ÚJság - Nyár

I/2
nyár
Várhelyi Panni fényképe

Kösz
M I N D E N O L V A S Ó N A K
Szeretettel
öntő

Kösz-öntő
azaz köszönet öntés minden kedves Olvasónak,
aki kitüntette figyelmével előző lapunkat.
A mostani lapszám a Nyár negyedévéről fog szólni.
Igyekszünk megragadni minden hagyományt, ami
ehhez az évszakhoz kötődik.
Szólunk megint a Boldogasszony, a Napforduló,
Mária Magdolna ünnepeiről. Fiatal írónk tollából a
fesztiválok hangulatát fogjuk meg. Helyet kapnak a
jóga, a tánc, az egészség, a mese, a kert és egy
interjú is. Receptet és gyerekszáj történeteket is
rejtegetünk.
Tervbe vettük, hogy minden negyedévben
bemutatkozik egyikünk, hogy jobban képet
formálhassanak rólunk az olvasók. Most Terényi
Gyöngyön a sor.
Meghirdettük a Pünkösdi zarándoklatot
Máriagyüdre és Retro batyus bált Pécsudvarra. A
közösségépítés és a helyi értékek felfedezése,
kutatása miatt.
Újdonság, hogy a cikk írók nevénél elérhetőséget
adtunk meg. Felvehető a kapcsolatot velük, hogy
kérdésekre válaszoljanak, vagy meg lehessen
látogatni valamelyiküket. Rákattintva a névre a
weboldalra navigál.
Reméljük, hogy most is kapukat nyitunk!
Pagonyi Gabriella

06
Pünkösdi zarándoklat
Több falu részvételével,
önkéntes munkával, hoztuk
létre együtt. Vallástól, hitbéli
megkülönböztetéstől
függetlenül.

Közösség építés
Máriagyűdi zarándoklat
Szép, napos, nyári reggelen felkerekedtünk több faluból, és nekivágtunk a hegynek.
Legtávolabbról Egerágról jött kedves és nagyon lelkes csapattagunk. Neki ez az út
sokkal hosszabbra sikeredett, mint bármelyikünknek, de az az elhatározás ami Vele
volt, nagyon sok pluszt adott. Szőkéden, a Mária ligetben találkoztunk, majd onnan
gyalogoltunk Átára, a Mária kertbe, ahol már vártak ránk a többiek. Egy kis pihenő,
eszegetés után elindultunk a földes úton Kistótfaluba. Ezen a szakaszon a nap jól
megfogott néhányunkat, amit persze csak később vettünk észre, de ez is a
zarándoklattal jár, pláne ha az ember nem elég elővigyázatos! Kistótfaluban már vártak
ránk a Hétágfa liget tagjai, akik szokásukhoz híven nagyon kedvesen és profin
vendégül láttak minket némi frissítővel, sütivel. Megcsodálhattunk éppen akkor épülő
közösségi terüket, egy jurtát, aminek az avatására meghívást is kaptunk.
Beszélgettünk egy jót, majd útmutatást is kapva elindultunk a hegyre. Gyönyörű út volt,
végre árnyékban. Szúrós csodabogyók kísértek kétfelől. Ki-ki beszélgetve, vagy
magába mélyedve tette meg az utat. Egy aprócska eltévedés után, megtalálva a helyes
ösvényt, már lefelé vehettük az irányt . Innen eltévedni már művészet lett volna.
Mindenhol nagyon szépen feltüntetve a jelek, hogy a zarándok el ne tévedjen.
Végül, bár némi késéssel megérkeztünk Máriagyűdre! Az ünnepi program csak
másnap vette kezdetét, így csak kevés emberrel találkoztunk. Csend és béke honolt a
nyári hőségben. A templomban is kevesen voltak. Aki akart jól el tudott mélyedni ott.
Ketten a templom feletti füves térre is felmentünk, ahol üldögéltünk egy darabig egy jó
beszélgetés közben. Ez nagyon jó hely a feltöltődéhez, elmélyedéshez. Ajánlom
mindnekinek! Végül megjött értünk a falubusz, hogy hazarepítsen. Hálás szívvel
köszöntük, hogy ezt a könnyebbséget megkaphattuk!
Pagonyi Tímea
Szőkéd
Fotó - Iványi Emese

ÉLMÉNYEK
Hagyomány teremtés
Tojásíráson megélt

Nagyon vártam, készültem rá (hagymahéj gyűjtögetés, tojásfújás, és a többi, és a
többi), persze izgultam is.
Sosem volt még a kezemben íróka, eddig mindig harisnyába tekertük a virággal
mindenféle levelekkel díszített, kifújt vagy főtt tojásokat, és bele a hagymalébe, hadd
színesedjen. Az is jó móka volt, na, de tojást írni! Az kérem teljesen más! A
technikájára még nem sikerült teljesen ráéreznem, viszont nagyon tetszik! Ha lenne
időm, rengeteg hagymahéjam, mind az összes, maradék hatvan darab kifújt
tyúktojást teleírókáznám!
Egy jó hangulatú délutánon, újabb ismeretségeket kötve, jót beszélgetve, Pannus
tojást írni tanult.
Ti próbáltátok már?
Várhelyi Panni
Áta
Húsvét előtt Gabi meghirdette, hogy lesz tojásírás! Gondoltam lemegyek, hogy
tanuljak más "módszereket" is! Lányommal és Csanád unokámmal próbálkoztunk
a tojásírással, több kevesebb sikerrel. Jó volt "ügyeskedni", és látni, hogy van aki
nagyon ügyes és csodás tojások készültek. Örülök, hogy személyesem
megismertem Várhelyi Pannikát, nagyon szép kalács- kosarat hozott. Sajnos
kevés érdeklődő volt, főleg a gyerekeket hiányoltam! Mi jól éreztük magunkat és
köszönjük a lehetőséget.
Molnár Jánosné Györgyi
Szőkéd

Bemutatkozás
Gyöngyharmat
KÉZMŰVESHÁZ
a látogatható műhely egy
éltető kertben,
mely tavasztól őszig várja az
érdeklődőket.

Terényi Gyöngy bőrműves vagyok. Budapestről
indultam a Képző-és Iparművészeti
Szakközépiskola bőr szakán tanultam a
bőrművességet.
Valamivel több mint tíz évvel ezelőtt találtam rá
Átán, mai otthonomra. Pécstől délre 23 km-nyire
fekszik Áta, ez a csendes, kicsi falu, a Villányi
hegység lábánál. Alig kétszázan lakják.
A portához tartozó melléképületeket Grátz Antal
építész tervei szerint alakítottuk át látogatható
műhelyekké. Az épületekhez meglehetősen nagy
terület tartozik, melyet igyekeztünk
változatosan betelepíteni gyümölcsfákkal,
bokrokkal virágokkal, hogy egész nyáron
örömforrás lehessen a kert.
A célom az volt, hogy egy olyan helyet hozzak létre, ahol csendes, falusi környezetben
fogadhatom a kézművesség és elsősorban a bőrművesség iránt
érdeklődőket, ahol lehetősége nyílik a látogatónak nemcsak az elmélyült munkára, de
belekóstolhat az éltető kertbe, a frissen sült házi kenyérbe, iszogathat a kertben
szedett gyógynövényekből főzött teákat, a kert gyümölcseiből készült házi
szörpöket; jól érezheti magát miközben tanulhat, és szép tárgyakat alkothat.
Nyaranta több bőrműves tábort is szervezünk, ahová nemcsak bőrműveseket várunk.

A BŐR egy varázslatos anyag, melynek népszerűsége hosszú ideje
töretlen, hiszen már ősidők óta hasznosítja az emberiség.
A bőrfelhasználás valószínűleg egyidős a húsevéssel, így elmondható, hogy a
bőrművesség az emberiség első mestersége. A zsákmányállatok lenyúzott bőrét
koronként eltérő módon és célokra hasznosították a különböző népcsoportok.
Rengeteg megfigyelésre és leleményességre volt szükség ahhoz, hogy a gyorsan
romló, magas víztartalmú nyersbőrt konzerválni, azaz a romlástól megóvni tudják. Jó
ha tudjuk, hogy a mai cserzési módok mögött évszázadok, évezredek tapasztalatai
húzódnak. Őseinknek sokat köszönhetünk.
Idehaza azonban már nem működnek a nagy bőrgyárak, bezárt a debreceni, az
újpesti, a simontornyai és a pécsi bőrgyár is gazdasági és környezetvédelmi okokból.
Csak kicsi bőrkikészítő műhelyek, tímárműhelyek dolgoznak még országszerte
mindössze kettő, három. A legtöbb bőrt ezért külföldről, elsősorban Olaszországból
hozzák be a kereskedők. Manapság sokféle bőrből válogathatunk a
bőrkereskedésekben. Szinte azért nehéz választani, mert olyan széles a választék.
Anyagismeretre van szükség ahhoz, hogy a célunknak legjobban megfelelő bőrt
kiválaszthassuk. Igaz bizony a mondás: a jó anyagválasztás fél siker!

Itt a műhelyben jó minőségű
alapanyagokból
dolgozunk. Hagyományos, kézi
varrással, fűzésekkel, fonásokkal
ismerkedhet a látogató. Volt olyan
táborunk, ahol a pergamen készítését
mutattuk be.
Máskor egy- egy technika elsajátítása
volt a feladat, majd ezzel a tanult
technikával készítettünk, hordható,
praktikus bőr tárgyakat.
Az idén egy tárgytípus, a
vadásztarisznya lesz a táborok fő
témája. Az alkotáshoz csak ihlető forrás
a régi vadásztáska és a rajta található érdekes megoldások, hiszen a legfőbb cél az,
hogy mai használatra alkalmas, tartós és igényesen kialakított bőr tárgyak szülessenek,
melyek jól beilleszkednek a mindennapi életbe.
A szakmai segítséget én magam, a műhely vezetője, folyamatosan biztosítom a
táborok alatt, immáron több mint 40 éves bőrműves tapasztalattal rendelkezem és a
felnőttképzésben is több mint tíz éves gyakorlatot szereztem; a Hagyományok Háza
OKJ-s tanfolyámán tanítottam népi bőrművességet.
Kézműves hétvégéket is szervezünk, és egyéni tanulásra is van lehetőség.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Terényi Gyöngy bőrműves iparművész
Nyitva tartás nincs, bejelentkezni és érdeklődni lehet:
terenyigyongyi@gmail.com
https://www.facebook.com/gyongyharmat49/?ref=br_rs
Ars poétikám a következő:
Thomas Dekker - Fohász
Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi
lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel nekilátni a munkámnak, még a kis dolgokban is
szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és
asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek,
kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradtsággal lehajtani fejem,
mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így
szeretném én múlatni napjaimat.

