Rólunk szól (I. évfolyam 1-3 szám)

1

Gondolatok egyesületünkről
RÉSZEK AZ EGÉSZÉRT
Van néhány ember Almádiban, akik szeretnék egy picit
átala kítani a közgondolkodást. Hogy kik vagyunk? Realisták
és álmodozók. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedek politi -
zálása száműzte a hatalomból az ésszerűséget. Azt a nyers
logikát, ami előrébb viszi az életünket. Nézzük meg a sajtót,
a médiát, a Facebookot, a netet, a véleményeket, mindent.
Minden dolognak oldalisága van! Jobbos, vagy balos,
Fideszes, vagy ellenzéki. Ennek a megközelítésnek kö -
szönhe tően az egész politika „indulati” műfajjá vált. A részt -
vevők ideológiákat gyártanak, míg mások elszenvedik
mások ideo lógiáit. És ebben az a legnagyobb baj, hogy
közben eltávolodtunk attól az igénytől, hogy ésszerű döntéseket
várjunk el a vezetőinktől. Ők meg persze attól, hogy
ésszerű döntéseket hozzanak. A komoly vezetők legnagyobb
felelőssége, hogy megtalálják az egyensúlyt a pro és kontra
érvek tengerében. És ha ez sikerül, akkor a társadalom
elkezd működni. Jól működni. Ez lesz a sorsa, mint ahogy
ellenkező esetben a romlás az elkerülhetetlen.
Veszélyes az elegy, ha ez találkozik az emberek, a választók
közönyével, ezért is kell foglalkozni a közösségépítéssel.
Hogy az emberek eredményesen meg tudják fogalmazni az
igényeiket, és meg legyen bennük az a vágy, hogy az érde -
keiknek érvényt szerezzenek, függetlenül attól, hogy harcos
po litikai életet élnek, vagy minimálisra hangolják a kö zös -
ségi aktivitásukat.
Hogy ebben a környezetben hol van a mi helyünk? És ezért
mit szeretnénk csinálni? Legelőször is bemutatkozni, és
megfogalmazni, hogy mik az elvárásaink azokkal az emberekkel
szemben, akik a várost vezetik vagy vezetni fogják.
A fenti gondolatok mentén összejött néhány gondolkodó
almádi, akik úgy érzik, hogy itt és most nekik valamit tenniük
kell.
És miért? Mert olyan környezetben szeretnének élni, ami jó.
Egyszerűen hangzik, de igaz. És hát tudjuk, hogy „nem elég
a jóra vágyni”...! Ezek az emberek már csináltak VALAMIT az
életben, értenek valamihez, és ezt a tudást nem szeretnék
magukban tartani, mert egyszer mindenki ben előjön az az
elemi ösztön, hogy a közért is csináljon valami értelmeset.
Tudják, hogy mi az hogy megegyezés, kompro misz -
szum, hogy a költségvetésnek bevételi és kiadási
oldala is van, hogy a lehetőségek végesek, és hogy
abból kell a legjobbat főzni, amink van. És hogy mit
szeretnek főzni? Vannak hús evők és vegánok, jobb
vagy baloldaliak, vannak apolitikusok, hívők, vagy
ateisták. És van közülük aki sósan, míg mások édesen
eszik a túrós csuszát. De tudják, ha étterembe
mennek, mit kell számonkérni a szakácson!
Dr. Baglyas Péter
2

ÜDVÖZÖLJÜK!
Ön a Városunkért Közösen Egyesület közéleti magazinjának
első számát tartja a kezében.
Ha internetezik és olvassa a helyi fórumokat, akkor
valószínűleg találkozott már velünk, hiszen egy ideje elég
aktívan részt veszünk az azokon folyó beszélgetésekben.
Viszont ha azok közé tartozik, akik a „valódi” világot
részesítik előnyben a „virtuálissal” szemben, akik emberi
kapcsolataikat személyesen szeretik megélni, és képernyő
helyett szívesebben olvasnak újságot vagy könyvet, akkor
nagyon örülünk, hogy ilyen „kézzel fogható” formában is
eljuthattunk az ön otthonába. Csak remélni tudjuk, hogy
szívesen látott vendégei leszünk hónapról hónapra.
Kik vagyunk és mit szeretnénk? Egy néhány hónapja alakult
közösség, különböző korú, foglalkozású és világnézetű emberekből,
akik elhatároztuk, hogy aktívan is tenni akarunk
valamit azért, hogy jobb, kellemesebb legyen az élet ebben
a városban. Azt szoktuk mondani: „összehozzuk az almádiakat
az almádiakkal.” Na, ne értse félre, természetesen
nem társkereső iroda vagyunk. A városlakók közösségbe
kovácsolódását, az emberek közötti párbeszédet, közös
ügyeink megbeszélését szeretnénk segíteni. Hosszan le -
hetne sorolni, hogy miféle módokon igyekszünk ezt a célt
elérni, de erről sokkal többet elmondanak cikkeink.
Január elején léptünk a nyilvánosság elé, azóta játszottunk,
beszélgetős est keretében bemutattuk városunk néhány
különleges lakóját, feltártuk az új bicikliút és a régi focipálya
titkát, kérdőíves felmérésben megkérdeztük az embereket,
hogy mit szeretnének, és felvállaltuk, hogy képviseljük
a véleményüket. Kérdeztünk, beszélgettünk, érveltünk,
tájé koztattunk, számtalan alkalommal. Ha tovább lapozza
ezt a magazint, pontosan látni fogja, mi mindennel fog -
lalkoztunk megalakulásunk első három hónapjában. Egy
biztos; nem unatkoztunk. Reméljük ön se fog, míg olvassa
írásainkat. Honlapunkon, ahol nincsenek terjedelmi korlátok,
még sokkal részletesebben megtalálja mindezeket
a témákat, és egyebeket, amik sajnos már nem fértek fel
„a papírra”. www.varosunkertkozosen.hu
Ezentúl havonta jelentkezünk, beszámolunk a város
életében történt legfontosabb eseményekről, beszélünk az
embereket érdeklő aktuális ügyekről. Igyekszünk a több
téma közül egyet mindig alaposabban is körüljárni. Leg -
közelebbi számunkban például Balatonalmádi szociális és
karitatív élete lesz fókuszban. Kicsit bepillanthatunk majd
abba a világba, amely az élet árnyékosabb oldalát rejti, és
megismerhetjük azokat az embereket, akik segítő kezet
nyújtanak a segítségre szorulóknak.
Reméljük, érdekesnek fogja találni ezt a lapszámot,
csakúgy, mint a következőket.
Ha pedig már régen keres egy közösséget, ahol tud
tenni valami jót, ha vannak a városunk életét jobbá
tevő ötletei, de egyedül nem tudja, mit kezdjen
velük, akkor szívesen látjuk sorainkban. A magazin
hátoldalán minden információt megtalál arról,
hogyan veheti fel velünk a személyes kapcsolatot.
Városunkért Közösen Egyesület
3

