Galamb - 154. szám

Galamb 

LELKISÉGROVAT 

2 

Ú 

KERESZTEZÕDÉS 

Keresed a léptet, készülsz messzi útra – 

de merre? Merre indulj – jobbra vagy balra? 

Aztán ösvényre tévedsz – nyomodban élet 

támad a sárban -, szárnyán visz tovább téged. 

Egy útkeresztezõdés… késik a döntés – 

állsz középen, forgolódsz: merre a jelzés? 

Számolsz küzdõn, agyad javát veted latba, 

míg benne kattog egyre: jobbra vagy balra?! 

Zihál fejedben a szilánkos kétely-nesz, 

szitkozódsz, csakhogy félni ne kelljen: mi lesz… 

Végül kiagyalod. Már visz erõs lábad, 

továbbtörtetsz – tested nem, de lelked fárad. 

Suhansz, mint kilõtt nyíl, majd újabb elágazás – 

örökös döntés – haladás – megtorpanás… 

A célban: szakadék. S még ott is azt kérded: 

Jobbra vagy balra? 

De hát még most sem érted? 

Irányból nem volt más, és soha nem is lesz, 

csak kettõ – vízszintes van, meg függõleges! 

Néha rácsodálkozom, milyen elképesztõen nehéz 

lehet jó utakat, irányokat választani hit nélkül. Nyilván 

így sem mindig könnyû, hiszen Isten nem feltétlenül 

ad világos válaszokat – talán éppen arra indít, 

hogy döntsünk most a saját belátásunk szerint... 

Máskor én nem vagyok alkalmas arra, hogy 

meghalljam Õt az életem forgatagában, vagy a saját 

belsõ hangzavaromban. De legalább van olyan 

tapasztalatom, hogy „irányba” kerültem! Legalább 

tudom, hogy van olyan igazság, amit érdemes 

õszintén keresni, még ha küzdelmes is, ha sok kételyen 

kell is magam újra és újra átlendítenem. Sõt, 

tovább is van: már tudhatom azt, hogy Õ látja a lehetséges 

irányokat és ezek eredményeit, és a segítségével 

olyan pályára állhatok, ami biztosabban 

vezet a boldogságom felé, mint bármilyen emberi 

okoskodás, racionalitás. Például a házasságom 

döntésében éreztem ezt: mennyi bizonytalant, ismeretlent 

választok azzal, hogy egy ember mellé 

elkötelezõdöm! Ha nem éreztem volna Isten biztos 

támogatását ebben, sosem mertem volna meglépni. 

Így viszont a nehézségekkor is tudom, hogy az 

irány jó. Csak az út rögös néha, és nem lehet elkerülni 

a növekedést, az újabb orientálódásokat. 

Kamaszkorban, fiatal felnõttkorban nagy célokat 

és ideákat látunk magunk elõtt, és bármilyen 

biztosnak tûnnek akkor, változhatnak idõvel, újabb 

tapasztalatok vagy belsõ felismerések által. Ez 

egyáltalán nem is baj, és nem azt jelenti, hogy a korábbi 

vágy téves lett volna! Lehetséges, hogy már 

valahova eljutottunk általa, és bár a célt nem értük 

el, maga az út már megérte – most pedig más kezd 

motiválni. Nagyon jó, ha mindig van új, ami hajt, és 

jó fele visz minket. Nem kell félni az önkritikától és a 

váltástól, nem a legegyenesebb út mindig a legjobb. 

Sõt, komoly idõ és energiaveszteség 

lehet a korábbi, kiüresedett, 

sehova sem vezetõ útjaink végigjárása 

a „fejezd be, amit elkezdtél” szellemében. 

Céljaink az Istennel való kapcsolat mélyülésével 

teljesen új dimenziót nyernek. A végsõ célt általában 

nem látjuk, nem ismerjük, éppen ezért komoly 

bizalomra, hûségre, és nem kevés alázatra lesz 

szükségünk, ha elkezdjük keresni a függõleges dimenziót. 

