Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
MAGYAR SORSOK VAJDASÁGBAN<br />
Egy jogász, aki lutrin húzta ki<br />
az életét Borból…<br />
Szerb Lászlóról teljes joggal elmondhatjuk, hogy halálos betegségének<br />
köszönhette a megmenekülését a kényszermunkatáborból<br />
Tanult emberként több nyelvet is beszélt, ezért amikor kihallgatta<br />
orvosainak a feje felett folytatott beszélgetését, Szerb<br />
László franciául tudta megszólítani őket. A doktorok, akik<br />
egyébként akkor már a sorsára, a vesztére akartak hagyni<br />
– akármilyen nemzetiségűek vagy vallásúak is voltak –, ennek<br />
nyomán mégis „rendesen” kezelni kezdték a beteget. A<br />
Csáktornyán született magyar jogász, aki a királyi Jugoszlávia<br />
idején Zágrábban szerzett oklevelet, így szabadulhatott<br />
fel, amikor a partizánok 1944. október 3-án elfoglalták a bori<br />
kényszermunkatábort.<br />
„Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,<br />
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,<br />
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,<br />
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,<br />
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,<br />
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.<br />
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok<br />
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,<br />
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,<br />
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.<br />
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom<br />
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;<br />
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán<br />
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,<br />
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,<br />
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,<br />
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,<br />
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, –<br />
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!<br />
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!”<br />
(Radnóti Miklós: Erőltetett menet. Bor, 1944. szeptember 15.)<br />
„Kedves Jóska,<br />
már régen készülődöm az íráshoz, de csak most vagyok végre annyira,<br />
hogy legalább a legszűkebb családommal rendbe jöttem és le tudok<br />
ülni az íráshoz. Lutrin húztam ki az életemet, Borból a partizánokhoz kerültem,<br />
ismét kórházba halálos betegen, onnét Belgrádba az anyósomhoz<br />
betegszabadságra, most a Külügyminisztériumban vagyok. Címem:<br />
Zeleni Venac 10. Feleségem és kislányom már velem vannak, ők is nagy<br />
veszélyben voltak, Mikiről, szüleimről nem tudok semmit. Rólad tudom,<br />
hogy jól vagy, és meg vagyok győződve róla, hogy éppen olyan őszintén<br />
szereted ezt a mi új, becsületes országunkat, mint én. Én még soha ilyen<br />
kedvvel és meggyőződéssel nem dolgoztam, mint mostan. Tudsz valamit<br />
Csicsiről? – Mit olvasol? Én szakdolgokon kívül csak Show-t. Nagyon örülnék,<br />
ha kimerítően írnál, de még jobban, ha meglátogatnál, ha Belgrádba<br />
jössz (lakással egyelőre még sajnos nem állok úgy, hogy meghívhatnálak).<br />
Hálás vagyok, amiért megpróbáltál összeköttetést kapni velem,<br />
amíg Borban voltam.<br />
Zorka kezét csókolom, téged ölel<br />
Laci”<br />
SZERB LÁSZLÓ LEVELE,<br />
AMELYET VÁRADY JÓZSEFNEK ÍRT 1945 MÁJUSÁBAN<br />
Az életmentő halálos betegség<br />
A fent idézett levelet 1945. <strong>május</strong> 24-én írta Belgrádból a nem sokkal<br />
korábban súlyos betegen a bori kényszermunkatáborból szabadult<br />
Szerb László jogász, nem egészen egy évvel rabtársa, Radnóti Miklós<br />
mottónkul választott Erőltetett menet című versének keltezése/keletkezése<br />
után. Ritka eset ugyan – és történetünk egyik furcsa fintorát is<br />
adja –, de Szerb Lászlóról teljes joggal elmondhatjuk, hogy a halálos<br />
betegsége mentette meg az életét…<br />
Történt ugyanis, hogy amikor a bányát és a hozzá tartozó táborokat<br />
1944-ben – két lépcsőben, szeptember 17-én és 29-én – kiürítették,<br />
„mintegy kétszáz beteg munkaszolgálatos […] Borban maradt” – írta<br />
a Bortól Szombathelyig című kötetében (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2014)<br />
Csapody Tamás történész.<br />
A könyv alcíme szerint – a kiadvány cédémellékletén – közzéteszi „a<br />
bori munkaszolgálatosok részleges névlistáját”, amiben azonban hiába<br />
kerestem Szerb László nevét. Persze sem a szerző, sem a kiadó nem<br />
ígért ilyen tekintetben teljességet: „Német kérésre a második világháború<br />
alatt a magyar kormány 1943-ban és 1944-ben összesen hatezer<br />
magyar kényszermunkást küldött a szerbiai Borba. A zsidó, valamint<br />
Jehova Tanúi, reformadventista és nazarénus munkaszolgálatosok a<br />
magyar Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében és német katonai<br />
szervezet irányítása alatt bányákban és vasútépítéseken dolgoztak.<br />
[…] A tanulmánykötet CD-mellékletében mintegy háromezer bori<br />
munkaszolgálatos annotált névjegyzékét közlöm. Ez a Borba vittek<br />
közel felének részleges névjegyzéke” – fogalmazott a könyv Bevezetőjében<br />
Csapody Tamás.<br />
16 <strong>201<strong>9.</strong></strong> <strong>május</strong> <strong>9.</strong>