Infokalauz - Szentendre, Pomáz, Budakalász (Online változat)

9
Az ókorban a Római Birodalom meghódította a Dunántúl
területét. A Duna vonalán egy erődökből épült védővonalat
alakítottak ki, hogy ezzel óvják az állam határait a barbár
törzsek támadásaitól.
ÓKOR
A mai Szentendre területén egy Ulcisia Castra nevű
erődöt építettek. Később számtalan nép telepedett
itt le rövidebb-hosszabb ideig. Megtalálhatóak a
hunok, gótok, szlávok, avarok nyomai is. Azonban
egyikük sem tudott itt működőképes államalakulatot
szervezni.
KÖZÉPKOR
A magyarság 895-896-ban vette birtoka a Kárpát-medencét.
Először a központi részeket szálltuk
meg, majd bővítettük a zónát egészen a Kárpátok
külső előteréig. Szent István uralkodásáig a Pilis
vidékétől Érdig tartó területet a Kartal nemzetség
birtokolta. Az első magyar uralkodó azonban megváltoztatta
a helyi tulajdonviszonyokat. Ennek oka
valószínűleg az lehetett, hogy e térség a Magyar
Királyságon belül kiemelt szerepkörű volt. A Buda,
Visegrád és Fehérvár (a mai Székesfehérvár) települések
között húzódott a királyság központja. Ez a
terület volt államunk „szíve”, ahonnét az egész nagy
országot irányították. Nem véletlen, hogy Budakalászt
1135-ben, Pomázt 1138-ban, és Szentendrét
1146-ban említik először királyi oklevélben. Természetesen
valószínűsíthetjük, hogy a települések
már korábban is léteztek, de az Árpád-kor okleveles
anyaga csak igen hiányos formában maradt ránk.
A hányatatott magyar sorsra jellemző a történet:
Az oklevelek túlélték a tatárt, törököt, a
három részre szakadást, az összes forradalmat és szabadságharcot.
Mígnem 1945 januárjában egy bombatámadás
miatt a Levéltár jelentős része kiégett, így sok
ezer magyar történelmi forrás vált a tűz martalékává.
Török előkelő és magyar vitéz