Jeles nap
A nyári
napforduló
szakralitása
„Jó úton jár, ki a természethez
igazodik,
mert az Isten teste, Isten lelke.
Az Egek semmit sem alkottak
értelmetlenül.”
Máté Imre: Yotengrit

Jelen írás nem csak egy kultúrtörténeti érdekesség kíván lenni, leginkább az ősök
tudását szeretném átadni, melynek jelen időben és térben is van létjogosultsága,
hiszen örökérvényű értékeket, az élet működéséről valós tudást közvetít a nyitott
lélekkel bíró emberek számára.
Őseink, életmódjukból adódóan, szoros összhangban éltek a természettel,
megfigyelték, tapasztalták a működését, az idők során bölcsességgé kristályosítva ezt
a tapasztalati tudást, hiszen sokszor létük függött attól, hogy igazodjanak az élet
törvényszerűségeihez. A mai világ mesterséges, kényelmes körülmények között élő
embere könnyen gondolhatja azt, hogy ezek a régmúlt időszerűtlenné vált, mára
meghaladott nézetei és örülhetünk, hogy mi már nem vagyunk az élet törvényeinek
kiszolgáltatottjai, sőt uralmunk alá hajtottuk a természetet, minket szolgál az élet. Ez
egy rendkívül hibás és egyben veszélyes viszonyulás és szemlélet, melynek nem is
olyan hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek, a kicsit is tudatos ember
ennek már tapasztalja a jeleit.
Az élet törvényei mindenkire hatnak, életmódtól, társadalmi helyzettől, világnézettől és
hitvilágtól függetlenül, ha ismerjük és elfogadjuk, tudatosan követjük azokat, ha nem.
Az emberek eltávolodása, szembefordulása ezekkel a saját személyes érdekeik és
önzőségük okán nem mentesít a hatásuk alól, inkább csak nem látjuk át az ok-okozati
összefüggéseket, mert már nem vagyunk a tudás birtokában, de attól még tetteink
következményeit viselnünk kell. Szerencsére egyre többen ismerik fel ezt és keresik
újra a tiszta és valós ősi tudást, hogy útmutatóul szolgáljon az életükben.
Ebben az írásban, a nyári napfordulóhoz közeledve, az ehhez kapcsolódó elvekre
szeretnék fókuszálni, az élet működésének ezt az aspektusát körüljárni.
Az élet egyik alaptörvénye az állandó mozgás, változás, körforgás, különböző ciklusok,
ritmusok határozzák meg: egy nap, egy év, egy emberélet. A természet REND-jét az
élet törvényei határozzák meg, minden meghatározott szabályok szerint halad a maga
útján (működik), és minden élőre ugyanazok a törvényszerűségek vonatkoznak.
Egy emberi élet vonatkozásában nézve ezt, mindenki megszületik (testet ölt),
növekedik, érett felnőtté válik, majd megöregszik, s élete végén eltávozik a földi
világból. Majd a kör kezdődik elölről.
Ha pusztán egy emberi élet egységében látnánk a világot, könnyen eshetnénk abba az
illúzióba, hogy egyenes irányú mozgásban vagyunk. Érdemes ezért más léptékekben is
megfigyelni, még inkább tapasztalni az élet működését.
Egy napon belül is ugyanígy bejárunk egy kört, megjelennek a ciklikus minőségek:
reggel felébredünk (analóg a születéssel), fokozatosan aktivizáljuk magunkat, tesszük a
dolgunkat, majd miután az aktivitásunk elérte a csúcspontját, lassan fáradni kezdünk,
számot vetünk, mit sikerült elvégeznünk az adott napon (összegzés és hanyatlás,
elmúlás), s végül elalszunk (analóg a halállal), tudatállapotot váltunk. Majd a kör
kezdődik elölről.

A legmegfoghatóbb azonban egy esztendő összefüggésében megvizsgálni mindezt,
mert a természetben zajló folyamatok, ciklikus változások egyértelműen leképezik, hogy
egy állandó körforgásban vagyunk, időről-időre, évről-évre ugyanazok a minőségek
térnek vissza, meghatározott REND szerint. Az év a legkerekebb időbeli egység. Ezt
jelzik az évszakok változásai: a tavaszi megújulás, a nyári gazdagság, az ősz érettsége
és a téli álom. A természetnek ezt a ritmikus váltakozását, központi égitestünk, a Nap
idézi elő. A Nap látszólagos járása (valójában a Föld kering a Nap körül, egy teljes kört 1
év alatt tesz meg) okozza, hogy mindig más megnyilvánulását érezhetjük,
tapasztalhatjuk a Napnak, hogy éppen több vagy kevesebb fényt kapunk a Naptól. A
Nap és a Föld adott éven belüli viszonya, az, hogy a földi egyenlítőhöz képest a Nap
hogyan helyezkedik el, határozza meg, hogy a Föld adott pontján élők mennyi fényben
részesülnek. Tehát a Nap ereje nem változik, csak a Föld mozgásának következtében
állandó változást érzékelünk, mindig más minőségben van jelen, a mi földi
helyzetünkhöz viszonyítva.
Ez viszont ad egy meghatározott, természetes ritmust az életünknek, és ha ezt az égi
mozgást tudatosan követjük, hangoltak leszünk az élet áramlására, a ciklikus
változásokra, összhangba tudunk kerülni az élettel, végső soron a természettel. Az élet
tőlünk függetlenül így működik, szabad döntésünk, hogy együttműködünk-e vele.
Az ősidőktől kezdve, a természetben élő ember érezte, észlelte a világnak ezt a
kerekségét, tapasztalta a folyamatos változást, és a változásban a visszatérő
ciklikusságot, szabályos ritmust, idővel meglátta, megtalálta az évkörnek a
„csomópontjait”, amikor intenzívebb a változás, a minőségváltás, amikor a régit valami új
váltja fel és adja át a helyét: ezek a kiemelt pontok az évszakváltások pontjai, amit
napfordulatnak nevezünk.
Az évben 4 ilyen sarokpont,
vagy kezdőpont van: a téli
és nyári napforduló,
valamint a tavaszi és őszi
napéjegyenlőség. Ezeken a
napokon érkezik meg
hozzánk a legerősebben az
új időszak minősége,
energiája, ekkor tudjuk a
legintenzívebben
befogadni.

Az érkező áramlások ezeken a kiemelt napokon mindig magukban hordozzák a
változás/változtatás/megújulás/átalakulás lehetőségét, de egyszersmind ki is jelölik
számunkra annak irányát, azt, hogy az ember számára épp minek jött el az időszerűsége,
mire kell fókuszálnia a figyelmét, s végső soron ez az irány lesz számára mérvadó testi,
lelki és tudati szinten is, az élete alakítása tekintetében is a következő 3 hónapban.
Őseinknek, a kereszténység felvétele előtt, a napfordulós ünnepek, ezen belül is a téli és
a nyári napforduló voltak a legjelentősebb ünnepei.
Érezték az emberek ezeknek a napoknak a kiemelt fontosságát, s azt az erőt, ami ezeket
a folyamatokat mozgatja, amire nincs ráhatásuk, de sok esetben az életük függhet tőle.
Együtt, közösségben ünnepeltek ilyenkor, kialakították rítusaikat, hagyományaikat, de
ezeknek vannak alapjaiban közös vonásai: jelen van benne az áldozat és a hálaadás
motívuma is többek között. Mivel nagymértékben függtek pl. a természettől, az időjárástól,
lesz-e elég élelem, stb., rendszerint áldoztak a térnek, a hely szellemének, az ősöknek,
Istennek, illetve nem felejtettek el hálát adni azért, amit kaptak. Az áldozati ételek
fogyasztásával befogadták a fényt. Manapság ennek már nem érezzük a súlyát, pedig
kellene.
A Nap az élet táplálója, de nem csak az anyag szintjén, minden, ami él, fény is, az
emberben is segíti a fény természet erősödését, a tisztulást, ha ezzel a szándékkal
fordulunk felé! Az ősi magyar hitvilágra jellemző napkultuszt azonban nem szabad
félreértenünk. Nem primitív bálványimádásról van szó, ahogyan azt a későbbi korokban
félremagyarázták. A Nap, fény jellegéből adódóan, Isten, az isteni minőség leganyagibb
megnyilvánulása itt a földi, anyagi térben, de szó nincs róla, hogy a Napot magával
Istennel azonosították volna.
A Nap, mint a fény hordozója, ennyiben nem anyagi minőség, ahogy az Isten is
fénytermészetű és az emberben is megvan ez az anyagtalan fényminőség, ami az ő isteni
része, a benne lévő tűz, az irányadó, ez pedig nem más, mint a saját lelke. A
mindennapok zűrzavarában sokszor elhangolódunk a helyes iránytól, a fénytől, a saját
lelkünktől és az Istentől, egyre inkább magába húz az anyag. Az év napfordulati napjain
mindig jelen van a térben az a többletenergia, ami segíti, támogatja az élethez való
igazodást, a visszatalálást a fény, a helyes irány, az Isten felé, a saját lelkünk által. Ehhez
mindössze a saját tiszta, valós szándékunk szükséges, semmi más! Ezt bármikor bárki
elérheti és véghezviheti ha akarja, de az év kiemelt napjain az élet is támogatást ad
hozzá, ha pedig közösségileg, közös rítusokon keresztül tesszük mindezt, a szándék
ereje összeadódik, hatványozottá válik és együtt könnyebben emelkedhetünk a fény felé.
Többek között ezért is fontosak a közösségi rítusok, annak megtartó ereje,
többletenergiája miatt.

Néhány összegző gondolat a négy kiemelt napról az esztendő körén:
1. téli napforduló (térbeli pontja az Észak, éjszaka, sötétség, a fény születésének
misztériuma, az új fénymag elültetése) Régen ez volt az év kezdete. Befelé fordultság,
visszahúzódás, a saját belső fényünk, azaz a lelkünk ad irányt.
2. tavaszi napéjegyenlőség: (Kelet, fény-árnyék egyensúly, napfelkelte, születés, új
dolgok elkezdése) Elindulunk a bensőnkből kifelé, felfelé, a fény irányát követve,
növekedve. Mérlegeljük, megtervezzük, mit akarunk teremteni, létrehozni ebben az
évben, majd elültetjük a magokat, lerakjuk az alapokat.
3. nyári napforduló: (Dél, legtöbb a fény, dél, növesztés, érlelés időszaka) Feltöltjük
raktárainkat fénnyel, legaktívabb időszak.
4. őszi napéjegyenlőség: (Nyugat, napnyugta, aratás, betakarítás, összegzés, számvetés)
Amely magot tavasszal, a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetettünk, annak gyümölcsét
most learatjuk. Amit elindítottunk akkor, az most láthatóvá válik a külső világunkban is, a
fizikai síkon. A betakarított termést pedig elraktározzuk.
Miről is szól a nyári napforduló és hogyan ünnepelték ezt őseink?
A nyári napfordulós ünnep a Nap és a természet erejének kicsúcsosodása, ez az év
leghosszabb napja, a föld ilyenkor éri el erejének teljességét, innentől kezdve fokozatosan
rövidülnek a nappalok. Az ember számára, ha valós szándékkal, tudatosan fordul az élet
felé és fogadja be a nyári napforduló időszakában érkező minőséget, lehetőség ez a lélek
szakralitásban való megerősödésére, a Teremtőhöz való közelebb kerülésre.