Valójában már csak ezek miatt is „megéri” 

a befektetett energia. Ha az életünket, mint kihívásokat 

rejtõ, belsõ fejlõdést feltételezõ játékot/akadályversenyt/kirándulást 

nézzük, sok – akár kellemetlen, 

szenvedéssel járó – kitérõ egyszerûen arra 

jó, hogy elõre jussunk, alakuljunk valódi önmagunk 

és Isten terve felé. Eközben láthatjuk úgy magunkat, 

mint egy kisgyereket, akit óvó szeretettel kell 

még kézen fogva terelgetni. Legyünk magunkkal is 

türelmesek, megbocsátóak, hiszen az Isten is ilyen 

szemmel tekint ránk! 

Ha képesek vagyunk Isten mellett elkötelezõdni, 

átadni az irányítást az életünk felett, utána sok minden 

könnyebbé válik. De fontos ezt a döntést idõnként 

megújítani, visszatérni hozzá, mert elfakul, elfárad, 

esetleg lényegét veszti. Az én tapasztalatom 

szerint minél Isten-közelibb valaki, annál erõsebb/rafináltabb 

kísértések igyekeznek õt a jó 

iránytól eltéríteni. Ettõl nem érdemes külön rettegni, 

hiszen maga a félelem is nagyon sokszor kísértés 

– de tisztában kell lenni vele, hogy fel tudjuk ismerni. 

A kísértések mindig személyre szabottak, 

és sokszor a „jó embereknél” nem a gyengeségek, 

hanem éppen az erõsségek mentén jelentkeznek. 

Ilyen például a túl sok jó kísértése, amikor minden 

amit „bevállalunk” alapvetõen jó, csak összességében 

olyan sok, hogy már agyonnyom minket és éppen 

a lényegbõl, belõlünk nem marad semmi. Az 

iránytól való kicsi eltérülés is hatalmas irányváltást 

jelenthet hosszú távon! 

Érdemes rendszeresen megállni, orientálódni: naponta 

némi esti ima, examen során (az examen 

módszerét érdemes felfedezni, ha még nem tettétek!), 

ahol hangsúlyos lehet a hála, a számvetés – 

reggeli „beállítódó” ima vagy fohász (akár fix szöveg, 

amit magunknak is kitalálhatunk, leírhatunk, 

és újra olvashatunk reggelente, de tökéletes lehet 

egy zsoltár vagy szeretett bibliai történet, gondolat 

is). Éves szinten lelki napok és lelkigyakorlatok, és 

a mindennapjainkban a jótettek, jótékonyság, a tudatosan 

választott jelenlét a napunk során (pl telefonnyomkodás 

helyett a villamoson egyszerûen a 

csend, a jelen pillanat megélése és Isten jelenlétének 

a tudatosítása is lehet ima!) 

Irányban lenni talán annyi, mint Isten szemével 

szemlélni magunkat, az életünket. Szemlélni Õt, 

szemlélni egymást! 

Bakos Vince és Bakosné R. Réka


KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS 

3 

Jelöltek: 

HÁZFÕNÖK-JELÖLTEK 


2017.08.15. – 19.30-21.30 

Mazgon Gábor (Gabcsa), 

Monostori László (Laci) 

Somogyi Sándor (Soma) 

A,bBszélgetést vezette: Dörnyei Kristóf 

A beszélgetést lejegyzte: Murányi E. Fruzsina 

Jelen voltak még: Gál Ibolya, Kapitány Ágoston, 

Kaposi Bernát (Berke), Kaposi Márta, Kovács Péter, 

Muhi Veronika, Reguly Ágoston, Skublics 

Márk, Vargha Miklós Péter (VMP) 

Menete: A HGY tagok elõre megküldték kérdéseiket 

a jelölteknek. A különbözõ kérdésekre különbözõ 

sorrendben válaszoltak az atyák. Helyszínen is 

lehetett kérdezni, mind az adott témához kapcsolódva, 

mind a legvégén, ha valamirõl még nem 

esett volna szó. 

> o > o > 

Bevezetõ: A házfõnök szerepe az idõk során változott. 

A kezdeti – a Damjanich utcai ház elöljárója – 

szellemi és lelki vezetõbõl mára gyakorlatilag az 

1991-ben létrehozott Egyesület elnöke lett. Alapszabály 

szerint: az Egyesület törvényes képviselõje, 

aki a hivatalos ügyekben aláír, összehívja a 

Házigyûlést, mûködteti az Irodát. Az alapszabály 

szerinti lehetõségei behatároltak: az Intézõbizottsággal 

(Hatok) együtt, közösen vezeti a Regnum 

Marianum Katolikus Közösség Egyesületet. Annyival 

van több joga, hogy a Hatokon belüli szavazategyenlõség 

esetén õ dönt. 