Játékkal kezdtük az évet
ELSŐ CSALÁDI TÁRSASJÁTÉK DÉLUTÁN
ALMÁDIBAN
Nem kis izgalommal vártuk január elején frissen alakult
csapatunk első rendezvényét. Hiszen pont két héttel korábban
léptünk csak a nyilvánosság elé, és hirdettük meg ezt
az eseményt is. Tudtuk ugyan, hogy ezreket sikerült elérni
a hírrel, de hogy hány vendéget várhatunk végül, azt még
megtippelni se nagyon mertük.
Eljött a kapunyitás pillanata, és egyik ámulatból a másikba
estünk. Ugyanis az emberek csak jöttek, és csak jöttek,
és csak jöttek. Leginkább családok; papa, mama, nagymama,
nagypapa, két három gyerekkel. De képviseltette
magát a fiatal és a felnőtt korosztály is. Az asztalok nagyon
hamar megteltek és a játékmesterek bizony nem unatkoztak.
Néhány asztalnál egy-egy család játszott, másikaknál
frissen találtak egymásra a játékostársak.
Jó érzés volt végignézni a teremben. Minden asztalnál
mosolygós emberek ültek, kicsik, nagyok együtt. A legfiatalabb
játékosunk egy néhány hónapos pici baba volt, aki
a „Szundi” nevű játékot választotta, és ki is tartott mellette
egész délután.
Láthatóan megszűnt vendégeink körül a világ,
egymásnak magyaráztak, hangosan örültek a győ -
zelemnek, vagy éppen nagyon komoly arccal koncentráltak
a következő stratégiai lépésre.
A Családi Társasáték Egyesület mögött – akik meghívásunkra
elhozták ezt a programot Balatonalmádiba – több
nagyon sikeres rendezvény áll. Ezért amiatt egy percig nem
izgultunk, hogy Karcagi Péter és csapata ne ugyanolyan
profi módon vezetné a játékdélutánt nálunk Almádiban,
mint az ország más pontjain. Képzett játékmestereik
segítettek a vendégeknek játékot választani, ismertették
a szabályokat, és amíg kellett, egy-egy asztal mellett maradtak.
Majd amikor az asztaltársaság már láthatóan belefeledkezett
a játékba, tovább léptek, hogy másoknak segítsenek.
Aki elakadt, csak szólt bármelyik narancssárga CSTE pólós
fiatalembernek, és már jött is a szakszerű segítség.
Nem csoda, hogy minden asztaltársaság
egymás után próbálta ki az újabb és újabb
já tékokat, átlagosan 6–8 játékot játszottak
végig a négy óra alatt. Volt, akinek a négy
óra is kevés volt, és mikor már kiürült a
terem és a szer vezők leszedték az összes
asztalt, még mindig önfeledten játszottak.
Míg végül az ő asztalukra is sor került…
A nap záró akkordjaként a Családi Társasjáték
Egyesület kisorsolt néhány társast
és egyéb játékot a résztvevők között, nagy
örömet okozva ezzel főleg a gyerekeknek.
A Városunkért Közösen Egyesület szintén
kedveskedett a vendégeknek egy kis em-
4

lékeztető ajándékkal, aminek
érde kes sége, hogy Baglyas
Péter tagtársunk – aki „civilben”
orvos – saját ke zűleg
gra ví rozta a fakanalakat, hogy
„ka varás” közben se felejtse el
ezt a kellemes napot, aki
részese volt. Még szerencse,
hogy egy orvosnak is lehet
hobbija.
Miért volt érdemes eljönni
hozzánk? Hiszen aki szeret
társasozni, otthon is megteheti.
Az, hogy sikerült a csa -
ládtagokat – főleg a fiatalabb
korosztályt, de a rendkívül
elfoglalt apukákról se feledkezzünk
meg – legalább pár
órára elmozdítani az okostelefon
és a számítógép mellől, az
önmagában komoly érték.
Az a hangulat és energia, amit a sok együtt és egymás mellett
játszó ember teremt, nem teremtődik otthon, négy fal
között. A családban egészen biztosan nincs ilyen hatalmas
választék a társasokból sem, mint az egyesületnél, akik
folyamatosan beszerzik a leg újabb játékokat. Ki lehet őket
próbálni, és ami tetszik, web áruházukból megvásárolható.
Első rendezvényünk, egyben első társasjáték
délu tá nunk volt január 12-én, de biztosan nem
az utolsó. Úgyhogy aki erről lemaradt, ne szo -
morkodjon, mert lesz még alkalom, hogy részese
legyen egy ilyen él ménynek. Aki ott volt, annak
pedig nagyon köszönjük, várjuk vissza.
Tóth Nóra
5

Egy hónap történései dióhéjban
MI LESZ VELED FOCIPÁLYA?
Előzmények
Városunk egy nagyon értékes pontján – a „négy méteres -
ként” emlegetett Balaton parti sáv mögötti 3 hektáros
telken – van egy focipálya. Évtizedeken keresztül sok
almádi gyerek rúgta itt a bőrt, de az utóbbi években ezt aka -
dályozta, hogy a tó megnövekedett vízszintje miatt a pálya
is sokszor vizes, nem alkalmas focizásra.
Emiatt a városvezetés úgy döntött, hogy a focipályát át kell
helyezni egy alkalmasabb területre, amit Lozsántán meg is
találtak. Elkészültek a tervek egy élő- és egy műfüves pályáról,
a szükséges infrastrukturális beruházásokkal (öltö -
zők, lelátó, parkoló, út).
A legutóbbi közmeghallgatáson sok kérdés hangzott el erről
a témáról. Érzékelhető volt, hogy a lakosság véleménye
elég megosztott a kérdésben. Voltak, akik inkább a régi pályát
tették volna rendbe, mások örültek az új beruházásnak,
míg megint mások azt se bánnák, ha sehol nem lenne
focipálya.
Arra a kérdésre, hogy miért helyezik át a pályát, miért nem
teszik inkább rendbe a régit, két választ kaptunk. Az egyik,
hogy túl drága lenne a vizesedés megoldása. Hogy pontosan
mennyibe is kerülne, azt sajnos nem lehet tudni, mivel
a város nem készíttetett tanulmánytervet erre vonatkozóan.
Ezt az ott feltett kérdésünkre adott válaszból tudjuk.
A másik válasz pedig, hogy annyira értékes telken fekszik
a régi pálya, hogy a város sokkal több hasznát tudná venni,
ha ott más funkció valósulhatna meg. Ezzel az érveléssel
akár egyet is lehet érteni.
Az új pálya megvalósulása azonban a közmeghallgatás
időpontjában bizonytalan volt, tekintve, hogy a szükséges
forrás csak részben állt rendelkezésre, és még nem látszott,
honnan lenne pénz a befejezésre. Néhány hét eltel -
tével azonban egy csapásra megoldódott ez a probléma.
Jó hír: pénz áll a házhoz
Egy nevezetes eseménnyel egy időben nyilvánosságra ke rült
a hír, hogy Balatonalmádi pályázat nélkül nyert 681 millió
Ft-ot sportcélú beruházásra, célzottan az új foci pálya
megépítésére, amit 2020 őszére kell befejezni. Ez azt jelenti,
hogy a jövő év folyamán valamikor felszabadul a régi pálya
területe, így hamarosan elérkezik az ideje annak a döntésnek
is, hogy mi történjen ezzel a nagyon értékes telekkel.
Úgy gondoljuk, hogy ez egy kiemelkedően fontos, hosszú
távon is meghatározó kérdés. Nagyon nem mindegy, hogy
mi épül majd azon a területen. Nekünk, almádiaknak épül,
megnyitva és meghosszabbítva a part mindenki által látogatható
szakaszát, vagy luxus apartmanok mellett át ku -
kucs kálva, messziről nézegethetjük majd a vizet.
A hír felröppentekor az internetes fórumokon nagyon gyorsan
és nagyon konkrétan megfogalmazódott az a félelem,
6