Az ősi magyar hitvilág alapvetően táltoshit. A táltosok tevékenysége általában a tűzhöz
kötődött, révülésnél, rituális és áldozati szertartásokban fontos szerepet kapott a tűz elem.
Így volt ez a napfordulós szereken is. Kiemelt szerepet kapott továbbá a táltos és
Tengrista (a magyar, hun, török, mongol pusztai birodalmak vallása szerk.) vallásokban
az életfa is. A magyarok szent jelképe a világot alkotó szférák (alsó, középső, felső világ)
közötti összeköttetést megjelenítő Égigérő Fa, amely az Isteni kapcsolat útját is jelképezi.
Táltosaink révüléseik során tudati és lelki szinten eggyé váltak az életet adó és tápláló
„Napistennel”, szellemi és lelki utazásaik során a Nap erejét használták. A magyarság
tűzünnepeire az égi Napnak földi másánál, vagyis a szertűz vagy naptűz körül került sor.
A beavatottak itt végezték el a tisztító rítusaikat, itt töltődtek fel az égi erőkkel, itt
emlékeztek a szellemvilág lényeire és itt léptek kapcsolatba őseik szellemivel és a
különféle isteni lényekkel – gyógyítottak, áldást osztottak, jövendőt mondtak és
ünnepeltek.
Ősi hagyomány szerint e napon nagy tüzeket raktak, megköszönve a Nap életadó tüzét,
mely a földi életet táplálja. Ide kötődik a tűzön járás és a tűzugrás szokása,
szimbolikusan, vagy az analógiás mágia erejét használva a fény erejével legyőzzük a
bennük rejtőző sötétséget, az istentelenséget, a valótlanságot, megbirkózunk
félelmeinkkel.
Ilyenkor egész éjjel égtek az áldozati máglyák, a közösség énekkel, tánccal virrasztott,
tüzet ugrott, hálával, köszönettel szívében.
Tévedés azt hinni, hogy mi teszünk szívességet őseinknek, ha úgymond
kötelességtudatból ápoljuk, őrizzük a magyar hagyományokat, hogy ne vesszenek
feledésbe! Hiszen a benne elrejtett tudás a mi éltető (életfa) gyökerünk, amellyel ha nem
vagyunk élő kapcsolatban, nem élhetünk, nem élhetjük meg a sorsunkat, hisz nem
véletlenül születtünk magyarnak. A hagyományokat tehát nem őrizni kell, konzerválva,
múzeumokba zárva, mint régmúltunk emlékeit, hanem élni, éltetni, hogy valósággá
legyen! A jelenben élő magyar emberek számára ez az éltető forrás, amiből
többletenergiát nyerhetünk, máskülönben menthetetlenül elveszünk, beolvadunk a nagy
masszába. Majmolhatjuk más nemzetek kulturális értékeit, az minket sosem fog táplálni,
életerőt adni.
Közösségünk, a Hétágfa közösség június 22-én tartja a nyári napfordulóhoz kapcsolódó
jurta avató ünnepségét, a Kistótfalu szőlőhegyén található Hétágfa Ligetben, melyre
szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
Szatmári Kinga
szatkina@gmail.com
Kistótfalu

Jeles nap
Tüzes
S A R L Ó S
B O L D O G -
A S S Z O N Y
J Ú L I U S 2 .

Zsonganak a kabócák, verőfény, izzó
levegő. Mi sem jellemezhetné jobban
a nyarat és az aratás ígéretét.
Régmúlt időkből visszaköszön
nekem egy asszonyi energia, ki
előkészítette legfontosabb élelmemet
a gabonát. Őt Sarlós
Boldogasszonyként tiszteljük.
Megvágja a gabona szárát, hogy a
nedvesség ne áramoljon már és
beérjen, kiszáradjon a termés.
Sok ősi gabona van (árpa, hajdina
tönkölybúza, köles), mely ízletes,
tápláló, mégsem használjuk. Miért
nem? Mert nem szoktuk meg.
Jobban el kellene gondolkozni azon, hogy mivel tápláljuk testünket? Amellett, hogy
jótékonyan hatnak, kevesebbet is kell fogyasztani belőle, mint a fehérített rokonaikból.
Minden ősi népnek megvolt a gabonához fűződő Istenasszonya (Ezinu, Ceres,
Cerridven, Kore, Lammas, Litha, Sarlós Boldogasszony). Soha nem feledkeztek el, hogy
hálájukat kifejezzék a termésért. Az adó Istenanyai szeretet kimeríthetetlen, jóságos és
bővelkedő.Az év eme fázisában elérünk egy olyan igazsághoz, hogy: ki mint vet úgy
arat. Amit egész évben vetettél, adtál, segítettél, azt most learathatod és bővelkedhetsz.
A körforgás nem áll le. Állandó. A gazdaságban is beérnek a gyümölcsök, a termények.
Nagyban folyik a befőzés, aszalás. A
gyógynövények garmadája illatozik a
mezőkön. Begyűjtésük szent feladat.
Sarlós Boldogasszonykor szedett
füveknek varázs ereje van, tartja a
nép hit. Én is így tartom. Áldozatként
is felajánlhatjuk ezen az ünnepen.
Hét Boldogasszony ünnepek, katt!

Jeles nap
üzenete a
mai embernek
Magdolna
Mária
Mária Magdolna kép a Bánfalvai templom kőkerítésén

Mária Magdolna neve napja
Július 22.
A mai napon ünnepeljük Mária Magdolnát, aki elsőként találkozott a feltámadott
Krisztussal, és ő értesíti az apostolokat is a feltámadásról:
„A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária
Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: az
Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a
megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. Az őrök megrettentek tőle
való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. Az angyal megszólalt és azt mondta az
asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a Megfeszítettet keresitek.
Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.
Menjetek gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak: ’Föltámadt a halálból, és előttetek
megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek’ - Rögtön el is
mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt
tanítványainak. Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt:>Üdv nektek!< Ők pedig
odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. Akkor Jézus azt mondta nekik:
> Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott
majd meglátnak engem.

Garth Davis rendező alkotása alapján (Mária Magdolna film 2018) indulok el:
„A bátyáimmal versenyeztünk ki tudja tovább visszatartani a lélegzetét, ki tud a hínárban
mélyebbre úszni. Szerettem lent lenni. Olyan volt mintha nem kellene sem a testem, sem
a föld. Aztán felemelkedtem a levegőre és a fénybe. – Ilyen érzés, amikor Istennel vagy?”
„Azt kérdezte tőle, milyen lesz majd a Királyság? Ő azt felelte: Olyan mint a mag, egyetlen
mustármagszem amit a nő kivitt a kertjébe és elültetett. Ami csak nőt és nőt és az égi
madarak fészket raktak az ágai között.”
A filmet látva azt gondolom és érzem, hogy ezek a sorok és mondanivalók, sokkal
mélyebb tartalmat közvetítenek felénk, Nők felé. Tiszteljük egész lényünket! – a testünket,
a lelkünket, és szellemünket, hiszen tényleg Isten földi teremtő erői vagyunk. Az élet
bennünk ered, alkotódik, formálódik. Nélkülünk nem létezhet semmi sem! Talán erős
szavak ezek! De gondoljuk végig, ha nem fogantatik bennünk élet, megszűnik az
emberiség. A Földet táplálni is a nő feladata, a magot elszórni, mely életet ad a
környezetében élőknek, táplálékot a családnak.
A gyermeket várni, dédelgetni, hordozni és megszülni pont olyan, mint a hínárban úszni,
hisz az anyaméh sötétjében fejlődik ki magzatunk és születik meg a levegőre és a fényre!
És talán Istenként, Gondviselőként tekintenek reánk gyermekeink, Édesanyákra?
Ezen kívül még kifejezheti a Földi életünket is. A víz megjeleníti érzelmeinket és a hínár
mindazt a kötést, köteléket, mely e világhoz kapcsol, és közben keressük az élet értelmét,
Isten világító fényét, a felemelkedést, a megvilágosodást, a szellemi tisztaságot.
A kérdés ismét, hol van ebben Mária Magdolna? Ő megértette, hogy Isten jelen van. Jelen
van a létezésben, hogy csak tiszta szívvel, irgalommal, megbocsátással, könyörülettel,
alázattal valósulhat meg a Királyság. Szükséges hozzá a tudatosság, a Szív szava, hogy
érzelmeink, indulataink, bűntudatunk, gyűlöletünk, szeretetlenségünk, ítéleteink,
tisztátalanságunk átalakuljon és észrevegyük, hogy szüksége van minden embernek
szeretetre, gondoskodásra és megbocsátásra! Minden ember vágyik a szeretetre, a
megbecsülésre, az elfogadásra, de kevesen képesek arra, hogy az emberek álarca mögé
tekintsenek, vagy ép saját álarcukat levessék. Mária Magdolnáról alkotott bármely
történetben megvalósult az átalakulás, mely által ő merte vállalni Isten kéréseit,
útmutatásait, és képes levenni saját álarcát.
A legnagyobb ajándék, amellyel bírt az a HIT ereje.
„Jeruzsálembe menet: Ajándékot kaptatok a HITET! A Hitetek beragyogja az egész
világot. Átadom az imádság erejét. Ez a keresztelő imádsága, az alázatosak, a szerények
imája és a lelki szegényeké, akik éheznek Isten Királyságára, amely egyszer a Ti
otthonotok is lesz. Az Úr legyen veled, a Béke legyen veled” (Filmben Jézus szavai)
„A világ csak akkor változik, ha mi is változunk”

A filmtől elrugaszkodva Mária Magdolna magas szellemi tudás birtokosa, ismerete van a
manapság Bibliai olajakként emlegetett: szantálfa, kasszia, cédrusfa, ciprus, tömjén,
gyantás husáng, izsóp, mirha, mirtusz, benzoeviasz, Sharon rózsája, nárdus olajok
gyógyászati tulajdonságairól, felhasználásáról, alkalmazásáról, és szakrális, beavató
szertartások tudója is. Továbbá vannak történetek, melyek szerint Mária Magdolna
csodákat is tett Franciaországban, ezért tiszteletére templomokat, kápolnákat szenteltek.
Notre dame lumiére-nek, azaz Fényességes Nagyboldogasszonynak vagy fényes
Miasszonyunknak nevezték a franciák Magdolnát.
Ezen kívül Mária Magdolna a nőiség egyik princípiuma, Szűz Mária alakja mellett. Míg
Szűz Mária Égi Édesanyánkként, mindenki édesanyjaként jeleníti meg a nőiesség
minőségét, addig Mária Magdolna megjelenik szeretőként, hitvesként, erőt sugárzó
szabad nőként, aki megmutatja számunkra Istennel való egyesülését, a teljesség
állapotát (test-lélek-szellem egységét). A NŐI lét egészét, erejét, hűségét, szeretetét,
alázatát, kitartását.
Mária Magdolna legnagyobb üzenete, hogy legyünk képesek a változásra a hit
ereje által, ezáltal befogadni Isten szeretetét a szívünkbe, hogy általa mi is,
egyénenként megéljük az Istennel való egységet.
Doroginé Rókus Beáta
pipacska@gmail.com
Dúla, kisgyermekgondozó
Komló
Mária Magdolna templom - Sopron-Bánfalva

