a többi között azt is hallhattuk,
hogy az Oroszországtól kapott 10
páncélozott harci jármű megérkezésével
drasztikusan megnőtt a hadseregünk harci
ereje. Én először úgy értelmeztem, hogy
katonaságunk olyan jól felszerelt, hogy már
csak ez a 10 orosz ajándékként érkező páncélozott
jármű hiányzott a végső és drasztikus
előrelépéshez. Időközben azonban azt
is megtudhattuk, hogy felújított, korszerűsített
régi harckocsikról van szó, olyanokról,
amelyekkel a néhai jugoszláv hadsereg már
1967-ben rendelkezett. Tehát – ahogyan
mondani szokták – meggenerálozott, nagyjavított
harckocsik ezek, amelyekbe beszereltek
néhány korszerű műszert, és átfestették
őket.
Lényegében már maga az ajándékozás
ötlete is drasztikus, de az oroszok részéről
megszokhattuk, hiszen hasonló volt az eset
az úgyszintén ajándékozott, alighanem
hat darab MIG típusú orosz harci géppel,
amelyeken csak a nagy javítást kellett fizetnünk
(állítólag 160 millió eurót). Az ajándékozó
Oroszország ezzel hármas sikert ért
el; gazdaságit, mert a javításért járó pénzt
ők kapják tőlünk, politikai sikert, mert egy
NATO-országokkal körülvett állammal,
Szerbiával tarthat szorosabb kapcsolatot,
és természetesen a propaganda által hozott
sikert, hiszen polgáraink nagy többsége
örömmel veszi és nagyra becsüli az orosz
testvérek segítségét.
Erről a testvéri támogatásról tudni kellene
a következőket is: az elmúlt öt év alatt
az Amerikai Egyesült Államok közel 10 millió
dollárt ajándékozott a szerb katonaság
korszerűsítésére, a kínaiak által küldött támogatás
meghaladta az ötmillió eurót, sőt
Dánia is közel félmillió euróval segített a
katonaságunknak. És csak jóval ezek után,
a kilencedik helyen van Oroszország, amely
öt év alatt, írd és mondd: 45 ezer euró ajándékozásával
járult hozzá a szerb katonaság
jobb felszereltségéhez. Ebben van 10
komplett ejtőernyős felszerelés és az árvízkárosultak
megsegítése.
Az már különben nem titok, hogy a hadügyeket
illetően is a pénz beszél, és – szerencsére
– csak ritkábban a harckocsik, a
bombák és rakéták. A mi hadseregünknek
HÁROM TEMPLOM
azonban közvetlen gazdasági hatása is volt.
A kötelező katonai szolgálat megszüntetése
ugyanis csődbe juttatta a babtermesztést.
Mert annak idején, amikor a Jugoszláv
Hadsereg 160-170 ezer katonája hetente
legalább háromszor babot ebédelt vagy
vacsorázott, annyi babunk termett, hogy ez
volt a legolcsóbb élelmiszer, a népi eledel.
Ma viszont nemcsak a harckocsikat és a repülőgépeket,
hanem a babot is külföldről
hozzuk be. Van azonban itt még egy gazdasági
bökkenő. Az alma. Látszatra semmi
köze a hadiiparhoz, ami lényegében igaz is.
Tulajdonképpen Oroszországhoz van köze
az almának, hiszen ez a nagy és testvéri
ország hosszú éveken át szinte az egész almatermést
felvásárolta. Az utóbbi időben
azonban egyszerre válogatósak lettek az
oroszok. Nem tetszik nekik a szerbiai alma
minősége: túl nagyok, nem egyformák, túlságosan
zöldek és nem vörös színűek. Az
alma ily módon a nyakunkon maradt. Esetleg
megtehetnénk, hogy a harckocsik ellenében
almát küldenénk ajándékba az orosz
testvéreknek, közben pedig azt dalolnánk,
hogy: „Alma a fa alatt, nyári vörös alma...”
NAGY Nándor
A képeken, igaz, csak két templomot lehet
látni, de bizony ott van a harmadik is.
Elöl az evangélikus, a másik képen pedig
a görögkatolikus ruszin templom, amelyet
az Újvidéki Színház főbejárati lépcsőjéről
fényképeztünk. Közöttük van tehát az Újvidéki
Színház, amely úgyszintén templom,
Thália temploma, a két „igazi” templom
között a kultúráé, a színházé.
És erről jutott eszünkbe, hogy az Újvidéki
Színház 1974-ben alakult meg, idestova
már majdnem 45 éve (lesz). Újvidék
város 1973-ban bízta meg Németh P.
István írót és újságírót a magyar színház
megszervezésével, amit becsülettel teljesített
is. Az első bemutatóra már 1974-ben
sor került, ami Örkény István Macskajátéka
volt. Jelenlegi épületébe 1985-ben
költözött az Újvidéki Színház, amelynek az
úgynevezett nagytermében 244 ülőhely
van. De létezik egy kisterem is, amelyben
pódium-előadásokat, kabarékat tartanak.
Az Újvidéki Színház alapítását azzal is
indokolták 1974-ben, hogy akkor az újvidéki
községben valamivel
több mint 23 ezer
magyar élt, meg még
legalább 1400 magyar
egyetemista. Akkor
(1974) csak egy magyar
hivatásos színház volt
Vajdaságban, mégpedig
Szabadkán, noha a
magyarok száma abban
az időben meghaladta a
450 ezret. Nem akarunk
utánaszámolni, de úgy
tűnik, hogy Újvidéken
jelenleg nem él több
6-8 ezer magyarnál, de
a vajdasági magyarok létszáma is bizony
250 ezer alá csökkent.
Reménykedjünk és bízzunk abban,
hogy a két templom és Thália istennő még
sokáig éltetik az Újvidéki Színházat.
NN
2019. augusztus 22. 27