hogy a terület sorsáról már döntöttek, és – a környékbeli
városokhoz hasonlóan – itt is luxus lakóparkot építhet
majd egy bizonyos üzleti kör. Polgármester úr több nyilatkozatban
is cáfolta és rosszindulatúnak nevezte ezeket
a találgatásokat, és kijelentette, hogy a terület sorsa még
nincs eldöntve.
Nagyon szerencsés helyzet állt tehát elő. Az önkormányzatnak
még nincs konkrét terve, ezért ez alkalommal az emberek
azelőtt mondhatják el, hogy ők mit szeretnének,
mielőtt a képviselő-testület döntene. Csak meg kell őket
kérdezni.
Egyesületünk felvállalta, hogy megkérdezi erről a lakosok
véleményét, lebonyolítja és kiértékeli a felmérést.
A kapott eredményt pedig átadja a városvezetésnek abban
a reményben, hogy amikor döntenek majd ebben
a kérdésben, véletlenül se születhessen a lakosság kívánságával
ellentétes döntés.
A kérdőíves felmérés
Egyesületünk két lépésben kérdezte meg az almádi lakosok
véleményét, hogy milyen funkciót töltsön majd be az a
nagyon értékes Balaton közeli telek. A téma nagyon élénk
érdeklődést váltott ki, és rengetegen válaszoltak is a
kérdésünkre, illetve a hozzászólások által elindult egy
kötetlen beszélgetés is az emberek között. Mindez azt jelzi,
hogy a város lakóinak fontos ez a kérdés, és hallatni szeret -
nék a hangjukat.
Felmérésünk természetesen nem reprezentatív, hiszen
csak az internetezők, és azon belül is a Facebook-on helyi
fórumokat használók értesültek róla. Ám így is több, mint
ötezer embert értünk el. Terjedelmi okokból most sajnos
csak a fő következtetéseket tudjuk ismertetni. Honlapunkon
azonban teljes részletességgel megtalálható az összes
kérdés és a kapott válaszok kiértékelése. (www.varosunkertkozosen.hu)
A válaszokból kirajzolódó összkép alapján az emberek
többsége számára az a legfontosabb, hogy szabadon hozzáférjen
a Balaton parthoz, ki tudjon ülni, sétálhasson, mozoghasson.
Emellett sokan igénylik még a szórakozás,
vendéglátás funkciókat is, különböző formában. A büfétől a
„kiülős teraszos”, kellemes éttermen át a zenés táncos
helyig, drinkbárig sokféle igény fogalmazódott meg. A kis -
gyerekesek számára a játszóteret a válaszolók több, mint fele
tartotta szükségesnek, a kutyások, horgászok kisebbségbe
szorultak ugyan, de azért kutyafuttatót és horgász helyet is
sokan szeretnének. A bringások pihenőhelyet, bicikli és csomagmegőrzőt
hiányolnak. Sokan szavaztak még a szabadstrandra
is, illetve a szabadtéri színpad, a bowling pálya, egy
többfunkciós görkorcsolya-korcsolya pálya, illetve a különböző
szabadtéri sporteszközök ötlete kifejezetten tetszést
aratott. A kísérő infrastruktúrából messze a leg több szavazatot
a nyilvános WC kapta, ami érthető. Parkolót is a
válaszadók több, mint fele szeretne. Kisebb igény mutatkozott
általában olyan tevékenységekre, létesítményekre, amik
máshol a városban elérhetőek. Ilyenek például a lab da -
játékokhoz alkalmas pályák, vagy a wellness, szépség szalon.
Első alkalommal azt az alapvető kérdést tettük fel, hogy
a lakosok szerint
• adja-e el a város magánbefektetőnek a területet, vagy
inkább
• tartsa meg az önkormányzat tulajdonában, és az emberek
számára értékes funkciókkal bíró, mindenki által
szabadon látogatható „szabadidő parkot” alakítson ott ki.
Az elsöprő többség, 98% az utóbbira szavazott, és
mindössze 2% gondolta úgy, hogy magánterületté kellene
váljon a telek.
Második lépésben pedig különböző csoportosításban,
számtalan válaszlehetőséget felsorolva kérdeztük meg,
hogy mit szeretnének az emberek. Egyrészt elhelyezkedés
(vízpart, belső terület), másrészt funkció (sport, ven dég -
látás, higiénia), harmadrészt pedig célcsoport (kisgye -
rekesek, családok, kutyások) alapján.
7