Jóga
Áhimszá
A N E M Á R T Á S M U V É S Z E T E

Jóga - nem ártás
A jóga nem csupán testi gyakorlást jelent, hanem a fejlődéshez vezető úthoz ad
segítséget.
Szerintem a jóga filozófiája nem csak a távolkelet misztikus vallása, hanem az egész
bolygóra érvényes tudás. Csupán arról van szó, hogy ott tudott megmaradni ez az ősi
bölcsesség titokban, háborítatlanul. Minden ember fejlődéséhez, felemelkedéséhez
útmutatót ad, függetlenül annak lakhelyétől, világnézetétől.
Az ősi iratokban az ember fejlődéséhez a jóga nyolc tagját adják meg, B.K.S. Iyengaraki
a jóga ősi bölcsletét újra előszedte, leporolta, újragondolta- pedig egy fához
hasonlítja ezt a nyolc tagot.
Az első csoportba- amit ő a fa gyökerével azonosít- tartoznak az emberekre
vonatkozó általános erkölcsi alapelvek, a jamák.
Ezek:
-Ahimszá, a nem ártás elve
-Szatja, az igazsághoz való hűség
-Asztéja, a lopástól való tartózkodás
-Aparigraha, a kapzsiságtól való tartózkodás
- Brahmacsarja, az önmegtartóztatás
Most az áhimszával szeretnék foglalkozni, mert ez egy nagyon érdekes téma.
Az ahimszát a leggyakrabban a húsevéssel hozzák kapcsolatba, miszerint, ha nem
eszem húst, és nem járulok hozzá állatok kínzásához, bántalmazásához, akkor én
nem ártok. Ugyanakkor attól, hogy valaki nem eszik húst, még lehet erőszakos ember,
és egy húsevő is lehet alázatos és szelíd.
És mi van a növényekkel? Valamiféle érzésviláguk nekik is van, hiszen tudjuk, hogy
„meghálálják a törődést”.
Én úgy foglalnám össze ezt a kérdést, hogy az, amikor valaki szeretettel gondozza az
állatait, és aztán végül mégis levágja, megköszönve neki az áldozatát, és a
növényeivel is hasonlóképpen bánik, az közel jár az ahimszához. Ezzel szemben az,
amikor állatokat és növényeket ipari méretekben, mintegy tárgyként tartanak, az
bizony nagyon messze van a nem ártástól.

És mit teszünk a Földdel? Folyamatosan ártunk Neki!
Ahimszá- nem ártok semmi létezőnek. Az élet szent és sérthetetlen.
Gondoljuk csak át, mit is jelent valakit, valamit bántani? Mi az erőszakosság?
Csak fizikailag tudunk ártani?
Mindannyian tudjuk már, hogy nem csak tettekkel, de szavakkal is lehet bántani, és
akkor még nem beszéltünk a gondolatokról!
Lehet, hogy valakit nem ütünk meg, de olyan szavakkal, olyan hangon szólunk hozzá,
ami mélyen a szívéig hatol, megbántjuk. Bántjuk.
És bizony bánthatunk azzal is, ha rosszakat gondolunk valakiről, de ez már kevésbé
ismert tény.Pedig igaz.
Erőszakosság az is, ha rá akarjuk a mi véleményünket, akaratunkat erőltetni a
másikra. Mert úgy érezzük, mi tudjuk, mit kellene tennie.
Ahimszá- nem ártok semmi létezőnek, még magamnak sem. Magamnak sem!
Nem teszek olyat, ami rossz nekem.
Ez érvényes akár az ászanák (jógapózok) gyakorlásánál, akár a hétköznapi életben is.
Nem erőltetem túl Magam, tehát nem vállalok olyan munkát, ami már sok, árt nekem,
nem akarom úgy végzeni a gyakorlatokat, ahogy már nem tudom.
Nem gondolok rosszat Magamról. A gondolatoknak rendkívül nagy az ereje!
Tehát ahimszá azt jelenti, nem ártok semmi létezőnek sem tettekkel,
sem szavakkal, sem gondolatokkal.
Ez egy nagyon nehéz, de nagyon nemes feladat!
Ehhez kívánok minden kedves olvasónak jó gyakorlást, és világunk mindjárt sokkal
élhetőbb lesz!
Pagonyi Tímea
pagitimi@gmail.com
Hatha jóga oktató
Szőkéd

Herba
szúrós
gyöngyajak
Leonurus cadiaca a latin neve ennek a növénynek. Sokat
mondó. Oroszlán farok a leonurus, és a cardiaca
egyértelműen a szívvel kapcsolatos. Én az oroszlán szívéhez
kötöm gyógyhatását. A Regulus csillag a szíve az Oroszlán
csillagképnek. Kékes fénye van és Kiskirálynak hívja a
magyar. Ragyogó csillag és a szeretet szívének tartják.
Erősen hat a szívcsakrára ezért is jó szívgyógyszer.
Tinktúrájából már néhány csepp is megszünteti a szúrás,
nyilallást.
Szára szögletes, levelei három ujjasok. Virága a száron ül,
halvány lila, később kicsi, szúrós gubacsok lesznek helyette,
innen a neve is. Nagy hálával fordulok felé, hogy megtisztel
az erejével. Erős növény.
Virágcsúcsai olyanok, mint egy-egy totemoszlop. Nálunk az
erdő szélén rengeteg van. Elaltva a növényeket, felső 30
centijüket lecsípve szedem.

Mozgás - Tánc
tánc az
élet!
É L E T E M A T Á N C

Egy cikket kéne írnom a táncról. Miért? Mert a zene, a tánc az életem. Csak már annyian,
oly sok mindent, annyiféle formában írtak róla. Mit tudnék én még ehhez hozzátenni?
Csakis amit megtapasztaltam. S ha ebből csak egy szó, egy mondat megérint valakit,
akkor már megérte.
Egészen 14 éves koromig eszembe sem jutott tánccal foglalkozni. A zenét imádtam, de
nagyjából meg voltam győzödve, hogy semmi közöm a tánchoz - azon kívül, hogy otthon
elriszálgatok -, hisz a tornaórákon is elég topának éreztem magam. Aztán egy aerobic
órán a vezető észrevette, hogy szerinte jó érzékem van a tánchoz, s elhívott a
csoportjába. Innen ered az én tánc iránti rajongásom.
Egy új világ tárult fel előttem, egy új élet! Megismertem a saját képességeimet, nőtt az
önbizalmam, megszerettem a mozgást. Az életem részévé vált és az is maradt.
Rengeteg sikerélményt kaptam a “táncosként” könnyebb ismerkedéstől a színpadi
fellépésekig. Gyermekeim megszületése után a tánc nagyrészt a bulikra, szilveszterekre,
lagzikra korlátozódott. De a táncszeretet, és hogy jó lenne még újat, másfélét tanulni vágy
nem múlott el. Így már majdnem 50 évesen újra szárnyaira kapott a tánc. Szalszázni,
bacsátázni tanulok. Újabb társaság, újabb örömök, sikerélmények.
A legnagyobb siker az önmagamba vetett hit felélesztése, hogy igenis
képes vagyok erre!
Megy ez még nekem!
A tánc átsegít a nehézségeken.
Történik valami rossz, bekapcsolom a zenét és kitáncolok magamból minden fájdalmat.
Igazából csak arra akartam röviden rámutatni, hogy mennyit adhat a tánc az életünkben
és hogy valóban kortól, nemtől függetlenül bármikor elkezdhető, s érdemes belevágni.ni.
Varga Zita
Pécsudvard

Fiatalok
fesztivál
szezon
Fotó
- Rayman Judit

Ha nyár, akkor fesztiválok. Ez szinte természetes tartozéka az év ezen időszakának,
különösen a fiatalok szerint. Hazánk fesztiválkultúrája igen színes és gazdag,
mondhatni messzi földön híres J. De nézzük most meg kicsit jobban, e közösségi
eseménynek, jelenségnek az alkotóelemeit.
Rengeteg típusú fesztivál közül választhatunk a nyár folyamán, de ami szinte
mindegyikben közös, az az azonos téma, koncepció, amely köré szűkebb – tágabb
értelemben az esemény szerveződik (legyen szó zenei, gasztronómiai vagy éppen
családi fesztiválról), illetve a szabad térben való időtöltés. A fesztivál napjai alatt eltöltött
idő, egyfajta aktív kikapcsolódásként is szolgálhat a résztvevőknek, ismerkedési,
szórakozási, tanulási lehetőségeket nyújt. Célja összességében az, hogy valamilyen
pozitív élményt, érzést okozzon, illetve, hogy a fesztiválozó emberek sokasága egy
közösséggé kovácsolódjon össze arra a bizonyos időre, egy bizonyos értelemben
(ehhez kapcsolódik a törzsi élmény keresése és igénye, amelyről röviden a legutóbbi
számban írtam a szubkultúrákról szóló cikkben).
A fesztiválok hagyománya a ’60-as évek hippimozgalmával vette kezdetét, és hatása a
mai napig töretlen. Az akkori fiatalság egy teljesen új, alternatív életmóddal,
gondolkodással lázadt a szülők képviselte társadalmi normák ellen. A hippi életérzés
ezeken a hatalmas összejöveteleken (leghíresebb a Woodstocki fesztivál) sűrűsödtek
és került sor az eszmecserékre, a fiatalságnak ezeken az első fesztiválokon volt végre
lehetőségük találkozni a hasonló gondolkodású kortársaikkal is. Ez az élmény pedig
hatalmas inspiráló erővel bír, amely összekötheti az embereket.
Azóta változtak az idők, a zenék, a szórakozási szokások, de a fesztiválok szeretete és
igénye megmaradt. A fesztiválok, és az azon belül zajló programok fontos szociális
terek, és a közös szálak (pl. az azonos zenei ízlés vagy szubkultúrához való tartozás)
azonos érdeklődésű, beállítottságú embereket vonzanak és hoznak össze, így
könnyebb az ismerkedés, barátkozás, kapcsolatteremtés is. Igaz, hogy sok rendezvény
már nem fókuszál kifejezetten egy konkrét műfajra, inkább sok kis tömbre osztják fel a
teret, hogy a vegyes érdeklődésű, korosztályú résztvevők közül mindenki megtalálhassa
a számára megfelelő programot. Erre jó példa, amikor egy nagyobb fesztiválon több
színpad kap helyet, viszont teljesen különböző zenei stílusok szólnak rajtuk, vagy
amikor kisgyerekes családok részére külön foglalkozásokat szerveznek. Így egyszerre
van lehetőség az ismert és kedvelt közegben tartózkodni, ugyanakkor szabad az átjárás
új ismeretek és élmények szerzéséhez is.

