07.05.2019 Views

Családi Kör, 2019. május 9.

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Sem toronyórát, sem láncot<br />

Ivo Andrić Zlostavljanje című műve a nagybecskereki színpadon<br />

A<br />

Zlostavljanje című színpadi előadás a Nobel-díjas író, Ivo<br />

Andrić elbeszélése nyomán jött létre a nagybecskereki<br />

Toša Jovanović Népszínházban. A bemutatót az idén február<br />

elsején tartották a Népszínház kistermében. A rendező<br />

szerepét az újvidéki Momčilo Miljković töltötte be, a dramaturg<br />

pedig a belgrádi Maša Seničić volt. A női főszerep a tapasztalt<br />

Nataša Ilinnek jutott, a férfi főszerepet a nagybecskereki Dragan<br />

Đorđević játssza. A darab harmadik szereplőjének megtestesítője<br />

Stefan Juanin, aki nem élő embert, sokkal inkább egy árnyat jelenít<br />

meg. A rendező elmondása szerint a darabban inkább a témát<br />

tartja fontosnak, mintsem az elbeszélést, amely alapján készült. Véleménye<br />

szerint a mű dramatizálása hálátlan feladat, ugyanis kevés<br />

párbeszédet és még annál is kevesebb cselekményt tartalmaz. Ám<br />

fontos problémát dolgoz fel, mellyel a társadalom a kelleténél kevesebbet<br />

foglalkozik, megfoghatatlan természete folytán.<br />

Az 1946-ban megjelent elbeszélés a családon belüli erőszaknak<br />

azt a formáját dolgozza fel, mely nem hagy látható nyomokat,<br />

nincsenek véraláfutások, sem törött csontok, és mégis, soha nem<br />

gyógyuló sebeket ejt, melyek egy életen át sajognak, emlékeztetve<br />

viselőjüket saját szenvedésük történetére. Ez a fajta bántalmazás<br />

a férj pszichológiai terrorja a felesége ellen, az érzelmek és intelligencia<br />

ellen elkövetett erőszak. Azok védelmére és felmentésére<br />

készült mű, akiket a társadalom kivet és elítél, mert első ránézésre<br />

pusztán hálátlanságból vagy egyéb gyarló oknál fogva hagyják el<br />

férjüket és tökéletesnek tűnő házasságukat. Telhetetlenséggel vádolják<br />

őket, mondván, nekik semmi sem elég, toronyórát akarnak<br />

lánccal. Megértésre nem lelnek sehol, a törvény és környezetük szemében<br />

bűnösök, közönséges szökevények. Ivo Andrić elénk tárja<br />

Anica Zereković, született Marković alakját, vagyis ami megmaradt<br />

belőle. Az elbeszélés a történet végével indít, egy fiatal nő életének<br />

romjait látjuk magunk előtt, elpazarolt fiatalságot, reménytelenséget,<br />

szürkeséget, pusztán csak száraz létezést. Anica elhagyta<br />

tehetős férjét, szép házát, lemondott a státusáról, hogy egy bérház<br />

ötödik emeleti szobájában éljen önmagával és önnön nyomorával<br />

kettesben. Apja kitagadta, a családi házba nem térhet vissza. Lemondtak<br />

róla régi barátai, szomszédjai, ismerősei. A törvény is a<br />

cserbenhagyott férj oldalán állt, nem maradt pártfogója.<br />

E komor képpel szemben az előadás egy idilli képet fest a nézői<br />

elé. Egy úri ház tágas szobájában találja magát a szemlélő, nehéz<br />

fabútorokkal, melyeket nem a szépség, sokkal inkább a minőség<br />

alapján választottak. Mindenhol tisztaság, csipke, élő virág, a fiatalasszony<br />

gondos kezeinek nyoma. A fafaragásos sminkasztalon<br />

gyöngysor, parfüm, a szekrényben a legújabb selyemruhák, mind<br />

a feleség örömére szolgálnak. Anica boldognak látszik. Szépsége<br />

és fiatalsága beragyogja a szobát. Van is oka boldognak lenni, hiszen<br />

férje tehetős ember, jól bánik vele, mindent biztosít számára.<br />

Ő maga egy szegény család sarja, aki saját törekvéseinek és küzdelmeinek<br />

köszönheti társadalmi helyzetét. A negyvenes évei végén<br />

járó férfi addigi teljesítménye csúcsának tartja Anica feleségként<br />

való kiválasztását. Saját elmondása szerint azért nem nősült meg<br />

korábban, mert nem találta meg a tökéletes lányt, aki elég szép és<br />

elég nyugodt az ő ízlésének.<br />

Anica húsz évvel fiatalabb a férjénél. Szerény körülmények között<br />

nevelkedett, anyja korán meghalt. Legidősebb lányként neki<br />

kellett gondoskodnia húgairól, betegeskedő öccséről, vaskalapos<br />

50 <strong>201<strong>9.</strong></strong> <strong>május</strong> <strong>9.</strong>

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!