Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
INTERJÚ<br />
A birkózás lett az élete<br />
„Nem hiszem, hogy szülőként érhet annál nagyobb öröm, mint az,<br />
hogy a fiamból élsportoló lett”<br />
A csönd városa, Magyarkanizsa mindig is híres volt a remek birkózóklubról, a kiváló<br />
edzőkről és nem utolsósorban a kiemelkedő versenyzőkről. Hogy ez a hagyomány<br />
ne szakadjon meg, arról a mindössze 22 éves Nagy Szebasztián gondoskodott, aki<br />
az idén Újvidéken megrendezett 23 éven aluliak Európa-bajnokságán ezüstérmet<br />
szerzett.<br />
Az idáig vezető út rögös volt, és kihívásokkal<br />
teli. A birkózással való<br />
megismerkedést Nagy Zsoltnak,<br />
az édesapjának köszönheti, akit<br />
arról beszélt, hogyan éli meg a szülő a fia<br />
sportsikerét.<br />
– Én magam is birkóztam egykor. Emellett<br />
természetesen fiúgyermek lévén nem<br />
volt kérdés, hogy előbb-utóbb ő is sportolni<br />
kezdjen, hiszen köztudott, hogy a sport kitartásra<br />
és egyfajta rendszerre neveli az embert.<br />
Amellett pedig, hogy egészségügyileg<br />
is rendkívül jó hatást gyakorol a gyermekre,<br />
nyújt egyfajta sikerélményt, amitől minden<br />
bizonnyal a későbbiekben az adott fiatal<br />
egy teljesebb önképpel rendelkezhet. Így<br />
aztán ezek tudatában már ötéves korában<br />
elvittem egy birkózóedzésre, amit Újhelyi<br />
László tartott. Hazudnék, ha azt mondanám,<br />
hogy már az első alkalommal elvarázsolta<br />
az egész, mert nem így történt, sőt!<br />
Ezt követően nagyjából két héten át kellett<br />
győzködni arról, hogy ne csak végignézze<br />
az adott edzést, hanem próbálja is ki a látottakat.<br />
Ehhez persze kiváló motivációs<br />
tényező volt az az édességmennyiség, amit<br />
ezért kapott.<br />
Milyen módon sikerült elérni azt, hogy<br />
megszeresse mindezt, és ne csupán egy<br />
rekreáció váljon a számára belőle?<br />
– Rengeteget beszélgettem otthon vele<br />
arról, hogy mekkora lehetőségei vannak<br />
mindebben, ugyanis én már viszonylag<br />
korán láttam azt, hogy van hozzá tehetsége.<br />
Persze nagyon sokat számított a közeg,<br />
amibe került. A csodás edző, a jó társaság, a<br />
mozogni és versenyezni egyaránt vágyó fiatal<br />
fiúk mind-mind motivációs tényezőként<br />
hatottak rá. És az sem titok, hogy igyekeztem<br />
elmagyarázni neki azt, hogy Magyarkanizsán<br />
ez az egyetlen olyan, számunkra<br />
anyagilag is könnyen elérhető sportág, amiben<br />
el lehet érni azt a szintet, ami már nem<br />
csupán rekreációként hat majd rá. Sokáig<br />
tartott, míg ezt megértette. Nagy örömömre<br />
viszont ezt követően aztán a versenyekre<br />
való felkészülés és az azokon való részvétel<br />
olyannyira természetessé és egyértelművé<br />
vált a számára, hogy néhány éven belül már<br />
APJA ÉS FIA, VAGYIS A KÉT NAGY:<br />
ZSOLT ÉS SZEBASZTIÁN<br />
nem volt kérdés, hogy a birkózás egy óriási<br />
szerelemmé nőtte ki benne magát.<br />
Az egymást követő sikeres és kiváló<br />
eredmények után hogyan érintette Önt<br />
az, hogy a fia inkább az élsportot, mintsem<br />
az tanulást választotta?<br />
– Az ilyen esetekben a szülők mindig<br />
tartanak attól, hogy a gyermekük inkább<br />
a sportban való hivatásnak él, mintsem a<br />
tanulásnak. Ez ugyanis egy csomó veszélyt<br />
hordozott és hordoz mind a mai napig magában,<br />
hiszen az a bizonyos szakma nélküli<br />
