Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
apjáról és a családi házról. Mint ahogyan az lenni szokott, örökre<br />
az elhunyt anya szerepét töltené be, ha szépsége és szorgalma szemet<br />
nem szúr a kefegyár-tulajdonos Andrija Zerekovićnak, aki úrihölggyé<br />
teszi. Mind az elbeszélésben, mind a színpadi változatban<br />
látható, hogy a férj kifogástalanul bánik feleségével: büszkélkedik<br />
vele, mutogatja, akár egy értékes műtárgyat.<br />
Ám a négy fal mögött sötét titkok rejlenek. Az előadás díszletének<br />
része egy hatalmas falitükör, mely első ránézésre átlagosnak<br />
tűnik, ám ha jobban megfigyeljük, hátborzongató felfedezést tehetünk.<br />
A tükör mögött férfialak látszik, jelenléte megzavarja a hibátlan<br />
képet, zseniális módon sejteti a közelgő baljós eseményeket.<br />
Andrija, a sikeres üzletember otthona melegében megváltozik, önmaga<br />
sötét másává alakul át. Első ránézésre senki sem gondolná,<br />
sohasem feltételezné, hogy a leélt évek milyen mértékű cinizmus<br />
és keserűség formájában telepedtek meg a férfiban. A benne rejlő<br />
passzív agresszió öndicsérő, minden mást lealacsonyító monológokként<br />
kap szárnyra. Eleinte csak vacsora után, újságolvasás közben<br />
tartott kiselőadásokat feleségének, aki némán hallgatta férje<br />
szóáradatát. Az előadásban jól érzékelhető a lassan keletkező, ám<br />
egyre fojtóbb kényelmetlenség. A feleség a néző szeme láttára válik<br />
lélegző tárggyá, csak egy értelem nélküli befogadókészülékké.<br />
A monológok egyre hosszabbak és egyre merészebbek, ezzel egyidejűleg<br />
pedig egyre sértőbbek a feleségre nézve, akinek el kellene<br />
hinnie az üres fantáziálásokat. A férfi már nemcsak a társadalom<br />
hibáit mondja el, de a sajátos megoldásait is, melyek kapcsán karmester,<br />
hadvezér vagy király szerepébe helyezi magát. Egyre gyakrabban<br />
beszél szerelmi hódításairól, vagyis inkább arról, hogyan<br />
akarták őt a legszebb és legrangosabb nők meghódítani, hogyan<br />
küzdöttek érte. A néző érzékeli a túlzást, ám nem teljesen egyértelmű<br />
számára az állítások lehetetlensége, ugyanis a férfit megtestesítő<br />
Dragan Đorđevićre nem illik az elbeszélésben található leírás. Az<br />
író úgy jellemzi a férjet, mint a csúnya férfiak ideális példáját. Kurta<br />
lábakra nehezedő súlyos törzs, melyből nem létező nyak, óriási,<br />
torz és kopasz fej nő ki. A kezei aránytalanul hosszúak, és göcsörtös<br />
ujjakban végződnek.<br />
A komplexusokkal küzdő férfi feleségén vezeti le frusztrációját és<br />
agresszióját. A nő egyre kevésbé érzi magát biztonságban házában,<br />
retteg minden egyes perctől, melyet kettesben kell eltöltenie férjével.<br />
Ekkor lép elő a tükörből a harmadik szereplő, akár egy entitás, akár egy<br />
sötét árny, a nő megtestesült félelme. Gonosz lélekként jár a szobák<br />
között, követve a feleség minden mozdulatát, figyelő szemeit soha le<br />
nem véve a szenvedő asszonyról. A színművésznő játéka kiválóan festi<br />
le az örök nyugtalanság érzését, hogyan keríthet hatalmába a téboly<br />
valakit. Ahogyan a férj magatartása egyre zavaróbbá válik, úgy lesz a<br />
félelemet ábrázoló férfi egyre agresszívebb, már nemcsak megfigyel,<br />
hanem bántalmaz is. Visszhangként ismétli a férj sérelmező szavait,<br />
újra és újra elhangzik a lealacsonyító „érted?”, mellyel degradálja feleségét.<br />
A lény egyre gyakrabban folyamodik testi erőszakhoz. Megüti,<br />
fojtogatja a nőt. Úgy rángatja, akár egy rongybabát. A feleség nagyon<br />
kicsinek és törékenynek látszik a színművésznő alakításában.<br />
Az elbeszélés alapján viszont ehhez képest másmilyen nőalakot<br />
képzelünk magunk elé. Ivo Andrić Anicát férjénél két fejjel magasabbnak<br />
gondolta el, erős testalkattal. Olyan nőnek írja le, aki bár<br />
nagy és egészséges, mindig összehúzza magát, hogy kisebbnek<br />
látszon. Szégyelli nőietlennek gondolt alakját. A darabban nem<br />
érzékelhetjük igazán a helyzet szomorú iróniáját, hogy a saját házában<br />
raboskodó feleség bármikor földhöz vághatná börtönőrét,<br />
a gyönge, torz testű férjét, aki már két éve tartja őt fogva. A fordulatot<br />
egy teljesen átlagosnak mondható pillanat hozza, amikor a<br />
feleség arra gondol, hogy nem képes újabb két évet túlélni abban<br />
a házban, sőt egyetlen órát, egyetlen percet sem. A történet végét<br />
a nő távozása jelenti, amikor hátrahagy mindent, a férjét, a házat, a<br />
kényelmet, a toronyórát, a láncot.<br />
Ivo Andić műve megrázó és felkavaró akár írásban, akár a színpadon<br />
megelevenítve. Felhívás és figyelmeztetés ez a túl hamar<br />
ítélőknek, és azoknak, akik nem akarnak látni. A cím egyértelműsége<br />
folytán a szemlélő azonnal eldöntheti, szembesülni akar-e a mű<br />
tartalmával, vagy sem. És így van ez a valóságban is. Az erőszakot<br />
vagy látjuk, vagy nem akarjuk látni, eltűrjük, vagy nem tűrjük el.<br />
KIRÁLY Tímea<br />
Hatvanéves osztálytalálkozó volt Óbecsén<br />
Pontosan hatvan éve annak, hogy<br />
az 1944-es generáció elhagyta az óbecsei<br />
Zdravko Gložanski és Sever Đurkić<br />
Általános Iskola padjait – a közel hatvan<br />
egykori magyar nyolcadikos közül<br />
19-en tartottak nemrégiben osztálytalálkozót<br />
a Palatinus étteremben.<br />
Zórád Rozália szervező elmondása<br />
szerint ebből a generációból a magyar<br />
diákok közül negyvenen vannak az<br />
élők sorában, de többen megromlott<br />
egészségi állapotuk vagy a távolság<br />
miatt maradtak távol az eseményről.<br />
A tanáraik közül már csak Mayer Zsuzsanna<br />
matematikatanárnő él, az ő<br />
sajnálatos módon korán elhunyt férje,<br />
Mayer Miklós volt a zdravkós diákok<br />
osztályfőnöke – róla úgy emlékeztek<br />
meg egykori diákjai, hogy Zsuzsannát<br />
kérték meg: tartsa meg az osztályfőnöki<br />
órát. A tanárnő ezúttal az ablaka<br />
alatt fogadta az ünneplőket egy közös<br />
fénykép erejéig.<br />
T. E.<br />
Bálint Csilla<br />
<strong>201<strong>9.</strong></strong> <strong>május</strong> <strong>9.</strong> 51
Change language