Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Faluriport<br />
Bajmok: Nagy reményeket fűznek<br />
a határátkelőhöz<br />
A falu magyarságát a Dózsa György MMK fogja össze,<br />
és lehetőségeket biztosít a hagyományok ápolására<br />
Bajmok Szabadkától mintegy huszonöt kilométerre délnyugati<br />
irányban elterülő falu. Lakosainak száma a második világháború<br />
után még meghaladta a tizenegyezret, a legutóbbi,<br />
2011-es népszámlálási adatok szerint már csak hétezer-négyszázan<br />
laktak az észak-bácskai településen. A huszadik század<br />
elején a lakosok mintegy felét a magyarok tették ki, és<br />
jelentős számban éltek a faluban németek és bunyevácok. Azóta<br />
jelentősen megváltozott az etnikai összetétel, német már<br />
csak egy maréknyi él a faluban, a magyarok pedig számukban<br />
és arányukban is jelentősen megfogyatkoztak. A nemzeti öszszetétel<br />
változásához nemcsak az elvándorlás és más népek<br />
betelepülése, hanem a nagyszámú vegyes házasság is hozzájárult.<br />
Szakács József fiatalabb korában sokat tevékenykedett a Jedinstvo<br />
– Egység Művelődési Egyesületben, többek közt<br />
színjátszással foglalkozott, a megboldogult Garai Béla bácsi<br />
által vezetett színjátszó körben. Később, amikor megalakult<br />
a Dózsa György Magyar Művelődési Központ, akkor a néhai tanárral,<br />
helytörténésszel, Mojzes Antallal ápolt szoros kapcsolatot, mert<br />
személyes érintettsége révén érdeklődött a helytörténet és a hagyományápolás<br />
iránt. Bajmokon ugyanis az Akácfa Emléktemetőnél<br />
van egy tömegsír, ahol az 1944/45-ös ártatlan áldozatok nyugszanak,<br />
többek közt Szakács édesapja is.<br />
Beszűkültek a lehetőségek<br />
Szakács József egy ideig a Dózsa MMK elnökségi tagja volt, és a<br />
mai napig tagja az intézmény keretein belül működő Hagyományápoló<br />
és Kegyeleti Bizottságnak, úgy gondolja, hogy minden téren<br />
megváltozott az élet Bajmokon:<br />
– Munkahely egyre kevesebb van, és a művelődési élet is szűk<br />
keretek közé szorult. Egyrészt az elvándorlás, másrészt a modern<br />
technika miatt. Ha visszagondolok arra, hogy a régi kultúregyesületben<br />
milyen tevékenységek zajlottak… Például a Dózsának van<br />
egy gyönyörű könyvtára, amit ma már nem látogat senki. Régen<br />
sokkal több munka-, szórakozási és kulturális lehetőség volt – emlékezett<br />
vissza Szakács József, aki szerint a hanyatlás már a huszadik<br />
század hetvenes éveiben elkezdődött.<br />
Mivel töltötték egykor szabadidejüket a bajmokiak?<br />
– Minden vasárnap asztaliteniszeztünk, teadélutánokat, táncesteket<br />
tartottunk. Volt egy gyönyörű halastavunk – azóta ezt kiszárították<br />
és tönkretették –, délutánonként ott sétáltak a fiatalok.<br />
Létezett egy fürdőnk is. Igaz, az olyan volt, amilyen, kicsi, de szép.<br />
Ott a fiatalok cigány- vagy tamburazenekar mellett szórakozhattak.<br />
Ma pedig van egy fürdőnk, ami szép, de nem működik! A korzónk,<br />
ami mintegy ötszáz méter, valamikor vasárnap délutánonként tömve<br />
volt: a fiatalok négyesével mentek karonfogva. Sétáltak, amíg el<br />
nem kezdődött a bál. Bálok gyakran voltak – molnárbál, cigánybál,<br />
batyubál, szüreti bál, stb. A fiatalok tánciskolába jártak, amit én nagyon<br />
jónak tartottam, hiszen ha elmentek egy rendezvényre, akkor<br />
nem botladoztak. A faluban több zenekar is működött, a cigány-<br />
SZAKÁCS JÓZSEF ÉS BÁLINT LUKÁCS MÓNIKA AZON FÁRADOZNAK,<br />
HOGY ÖSSZETARTSÁK A HELYI MAGYARSÁGOT<br />
és a tamburazenekar mellett például trombitazenekarunk is volt!<br />
Egyetlen cukrászdánk dolgozott, oda olyan sokan mentek, hogy<br />
gyakran nem lehetett sorra kerülni. Léteztek rendezvények, ahová<br />
az emberek tömegesen jártak. Igaz, a Dózsában ma is szerveznek<br />
programokat, csak már sokkal kevesebben vagyunk. Annak idején<br />
a vasárnapi mise után mindenki ment a kultúregyesületbe, ahol<br />
egy agglegény, egy Jani bácsi nevezetű könyvtáros szívvel-lélekkel<br />
végezte a munkáját, és pontosan tudta, hogy kinek melyik könyvet<br />
ajánlja. Az asszonyok aztán onnan hazasiettek, hogy süssenek, főzzenek,<br />
de a férfiak egy ideig ott maradtak sakkozni vagy kártyázni.<br />
A határátkelőt jobban kellene népszerűsíteni!<br />
Hogyan látja, milyen helyzetben van most a falu?<br />
– Már a hatvanas évek óta ki van fúrva egy termálkút, de nem<br />
kezdtek vele semmit. Pacséron és Moravicán is élnek a termálvíz<br />
adta lehetőségekkel, itt sajnos nem. A teljesen kiépített sportközpontunkat<br />
vendéglővel, szállodával, medencével, futballpályával<br />
senki sem használja, és elhanyagolt. Nagy reményeket fűzök a határátkelőhöz,<br />
de az a mi oldalunkon olyan nehezen készül el, mint a<br />
Luca széke, pedig magyar oldalon már régen befejezték. Reménykedek,<br />
hogy ez majd hoz a falunak is valamit. Persze ehhez jó lenne,<br />
ha a nap huszonnégy órájában működne. Szemére vetném azonban<br />
a helyi sajtónak, hogy amikor például Horgoson vagy Kelebián<br />
torlódnak, a rádió és a televízió Bajmokot szinte egyáltalán nem<br />
említi, hogy „tessék, itt is lehetne menni, nyitva van”. Nem tudom,<br />
mi lehet ennek az oka.<br />
Milyen előrelépést hozhat Bajmok számára az átkelő?<br />
– A határátkelő hatását már most is érezni. Kezdenek építeni, új<br />
üzleteket nyitni, vásárolják fel a szabad telkeket. Valami mozog, és<br />
valakik már érzékelik, hogy itt történni fog valami. Szerintem már<br />
a közeljövőben ennek valamilyen eredményt kell produkálnia. Egy<br />
határátkelő mégiscsak sokat jelent! Ez magával hozná a vendéglátás<br />
és a kisipar fejlődését is.<br />
8 <strong>201<strong>9.</strong></strong> <strong>május</strong> <strong>9.</strong>
Change language