érvényesülés a mai világban lehetetlen. Éppen<br />
ebből kifolyólag aztán igen sokat vitatkoztunk<br />
ezen. Megesett, hogy napokig nem<br />
beszéltünk, ugyanis nem egy véleményen<br />
voltunk. Idővel viszont el kellett fogadnom,<br />
hogy ő a birkózásnak szenteli az életét. És el<br />
kellett ismernem azt is, hogy a szőnyegen<br />
és az egyetemen lehetetlen egyszerre, egy<br />
időben ugyanolyan jól teljesíteni. Viszont az<br />
eredmények és az a siker, amit ő elért, arra<br />
késztetett, hogy megbarátkozzam a gondolattal,<br />
miszerint ő mindezt tényleg egy<br />
életre választotta. És tagadhatatlan tény az<br />
is, hogy nyolcévesen, amikor először lépett<br />
versenyzőként a szőnyegre, nem hittem,<br />
hogy a sport iránt kialakult szerelem tovább<br />
tart majd néhány évnél, és hogy ennek köszönhetően<br />
egészen a 2019-es Európa-bajnokságig<br />
araszolunk majd.<br />
Megfogalmazódott-e Önben, mint<br />
egykori birkózóban elvárás a fia iránt?<br />
– Igen sok versenyét néztem végig kisebb<br />
korában, amelyeken sok esetben kísérőként,<br />
illetve fuvaros apukaként voltam<br />
jelen, és persze láttam azt, hogy van hozzá<br />
tehetsége, és emiatt megvolt bennem a<br />
birkózói elvárás, ami a legtöbb esetben az<br />
aranyérem megszerzését jelentette. De szülőként<br />
sokkal inkább azt szerettem volna elérni,<br />
ha ő meg is szereti mindezt. El akartam<br />
érni, hogy ráérezzen arra, hogy mekkora<br />
hatással lehet a sport az életére. És merem<br />
azt remélni, hogy sikerrel jártam. Az érmek<br />
száma és színe legalábbis azt mutatja, hogy<br />
igen.<br />
Anyagilag mennyire volt nehéz támogatni<br />
őt a birkózásban?<br />
– Sem anyagilag, sem pedig lelkileg nem<br />
volt egyszerű. Biztatni és erősíteni kellett<br />
abban, hogy képes mindig, minden körülmény<br />
ellenére a legjobbat kihozni magából.<br />
Mivel ő is, pont ugyanúgy, mint én magam<br />
is tisztában vagyok azzal, hogy egy rossz<br />
pillanat, egy nem várt sérülés, és a karrier<br />
véget érhet. Szóval ez minden szempontból<br />
kockázattal jár. Ami pedig az anyagiakat<br />
illeti, bizony nagy áldozatokat követelt, míg<br />
eljutottunk oda, ahol most tart. A legtöbb<br />
pénzt az évi nyolc-kilenc hónapnyi edzőtáborban<br />
való lét emésztette fel, de határozottan<br />
állítom, hogy megérte, és hogy egy<br />
pillanatig sem bánom, hogy támogattuk őt<br />
ebben.<br />
Milyen érzéssel tölti el a szülőt a gyermeke<br />
megszerzett sikere?<br />
– Az érzés, amit én egy-egy versenyen elért<br />
siker után szülőként éreztem, óriási volt,<br />
és szinte leírhatatlan. Végtelen büszkeséget<br />
és örömet éltem meg minden alkalommal.<br />
Mindezek közül persze a legkiemelkedőbb<br />
a nemrégiben megszerzett Eb-ezüstérem<br />
volt, amit a 23 éven aluliak között sikerült<br />
begyűjtenie. A versenyt Újvidéken rendezték<br />
meg, és bátran állíthatom, hogy nemcsak<br />
én, mint az édesapja, hanem az egész<br />
ország azóta is egyaránt büszke rá a második<br />
helyezése miatt. Nem véletlenül, hiszen<br />
ő az egyetlen olyan szerbiai birkózó, akinek<br />
ebben a korosztályban két Eb-érme van.<br />
Egy apa számára ennél nagyobb elégedettség<br />
és boldogság pedig nem létezik.<br />
PÓSA Tamara<br />
12 <strong>201<strong>9.</strong></strong> <strong>május</strong> <strong>9.</strong>
Change language