Mára ez vált gyakorlattá, ugyanakkor ha nem a 25 

éves Egyesületet, hanem a 120 éves Közösséget 

nézzük, akkor akár más szerepe is lehet a Házfõnöknek. 

1. Miért vállaltátok a jelöltséget? 

Laci: Most jelöltek harmadszor házfõnöknek, az 

eddigi munkaköröm azonban nem tette lehetõvé, 

hogy elfogadjam a jelölést. Most is nehéz, 

mert a plébánia egész embert igényel. Sokat 

imádkoztam és gondolkoztam a kérdésen, és 

arra jutottam, idén vállalom. Szeretném, hogy a 

Regnumnak a lehetõ legjobb legyen, hogy a 

tisztségre lehessen többek közül választani. 

Soma: Szükség van a Regnumnak házfõnökre, 

és nem tolonganak a jelöltek. 

Gabcsa: Elõször visszautasítottam a felkérést, 

de aztán átgondoltam, segíteni szeretnék a 

Regnumnak és a hálámat kifejezni felé. Azóta 

Mostani számunkban arról kérdeztük a válaszolókat, ALAPKÉRDÉS 

hogy mit jelent számukra a hûség, mihez hûségesek az életükben. 

Nagy Tamás: 

Jézus példamutatásához próbálok hûséges lenni.


4 


azonban két mélypontot átéltem, melyek a plébánosi 

feladatok tanulásával voltak kapcsolatban. 

A nyári lelkigyakorlatomon kirajzolódott, 

hogy mégsem fér bele, hogy a Regnumban 

ilyen formán szolgáljak. Itt ki tudtam mondani, 

hogy nem akarok házfõnök lenni. Ha úgy kéne 

annak lennem, hogy nem akarok, nem menne. 

2. Hogyan látjátok reálisnak ezt a feladatot idõben. 

Mi volt a motiváció, ami miatt vállalnátok 

ezt a plusz (nagy) feladatot? (Gabcsától hallottam 

az elmúlt idõben többször is, hogy a Patkolón 

kívül nem nagyon akar regnumi feladatot vállalni. 

Mi változott?) 

Soma: Azért vállalnám, mert jelöltek. Nyugdíjas 

atya vagyok Józsefvárosban, kisegítõ lelkész 

státuszból mentem nyugdíjba (nem kaphattam 

papi állást). BTH-nak köszönhetem, hogy a 

Regnumnak élhettem egész életemben, függetlenségem 

a jelenlegi plébános is tudomásul 

vette. Csinálom a dolgaimat folyamatosan, ha 

kell, a szolgálathoz hordágyat kérek. 

Gabcsa: A Regnum mûködésének legfelsõbb 

szintjébe nem láttam bele, de néhány dolgot 

változtatnék. Azt a házfõnökséget, ami most 

van, nem tudnám csinálni. Vissza is jelezték 

nekem, hogy „Gabcsa felforgatja a Regnumot”. 

Ha az én verziómra lenne 

igény, akkor az a megválasztásommal 

bizonyosodott volna 

be, de már nem vállalom. 

(Megjegyzés: Gabcsa folyamatosan 

dolgozott, dolgozik 

a Regnumban, tavaly az átfogó 

képzési tervvel kapcsolatos javaslattételt 

dolgozott ki egy kisebb csoporttal.) 

Laci: Meglátásom szerint kétféle házfõnök típus 

létezik: a karizmatikus vezetõ és az, akinek a 

döntése szavazategyenlõség esetén eggyel 

többet ér. Most kezdem a nyolcadik évem a Hatokban, 

ezt az idõmennyiséget továbbra is 

örömmel szánom a Regnumra. Szeretnék ennél 

többet adni, de nem árulok zsákbamacskát: a 

következõ négy év közül az elsõben nem fogok 

tudni többet vállalni, mint eddig. A vágyam az, 

hogy heti egy napot a Regnumra szánhassak. 

Berke: Ha házfõnök leszel, tudsz-e rétegpap 

maradni? 

Laci: Igen, a rétegtáborig mindenképp szeretnék. 

VMP: Ha Lacit választanák meg házfõnöknek, 

felajánlom, hogy havi egy vagy két vasárnap 

esti misét vállalok, hogy több ideje legyen a 

Regnumra. 