Minden kérdéshez volt lehetőség a felsoroltakon kívül
„egyéb” választ adni, ezzel is sokan éltek. Végül,aki akarta,
bő vebben is kifejthette a véleményét. Többen is írták, hogy
valami különlegeset kellene ezen a gyönyörű és értékes
telken létrehozni, ami túllép a sablonokon, és olyan attrakció,
ami az ide látogatókon keresztül bevételt hozna a városnak.
Válaszadóinkról elmondhatjuk, hogy többségük lelkesen és
jobbító szándékkal, pozitív hozzáállással vett részt ebben
a felmérésben. Néhány „morgolódó” válaszadónk is volt,
akik szerint „ez sem kell, az sem kell, minek, ne ide, ide ne,
máshová, sehová se”…. Ők azonban jelentős kisebbség,
számunkra annak a sok-sok embernek a véleménye fontos,
akik valamiért és nem valami ellen mondták el a véle -
ményüket, ötleteiket. Köszönjük nekik.
További lépéseket is terveztünk, ám egy váratlan pozitív fordulat
miatt ezeket a terveket egyelőre talomba tettük.
Polgár mester úr ugyanis lakossági fórumot hirdetett a té -
mában, hogy tájékoztassa az embereket, és lehetőséget
adjon, hogy ott a helyszínen elmondják az ötleteiket.
Örültünk ennek a fordulatnak, hiszen szerintünk az a „normális”,
ha párbeszéd van a lakosság és a városvezetés
között, ha megkérdezik az embereket, és nem csak a döntést
közlik velük utólag. Különösen ilyen horderejű
kérdésekben. Ez eddig városunkban sajnos nem volt szo -
kás, de ki tudja, talán azzá tehető. Feltételezzük, hogy
„mozgolódásunk” nagymértékben járult hozzá ehhez a fordulathoz.
Az eseményt megelőzően elküldtük Polgármester
úrnak kérdőívünk kiértékelő jelentését, amit a képviselőtestület
tagjai is megkaptak.
Az első, talán legfontosabb és a legtöbb találgatásra okot
adó kérdésre ismét kimondatott a megnyugtató válasz:
nincs elígérve, nincs eldöntve a sorsa, nincs befektető,
nem tartozunk ellentételezéssel az új focipályára adott
pénzért. Ennek azt hiszem, mindannyian örülünk és meg -
könnyebbültünk.
A másik két kérdésre nem hangzott el olyan konkrét
válasz, amilyet hallani szerettünk volna. Igaz, az ellen -
kezője sem, tehát még bármi lehet. Több zavaró tényező,
nyitva maradt kérdés is van az ügyben.
Polgármester úr többször is kijelentette, hogy a város nem
el adni szeretné a területet, hanem hasznosítani.
A veol.hu-nak adott interjújában a következő hangzott el:
„A polgármester elmondta, egy fenntartható fejlesztést,
például idegenforgalmi beruházást el tudnának képzelni
a területen, ez azonban nem önkormányzati feladat, tehát
vállalkozói tőkebevonásra lehet szükség. Kiemelte, a vízpartot
nem szeretné senki elvenni a lakosoktól, tehát bármilyen
fejlesztés lesz, a négyméteres partszakaszként
ismert terület nyitott marad, sőt, akár a fejlesztés révén befolyt
pluszbevételből sétánnyá alakítanák.”
Mi is van ide írva? A közvetlenül vízparti, a köznyelvben
„négyméteres”-ként emlegetett partszakasz a lakosságé
marad, ott sétálhat majd a sétányon. A mögötte lévő 3 hektáros
telken pedig olyan idegenforgalmi beruházás lesz,
ami vállalkozói tőke bevonását teszi szükségessé. 2017-
ben már készült egy tanulmányterv, ami 150 szobás szállo -
dát, 100 apartmant, 280 hajó számára kikötőt és klub házat,
A lakossági fórum
Nagy érdeklődéstől kísérve zajlott le végül a lakossági
fórum. Aki arra számított, hogy szikrázni fog a levegő, és
hatalmas indulatok törnek majd felszínre, az bizonyára
nagyot csalódott. Az esemény ugyanis végig nyugodt hang -
nemben zajlott. Ötlet ugyan nem sok hangzott el, kér dés
annál több.
Örömteli meglepetés volt számunkra, hogy Polgármester
úr megköszönte egyesületünk munkáját,
valamint hasznosnak és megfontolásra érdemesnek
nevezte a kérdőíves felméréssel összegyűjtött
ötleteket.
Honlapunkon egy nagyon részletes elemzés olvasható az
eseményről, terjedelmi okokból itt most csak a legfon -
tosabb gondolatokat tudjuk felvetni.
Három dolgot szerettünk volna hallani ahhoz, hogy teljesen
megnyugtatónak érezzük a focipálya sorsát. Először is, hogy
nincs még elígérve, másodszor, hogy nem hoz ez a testület
a következő kezét megkötő intézkedést, a harmadik pedig,
hogy figyelembe fogják venni a lakosság véleményét.
8

valamint felszíni parkolókat és mélygarázst képzelt a te -
lekre, játszótérrel és sétánnyal a part mentén. Megtudtuk,
hogy ez a terv már nem érvényes. Azt viszont nem tudjuk,
hogy jelenleg mi az elképzelés, mire várnak befektető partnert.
Megtudtuk azt is, hogy az új Balaton Törvény értelmében
a vízparti területekről nem döntenek szabadon az önkormányzatok,
hanem a Miniszterelnökség arra hivatott szer -
vével kell tárgyalásokat folytatni.
Elhangzott továbbá az is, hogy a képviselő testület majd az
alapján fog dönteni, hogy mi a város érdeke.
Miért nyugtalanítóak ezek a kijelentések? Mit is ígér a vá -
ros vezetés? Nézzük:
A négyméteres a miénk marad. A focipálya területén biztos,
hogy turisztikai célú beruházás lesz, és mivel erre az önkor -
mányzatnak nincs pénze, konzorciális formában magánbefektetőt
keresnek. Nem tudni, ki lesz, mit akar majd építeni,
hogyan fogja az önkormányzat érvényesíteni a megegyezés
során a lakosság érdekeit, azokat az igényeket, amiket az
emberek megfogalmaztak. Józan ésszel valóban belát hatjuk,
hogy az önkormányzat a normál költségvetéséből évek alatt
se lenne képes ezt a területet a városlakók igényei szerint
fej leszteni. Tőkebevonás nélkül akár évekig parlagon maradhatna.
Viszont hatalmas ez a telek, elvileg jól megférhetne
egymás mellett az is, ami pénzt termel, és az is, amit
a lakosság szeretne. Nagyon nem mindegy, hogy a majdani
befektetővel egy jó kompromisszumot tud majd az önkormányzat
kialkudni, vagy belemegy egy rossz diktátumba
a pénz kedvéért. Mivel nem tudni, ki lesz a partner, erre a
kérdésre nem várhatunk most választ. De a szán dékot, hogy
az önkormányzat mindent elkövet egy olyan megegyezésért,
ami a városlakók kívánságát is igyekszik teljesíteni, és nem
hajlandó másba belemenni, jó lett volna hallani.
Ahogy azt is, hogy mit tesz ez a testület, ha még a választások
előtt felbukkan a befektető jelölt. Gyorsan leszerződik,
kész helyzet elé állítva a következő testületet, akinek a ha -
tás körébe tartozik majd a lebonyolítás? Vagy csak elő készíti
a megegyezést, de nem csinál semmi vissza for díthatatlant?
Erről sem hangzott el semmi, igaz, nem is kér dezte meg
senki. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy hogyan alakulnak az
erőviszonyok a Miniszterelnökséggel. A tör vény alapján kivehetik
a kezünkből a döntést. Hogy élnek-e ezzel? Ki tudja?
Végül pedig az a kijelentés, hogy „úgy fogunk majd dönteni,
ami a város érdeke” magától értetődő. Ezt el is várjuk
a min denkori testülettől. Mi a baj vele mégis? Hogy az a fel -
fogás érződik ki belőle, hogy „mi majd megmondjuk”, hogy
mi legyen. Kicsit sem hallani ki belőle, hogy megértették
volna, az almádiak elmondták, hogy mit szeretnének, és
amikor majd végiggondolják, hogy mi a város érdeke, akkor
több más szempont mellett ez is a szemük előtt fog lebegni.
Pedig jó lenne ebbe az irányba elmozdulni. A döntés
a választott képviselőké, ez egyértelmű. De ez nem zárja ki,
hogy megkérdezzék az emberek véleményét és figyelembe
is vegyék azt, mielőtt döntést hoznak.
Egyesületünk most elindított valamit. Meg kér -
deztük az embereket, és kiderült, hogy nagyon
szívesen elmondják, hogy mit szeretnének, mit gondolnak,
rengeteg ötletük van. Boldogok és hálásak,
hogy valaki végre kíváncsi rájuk is. Az is bebizo -
nyosodott, hogy ha közösen, összefogva hallatjuk
a hangunkat, akkor elérhetjük, hogy meg is hallják
a szavunkat, sőt, akár többet is. Mi mindenesetre
továbbra is kíváncsiak maradunk, és kérdezni fogunk
más ügyekről is.
Tóth Nóra
Városunkért Közösen Egyesület
9

