Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
oktatás<br />
Menni vagy maradni?<br />
Soha ennyi pedagógus nem hagyta el a pályát<br />
Az elvándorlás, úgy látszik, sorsává vált ennek az Európa peremén<br />
tengődő országnak, ám kevesen gondolták volna, hogy a<br />
huszonegyedik század első negyedében Szerbia lesz az ókontinens<br />
talán legnagyobb kibocsátó országa: csak az utóbbi öt-hat évben<br />
legalább 650 ezer ember keresett magának tisztességesebb megélhetést<br />
és emberhez méltó, nyugalmas környezetet a haladásba<br />
lassan, de biztosan belerokkanó országból.<br />
Persze országos jelenségről beszélünk, és ez meglepő módon a<br />
társadalom teljes keresztmetszetét érinti, kivéve talán azon keveseket,<br />
akiknek a haladó irányt vett szerbiai fejlődés soha nem látott<br />
esélyeket adott. De erről most inkább ne!<br />
Egy (szerbiai) iskolapszichológus érdekes írást tett közzé az<br />
egyik népszerű oktatási portálon. Arra a dilemmára keresi a választ,<br />
amely a mai pedagógusok tömegeit érinti: maradni-e a pályán,<br />
vagy továbbállni? Itt persze nem elsősorban az elvándorlásra céloz,<br />
de végül maga sem tudja megkerülni, mi pedig leginkább ott<br />
kötünk ki.<br />
Az okok közül csak az egyik, és meglepő módon nem is a legnyomatékosabb<br />
az alacsony fizetés, ám sokkal nagyobb súllyal esik<br />
latba a munkakörülmények ellehetetlenülése és a lassan már vállalhatatlannak<br />
érzett kiszolgáltatottság, és nem utolsósorban az egyre<br />
kezelhetetlenebbé váló gyermekek iránti felelősség. Ide sorolja<br />
az eszméletlen mennyiségű papírmunkát, a támogatás hiányát, a<br />
véget nem érő és újabban sehova nem vezető, önmagukat felülíró<br />
és felemésztő „reformokat”, továbbá a hivatás méltatlan státusát a<br />
társadalomban (amely még ma is sztereotípiákban gondolkodik, és<br />
a „két hónapig tartó” szünidő, a napi „néhány órás”, gyermekekkel<br />
végzett, így „könnyű és stresszmentes” munka vélelmén alapul).<br />
A beavatottak tudják, hogy az utóbbiak régen okafogyottá vált<br />
érvek, ezért is sürgeti a cikkíró annak felismerését, hogy a jó tanárok<br />
pályán tartása érdekében komoly oktatáspolitikai lépésekre,<br />
ösztönző mechanizmusok kidolgozására és nyilván a felsorolt körülmények<br />
megváltoztatására van haladéktalan szükség – ezek nélkül<br />
a további erózió megállíthatatlan.<br />
Köztük, számarányukat tekintve, a vajdasági magyarok nagyságrendekkel<br />
vezetnek a többi nemzethez és nemzetiséghez képest.<br />
Becslések szerint a legutóbbi népszámlálás óta legalább egyötödével,<br />
de inkább nagyobb arányban csökkent a magyarság lélekszáma,<br />
korántsem csak a népszaporulat csökkenése miatt.<br />
A vajdasági magyarság egyhatodát képviselő, ám a hatalomgyakorlásban<br />
részes politikum vezetője az elvándorlást átmeneti jelenségnek<br />
tartja, amit a családok „a konyhaasztalnál megbeszéltek”, és<br />
mivel szerinte egy-két éven belül itthon is jóval magasabbak lesznek<br />
a bérek (?), a legtöbben visszatérnek majd. Elszomorító, hogy e<br />
minden józan alapot nélkülöző állítással vagy végzetes tévedésben<br />
van, vagy tudatosan akarja félrevezetni a nyilvánosságot.<br />
Egészen másfajta következtetést sugall ugyanis a tény, hogy<br />
vajdasági magyar családok tömegei kínálják aprópénzért (a szüleik<br />
vagy saját) életük munkájával szerzett otthonaikat, méghozzá<br />
örökáron, hogy másutt keressenek új otthont, új megélhetést<br />
maguknak.<br />
Pályaelhagyók<br />
10 <strong>201<strong>9.</strong></strong> <strong>május</strong> <strong>9.</strong><br />
Illusztráció/rawpixel.com<br />
Fegyveres szolgálat?<br />
Miközben e sorokat írom, Amerikában sokadjára is halálos áldozatokkal<br />
járó iskolai lövöldözés volt, aminek hatására Floridában<br />
gyorsított eljárásban törvényt hoztak arról, hogy a tanárok fegyvert<br />
viselhetnek a tanintézményekben. Az úgynevezett „oltalmazó<br />
programban” való részvétel, azaz a fegyveres szolgálat önkéntes,<br />
és a tanároknak előtte egy 144 órás kiképzésen kell részt venniük,<br />
majd sikeres vizsgát is kell tenniük.<br />
Naiv dolog azt hinni, hogy csupán valami újabb tengerentúli<br />
szenzációról van szó. Időről időre nálunk is megjelenik a fegyverek<br />
valamilyen formája az iskolákban. Szerencsére lövöldözésre egyelőre<br />
még csak az iskolák előtt vagy környékén került sor, de még<br />
mi itt, a faluban is találtunk diákoknál kést, boxert, láncos botot,<br />
füstbombát, sőt éles lőszert is!<br />
Nem véletlenül kommentálta az amerikai döntést az egyik magyarországi<br />
szakember úgy, hogy a fegyver jelenléte nem csökkenti,<br />
ellenkezőleg, növeli az erőszak esélyét az iskolában is. Nyilván<br />
ezek a körülmények sem teszik vonzóbbá a tanári pályát.<br />
Tanügyes gastarbeiterek<br />
Egy tipikusnak számító, többségében magyarlakta nagyfalu iskolájából,<br />
ahol dolgozom, az elmúlt pár évben a tanárok egyötöde<br />
elment külföldre dolgozni, további néhányan elszántan készülődnek,<br />
és még legalább ennyien barátkoznak a gondolattal. Ez csak<br />
egy példa a számtalanból. Képzett, felkészült, törekvő és kreatív<br />
emberek egytől egyig – hiszen csak a nyitott szellem meri és vállalja<br />
az ismeretlen kockázatát.<br />
Csak kezdetben indultak elszánt és szabad fiatalok, utóbb gyermeket,<br />
családot hátrahagyó középkorúak, sőt idősebbek is. Tucatnyinál<br />
többjükből csak ketten maradtak a tanári pályán, nem csoda:<br />
ez a lehetőség Hegyeshalomnál véget ér. Akik tovább mentek,<br />
feladták a hivatásukat: legtöbben egyetemi oklevéllel a zsebükben<br />
betegápolók, takarítók, segédmunkások lettek. Akik korábban<br />
elindultak, és elszántabbak voltak, előre tudtak lépni. De egyben<br />
mindahányan egyetértenek: fellélegeztek és megnyugodtak, biztonságban<br />
érzik magukat, megbecsülik őket abban, amit csinálnak.<br />
Kiszámítható a jelenük, és valós távlatok sejlenek előttük.<br />
Nem szánalmas ígéretekkel és irracionális mítoszokkal próbálják<br />
őket hadrendbe állítani, és nem ámítják őket a soha nem látott jólét<br />
mézesmadzagával. Egyszerűen megadják nekik az emberhez méltó<br />
élet lehetőségét.<br />
BERETKA Ferenc
Change language