3. Megállapításom szerint az utóbbi idõben (~10 

év) a házfõnökök a Hatok kiemelt tagjai voltak, de 

nem képviseltek igazán egyedi színt, nem volt igazán 

úgy érezhetõ, hogy õk húzták valamerre a 

Regnumot, inkább csak képviselték a nézetüket (a 

Hatok nézetét), de nem voltak zászlóvivõk. Szerintem 

nevezhetnénk ezt ilyen biztonsági játéknak 

is, „toljuk tovább a szekeret”. Érzésem szerint a világ 

közben elhagyta a szekér tempót, felgyorsult. 

Szerintetek nem lenne szükség kicsit aktívabb, 

„zászlóvivõbb” vezetõre? 

Gabcsa: De, szerintem szükség lenne rá! Ha 

õszinte vagyok, azt gondolom, épeszû ember 

kezdõ plébánosként vagy 80 évesen nem vállal 

házfõnökséget. Épeszû ember jelenleg nem 

vállal házfõnökséget. Húsz éve el kellett volna 

indítani egy folyamatot, hogy kialkudjuk annak 

jogi keretét, hogy egy pap teljesen a Regnum 

rendelkezésére álljon. A kommunizmus vége 

óta csak Soma atya ilyen ember. Ez a szekér 

elment. Balthasar szavaival élve a Jóisten 

módszere, hogy küld egy embert; a szentek Isten 

válaszai a kor kérdéseire. Nem biztos, hogy 

a házfõnökön múlik, de én ezt gondolom. 

Laci: A házfõnök mutassa az irányt, hozzon elvi 

döntéseket a Hatokkal egyetértésben. Egyetértek 

Gabcsával. Ha a plébánia ügyeibe egy 

egység energiát belefektetek, az százszorosan 

térül meg. Azt szeretném, 

Emõdi Laci bácsi hagyta 

dolgozni társait, ezt a példát 

követem. Nem szerencsés, 

ha polihisztor a házfõnök,… 

hogy a Regnumnak a lehetõ 

legjobb legyen. Nem sértõdöm 

meg, ha nem leszek házfõnök, 

valószínûleg meg is 

könnyebbülök, de megfutamodni 

se akarok. 

Soma: Amíg itt vagyok, csinálom a dolgom, hordággyal 

vagy anélkül. Három hónappal vagyok 

fiatalabb Ferenc pápánál. Nekem nem maradt 

más, csak a Regnum. Arra csak késõbb jöttem 

rá, hogy az, hogy Lékai bíboros kirúgott, ajándék, 

mert egészen a Regnumé lehetek. 

A „zászlóvivõ” (= aki mutatja az irányt) szereppel 

kapcsolatban a gondolataim: Emõdi Laci 

bácsi hagyta dolgozni társait, ezt a példát követem. 

Nem szerencsés, ha polihisztor a házfõnök, 

aztán mindenkit lesöpör. A vezetõtípusok: 

mindent maga akar csinálni / mindent 

másra hagy / egyensúlyban van. Molnár Bélát 

annak idején azért lehetett újraválasztani, hogy 

maradhasson a többiek kezében az irányítás. 

Volt egy erélyesebb házfõnök Mityú atya személyében, 

fel is lázadtak ellene. A Hatok többi 

tagja jól kiegészíti a házfõnököt. Példa rá Nagy 

Zoli és Perneczky Zoltán, akik mindketten hozták 

az újat (imádságosabb / gazdaságibb 

szemlélet), ez jót tett a Regnumnak.



5 

Gabcsa: A Regnumban nagyon fontos az, hogy 

egyensúly legyen. Én sajnos a mindent kézben 

tartó típus vagyok. 

4. Mit tartotok elsõdleges házfõnöki faladatotoknak? 

Mik a fõ elképzeléseitek a fontos 

irányvonalakról (pl. azokról, amikrõl Vácott beszéltünk)? 

Mi az, amit kiemelten fontosnak láttok 

most a Regnumban? 

Laci: A Regnum alapvetõen jó irányba megy, de 

lehet mindig finomhangolni. Ha nincs újítás, elhalunk. 

