Életigenlők - 2019 tavasz
Megjelent az Életigenlők magazin tavaszi száma. 100 oldalon, 11 rovatban, 30 érdekes cikk szól immár harmadik tavaszon a rákellenes életmódról a kedves életigenlő olvasók számára.
Megjelent az Életigenlők magazin tavaszi száma.
100 oldalon, 11 rovatban, 30 érdekes cikk szól immár harmadik tavaszon a rákellenes életmódról a kedves életigenlő olvasók számára.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ÉLETIGENLŐK<br />
Pszicho<br />
napi szinten találkozik daganatos<br />
betegekkel. Nehezen nyílt<br />
meg, a nevét sem szeretné, ha<br />
leírnám. Azt mondta, a betegek<br />
iránti tapintatból. Rögtön<br />
kiderült, hozzátartozói minőségében<br />
is kérdezhetem, mivel a<br />
családjában sok rákbeteg volt,<br />
főként anyai oldalról, bár édesapját<br />
is érintettként említi.<br />
Elmesélte, hogy nehéz volt<br />
neki elfogadni a családban<br />
megjelent betegségeket, ráadásul<br />
egymás után többször<br />
is. Saját tapasztalata szerint a<br />
betegség lefolyása és kimenetele<br />
nagyban függ a beteg<br />
hozzáállásától. A hozzátartozók<br />
szerepét abban látja, hogy<br />
inkább támogassák és segítsék<br />
a beteget a gyó gyu lás folyamatában,<br />
semmint még a saját aggodalmaikat<br />
is rátolják.<br />
Azt vallja, hogy nem feltétlenül<br />
kell mindent kimondani,<br />
amit gondolunk, sokszor jobb,<br />
ha könnyedebb, semleges témával<br />
tereljük el a figyelmüket<br />
a betegségről. Hiszi, hogy a<br />
kedvesség és a pozitív hozzáállás<br />
a kulcsa a gyógyulásnak,<br />
vagy tünetmentességnek,<br />
ahogy hivatalosan hívják.<br />
Amikor arról kérdeztem,<br />
hogy a családon belüli kommunikáció<br />
hogyan változik a betegség<br />
megjelenése kapcsán,<br />
a válasza vegyes érzelmeket<br />
tükröz: Egyrészt a betegség és<br />
a beteg hozzáállásának elfogadása<br />
adja a kihívásokat, másrészt<br />
pedig, hogy ezt egymással<br />
hogyan beszéljék meg. Felidézi,<br />
hogy édesapja nem beszélt a<br />
betegségről, pedig hosszú évekig<br />
tartott nála. Nem beszélt<br />
róla, de mégis tudták, hogy miben<br />
és hogyan nyújtsanak neki<br />
támogatást. Nála a családtagok<br />
fizikai jelenléte adta a legnagyobb<br />
segítséget és nem pedig<br />
a beszéd.<br />
Érdekes ellentétként mesélt<br />
édesanyjáról, akinél 10 éve<br />
diagnosztizáltak daganatos<br />
betegséget, évek óta tünetmentes.<br />
Idős kora ellenére aktív<br />
életet él és nyíltan beszél betegségéről.<br />
Ha kérdezik, mintegy<br />
„hétköznapi témaként” említi,<br />
elfogadja ezt az állapotot, de<br />
nem e köré építi a mindennapjait.<br />
Nem érezteti a családdal és<br />
környezetével sem, hogy beteg<br />
(volt). Ez az édesanyja életigenlése.<br />
Úgy hiszem, az igazi kihívást<br />
beszélgetőpartnerem számára<br />
mégis az adja, hogy a családi<br />
előzmények mellett az ideje<br />
60<br />
nagy részét daganatos betegek<br />
között tölti. Feltétlenül tudni<br />
szerettem volna, mi a saját életigenlése…<br />
Pozitív és üde választ kapok:<br />
„Ha segíteni tudok a betegeknek.<br />
Tudom, ha egy beteg<br />
valamennyire tünetmentes<br />
lesz, ehhez én is hozzájárulok.<br />
Aki nyitott, vele beszélgetünk.<br />
Tudom, hogy én is hozzájárulok<br />
a betegség enyhítéséhez, hogy<br />
könnyebb legyen nekik. Sokszor<br />
szívszorító, de a kedvesség<br />
sokat ad. És ez többet jelent,<br />
mint akármi más. Érzik, hogy<br />
van, aki odafigyel rájuk, aki időt<br />
és figyelmet ad. Jó látni, ahogy<br />
felvidulnak és elterelik a gondolatukat<br />
a betegségről. És ez<br />
már akkor megtörténik, amikor<br />
arról mesélnek, mit csinálnak,<br />
ha otthon vannak, pl. virágos<br />
kertben ültetnek. Jó érzés örömet<br />
okozni nekik. Szeretek önzetlenül<br />
segíteni.”<br />
Vándorolnak bennem az<br />
érzések és a gondolatok: újra<br />
a beszélgetések hatása alatt<br />
vagyok. Bepillantást nyertem<br />
a „Beszélni vagy nem beszélni?<br />
Ez itt a kérdés...” titkos világába.<br />
Megtapasztaltam, hogy a hozzátartozókat<br />
igen mélyen érinti<br />
a betegség, annak kimenetelétől<br />
függetlenül. Érzelmekkel<br />
teli időszakokat élnek meg,<br />
élnek át. Úgy vélem, hogy az<br />
egyéni történetekből nehéz következtetéseket<br />
levonni, hiszen<br />
mindegyik mögött életek és<br />
életigenlések rejlenek. Minden<br />
történetben ott a pozitív sugallat,<br />
még ha különböző módon<br />
élik is meg. Ettől egyediek.<br />
Köszönöm az őszinteséget<br />
és a bátorságot mindazoknak,<br />
akik akár néhány szó erejéig<br />
hozzásegítettek e cikk megírásához.<br />
<br />
Kiss Katalin
Change language