Köztünk élnek
BESZÉLGETÉS VÁLOGATOTT
KÉZILABDÁZÓINKKAL
Túl vagyunk a „Köztünk élnek” rendezvénysorozatunk első
eseményén. Be kell vallanunk, hogy egy enyhe szorongáson
kívül a sikeresség miatt nem izgultunk. Az a kis drukk is
csu pán a rendezés lebonyolítása miatt volt bennünk.
A meg hívott vendégeink előre garantálták a péntek esti jó
hangulatot.
A „Köztünk élnek” olyan, most indult első rendezvénye volt
egyesületünknek, mely városunkban élő, vagy ide kötődő
embereket kíván bemutatni.
Sok közismert művész, sportoló, tudós él a kör nye ze -
tünkben, akik országos, vagy világhírnévre tettek szert és
vannak, akik csupán városunkban tevékenykednek. Ők azok,
akikről csak a szűk környezetük tudja, valami speciális
dologgal foglalkoznak, vagy akár különleges hobbinak hódolnak.
Abban mindnyájan hasonlóak, hogy tisztességes,
köztiszteletben álló emberek. Őket szeretnénk bemutatni
egy-egy kötetlen, nyilvános beszélgetésben.
A Hotel Viktória családias éttermében gyűltünk össze.
Tekin tettel a helység méreteire, befogadóképességére, nem
volt egyszerű bejutni a nézők közé. Ezért megelőzőleg kvíz
játékot hirdettünk, ahol a kérdésekre legjobb választ adók
kaptak meghívót.
Vendégeink neves kézilabdázók, akik még most is
a kézilabdával foglalkozó szaktekintélyek, illetve
egyikük még aktív sportoló.
Éles József (50 éves, 179 alkalommal szerepelt a válogatottban.
Jelenleg az Éles Kézisuli és a Veszprémi Kézilabda
Kft ügyvezetője és edzője)
Pásztor István (47 éves, 215 alkalommal szerepelt a válogatottban,
szakkommentátor és szaktanácsadó)
Fazekas Nándor (42 éves, – aktív játékos – 237 alkalommal
szerepelt a válogatottban.)
A beszélgetés moderátora Donát Tamás sportújságíró volt.
Nagy örömmel vettük e vállalását, hiszen kezdő újságíró
kora – a Veszprémi Építők 1977-es megalakulása – óta,
42 éve követi a sportegyesület mindennapjait. Könyvet írt
a csapatairól, és évtizedekig a fiúkkal utazott még a külföldi
meccsekre is. Így aztán Tamás olyan sztorik felelevenítésére
is inspirálni tudta vendégeinket, amikről másnak tudomása
sem lehetett.
10

A beszélgetés első részében megtudhattuk, hogy ki, miért
költözött Almádiba. Éles Józsit például a veszprémiek
kifeje zetten az Almádiban való lakhatási lehetőséggel
tudták elcsábítani Pestről. Elmondták, mennyire kötődnek
a vá roshoz, a Balatonhoz. Naponta rácsodálkoznak a kör -
nyékre, imádják a nyugalmat, amit sugároz a település.
Ezek nem udvariassági megnyilvánulások voltak, hiszen
mindnyájan itt alapítottak családot, és a jövőben is itt képzelik
el életüket.
A későbbi vidám sztorik közben is vissza-visszatértek
a városi történetek, hiszen négyen (Csoknyai István is itt
lakik, de elfoglalt volt pénteken. Ő a Füred csapatának
edzője, de e mellett a válogatott szövetségi kapitánya is) ma
is baráti, napi kapcsolatban vannak.
Hallhattunk a „legendás” lábteniszmérkőzésekről, ahol
válogatott fradista futballistákat küldtek haza vereséggel.
Persze, a fő szerep a kézilabdáé volt. Jó volt megtudni,
hogyan élték meg belülről az első győzelmet a Barcelona
ellen, a többi sikert és néha a kudarcokat is. A sok humoros
történet azért végig kísérte a beszélgetés ezen szakaszát
is. Talán fontos kiemelni, vendégeink nem csak a pályán,
hanem az előadásmódban is klasszisok voltak. Nem vé -
letlen, hogy ketten is tv szakkommentátorok. Ennek
köszönhetően pillanatok alatt repült el a másfél órásra tervezett
program. A végére azért sikerült besűríteni egy
„szak mai” részt is, a veszprémi edzőváltásról, a hazai utánpótlás
helyzetéről, de a jó hangulat itt sem hiányzott.
Zárásként Tóth Nóra elnökségi tagunk, egyesületünk nevé -
ben felköszöntötte Éles Józsefet 50. születésnapja alkal -
mából. (16-án szombaton volt e jeles nap.) A hallgatóság
vastapssal fejezte ki jókívánságát!
Honlapunkon (www.varosunkertkozosen.hu) bele -
pillanthatnak a beszélgetésnek abba a részébe,
ahol a fiúk almádi kötődésükről beszélnek, amit
a VeszprémTV sport híradójában is láthattak már
a nézők.
Baán Barnabás
A fotók az internetről
származnak.
11

