Infokalauz - Szentendre, Pomáz, Budakalász (Online változat)
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
10<br />
ÚJKOR<br />
Feltételezzük, hogy mindhárom falu intenzíven bekapcsolódott<br />
az ország kereskedelmébe. A török<br />
kor óriási pusztítást hozott a virágzó falvakra. Már<br />
a Mohácsi-csata után komoly gondok jelentkeztek.<br />
Egyrészt 1526 után két királya volt az országnak:<br />
Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János. Az ország<br />
keleti fele Szapolyaié volt, a nyugati rész a Felvidékkel<br />
együtt pedig a Habsburgoké. Buda környékének<br />
hovatartozása vitatott volt, így a környéken<br />
gyakran csaptak össze a két király seregei. Másrészt<br />
ekkor vált tömegessé a törökök elől menekülő rácok<br />
(szerbek) beköltözése. 1541 után a Török Birodalom<br />
katonái megszállták Budát, így a főváros és<br />
környéke közel 150 évre az „iszlám félhold” uralma<br />
alá került. <strong>Budakalász</strong>, <strong>Pomáz</strong> és <strong>Szentendre</strong> a<br />
Hódoltság részévé vált. Ráadásul ez a térség közel<br />
esett a megmaradt Királyi Magyarországhoz,<br />
így gyakran szenvedett el kisebb-nagyobb összecsapásokat<br />
a keresztény és muzulmán csapatok<br />
között. Ezt a folyamatot tetézte a kettős adóztatás<br />
rendszere. Ez azt jelentette, hogy a határmentére<br />
szorult falvak jobbágyaitól egyszer beszedték az<br />
adót a törökök a szultán nevében, ugyanakkor beszedték<br />
a magyarok az egykori földesúr nevében.<br />
Berenhidai Huszár Péter székesfehérvári alkapitány<br />
így szólította adófizetésre a környék falvait:<br />
„A magyarországi király megparancsolta, hogy bejöjjetek,<br />
s ha nem jöttök, meghagyta, hogy rátok<br />
küldjek és eldúljalak, égesselek benneteket.”<br />
Nem volt tehát könnyű az élet ezekben az évtizedekben.<br />
<strong>Budakalász</strong> bizonyosan megsemmisült,<br />
mert a török adóösszeírásokban nem találkozunk<br />
a településsel az 1500 évek közepétől. Nagy valószínűséggel<br />
ugyanerre a sorsra jutott <strong>Pomáz</strong> is.<br />
<strong>Szentendre</strong> esetében egy a korszakból ránk maradt<br />
forrás hat (!) telket említ az egész faluban.<br />
1686-ban az egyesített keresztény seregek felszabadították<br />
Budát a törökök alól, majd az 1699-ben<br />
megkötött karlócai-békével, majdnem az egész<br />
egykori Magyarország területéről kiszorultak a muzulmán<br />
hadak. Azonban nem született független<br />
ország, hiszen a Habsburgok a teljes felszabadult<br />
részt a birodalmukba olvasztották. Meg kellett<br />
kezdeni a frissen megszerzett földek újranépesí-<br />
tését. 1690-ben újabb szerb telepesek érkeztek<br />
Szentendrére, mintegy 800-an. Saját fatemplomot<br />
építettek és szabadon gyakorolhatták ortodox hitüket.<br />
Ugyan a telepítés hivatalosan „átmeneti időre”<br />
szólt, azonban ezt a valóságban inkább állandónak<br />
tekinthetjük. A korszakban <strong>Szentendre</strong> mezővárossá<br />
fejlődött. Ez azt jelentette, hogy bizonyos kiváltságokat<br />
kapott a terület birtokos nemesétől, de<br />
nem mentesült teljesen a földesúri szolgáltatások<br />
terhe alól. Az ilyen települések lakói valójában nem<br />
polgárok, hanem sokkal inkább mezőgazdaságból<br />
élő jobbágyok voltak. <strong>Szentendre</strong> népessége<br />
1784-ben meghaladta a négyezer főt, gazdasága<br />
virágzott. Ez a viszonylagos jólét a környék magyar<br />
falvainak lakosait is vonzotta, akik tömegesen költöztek<br />
be a mezővárosba. Így a népességi arányok<br />
számunkra egyre kedvezőbben alakultak. <strong>Pomáz</strong><br />
és Káloz falvakat Budai Bornemissza Bolgár Pál<br />
megigényelte magának, s ezekért komoly összeget<br />
fizetett Magyarország nádorának. Érdekes levél<br />
maradt fent a földesúr testvérétől, aki ezekkel a szavakkal<br />
bíztatta öccsét a vásárlásra:<br />
„Öcsém, ha te ember volnál es gondtalan is élhetnél;<br />
Pomaz és Kaloz nevű pusztákat magadénak tekédnéd,<br />
mert azoknak nincsen magyar Urok!...”<br />
Az új földesúr, hogy adósságai megtérüljenek,<br />
szerb családokkal telepítette újra a két egykori<br />
magyar települést. Valószínűsíthetjük, hogy jóval<br />
kisebb számú lakos érkezett, mint azt korábban láttuk.<br />
A történészek <strong>Budakalász</strong> esetében mindössze<br />
20-25 főt valószínűsítenek.<br />
Földesúrnak egy ház, birtok, vagy földterület<br />
jogos urát tekintjük. Az ingatlan bérbe adásáról,<br />
eladásáról, jogi ügyeiről ő dönt. A földesurak a<br />
középkorban jobbágyakat tartottak, melyek őt szolgálták,<br />
neki dolgoztak, és a telkén éltek.<br />
„Földesurához fut bíró uram, és bejelenti, Hogy hadi<br />
orvosló vagyon itt.” (Fazekas Mihály)<br />
„A búzát ezidáig a földesúr ette meg, csak a köles<br />
meg a hajdina volt a jobbágyé.” (Móricz Zsigmond)
Change language