Örülök, ha a Regnum megõrzi lelkesedését, 

vagányságát, imádságos lelkületét, középpontjában 

a gyermek- és ifjúságnevelést. Szeretném, 

ha jó vezetõink lennének. Nem tudok olyat 

mondani, amit azonnal megváltoztatnék, de az a 

típus se vagyok, aki fél a változástól. 

Soma: Sokat tanultam vezetõimtõl, rengeteg új ötletet 

kaptam. A vezetõképzést javítani kell. A 

gyakorlati dolgokat a táboroztatás során, a lelki 

dolgokban, egyebekben jobban kellene csinálni. 

A Mûhely rengeteget javult, jól csinálják a frissen 

végzett vezetõk, de még kell javítani. Imádsággal 

megalapozott cselekvésbe kezdjünk! 

Gabcsa: Én olyan típus vagyok, aki észleli a 

problémákat. Ez abból a szempontból negatív, 

hogy ha van egy törékeny egyensúly, és én a 

problémára koncentrálok, baj lehet belõle. A 

Patkolónál azt érzem, nincs megfogalmazva a 

képzés célja, illetve hogy a vezetõképzõ vezetõje 

nem tekintélyszemély. Artikulálnunk kéne, 

mi a Regnum. 

A szervezetfejlesztésen múlik a Regnum jövõje 

(Matolcsy Gyögy szerint az összeomlás folyamata 

a nagy birodalmak esedében: az elit nem 

veszi észre a problémát – nem akarja észrevenni 

– elhallgattatja azt, aki észreveszi. Pozitív, 

hogy most akarjuk látni.) Fontos kérdés még a 

helyiregnumok, rétegvezetõk és Hatok munkamegosztása. 

Illetve a saját magunk által felállított 

normák követése (elõzõ Hatok határozatához 

a következõ Hatok tagja hogyan áll hozzá). 

A Regnum nem rosszul szervezett, hanem nem 

vagyunk kapcsolatban a forrással. Máriához kell 

visszatérni! Harminc évvel ezelõtt az átlag 

regnumi vezetõ határozott, nyers volt, tudta, mit 

miért csinál. Ma inkább udvariasak, ami nem 

baj, de az óvatosság a bizonytalanság tünete is 

lehet. Ne hagyjuk kialudni a tüzet! 

5. Szükség van megújulásra? Miért van szükség 

megújulásra? Milyen szintû megújulásra 

van szükség? 

Soma: Megújulás az imában és a munkában. 

Visszaállítanám a bizottságokat, ne minden a 

Hatokban dõljön el! 

Gabcsa: Szerintem egy közösség lényege a 

megújulásra való képesség. Nem maga az, 

hogy megújuljon, de hogy ha kell, képes legyen 

rá. Vannak pontok, ahol szükségesnek látom a 

megújulást. Nekem például az imában kell 

megújulnom. A Patkolót a jelenlegi évfolyamra 

igen megújítottuk. Van olyan helyiregnum, 

amin látom, hogy meg tud újulni. Azt, hogy 

konkrétan hol, pontosan merre kell megújulni, 

nem tudom. 

Laci: Szívesen látom a Regnumot a megfontolt 

növekedés útján. Ez folyamatban van, odafigyelve 

folytassuk ezt az utat! Igyekszem a fiatal 

atyákat megszólítani, óriási szükség van rá, 

hogy a Regnumban felnõtt regnumi papok megtalálják 

helyüket a Regnumban, illetve hogy jófej 

fiatal nem-regnumi atyákat is bevonjunk. 

6. A Regnum Marianum egyre nagyobb mérete 

milyen új feladatokat ró a leendõ Házfõnökre? 

Gabcsa: Tapasztalati úton nem tudom, próbálok 

keresni egyháztörténeti párhuzamokat. Arra 

lenne nagyon erõs vágyam, hogy Isten titkát 

közvetítsem. 

Laci: Nem tudom. Biztos, hogy lesznek új feladatok 

a nagyobb méret miatt. Figyelni kell arra, 

hogy Regnum maradjunk. A Regnum bizonyára 

decentralizálódni fog. A kérdés az, hogy hogyan 

tudjuk az egységet megõrizni és a személyes 

kapcsolatokat ápolni. 

Soma: Többet kell kifelé képviselni. Ebben nem 

vagyok otthon, egész életemben bujkáltam. 