Bringával Almádiban
AMATŐR, SZUBJEKTÍV TESZT AZ ÚJ BRINGA -
ÚTRÓL ÉS MÁS KERÉKPÁROS GONDOLATOK
Az új kerékpárutat, – ami egy viszonylag rövid szakasz – több -
ször is bejártam már az elmúlt év utolsó heteiben. Az egyik
alkalommal már kifejezetten azzal a szándékkal, hogy erről
írok is egy rövidke beszámolót. Időközben láttam egy írást
a megyei lapunk online oldalán erről az útról, így erősebb
késztetést éreztem a lustaságom (írással kapcsolatos, nem
bringával) legyőzésére. A végén azt is elárulom miért!
Nézzük, milyen is az új út!
A Határ Csárdától kezdtem a „tesztet”
Megpróbáltam ezt pár hónapja is, hiszen akkurátusan ki -
táblázták, felfestették az utakra a sárga jelzéseket. Csupán
annyi probléma volt, hogy az út egyáltalán nem volt még
kész. Így akkor nem sikerült ezt kipróbálnom. (Re mé lem,
késő ősszel nem sokan szaladtak be ebbe a csapdába.)
Országúti bringával járok, rugózás semmi, keskeny gumik,
azaz ez aztán tényleg alkalmas egy bringaút tesztre. (Vi -
szont nem volt alkalmas ősz végén a kitáblázott, de el nem
készült utat végig járni.) De térjünk vissza a '71-es úthoz,
a Határ Csárdához, a kiinduló ponthoz.
Lámpás átjáró a '71-esen
Itt készült egy nagyon logikus és hasznos lámpás átjáró. Vélhetően
ez nagyon jó lesz a kerékpárosoknak, de a gyalogosoknak
is. Az autósok nyáron nem fogják szeretni, hiszen
sokszor már eddig is itt állt vasárnaponként a sor. Ez pedig
így hosszabb lesz, de tény, ez másképpen nem megoldható.
Én, mint bringázó, a társaimmal együtt imádni fogom.
Különösen azok után, hogy 4-5 hónapja, mikor ott szerettem
volna kijutni a '71-esre, hátulról itt jött nekem egy türelmetlen
Suzukis. Mivel éppen kiléptem a patentpedálból, így
sikerült talpon maradnom.
Apropó! A pedál! Nem szeretnék most hosszasan ennek
a történelmével foglalkozni, de a nem biciklizők kedvéért
erről is néhány szót ejtenék. Régebben a profik szíjjal
rögzítették a lábukat a pedálhoz. (Esésnél ez nagy rizikófaktor
volt. Azért vállalták, mert nem csak taposásnál
lehetett erőt kifejteni, hanem a felfelé húzó fázisban is.)
Manapság már sok amatőrnél látom (én is használom)
a patent pedált. Van több fajta, az enyém spec. egy mtb-s,
azaz egyik oldala patent, másik sima taposó, azért, hogy ha
éppen „civilben” is felugrok a gépemre, úgy is használni
tudjam. Ám nem is ez az érdekes, hanem inkább az, hogy
gyalogos, autós nézőpontjából ez általában nem ismert. Ha
nekem meg kell állnom, akkor egy bokamozdulattal tudom
kipattintani a lábam. Ez pár tized másodperc plusz lehet (ha
minden működik), de azért nem ugyanaz, hogy csak
leteszem a lábam. Azaz, a „féktáv” megnőhet, s ha valaki
valamiért nem tudja kipattintani a lábát, akkor annak a vége
egy nagy-nagy esés lesz. Ami pedig az átjárót illeti, az alap -
vetően jó, jól kitalált megoldás.
Irány Veszprém felé!
A Vécsey útra egy kis kö zön át
(Füge Ház mellett) jutunk fel.
Rövid, pici emel kedő. Egyébként,
innen a Vödör-völgyig, a „kiépített”
bringaútig kb. 4,6 km. Le számítva
150–200 mé tert végig emel kedik, de
nem vészes. Nem mértem le a
szintkülönbségeket, de 2–4% között
váltakozhat, így egy közepesen
edzett hobbi kerékpárosnak sem
okozhat nagy gondot, de azért van,
akinek ez „húzós” lehet. (Viszont
bárhol meg lehet állni, pihenni.) A Felsőörsi út teljesen biztonságos
átkelőnek tűnik, ám autósként tudom, azért ez
nem annyira egyszerű. A Felsőörsi úton a kereszteződés
előtt mindkét irányból ugyan felfestettek figyelmeztető
ábrákat az úttestre is, de azért itt figyelni kell. (a fehér
háromszögben ábrázolt bicikli lehet, nem KRESZ „kompatibilis”,
de biztosan segítség) Van egy tükrös tábla is, amiből
látszik a fentről érkező autós, ha éppen szabályos
sebességgel közlekedik. A kétkeréken járók (többsége?!) viszont
pontosan tudja, a KRESZ egy dolog, a baleset meg egy
másik. Szerencsések vagyunk, ha utána még tudunk vitatkozni...
Tehát, itt nem árt nagyon figyelni.
A Vécsey út teljesen siralmas része fel lett újítva, (amitől
érezhetően gyorsabban is közlekednek az autók) de ez
közút, így autóforgalom is van, de teljesen biztonságos.
(Tehát van néhány sárga felfestés, de ettől ez közút.) Igaz ez
a Töltés utcára is. A Budai Nagy Antal kereszteződésnél
készült egy rövid átvágás (a mozdony mellett) majd ezután
ismét a Töltés utcán mehetünk tovább. (Itt is van egy-két
osz lop, de erről később.)
12