Mivel a fesztiválok szerkezete egy bizonyos szinten lemodellezi az ideálisnak tartott
törzsi és rítusos hagyományokat, felhasználva annak elemeit, fontos megemlíteni az ún.
szent vagy átmeneti idő szerepét is. A különböző népi rituálék, ünnepek, karneválok
idejére, a résztvevők kilépnek a hétköznapok diktálta keretekből, a megszokott napi
rutinból és egy kis időre más világba, más dimenzióba léphetnek át, ahol más típusú
törvények uralkodnak. Ekkor az ember lelke, személyisége is átalakul, változáson megy
át (gondoljunk csak a férfivá/felnőtté avatási rítusokra, és ennek mondhatni modernkori
változatára, pl. az érettségi szalagavató, vagy egy fesztiválon elcsattanó első csók vagy
első berúgás emlékeire, ezek mind mind beavatási funkcióval bíró események), majd
ezzel az új személyiséggel kiegészülve illeszkedik vissza a normál rendszerű életbe.
Ha nem is ennyire konkrétan, de azért modern korunk rítusai, fesztiváljai is hordozzák
magukban ezt az ősi töltetet. Hiszen a lényeg az, hogy valami olyan élménnyel,
érzéssel gazdagodjanak a résztvevők, melyre szívesen gondolnak vissza, melyek
építően hatnak rájuk, és amiből energiát meríthetnek, amikor a szent időből végül
vissza kell térni a dolgos hétköznapokba.
Fotó - Rayman Judit
Poór Anna
nanna.poor@gmail.com
Művészetterapeuta
asszisztens

07
Retró batyus bál
Kicsit másképpen, zenével,
vetélkedővel, ételekkel és
tánccal is építjük a
kapcsolati hálót.

I N T E R J Ú
Fiatalok
NAGY
KINCSŐVEL
...a lovas életről

Ő Emi:7 éves Fjord póni
Babarcszőlősön él -egyik
kedvencem .
A magyarság történetében
ősidőktől fogva kulcsszerepet
játszott a ló, és a lovaglás. A
nomád pásztorélet, a hosszú
vándorlások és a honfoglalás utáni
lovas életmód általánossá tette a ló
sokoldalú használatát - az
évszázadok során lovas nemzetté
vált a magyar.
Interjút készítettünk Nagy Kincsővel, aki 3 éves kora óta a lovak, és a lovaglás
szerelmese. Most 11 éves , 5. osztályos tanuló Egerágon.
-Hol készült ez a kép ?
Sopronban, a Brandmajor lovasudvarban. Még lovas kobakom sem volt, biciklis
sisakban feszítettem. Tisztességes csizmám már volt. ( Nevet)
-Hol élsz Kincső? Van otthon lovad ?
Átán lakom. Sajnos még nincs otthon saját lovam, de nagyon szeretnék.
-Vissza tudsz emlékezni arra, mikor érezted először, hogy vonzódsz a lovakhoz?
Amikor először megláttam egy lovat kb. 3 éves lehettem.
-Mikor ültél először lovon? A te emléked szerint válaszolj, ne a szüleid elmondása
alapján.
Átán egy lovas rendezvényen Bótor Luca mögött ültem , nagyon kicsi voltam, egyedül
még nem engedtek. Óvodás koromban Sopronba költöztünk, ott kezdtem el lovagolni 6
évesen, fenti kép ott készült, kedvenc lovamat, Konyakot vezetem éppen a fedelesbe.
Sokan csodálkoztak , hogy ez a hatalmas állat szót fogad ennek a pici lánynak. Volt,
hogy bújkáltam a hasa alatt. Szüleim szerint egészen elképesztő volt, hogy egy cseppet
sem féltem soha a lovaktól. Szüleim nem tudnak lovagolni . Kutatások után derült ki ,
hogy dédipapáim voltak lóbolondok.
-Mit jelent neked a lovaglás ?
Felszabadultságot, kikapcsolódást, repülést.
-Hogyan épül fel egy lovas edzés?
Először rendbe tesszük az állatot, lóápolásnak hívják. Nyergeljük, kantározzuk, ami
szerintem felesleges ugyanis a nyergen keresztül nem érezzük a ló mozgását, és
ritmusát .

A kantár is hülyeség ,mert az nem emberi, hogy zablával tépjük a ló száját. Lehet hogy
vannak kemény szájú lovak, de mindenen lehet finomítani, és kötőfékkel is el lehet érni
ugyanazt az eredményt . Ehhez több türelem, és kitartás kell, de a végeredmény hogy
még finomabb még, megbízhatóbb még jobb ló, és társ válik belőle. Ami nagyon fontos,
,hogy nem fog félni tőlünk. Nem lehet úgy tanítani egy állatot hogy félelmet keltünk benne
és fájdalmat okozunk neki.
A lovas edzés fedelesben 10-15 perc sétával kezdődik, utána 1-1 kör vágtázás. Utána a
gyengeségeink gyakorlása, ló és lovas szempontjából egyaránt. Következnek a lovardai
alakzatok, majd a levezetés 10 -15 perc hosszú száron ügetés, végül lépés. A
jutalmazás nem maradhat el. Ez lótól függ , ismerek olyan lovat aki rühelli a simogatást,
másik nem szereti az almát. Szoktam zabpehelyből lósütit is sütni nekik. Ezt sem
mindegyik fogadja el.
-Szerinted mi mindenre tanítja az embert a lóval való kapcsolat? Hogyan veszed ezeknek
a tanításoknak hasznát a mindennapi életedben?
Először is, ha ló és ember között kialakul a kölcsönös bizalom és tisztelet, az
megváltoztathatja az ember életét és mindhalálig tart. Azt mondják, hogy a ló egy tükör.
Egy idő után olyanná válik mint a gazdája, így felfedi neki a jó és rossz tulajdonságait
egyaránt.
Engem a lovaglás türelemre, toleranciára, kitartásra bizalomra, sportszerűségre tanít és
még sorolhatnám. Egyszerűen egy ló embert farag belőlünk.
-Mit szeretsz a legjobban a lovakban?
Azt, hogy sokfélék, mindegyikben mást lehet szeretni, mindegyik másra tanít. Valamelyik
mókásabb, másik komolyabb, van makacsabb, félénkebb. Olyanok mint az emberek,
különbözőek.
-Mi a terved, célod ezzel a tevékenységgel? Ha másnak javasolnád mivel indokolnád miért
érdemes a lovas életbe belekóstolni? Milyen másfajta célokat tudnál említeni mint a tied?
-Díjugratni szeretnék, de nem azért mert
most az a menő, hanem mert az az igazi
repülés.
Másoknak azt szoktam mondani, hogy
próbálja ki, mert nem lehet szóban
elmondani. A lóval többféle célja lehet az
embernek, attól függ milyen lovat vesz
magának. Van díjugró ló, póniló,
terápiás ló, igás ló, és még
sorolhatnám.
Sokan távlovagolnak , ezt is szeretem,
ez is cél lehet, de egy másik kategória.
Ő egy B kategóriás Wels póni A kép Ausztriában
Lackenbachban készült 2014.- ben egy karácsonyi
vásáron. Még totál kezdő voltam.

Ő Lili: 5 éves Sethlandi póni Garéban lakik.
Szöveg helyőrzője
Vele nyertem a bükkösdi versenyen. Ez a kép
az igazi ló-lovas kapcsolatról szól.
-Hova jársz lovagolni ?
Több helyre is járok , mert mindenhol mást
tanulok. Mást tanít egy női, mást egy férfi
lovas edző.
-Versenyeztél már ?
Anyukám nem híve a versengésnek, azt
mondja, a virág nem versenyzik egyszerűen
csak virágzik. De én szeretem a versenyeket,
mert jól szocializálja a lovat. Harmadik
helyezést értem el 2018 .ban a Bükkösdi Lóti
Futi versenyen, Csigalopp versenyszámban.
-Van e példaképed ? Ki az és miért ő ?
Igen van, példaképeim a lovak. Tőlük lehet a legtöbbet tanulni.
-Mondanál e még valamit , csak úgy ?
Igen, azt mondanám, hogy én nem azért lovagolok, mert ez most menő, és nem azért
mondtam mindezt, mert divatos dolog a lovakról beszélni. Hanem mert ezt érzem. És azt
szeretném még , hogy hálás vagyok a szüleimnek, hogy mindig támogattak ebben .
Köszönjük szépen Kincső. Azt hiszem korodhoz, képest nagyon komoly, és szakmailag
is kompetens válaszokat kaptunk. Szívből kívánjuk, hogy álmaid teljesüljenek !
Kálmán
Diána
Áta
Ő Dózi: 13 éves Sethla póni jelenlegi kedvencem ő is
Babarcszőlősön él. Eléggé makacs különc de nagyon szerethető!

Jeles nap
Nagy
Boldogasszony
Ü N N E P É R E (08. 15.)