Gabcsa: A Mûhely és a Patkoló viszonyát vizsgáljuk 

meg! Annak idején azt a normát fogalmaztuk 

meg, hogy a Mûhely alárendelt a Patkolónak. Ma 

ez nem így van. A helyiregnum helyben vállaljon 

felelõsséget az embereiért, termeljék ki a helyi 

vezetõképzést! (Remetén Elek Jutka néni szárnyai 

alatt tkp. helyi vezetõképzés folyt.) Ha 

nincs helyi vezetõképzés, a helyiregnum önállótlan. 

Mintha attól lenne túlterhelve a rendszer, 

hogy nem adjuk ki a felelõsséget azoknak, akiknek 

felelõsnek kellene lenniük. 

Kosik Andris: 

ALAPKÉRDÉS 

Hûség Isten, család és a haza iránt, ezt már gyerekként a szüleimtõl megtanultam. De számomra 

a legfontosabb, hogy hû legyek a hitemhez, a mai világban a legnagyobb lázadás, ha hiteles keresztényként 

élünk. Értékrendünk megtartásával nem csak magunkkal teszünk jót, hanem példát 

is mutatunk a jövõ generációjának. Mint regnumi vezetõ, ebben is sokat kell még fejlõdnöm.



7. Miben lehetnénk jobbak és ebben mi a Te 

szereped? 

Laci: Szerintem jól mûködik a Regnum. A nyitás 

témában lehet szerepem. A Lehel téren az esti 

fél8-as mise utáni sok regnumi és nem regnumi 

gyûlik össze az agapénál, szeretném, ha a 

regnumiak odalépnének a nem regnumiakhoz. 

Soma: Alaposabbaknak kellene lennünk az 

imádságban, az imatartásban, a keresztény 

életstílusban. 

Gabcsa: Az én szerepem az imatanítás. Az 

egyik Patkoló tantárgy a képemre van formálva. 

Azt szeretném hozni a Regnumba, amit 

kaptam a mesterektõl, az Úrtól. Fájdalmam, 

hogy ez lassú folyamat, tíz-tizenöt év alatt válik 

valaki elkötelezetté az ima felé, addigra már 

nincs a Regnumban. Meg kell tanulnunk jobban 

imádkozni, olyan korban élünk, amikor ha 

nem tanulunk meg, az szétszed minket! Felmerül 

bennem, hogy lehet, hogy elég lenne ötven 

embert megtanítani imádkozni, 

és az kihatna a 

Regnum egészére. 

8. Soma és Laci Hatok tagok. 

Gabcsa: milyen reformokat 

újításokat vinnél a 

Hatok munkájába? Soma, Laci, min változtatnátok? 

Gabcsa: Egyéniségem miatt biztos, hogy a Hatokat 

reform elé állítanám. Lehetséges, hogy 

szükség van a Regnum felsõvezetésében a 

jogi szerepek pontos meghatározására, például 

hogy a házfõnök bizonyos kérdésekben 

egyedül döntsön, ahogy az ifjúsági tiszt is. A 

Hatok jogi definíciója leterheli a Hatokat. Gyakori 

személycserélõdés, túlterheltség jellemzõ. 

Laci: A Hatok tagoknak is nagyobb önállóságot, 

döntési jogkört adnék. Többet dolgoznék, intenzívebben 

együttmûködnék az Irodával, heti 

egyszer találkoznék az irodai dolgozókkal, az 

ifjúsági tiszttel, fogadóórám lenne, felvennék 

még egy embert. Ne lomha hajó legyünk, hanem 

proaktívabbak! 

Soma: Szétosztanám a munkát bizottságokra. 

6 

Szerintem jól mûködik a 

Regnum. A nyitás témában 

lehet szerepem. 

9. A Regnum Marianum mint közösség, egyesület 

hogyan kapcsolódik a Katolikus Egyházhoz 

mint szervezethez? 

Gabcsa: A Katolikus Egyház része vagyunk. Lehet-e 

minden regnumit segíteni abban, hogy a 

jelenleginél könnyebben helyezze el magát a 

Katolikus Egyházban? Nem fogunk találni rövid, 

egyenes utat. Egy helyiregnummal elõfordulhat, 

hogy a Regnumot nem támogató plébános 

kerül a plébániára. (A cserkészek nem részei 

az Egyháznak, náluk jóval bonyolultabb a 

helyzet.) 

Laci: Számomra a Regnum egy lelkiségi mozgalom 

a Katolikus Egyházon belül. 