Balesetveszélyes oszlopok az erdőben
Mielőtt a Vödör-völgybe érnénk, (Remetevölgyi út) készült el
az 1,4 km hosszú szakasz, ami kizárólag bringa út. Azaz, iga -
zából kifejezetten kerékpárút az egész beruházásból
1,4 km! (+50–100m a mozdony előtt.) Ez is folyamatosan
emelkedik. Az út minősége (most még és remélhetőleg
éveken át) kiváló. Az erdei hangulat is csodás. Viszont itt vannak
azok a bizonyos oszlopok is, amik sajnos elég jellemzőek
mindenfelé, azaz, ez nem helyi sajátosság. Egyszerűen nem
tudom megérteni, minek kell a kerék párút ra ilyeneket
telepíteni. Rendben, tudom a cél az, hogy autókkal ne menjenek
rá. De kérdem én, vajon a városban és sok más helyen
miért elég egy behajtani tilos tábla? A funkciója éppen ez,
a KRESZ-t itt is ott is be kell tartani. (És itt is, ott is meg -
szegik.) Arról nem is beszélve, hogy ezen az 1,4 km-es szakaszon
oda-vissza a télies, szeles időben is találkoztam
bringásokkal. Márpedig az okostelefon-os időkben jelentős
a kockázata annak is, készül fotó a renitens autósról.
Egyébként pl. Alsóőrs felé is kizárólag kerékpárút jelzés
van, azaz ott sem sétálhatnának. (Lehet, megköveznek –
a bringások – de engem nem zavar. Van pár sétáló, akit évek
óta arcról ismerek. Ők az út baloldalán jönnek, így látnak,
s ha kell, lelépnek oldalra.)
Oszlopok
Amint a fórumokon láttam, sokan nem értik, ezzel mi a baj.
A helyzet pedig végtelenül egyszerű. Én általában egyedül
megyek bringázni, így nekem ez nem olyan nagy probléma.
Ismerem is az utakat, meg figyelek is. Néha kisebb társaságban
is vagyok, de Ők is tudják a „szabályokat”. Szó -
lunk egymásnak, jelzünk, ha valami akadály van. (Márpedig
a régebbi kerékpárutakon vannak veszélyes úthibák is.) Még
a súlyos pénzekért tekerő profik is megteszik ezt az ellenfeleikkel.
Viszont a csoportos alkalmi-hobbi bringások, vagy
a családosok helyzete más.
Ezekről az oszlopokról azért pár szót a nem bringázók miatt
kell még írnom. Olvastam néhány fórumon, éppen erről az
útról, hogy néhányan értetlenkedtek a kerékpárosok
„nyavalygásai” miatt. Alapvetően két dolgot kifogásoltak.
Mármint akik nem biciklivel járnak. Az egyik, hogy a mi
a bajunk az oszlopokkal a másik, hogy száguldoznak
a bringások. Kezdem az utóbbival, mert ez tán egyszerűbb.
„Száguldozás”
Kipróbáltam ezt a kb. 4,6 km-t lefelé is. Itt kényelmesen, nem
gurulva, végig tekerve a 30 km/h sebesség könnyen elérhető.
Ennyi a maximális megengedett sebesség a kerékpárúton.
Lejtmenetben vélhetően ezt elég sokan át tudnák lépni,
de azért ők sem a túrázó kategóriába tartoznak. Tapasztalatom
alapján ezek a "száguldozók" országúti géppel járnak
és többsége a város felé megy, mivel éppen a tempó miatt
nem kedvelik a bringautakat. (Az más kérdés, hogy ott is van
30-as tábla a Kisberényi úton.) Felfelé pedig aki a 30km/h-t
folyamatosan túllépi, nos, aki erre képes, ő egy erősen edzett
ember. Azoknak a gyalogosoknak, akik erre járnak, sajnálattal
pedig azt kell üzennem, ahol kizárólag kerékpárút táblát
látnak, ott nem sétálhatnak. (Itt pedig az van!) Éppen úgy,
ahogy mondjuk az M7-es autópályán sem. Az már termé -
szetes, ez meg sajnos nem, de megértem.
Amikor egy gyerekes csoport megy, akkor a kisebbeknek
arra is nehéz folyamatosan figyelni, hogy az út jobb oldalán
menjenek, ám ha 8-10 fős túrázó csapat kerekezik ilyen
helyen, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy időnként valaki
„ki-ki nézzen” a másik háta mögül és ekkor jön a baj.
A Tobruk–Fűzfő közötti szakasz kéztörése éppen ilyen eset
volt. (Ott az oszlopok középen vannak.) Ez csak egy olyan
eset, amiről konkrétan tudok. Ez egy 8–10 évesekből álló
gye rek túracsoport volt. Tehát, ezek az oszlopok sokkal
veszélyesebbek, mint ahogy ennek tervezői gondolnák. Néha
kicsit úgy érzem, a kerékpárutak tervezői sosem bicikliztek.
Egyébként a kéztörés okozója ez az oszlop volt:
13

Mennyi is volt az annyi?
Az írásom elején utaltam egy január 4-én megjelent Veol.hu
cikkre. Ebben van néhány olyan információ és megjegyzés,
amit pontatlannak (ferdítésnek) érzek, s van, ami aggályos
gondolatot gerjesztett bennem. A cikk itt olvasható:
https://www.veol.hu/kozelet/helyi-kozelet/panoramas-bi-
cikliuton-tekerhetunk-veszprem-es-balatonalmadi-kozott-
2629066/
Tehát: „A beruházást a Terület- és Településfejlesztési Ope -
ratív Programban (TOP) az Európai Unió és a Magyar Állam
265,4 millió forinttal támogatta, amelyet több mint 84 millió
forinttal egészített ki Balatonalmádi.”
Városunk honlapján egészen más szerepel a „záró sajtóköz -
leményben”. E szerint 0 Ft volt az önrész. (Honlapunkon a
cikk alján a vá rosi közlemény linkjére kattintva az egész
olvasható.)
Azt nem tudom megmondani, hogy ezért a szakaszért ez sok,
vagy kevés pénz. Mindenesetre annak örülök, hogy az EU jelentős
támogatását élvezhettük ebben is. Ami viszont erősen
kérdőjeles számomra, hogy a nálam sokkal jobban informált
veol.hu olyan utalásokat tesz arra, ami alapján úgy tűnik,
a kerékpárút építésére érkezhettek a támogatások. Ez
egyéb ként hasonló megfogalmazásban a városi honlapon is
elérhető és a lentebbi idézetre is vonatkozik. Pl.: „A be ru -
házásban több mint öt kilométer hosszú szakaszon épült
kerékpárút” Hangsúlyozom, a kerékpárút hossza 1,4 km!
Ugyan a cikkben utalnak rá, hogy sok helyen felfestéssel oldották
meg a közutakon a „kiépítést”, ám az nem derül ki, ez már
ettől kerékpárút lesz és így a támogatott szakasz része?:
„Ehhez a szakaszhoz két levezetés is kiépült a helyi igényeknek
megfelelően: a Felsőörsi-Óvári- Verseny utcák vonalán kiépült
szakasz a Balatoni Bringakörút elér hetőségét javítja, míg
a Budai Nagy Antal–Dr. Lenkei–Óvári–Baross–Babits utcákon
készült nyomvonal a vörösberényi városrészt köti össze
a központtal. Ezeken a szakaszokon nem új kerékpárút épült,
hanem útburkolati jelek és táblák segítik és teszik biztonságosabbá
a kerékpárosok köz lekedését.”
Sajnos jól emlékszem,
amikor 2000 táján elindult
egy hasonló program a
Balatonnál. Csak olyan
önkormányzat kapott támogatást
– elvileg – aki
különálló bringa utat
épített. Legalábbis ez volt
az ígéret. Aztán ebből jöttek
a „hibrid”, közútra
felfestett utak. A cikk alap -
ján az a bizonyos kisördög
elgondolkodásra késztet.
Amennyire lehetett pró -
báltam utána járni az eredeti pályázati kiírásnak. Ez sajnos
nem egészen sikerült. Nem is az oknyomozás volt a célom,
nem az, hogy kiderítsem, jogosan lett-e ebben a projektben
néhány közút is felújítva, sőt az sem, hogy a Strabag ezt
mennyire piaci áron végezte el. Akit ez érdekel, nézzen
utána, s ha jut valamire az információit előre is köszönöm.
Számomra fontosabb, hogy épült valami, ami a környéken
lakóknak fontos és jó, hogy a bringások is új lehetőséghez
jutottak.
Összességében ezt az új szakaszt ajánlom mindenkinek.
(Noha tábla tiltja, gyalogosnak is, de csak
a baloldalon, szemben a forgalommal)
Terveim szerint a városunkon átmenő bringás
utakról lesz még egy-két írásom. A városon belüli
közlekedésről éppúgy, ahogy a Balaton partján kijelölt
utakról is. Mivel többet ülök autóban, mint
bringán, így ígérem, igyekszem nem elfogult lenni.
(És gyalogosan közlekedő is vagyok.)
Baán Barnabás
Ebből a „helyi igényekkel” nem tudok mit kezdeni, mert
spec. helyieket az Öreghegyen és környékén nem igazán
látok bringázni. Sőt, a Felsőörsi úton sem, vagy a Budai
Nagy Antal úton, főleg felfelé. (Lehet, csak lefelé van rá
igény?) Szóval a „kiépült” két levezetésnek semmi értelme
a gyakorlatban, mert közúton, azaz a nevezett utakon eddig
is lehetet közlekedni kerékpárral.
Végül mindenki jól járt
Azt gondolom a fentiek alapján, hogy a környéken lakók örülhetnek,
hogy néhány utat (Vécsey, Töltés) felújítottak. Örülhetnek
a bringások is, akik erre járnak. (Nem sokan vagyunk,
de pl.: a veszprémieknek, túrázóknak biztos nagy segítség.)
14