Nagyboldogasszony egy olyan kozmikus hullám, energia, amely időtlen, tértelen. Nem
köthető az időhöz, mert Fény tulajdonsága van, mely a pillanatban él. Nem köthető térbeli
megjelenéshez, formához, mert a Fény megfoghatatlan.
Leképeződése egy adott helyre, vagy időbe, csak az ott élő létforma tudati
megnyilvánulása alapján lehetséges. Ezért adunk olyan alakot neki itt a földön, mint egy
szobor, plasztika vagy festmény. Mert az itt lévő kiterjedés hármas. Összesűrítése
anyaggá azért történik, mert józan ésszel való megértése így lehetséges. Világunkban
lényegét női alakban jelenítjük meg. Ez lehet élő vagy tárgyi.
Élő mivoltát adják azok a női testben létezett vagy létező lelkek, akik teljes egységükben
élték meg földi életüket. Ilyen volt például Szűzanya is. Ők ennek az erőnek lehozói,
megmutatói.
Képi, tárgyi megjelenítés azt mutatja, hogy az adott korban, hogyan látták ezt az energiát.
Általában Istenanyai erőnek mondják. Nappal körülvéve, Holdon állva és a Vénusz –
Esthajnal csillagot önmagában megtestesítve ábrázolják. Árpád-házi és pártus
pénzérméken még látható.Tehát itt is mutatja, hogy minden teremtő eszközt magában
foglal. Magába hordozza a teremtés csíráját, Minden ősi népnek van egy hatalmas erővel
rendelkező Istenasszonya, melyben ezt az elvet tapasztalhatja.
Benne van minden mi befogadó, elfogadó, megértő, óvó. Mi nők hálásak lehetünk, hogy
hozzáférhetünk magunkban ehhez az erőhöz. Urai vagyunk egy olyan szent
esszenciának, mely életet ad és el is vehet. A leány első vérzésével pecsételi meg ezt a
szövetséget, lehetőséget és hatalmat.
Egyik barátnőm szerint (és én osztom nézetét) Nagyboldogasszony összeköthető Tündér
Ilonával. Jó gondolat. Elkezdtem magamban kifejteni, hogy mi bennem a lényege?!
Tündér Ilona nevében is benne van a megfoghatatlanság. Tünékeny, illanó… Mert ebben
a jelenségben is – ugyanúgy, mint Nagyboldogasszonyéban – a Fény létezés van benne.
Tündér Ilonát szőke hajjal, légiesen, törékenynek szokták ábrázolni.
De mit is jelent nekem a Tündérilonaság?
Eszembe jutott egy aranyasszony, Bősárkány (410-452). Már neve is tiszteletet kelt.
Képtelen vagyok elképzelni, hogy ő amolyan törékeny virágszál lehetett. De ettől még
benne lehetett ez a tünékeny erő, mellyel dolgozott és Tündérországot teremtett maga
körül. Gyógyított, etetett, harcolt és lehozta Nagyboldogasszony energiáit népének. Nem
önös érdekek vezérelték, hanem népéért dolgozott, minden szinten.
Máris elérkeztünk az Aranyasszonyokhoz. Elővettem 2010-ben íródott noteszem és
fellapoztam benne ezt a részt. Már akkor kigyűjtöttem belőle az aranyasszonyokat, akik
közül nem egy fővezéri tisztséget is betöltött. Itt vannak ma is Aranyasszonyaink és
ébrednek még többen.
Sokat gyűjtöttem e témával kapcsolatban. Tordai Vilmos – Okkult elemek a Magyarság
életében című könyvében a következőt találtam:

"A magyar ördögről nincs sok mondanivalón. Az ősmagyarok nem sokat törődtek az
abszolút rossz megszemélyesítőjével, a jó és rossz dualizmusa csak a kereszténység
behozatala után terjedt el. De azért a mi ördögünk mindig inkább kedélyes, ügyetlen fickó
maradt, mint gonosz. Nagy része lehet ebben a Boldogasszony kultuszának is. A
természet tündérasszonyának nemes kultusza nem engedte, hogy természet vallásunk
ördögkultusszá váljék."
Már nem tudom honnan „ollóztam ki”, de álljon itt két névmagyarázat is. Talán Badinyi
Jós Ferenc egyik könyvéből való:
MA – RI – A
MA – Égi Anya
RI – eredet, eredő
A – meghatározó rag, mai névelővel azonos.
Jelentése: Égi anyától származó.
BABBA – Baba, Ég nyílása, Ég kapuja.
BABBA MÁRIA – Az ég félhold alakú nyílásában, Máriát köszönti, aki kinyitja az Ég
kapuját.
Mária segítségével bejut imánk a „Fény Birodalmába”, biztosan eljut Urunk Istenünkhöz.
Ismét Badinyi Jós Ferenchez fordulok.
Jézus király a pártus herceg könyvében
említi, hogy a Napkereszt vízszintes
horizontján zajlik a földi élet és ennek
egyensúlyban tartója Boldogasszony.
Kettő Fényszüze ünnepünk van: az
őszi és a tavaszi napéjegyenlőség.
- A szeptember 21-én a hervadás
folyamata indul el, de az Ő gondolatai
védelmezhetnek minket a sötétség
idején.
- A március 21-i ünnep pedig az életet
adó Szűzanya ünnepe.
"Oltalmazónk! Minden titkok dicső Nagyasszonya! Vigyázó
két szemed óvjon Nap Atyánk fényében."
Badinyi Jós Ferenc tatárlakai amulett értelmezése
Boldogasszony ünnepeink segítik Nagyboldogasszony
energiájának a megélését. Ezért csoportosulunk körökbe,
ahol alkotással, imákkal, énekekkel nyitjuk meg magunkat
felé.

Rengeteg Boldogasszony kegyhelyünk van. Mindig forrással, vagy most már
kiszáradt forrással köthető össze. Sajnos elhanyagoltak és látogatatlanok. Pedig
energetikájukat a használatba vétellel tudjuk aktívvá varázsolni.
Még rengeteg gondolatom van erről a témáról, de azt hiszem a Jelenség
természeténél fogva is kimeríthetetlen.
Megélése a fontos és magunkba fogadása, férfiként és nőként is.
Rendszeresen tartok Boldogasszony ünnepeket, ébresztve nőkben, férfiakban,
gyermekekben az ősi rítust, kultuszt, a Teremtő Ént. Alkotással, tisztító
szertartással, együttéléssel, felajánlásokkal.
Pagonyi Gabriella
Szőkéd

Életmód
Gondolatok a
fájdalomról
Gondolkodtam melyek a nyugati orvoslás által ajánlott megoldások, ha fájdalomról van
szó. Főképp mozgásszervi fájdalomra gondolok jelenleg, bár ezek okai is vélhetően a
lélekben keresendők, na de ezt a nyugati orvoslás szintén nem ismeri el -egyelőre.
1:Elsőként elhangzó jó tanács : meg KELL tanulni együtt élni a fájdalommal. Később :
sokkal könnyebb, ha hibáztatunk valakit / valamit érte. Pl : munkahely, genetika,
házasság, stb .
2:Gépekkel végeztessünk valamit , vagy más emberi erőforrást vegyünk igénybe : lézer
th, fizioth, iszapkezelés, masszázs stb- lényege: =MÁS tesz helyettünk valamit, más
energiáját használom .
3: termálfürdő = üljünk bele a meleg vízbe, nem baj ha büdös, majd megszokjuk.
Legalább sokan vagyunk, sajnáljuk egymást, és van közös téma.
4: Vegyünk be gyógyszert , fogalmunk sincs, mi van benne, jobb ha nem is tudjuk. De
nem aggódunk, a mellékhatásokat is tudják más gyógyszerrel kezelni, mondták a
tévében.
5:Engedjük , hogy *szteroidokat * adjanak a testünkbe, amiről azt sem tudjuk mi az, de
jobb is így nekünk.
6: Biztosan a családban, munkahelyen elszenvedett stressz okozza, a nyugati orvoslás
ezt a szót szívesen használja mert első kézből ismeri. ( visszatérünk ismét a
hibáztatásra jobb ötlet nem maradt ) Tehát szabaduljunk meg tőlük . Váljunk el, váltsunk
munkahelyet. Vagy csak LOREÁL: kényeztesd magad szakíts ÉN időt . Utazz, távolodj
ENJOY . Keresd meg a távolban a megoldást. A megvilágosodás Tibetben, a csodák
Indiában vannak.
7: ha már idáig eljutottunk, fentiek nem működtek, operáltassunk, más is úgy szokta,
reméljük kapunk időpontot, hogy mikor, majd ők megmondják, ők tudják mi meddig
bírjuk.
Szeretném feltenni magunknak a kérdést, hogy ha egy adott problémát mindig
ugyan arról az oldalról közelítünk meg , számtalan esetben bebizonyosodott hogy
a megoldásnak vélt módszer nem működik, miért tesszük meg újra és újra ugyan
azt, és ugyan úgy. És vajon miért várunk más eredményt?
Kálmán Diána diusjoga@gmail.com
Intenzív Szakápoló,Jógaoktató
Áta

Kert
Kistótfalusi
É L E T K E R T
Három éve, hogy a Kistótfalu melletti szőlőhegy egy akácosokkal körülvett, de fantasztikus
panorámával megáldott pontján elindult a Hétágfa Egyesület kísérleti kertje, a Hétágfa Liget
közösségi kert. Kísérleti, több szempontból is. Egyrészt néhány, a bolygóért és az
emberiségért tenni akaró, de kertészeti-termelési tapasztalattal kevéssé rendelkező ember
összefogásából indult a történet. Kísérleti azért is, mert ez a néhány ember alkotta
közösség első nagyobb, saját projektje, amelyik kifejezetten a termelésre fekteti a
hangsúlyt. Ráadásul nem a szokványos közösségi kertről van szó: nem az egyéneknek van
1-1 parcellájuk, hanem minden aktuális munkát igyekszünk közösen elvégezni. És kísérleti
kert azért is, mert ökológiai módszerekkel, megoldásokkal kísérletezünk, és folyamatosan
ismerkedünk a talajjal, a mikroklímával és az ideális kultúrnövényekkel.
A kertet elsősorban kiskerti méretekben és távlatokban működtetjük. Olyan zöldségeket
termesztünk, amelyek egy szokványos kiskertben is megtalálhatók: paradicsom, paprika,
borsó, hagyma, kevés krumpli. Persze minden évben kipróbálunk valami újdonságot is:
tavaly az olajtök, idén a batáta/édesburgonya a sláger – kíváncsian várjuk az
eredményeket.
Szelíd gazdálkodást folytatunk, vagy igyekszünk elkerülni a drasztikus beavatkozásokat a
természeti körforgásba. Nem forgatjuk a földet, nem szántunk vagy ásunk, hanem csak
ásóvillával lazítjuk. Nem kapálunk és gyomírtózunk, hanem helyette vékonyan mulcsolunk,
legtöbbször szalmával, de tavaly sikerült az önkormányzattól az ősszel lehullott utcai
faleveleket is elkérni, és azokat is felhasználtuk. Igyekszünk növényi permetlevekkel távol
tartani a kár- és kórokozókat – nekünk is a legnagyobb csodaszerünk a csalánlé.

