Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Közlekedünk, tehát vagyunk<br />
Egyelőre még csak azokat a napokat<br />
számláljuk, amikor igazából megkezdik<br />
a gyorsvasút építését az Újvidék–<br />
Szabadka–Budapest-szakaszon – de<br />
nemsokára már azt a napot fogjuk várni, amikor<br />
átadják rendeltetésének ezt a villámgyors<br />
vasutat. Amikor két óra alatt Újvidékről Pestre<br />
száguldhatunk. Mert ma sajnos még Szabadkáig<br />
is több mint két óra kell. De legalább ennyi<br />
kell, amíg a szabadkai vonat Szegedre ér,<br />
amíg megteszi azt a harminc-valahány kilométert.<br />
Nem akarok nosztalgiázni, de nekem<br />
úgy tűnik, hogy a szocialista fejlődés hajnalán<br />
mintha jobb lett volna a közlekedés. A vonatok<br />
gyakrabban, gyorsabban és főleg olcsóbban<br />
jártak, de az autóbusz-közlekedésre sem<br />
panaszkodhattunk.<br />
Hogy visszautaljak a szocialista közlekedésre,<br />
bizonyára kevesen tudják, hogy alig<br />
egy évvel a második világháború befejezése<br />
után Szegednek állandó repülőgépjárata<br />
volt Budapestre! Mégpedig 20 éven át:<br />
1946-tól 1965-ig. Egy dél-magyarországi<br />
újságban olvastam erről néhány érdekes<br />
tényt. Például azt, hogy amerikai szabadalom<br />
alapján a Szovjetunióban gyártott LI–2-<br />
es jelzésű repülőgépről volt szó, amely 21<br />
utast szállíthatott. Ezek többségben valószínűleg<br />
olyan elvtársak voltak, akik Csongrád<br />
megyébe jöttek agitálni, rendet teremteni,<br />
intézkedni, miközben a szegedi elvtársak<br />
Pestre repültek saját véleményükért és<br />
a jövőt illető tudnivalókért. Reggel mentek,<br />
este hazatértek, hála a rendszeresen közlekedő<br />
repülőjáratnak. Ma 20 emberért még<br />
rendes autóbuszjáratot sem indítanak.<br />
A demokratikus államvezetőségek azzal<br />
védekeznek, hogy ma már mindenkinek van<br />
saját autója, alig utaznak vonaton vagy buszszal,<br />
és ezért azok veszteségesek. Azt nem<br />
tudni, hogy mennyire volt veszteséges a<br />
Szeged–Budapest állandó repülőjárat húsz<br />
éven át – de amint tapasztalhattuk, senki sem<br />
jutott csődbe miatta. Mindenesetre a szocialista<br />
munkáshatalom komolyabban vette a<br />
közlekedést, amit egy tréfás szituáció is bizonyíthat,<br />
amelyet a ’70-es, ’80-as években meséltünk.<br />
Amikor az egyik szovjet kolhozban a<br />
párttitkár azzal biztatja a lelkes tagokat, hogy<br />
10-15 év múlva minden családnak saját repülőgépje<br />
lesz. És amikor az egyik kolhoztag<br />
szégyenlősen megkérdezte, hogy minek ez<br />
a repülő, a titkár elvtárs a következő magyarázatot<br />
adta: a repülő azért jelent majd sokat<br />
A sugárutak városa<br />
tárca<br />
minden kolhoztagnak, mert ha például nem<br />
lesz gyufa Kijevben, könnyen elugorhatnak<br />
érte Moszkvába.<br />
Ebből sajnos nem lett semmi, viszont<br />
volt, aki igyekezett hasznosítani ezeket a<br />
vidéki járatokat. Egy Repülős Gizi néven<br />
ismert hölgyről van szó, aki nemrégiben<br />
hunyt el, 92 éves korában. Ő azt csinálta az<br />
’50-es, ’60-as években, hogy a Ferihegyen<br />
felszállt a Szegedre, Pécsre vagy Miskolcra<br />
induló gépre, aztán ott a vidéken besurrant<br />
néhány lakásba, az értékesebb dolgokat<br />
magával vitte, és az esti géppel visszarepült<br />
Pestre. Miközben a tolvajt Szegeden vagy<br />
Pécsen keresték. Manapság a tolvajok nem<br />
a repülőgépen vannak, hanem a repülőtér<br />
bejáratánál állnak, hivatalosan – és minden<br />
gyanús, nekik nem tetsző tárgyat elvesznek.<br />
Aztán vagy visszaadják, vagy nem.<br />
És talán fejezzük be azzal, hogy az 1946 és<br />
1965 között közlekedő szegedi repülőjárat<br />
biztonságos is volt. Sőt a biztonság kedvéért<br />
Kecskeméttől már az E5-ös nemzetközi<br />
út vonalát követte, hogy baj esetén legyen<br />
hol leszállni. Ezek után a Boeing utasszállító<br />
gépeket már meg sem említeném.<br />
NAGY Nándor<br />
Talán még csak egy kicsi hiányzik ahhoz,<br />
hogy Újvidéket, okkal és jogosan, a<br />
sugárutak városának nevezzük. Annyi sugárút<br />
van már, és annyi készülőben, hogy<br />
már alig találni néphőst, hős tábornokot<br />
vagy egyházi személyt, akiről elnevezhetnénk.<br />
Az első, a vasútállomást és a Dunán<br />
lévő új hidat összekötő Felszabadulás sugárút<br />
annak idején nagy felháborodást<br />
keltett, mert a nagyzolásnak tekintett sugárút<br />
több családi házat és a piacra termelő<br />
kertet vett el. Aztán ennek az áldozata<br />
lett az 1746-ban épült újvidéki örmény<br />
templom is. De most már az újvidékiek<br />
látják, hogy ha nem lenne ez a sugárút, a<br />
városban megbénulna a közlekedés.<br />
Ezen felbátorodva további 4-5 igen jelentős<br />
sugárút áll a tartományi székvárosba<br />
érkező gépjárművek rendelkezésére.<br />
Némelyik olyan széles, hogy körülményesebb<br />
rajtuk átkelni, mint az Ada és Padé<br />
közötti Tisza-hídon. A legújabb sugárút<br />
építését 40 évvel ezelőtt kezdték el és<br />
most fejezik be. Ez a Bata Brkič sugárút,<br />
amely most teszi meg az utolsó pár száz<br />
métert, hogy kitörjön a Futaki útra (amely<br />
úgyszintén sugárút).<br />
Ez az utolsó pár száz méter 370 millió<br />
dinárjába kerül a városnak. Nagy általánosságban<br />
számolva körülbelül félmillió<br />
dinár méterenként! Természetesen nem<br />
drágakövekkel lesz kirakva.<br />
N. N.<br />
<strong>201<strong>9.</strong></strong> <strong>május</strong> <strong>9.</strong> 27
Change language