Gondolatok egyesületünkről
IUS MURMURANDI
IUS MURMURANDI, a morgás joga… az ókori Rómában a
plebsnek megadatott, hogy még ha nem is tetszettek neki
a döntések, elmondhatta véleményét, „moroghatott, mormoghatott”.
Bár a kifejezés mára a szólásszabadság jelképe
lett, maradjunk egy picit a morgolódásnál.
Olvasva a helyi internetes fórumokat, sokszor az az
érzé sem, mintha a ius murmurandi lenne az a jogunk,
amivel leggyakrabban élünk. Sok itt a morgás.
Vannak, akik azért morognak, mert túl nagy a zaj, a szomszéd
hétvégén füvet nyír, a nyaralók hangosak és szemetelnek,
nem lehet itt normálisan pihenni szegény nyugalomra
vágyó őslakosnak. Vagy fáradt nyaralónak, aki azért jött ide
az egész éves hajtásból kiszakadva, hogy pihenjen. Ő most
nyaral, és az ő nyaralása szent és sérthetetlen.
Mások azért morognak, hogy alszik ez a város, a fiatalok
nem tudnak hova menni szórakozni, nincs mozi, nincs itt
semmi. Bezzeg Füred! Vagy bezzeg a régi szép idők, amikor
még volt Aranyhíd és lehetett táncolni a Tulipánban.
Vannak, akiknek a szemét csípi a szemét, vagy a rendszeres
csőtörések, a parkoló hiány, a közlekedési problémák,
a vízelvezetés vagy az utak állapota miatt morgolódnak.
Végül vannak, akik a morgolódók miatt morgolódnak, hogy
miért van mindennel bajuk, miért nem jó nekik semmi,
minek kell folyton morogni valamiért.
Szóval, van itt megmorogni való bőven, és morgunk is ele -
get. Végül is a morgás is jó valamire, le lehet vezetni a fe -
szült séget általa.
Mi lenne, ha morgás helyett beszélgetnénk? Többet,
türelmesen, megpróbálva megérteni a másik szempontját
is. Mi lenne, ha nyitottak lennénk egymásra?
Nagyon nagy területen fekszik ez a város, szétszórtan élünk
egymás mellett. Ez a helyzet nem kedvez közösségek
kialakulásának. Bár meglepően sok civil közösség, egye -
sület, hobbi csoport létezik, kevésről tudjuk, hogy valójában
mit csinál. Sok ember él közöttünk, aki nem kötődik sehová,
a városon kívül dolgozik, jószerivel aludni jár haza és legfeljebb
a szomszédait ismeri. Vagy még őket sem. Nekik is van
véleményük, sőt akár igényeik a lakóhelyükkel kapcsolatban.
Nem kellene őket is megkérdezni, meghallgatni? Nem
lenne jó, ha a sok kis csoport és az elszigetelten élő emberek
egymásra találnának, elkezdenék jobban megismerni
egymást, és közösen kitalálnánk, hogy mitől lesz jobb élni
Balatonalmádiban?
Néhányan arra vállalkoztunk, hogy segítsük elindítani
a morgás helyett a párbeszédet, az együtt gondolkodást.
Ezért létrehoztuk a VÁROSUNKÉRT KÖZÖSEN EGYE -
SÜLETET, akinek a közéleti magazinját olvassa éppen. Helyi
fórum van több másik is, pusztán emiatt nem érdemes
egyesületet alapítani. Nem is ezért tettük. Mi szeretnénk
személyesen is összehozni az almádiakat az almádiakkal.
Azokat is, akik nem használnak internetet, vagy Facebookot,
vagy legfeljebb olvassák a posztokat, de nem szeretnek,
nem mernek hozzászólni.
Szeretnénk a köztünk élő érdekes embereket, művészeket,
vállalkozókat, vagy különleges hobbit űzőket bemutatni.
És szeretnénk minden almádi polgárnak, aki hallatná
a hang ját, szót adni, hiszen sosem tudhatjuk, kiben rejtőz -
nek nagyon értékes gondolatok.
Sok tervünk van, az online és a „való” világban
egyaránt, amiket szépen sorban elkezdtünk megvalósítani.
Nagyon szívesen várunk új ötleteket is,
amik illeszkednek abba a célba, hogy hozzuk össze
Almádi népét közös beszélgetésre, együttgondol -
kodásra, szórakozásra, hogy mindannyian jobban
érezzük magunkat ebben a gyönyörű városban.
Tóth Nóra
15