Van néhány technika amelyeket időről-időre alkalmazunk. Tavaly használtunk először egy
dombágyást, és szintén tavaly próbáltuk ki Gyulai Iván találmányát, a mélymulcsos
technikát. Utóbbi lényege, hogy 50-60 cm magasan trágyával kevert szalmát tettünk a
talajra ősszel, és ebbe vetettünk tavasszal.
Az eredmény minket is meglepett, mert nagyon termékeny és tápanyagdús termőközeg
lett a végeredmény.
Talán a leginkább hasznosítható kertészeti technológia a ki-betakarásos módszerrel
történő gaztalanítás. A rendszer lényege, hogy 3 hétre a kiszemelt talajt be kell takarni
fekete fóliával vagy kartondobozzal, majd egy hétre kitakarni, majd megint 3 hét betakarás
következik, és így tovább egészen addig, amíg 3-4 kör le nem megy. Az elméleti háttér
szerint a betakarás ideje alatt a növények a sötét miatt elfonnyadnak, mintha az ősz/tél
közeledne, majd a kitakarás egy hete alatt gyökerükből mozgósítják a energiájukat, amit a
következő betakarás során szintén elfonnyaszatanak. Ennek a tartós „kivéreztetésnek” az
eredménye egy láthatóan gazmentesebb, könnyebben kezelhető terület.
Szintén jól működnek a növénytársítások – legjobban a sárgarépa-hagyma páros
szerepelt, de tapasztalat szerint jól segítették egymást a saláta és a retek, ill. a bab és a
krumpli. Tiszta szívvel ajánljuk az ilyesfajta kísérletezést mindenkinek, hiszen nem csak a
termést lehet növelni, hanem a növények egymást erősítik, egyfajta kölcsönös védelmi
rendszert nyújtva egymás számára.
Azért a Hétágfa Ligetben sem fenékik tejfel az élet, sok nehézséggel is meg kell
birkóznunk. A rendszeres gazolás mellett is folyamatosan küzdünk a szulákfélékkel és
egyéb makacs gazokkal. Szinte szélmalomharcot folytatunk a poloskákkal és a házas és
házatlan csigákkal – utóbbiak ellen legújabban sörcsapdát vetünk be – meglátjuk,
mekkora eredménnyel.
Nagyon sokat tanultunk az elmúlt 3 nyár alatt kertről, természeti törvényekről, bogarakról,
vad- és kultúrnövényekről, de elsősorban önmagunkról. Mikor és mit kell megcsinálni,
mikor kell közösségként fellépni, és mi az, ami összébb kovácsolja a közösségünket.
Kétségek nélkül mondhatom, hogy az egészséges, vegyszermentes zöldségeken túl
összetartozást, emberséget,egymásért kiállást, és sok nehéz és vidám pillanatot
köszönhetünk a Hétágfa Ligetnek és a kísérleti közösségi kertünknek.
Ha bárki kíváncsi eredményeinkre (és olykor kudarcainkra), akkor szeretettel látjuk a
Ligetben, akár egy kis ásóvillázás, gazolás vagy palántázás idejére is! ☺
Berta János
jnsberta@gmail.com
KIstótfalu
Hétágfa Liget

A NYÁR
Gyerekszáj
A nyár a kedvenc évszakunk mert akkor van a nyári szünet és sokat lehet bulizni,
lovagolni, úszni, nyaralni, napozni, fagyizni és még sok más nyári sportot űzni.
Meli: az a jó, hogy itt Átán van egy bicikliút, ahol szoktunk jókat biciklizni, futkározni,
papírsárkányt eregetni és, ha jönnek a vonattal az ismerőseink mindig innen jönnek, és el
tudjuk kísérni őket. A kedvenc gyümölcsöm a dinnye, az ananász és a cseresznye,
nyáron ezekből jó sokat ehetek. Ilyenkor szoktak lenni viharok, amiket nem szeretek, mert
esik meg dörög de a villámokat nézegetni szeretem.
Jó idő van, és fel lehet állítani a medencét.
Ímádok nyaralni, és fagyit enni.
Kincső:Én azért szeretem a nyarat, mert nagyon nagyon sokat táborozhatok,
lovagolhatok, a tesómmal horgászhatok, és eközben nem kell tanulnom!
A kutyussal is sokat játszhatok, taníthatom.
Sátrazni is imádok, pláne, ha haverok is jönnek.
Sokat szoktunk bandázni, biciklizni és ökörködni.
Ilyenkor jó lovagolni, a lovaknak is tetszik, hogy nem csúszkálnak össze vissza, kivéve
esőben, de akkor bent vagyunk a fedeles lovardába.
Na, de mindig van pár bolondos ló.
Ezért szeretjük mi a nyarat!
És ti?
Gothár Melitta és Nagy Kincső
Egerági Általános Iskola

Vacsora után Zsebi mesél.
Arcával, kezével, minden porcikájával (Kismaszat pedig nagyokat kacagva
utánozza… „a ciga meg cak hevejész, cak hevejész… ájokpajton tekejeg”, neki is
nagyon tetszik az előadás)
Nyusziról, csigáról szól a mese, beleszőve az évszakok váltakozását… nyárra ősz,
őszre tél, télre tavasz, tavaszra nyár... a csiga csak heverész, nem táncol a vidám
nyuszival.
Bármilyen remekül szórakozunk, csüggünk imádattal minden mondatán, egy idő
után úgy tűnik végeláthatatlan a mese. Zsebi érzékeli a figyelem lankadását, mert
megkérdezi:
- Bírjátok még???
Zsebi akcióba hívja Kismaszatot: Gyere Regőske! Megtanítalak rosszalkodni.
Míg a szülők az óvodában dolgoztak, Mama az udvaron vigyázta aprónépet.
- Úgy nézem, te középkorú vagy. Nem lehetsz nagymama! - mondta ki az ítéletet a
négy és fél éves Dorka.
- Neeeeem! Ő neeem középkorúúúú! Ő a MAMAAAAAAAA!- replikázott felháborodva
Zsebi.
Váthelyi Panni
Áta

Mese
Várfalvy Emőke - Vizitündér és Tűzmanó vakációzik
Vízitündér és Tűzmanó, mivel szomszédok voltak sokat játszottak együtt nem csak az
óvodában, de otthon is. Nagyon örültek neki, amikor kiderült, idén a nyaralásukat is
együtt töltik majd.
- A Balaton csodás, majd meglátod! – lelkendezett Vízitündér, aki minden tavat, folyót és
patakot szeretett.
- Biztos, főleg, ha homokos a partja – válaszolta Tűzmanó, aki az óvoda
legtehetségesebb homokvárépítője hírében állt.
A vakáció harmadik napján Vízitündér és Tűzmanó családostul meg is érkezett a
hatalmas, kék tó partjára. Kánikula volt. Vízitündér alig várta, hogy felvehesse szép, fehér,
tavirózsés fürdőruháját és csobbanhasson az időjósok szerint kellemes hőmérsékletű
vízbe.
- Te nem jössz? – nézett Tűzmanóra, aki esetlenül álldogált a tó partján vadonatúj, piros
úszónadrágjában.
- Hát… - lépett közelebb Tűzmanó a vízhez és óvatosan beledugta a nagy lábujját, majd
felszisszent – nekem ez túl… hideg.
- Méghogy hideg? – kacagott Vízitündér és csapkodni kezdett maga körül. Olyan volt,
mint egy virág alakú, kacagó szökőkút – Hideg? Ugyan! Megvan ez vagy 20 fokos!
- Mondom én, hogy hideg – ráncolta össze a szemöldökét Tűzmanó – majd ha 100 fokos
lesz, bemegyek.
Vízitündér nevetett, aztán belebújt hattyú alakú úszógumijába és elkezdett fel –le úszkálni
a part mellett. Tűzmanó eközben elővette megkereste a lapját és a bástyaformázó vödrét
és nekilátott a parton felhúzni egy erődöt.
A két gyerek nagyon élvezte a maga játékát, de miután Tűzmanó az utolsó védbástyával
is elkészült rájött, hogy társaságra vágyik.
- Haló, gyere ki onnan és segíts vizet hordani a várárokba! – kiáltott Vízitündérnek, aki
épp sellőtáncot tanult a nővérétől.
- Most nem érek rá – kiáltott vissza a kislány.
- De már nagyon erős a nap, meg fogsz égni – érvelt egy apuka határozottságával
Tűzmanó.
- Nem fogok, be vagyok kenve – válaszolt Vízitündér és tovább lubickolt.
- De már leázott rólad, olyan piros az arcod, mint az úszónadrágom – próbálkozott
Tűzmanó, de Vízitündér oda sem figyelt rá.
Este a vakáció kezdetének örömére a nyaralónál szalonnasütés készülődött. Tűzmanó
mindenben segédkezett ami a tűzgyújtáshoz kell. Csillogó szemekkel leste, ahogy a
gyújtós lángra kap és a tűznyelvek elkezdik kóstolgatni a tudományosan felállított rakást.
Alig várta, hogy a vörösen izzó parázs fölött piríthassa a szalonnáját.
– Ugye milyen szépen megraktuk? Gyere, nézd meg! – lelkendezett Tűzmanó.

Vízitündér óvatosan szemlélte a ropogó tűzrakást, ahogy közelebb ment hozzá, hirtelen
nagy durranást lehetett hallani és szikrák szálltak mindenfelé. A kislány ijedten kapta
maga elé a kezét.
- Ne félj, biztos csak a tavalyi gesztenyéből maradt a parázsban – nyugtatta Tűzmanó.
Vízitündér könnyezett és az orrát dörzsölte. Megégette egy szikra.
- Majd a sült szalonnától jobb kedved lesz, meglátod! Az ám a fincsi vacsi – bíztatta
Tűzmanó, de Vízitündér csak a fejét rázta.
- Én nem eszem ilyen zsíros dolgokat vacsorára. Inkább cseresznyét szedek meg eszem
hozzá kekszet.
Tűzmanó nem vitatkozott, beszaladt a konyhába, ahonnan kenyeret és hagymát küldtek
ki vele a vacsoraasztalhoz. Hamarosan le is égetek a fadarabok és vidám sercegéssel
sülni kezdtek a nyársra húzott szalonnaszeletek, hagymagömbök és kolbászhengerek.
Tűzmanó lelkesen csöpögtette a kifolyó zsírt és nagyokat nyelt, ha arra gondolt, a
felnőttek alufóliába burkolt krumplikat is elrejtettek a parázs alatt. Mikor már mindenki jól
lakott és el is fáradt Tűzmanó kijelentette, hogy nem álmos és szeretne még egy a tűz
mellett ülni.
- De már sötét van. Gyere inkább aludni! – unszolta Vízitündér, akinek nem volt kedve
egyedül átmenni az éjszakai kerten.
- De olyan szépen feléledt, hogy ráraktuk azokat a száraz ágakat! – csillogott a tábortűz
fénye Tűzmanó szemében.
- Meg fogsz fázni és az egész nyaralás alatt fújhatod majd az orrod – érvelt Vízitündér
egy anyuka határozottságával.
- De olyan ritkán szalonnázunk, maradnék még – mondta Tűzmanó és egy kis ággal
óvatosan odébb tolt egy parázsdarabot.
- És a szúnyogok is jól összecsípkednek… - morgott még egyet hátra Vízitündér, de már
érezte, hogy Tűzmanóval nem lehet beszélni, így inkább egyedül ment lefeküdni.
Másnap reggel, a strandra menet a két gyerek nem beszélgetett, pedig máskor be sem
állt a szájuk. Vízitündér nővére meg is kérdezte:
- Hát ti veletek meg mi történt? Összeragadt a szátok a kakaóscsigától?
A gyerekek csak a fejüket rázták.
- Ugyan, látom, hogy durci van – bíztatta őket a nagylány.
- De nincs! – vágta rá Vízitündér és mérgesen rámarkolt az úszógumijára.
- Tűzmanó?
- Nincs durci – lógatta le még jobban a fejét Tűzmanó, mintha csak a vödreit nézegetné.
- Azt ugye tudjátok, hogy Dér Lehel hazudós gyereknek nem ad ám fagyit? – vigyorgott
Vízitündér nővére - Így legalább a tiéteket is megehetem!
- De – mondta egyszerre Vízitündér és Tűzmanó – de mi nem hazudunk.
- Nem?
- Na jó – ismerte be Vízitündér – kicsit durci van.

