Életigenlők - 2019 tavasz
Megjelent az Életigenlők magazin tavaszi száma. 100 oldalon, 11 rovatban, 30 érdekes cikk szól immár harmadik tavaszon a rákellenes életmódról a kedves életigenlő olvasók számára.
Megjelent az Életigenlők magazin tavaszi száma.
100 oldalon, 11 rovatban, 30 érdekes cikk szól immár harmadik tavaszon a rákellenes életmódról a kedves életigenlő olvasók számára.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ÉLETIGENLŐK<br />
Kultúra<br />
telő János prédikációjában,<br />
legalábbis a szinoptikus evangéliumokban<br />
ezt mondja: “a<br />
fejsze immár a fák gyökerén<br />
van”. Ez ítélet-szimbólum, (és<br />
a halálé) azaz az ítélet halálban<br />
való bekövetkezéséé.<br />
De ez érezhetően a fizikális<br />
halálról szóló megfogalmazás.<br />
Ám József Attilánál talán az<br />
előbb említett furcsaság tudatos,<br />
mármint hogy a fejszesuhanás<br />
játszik, ez valami virtuális,<br />
szubtilis sziluett-közeget<br />
éreztet. Illetve hogy ezüstös, a<br />
holdas szférára, a lunáris tartományra,<br />
valami feljebbi, finomabb<br />
dologiságra, egyúttal az<br />
éjre (aki a halál anyja a görög<br />
mitológiában) kimúlás, kioltódás<br />
közeliségre utal.<br />
A levél pedig a világfa tetején<br />
van, – nem mint a törzs,<br />
– ami a felső világ, megintcsak<br />
valami magasabb dimenzióba<br />
való ágaskodást mutat.<br />
Tehát az ezüstös fejszesuhanás<br />
a nyárfa levelén egy felfelé<br />
vivő, finom-anyagú, kvázi<br />
halál. Ítélet, ami nem elpusztítani,<br />
hanem megtisztítani<br />
szándékszik, ezért a beteg leveleket<br />
nyesi le, nem a törzset<br />
kaszabolja szét.<br />
Ez egy beavatási halál,<br />
mert a halál utáni halál csak<br />
újjászületés lehet, a pokolban<br />
meghalás csak egy felsőbb<br />
világban való megszületést<br />
jelenthet. Így ez a kép mint<br />
elsőre hinnénk nem a reménytelenség<br />
megerősítése,<br />
70<br />
hanem a reménység ezüstös<br />
megcsillanása.<br />
Ezt igazolja is az utolsó<br />
szakasz: A nagy én elérkezett<br />
a felső világba. A semmi itt<br />
nem a tényleges és végleges<br />
tartalmatlanság, hanem a nehéz,<br />
vizes, homokos sík ellentéte,<br />
a puszta szellem, a tiszta<br />
és valóságos anyagtalanság,<br />
a merő potencialitás, az ígéret<br />
metaforája. Ezért van ága<br />
(mert a semmi a gyökér) és<br />
ezen ül a hústesttől megszabadított,<br />
emberi személyiség<br />
lényege és központja a szív,<br />
egyedüli méltó társai a csillagok<br />
(spirituális entitások,<br />
nem véletlenül róluk kapta a<br />
legfelsőbb, az asztrális szféra<br />
a nevét).<br />
De ha az immanens értelmezésnél<br />
maradunk, és a homokos,<br />
vizes sík az öngyilkosság-közeli<br />
földi pokol állapota<br />
lenne, s az ezüstös fejszesuhanás<br />
az úgymond megváltó<br />
halál, az utolsó szakasz akkor<br />
is felette kozmikus: az ember<br />
lényege, szíve visszatér az ősanyag<br />
előtti állapot, a semmi<br />
közelébe, és az abszolút nulla<br />
fokos világűrben vacogva bár,<br />
a legidősebb teremtményekkel,<br />
a csillagokkal szemez.<br />
Mindössze harminckét<br />
évet élt, mégis a<br />
magyar költészet egyik<br />
legjelentősebb alakja<br />
József Attila: Budapest, Ferencváros<br />
1905. április 11. –<br />
Balatonszárszó 1937. december<br />
3.<br />
Baumgarten- és posztumusz<br />
Kossuth-díjas költő,<br />
műfordító, író. A Szegedi Tudományegyetemen<br />
tanárnak<br />
készült, de Tiszta szívvel<br />
című verse miatt Horger Antal<br />
professzor eltanácsolta a
Change language