Kicsit itt is – motyogta Tűzmanó.
- De miért?
A két kisgyerek, mint akiken kinyitották a csapot, egymás szavába vágva magyarázták,
milyen rossz volt, hogy előző nap nem tudták együtt csinálni, ami a legizgalmasabb a
vakációban.
- És ha ez minden nap így lesz… - kezdte Vízitündér.
- …akkor ez lesz a legszomorúbb vakáció a világon – fejezte be Tűzmanó.
A tündérnagylány megállt és komoly arcot vágott. Megigazította a hajában a virágkoszorút
és összeráncolta a szemöldökét. Ez utóbbi a felnőtteknél is mindig beválik állítólag, ha
komoly dolgokról van szó, így nem sokára tényleg megszületett a megoldás.
- Bodorítsatok felhőket!
- Mit? – kérdezett nagyra nyílt szemekkel a két ovis.
- Nemrég olvastam a Négyszögletű Kerekerdőben felhőbodorítókról. Pontosan nem
emlékszem, mit csináltak a settenkedésen kívül, de a felhőkkel való játék pont nektek való.
Egy kis víz és tűz és kész a gőz, abból pedig remek felhőt lehet hajtogatni, majd
megmutatom. Ez lesz a délutáni program, alvás után. Ezt mindig együtt csináljátok. A többi
játékban meg ki-ki úgy vesz részt, ahogy jól esik.
Délután a nyaraló kertjében Vízitündér a nővérével és Tűzmanóval egy pléden ült. A
búzakék égbolton szikrázó nap hamarosan egy bájos felhőállatkertet terelgetett, s jó
kedvvel hallgatta a földről felhallatszó felhőbodorítók önfeledt kacagását.

Váru , ha ér ék e m ő,
közös ég e v ő va .
E L E N T K E Z Z !
J
uj @go g o s.co

Sütés-főzés
Az első dobostortám története

Még 2015-ben történt.
Életem legborzalmasabb torta-sütős éjszakáját tudathattam a hátam mögött! Aminek
semmi köze nem volt az akkor éppen bennem tomboló influenzához!
Az úgy volt, hogy a Papus már régóta akart egy dobos tortát. Éreztem én, hogy nem
egyszerű a történet, húztam, halasztottam (évek óta!!), nem mertem belevágni.
Aztán, egy látogatás során, az ismerősöm elém tett egy papírt : "A" dobos torta receptje!-
mondta jelentőségteljesen hangsúlyozva. - Egy erdélyi nénitől kaptam.-
Anyukája rögtön a szívéhez kapott. Normááális vagy???!!!!???!!! Ezt mutogatod neki?
Teljesen kiakadt.
Nanáááhogy azonnal fölébredt az érdeklődésem, és már olvastam is. Miközben Irén néni
folyamatosan dohogott, hogy ebben a konyhában aztán nem lesz ennyi
tojás/izé/miegymás elpazarolva egyetlen édességre! Még, ha olyan finom is.
Szóval így kezdődött.
Mert persze, hogy EZ A RECEPT kellett nekem. Egész héten gyűjtögettünk Ilcsivel. Hozta
a rengeteg tojást a piaci kofától, házit, természetesen. Péntekre megvolt minden, ami kell.
Kiadós influenzával együtt...
Papus mondta, ne most, halasszuk el, ráér egy/két/három héttel később is az az ünnepi
ebéd. Persze nem tudta miről van szó (csak annyit, hogy torta készül).
De én már makacs voltam. Zsebi is izgalomban volt a visszafogott
köszöntésen... éééésholatojtanagyanyóóó????? ezt annyiranagyon nem értette. Hát
milyen születésnap az, ahol nincsen torta?
Szóval belefogtam.
Első lépésként Papust kitiltottam a konyhából (Az akkori életterünk összesen 47 m2 volt, el
lehet képzelni a kitiltás hatásfokát. Becsületére legyen mondva emberemnek, mindig szólt,
ha éppen arrafelé vitt az útja, ahol dolgoztam…. én meg jóóól letakartam a
munkaterületet).
Először a krém, mert annak állni kell a hűtőben. Órákat.
Estefelé kezdtem a lapokat sütni, Zsebi hathatós segítségével.
Rémségesen nehezen boldogultam a tortalapok sütőpapíron történő sütésével, közben
állandóan hessegetnem kellett Kiscsikónkat, mert egy ültő helyében föl akarta falni a kész
lapokat, ami kétperces meló lett volna neki. Vagy még annyi sem. Ezt sem értette, na, de
aztán elfogadta, hogy most nincs elő-kóstolás. Okos volt már akkor is, ez az én kis
Zsebim!
Lapok készen. Letakarva, eldugva, mert elérkezett a vacsora-idő.
Mikor elcsitult a nép, véglegesen összeállítottam a krémet, megkentem a lapokat, egy
részt félretéve, mert akkor még úgy gondoltam, olyannagyonbaromi ügyes vagyok, hogy
majd én féloldalasan megemelem egy kis csokoládé-trutymóval, és hűűű, meg ha!
Ja! (Aztán földőlt a partvis a sarokban, és fölébredtem!)
Következett a (számomra) legnehezebb része a produkciónak: a tetejére a karamell.
Nnnnna!!! Hát ilyet én még soha... és nem is akartam... és nem véletlenül... és... pffffff!!!!!

Ötvenszer mentem a géphez megnézni, hogy BIZTOS, hogy a cukrot csak úgy, szárazon
kell kezdeni kevergetni? És utána? És hogyan? És mivaaan????!!!!
Voltak praktikák a fejemben, mert a gúgli a barátom, de SEMMI GYAKORLAT A
KEZEMBEN! Két dolog zsongott (a kórságon kívül!) az agyam helyén: nagyon gyorsan
kell dolgozni, mert hamar megköt, és VIGYÁZAT! VESZÉLYES MŰVELET! AZ
OLVASZTOTT CUKOR FORRÓ! RAGADÓS!
Jól van! Lássunk neki!
Na, EZ egy borzalom volt! Nem, hogy gyorsan elsimítani, de még csak kiönteni sem
sikerült olyan gyorsan, hogy közben folyékony is maradjon. Mikor végre (szerintem
NAGGGYON GYORSAN!) kiöntöttem/kikapargattam a lábosból azt a trutyit, és
belefogtam a szétmázolásához, már ragadt a vajas késhez! És még hátra volt a
tortaszeletek kialakítása a teljes megkötés előtt.
Nem húztam ki a karamellt egész a lap széléig.
Úgy-ahogy vagdostam csak be a szeletek helyét. Arra meg aztán végképp nem figyeltem,
hogy szép, snájdig, egyforma-szeletek legyenek.
Magasról tettem rá. Akkor már.
Hagytam teljesen kihűlni. Legnagyobb meglepetésemre aránylag könnyen szétszedhetők
voltak a torta-tetőcskék. Mert vannak még csodák, ugye!
Eddig megvolnánk. Már csak be kell fednem a tortát a karamelles torta-szeletkékkel, alá
egy kis krém, hogy pofás (???) legyen, és mehetek fürdeni, aludni (ekkorra már egy
merő víz voltam, a fejem búbjától, a talpamig, beleértve a ruhámat is).
Elő egy habzsákot, bele a csillagcső, ha lehet a legnagyobb, szép legyen az a krémrózsa.
Megtöltöttem, kezdtem nyomni, ééés! Egyetlen szempillantás alatt minden csoki-krémes
lett a közvetlen környezetemben... megrepedt egy helyen a baromijóminőségű
habzsákom.
Ekkor történt, hogy leültem a tortám mellé az ebédlő székre, és csendben fuldokolva
elkezdtem röhögni. Visítva, sírva is tudtam volna, de mindenki aludt már.
Aztán befejeztem. Azért is.
Ez hát az én első, és utolsó dobos tortám hiteles története.
Persze, ez sem maradt rajtam. Hogy is mondta a reklám anno? Ronda, és finom... :o)))
Mi bajod van ezzel? Egyetlen baja van csak! Kevés a krém benne...
A ZSEBI MEG A KISMASZAT IMÁDTA!!!!!!
… és akkor a recept, hátha valaki szereti a kalandokat… :D :D :D
Várhelyi Panni
vpannus@gmail.com
Áta

Dobos torta
Hozzávalók a tésztához:*
8 tojás
8 kanál rétesliszt
8 kanál cukor
Hozzávalók a krémhez:
40 deka vaj
15 kanál porcukor
13 deka cukrozatlan kakaópor
8 tojás
Hozzávalók a karamellhez:
15 deka kristálycukor
Elkészítés:
Azzal kezdjük, hogy szétválasztjuk a tojások sárgáját a fehérjétől. A fehérjét fölverjük
habnak, és a sárgáját is habosra keverjük. A habbá vert fehérjét összekeverjük a kikavart
tojássárgával, ezután beleszitáljuk a lisztet és óvatosan elkeverjük a tojás-masszában.
Kör formájú sütőpapíron (célszerű a tortaforma segítségével kivágni a köröket) 7 lapot
sütünk.
A krémhez a tojásokat simára keverjük a fele porcukorral, és a kakaóval, majd
folyamatosan keverve besűrítjük, végül kihűtjük (A sűrítést lehet gőz fölött végezni). A
vajat habosra keverjük a porcukor másik felével, majd kanalanként hozzákeverjük a kihűlt
krémet. A legszebb lapot félretesszük, a többit megkenjük a krémmel, egymásra illesztjük,
kissé lenyomjuk őket. Vékonyan bevonjuk a torta oldalát is krémmel, és a hűtőben hagyjuk
dermedni, kb. 1 órát.
A karamellhez a kristálycukrot aranysárgára pirítjuk, vajjal megkent, széles pengéjű késsel
a félretett lapra simítjuk. Gyorsan kell dolgozni, mert hamar dermed! És NAGYON
ÓVATOSAN mert rendkívül forró!! Még melegen (minden vágás előtt újra vajazott késsel!)
annyi szeletre vágjuk, ahány szeletes tortát szeretnénk. Tálalás előtt tesszük a torta
tetejére a lapokat, és ezután szeleteljük a tortát.
*Az eredeti receptben 15 tojásos a tészta, és értelemszerűen több a hozzávaló krém
tekintetében is, de úgy gondoltam, kezdésnek elég lesz egy kisebb adag.

Fotó - Piros Dávid
Köszönjük a figyelmet!
Pagonyi Gabriella -
főszerkesztő
Terényi Gyöngy
Várhelyi Panni
Varga Zita
szerkesztők
Elérhetőségünk:
ujsag@googlegroups.com