Soma: Az 1987-es Lelkiségi Mozgalmak Világtalálkozóján 

megfogalmazták, hogy a lelkiségi 

közösségek helyzete párhuzamba állítható a 

kolduló rendekével: vándor próféták a pápa engedélyével. 

Gabcsa: Ha éles lenne a helyzet, a Regnum 

nagy része tudatosan engedetlen lenne a fõpásztorral 

szemben. 

10. Véleményem szerint az Egyház és a Regnum 

ideális kapcsolata a plébániák és a helyiregnumok 

összefonódásában valósul meg. A helyiregnum 

mûködését segíti, ha jó kapcsolata van a plébániával. 

Kérhetjük-e arra a helyiregnumokat, hogy 

törekedjenek a plébániával való kapcsolatra, 

egy helyre koncentrálják energiáikat (helyiregnumok 

röghöz kötése)? 

Laci: Törekedni erre jó. Sok mûködõ 

példa van. Érzem a nyitottságot, 

vágyat, tettlegességet arra, 

hogy legyünk otthon a plébánián. 

Nem jó, ha párhuzamos Egyházat 

alakítunk ki. 

Soma: Sok helyiregnum nem „helyi”, pl. a józsefvárosi 

sem. Nem kötelezhetem a váci józsefvárosi 

gyereket, hogy Józsefvárosba járjon misére. 

Jó, hogy függetlenek vagyunk a plébániától. 

Gabcsa: A mobilitás kényes kérdés. Két regnumi 

házassága után melyikük népébe fog járni? 

Központilag hozzunk döntést? Gyakori élményem, 

hogy a plébános panaszkodik, hogy a 

Regnum elviszi a fiatalokat. A kérdés másfelõl 

megközelítve: ha a plébánián van három lány a 

fiú korosztályában, abból kettõvel már járt, hol 

találjon magának párt? A Regnumban ennél jóval 

több lány van a korosztályában. 

11. Egy-egy helyiregnum létrejöttéhez 5-10 évig 

„zugregnum”-ként mûködik akár több, mint 100 

gyermekkel foglalkozó közösség, akik „Regnum”-ot 

csinálnak, így nevezik magukat és késõbb helyiregnummá 

is válnak. Lehetne-e, hogy ezek a 

„próbaidõs közösségek” is nevükön nevezhetõek 

legyenek (pl. Dél-Pest)? Ez segítené az õ 

törekvéseiket (helyiregnum szeretnénk lenni) és 

egyértelmûsítené a Regnum Marianum elvárásait is. 

Soma: Bodóné Edit bíró Regnumot szeretne alapítani 

Dél-Pesten. 

Soma: Nem keretet kell adunk elõbb, aztán azt 

megtöltenünk élettel, hanem fordítva, kezdjenek 

el kapcsolódni a Regnumhoz (vezetõkép-



7 

zõ, réteg), aztán beszéljünk újra a helyiregnummá 

válásról, akár tíz év múlva. 

Gabcsa: Annak idején megalakult a Filatorigáti 

Helyi Regnum, amit a helyiek nem igazán akartak, 

aztán késõbb meg is szûnt. Nem segítség, 

ha átmeneti helyzetet teremtünk. Érdekes, 

hogy Gödtõl szigorúbb feltételeket vártunk, 

mint a már létezõ helyiregnumoktól. 

Laci: Elter András használta a „regnumoid” szót. 

Itt annál többrõl van szó, hogy új tagot veszünk 

fel a csapatba. Ha azt mondom, hogy regnumi 

vezetõ, azzal egyúttal felelõsséget is vállalok 

érte. Õ a Regnum nevében cselekszik. Ha ismerjük 

a leendõ helyiregnumot, átadjuk feléjük 

az elvárásainkat, akkor vállalhatunk értük felelõsséget. 

A minõségbiztosítás szempontjából 

fontos kérdés ez. A helyiregnummá válás nehézkes, 

lassú folyamat, de a minõség megtartásához 

ez szükséges. Ettõl függetlenül fontos 

számon tartani közösségeinket. 

Márk: Õk használják a regnum nevet. 

Laci: Ez probléma. 

12. Hogyan viszonyultok a 2020-as eucharisztikus 

kongresszushoz? 

Gabcsa: Félelmem, hogy két héttel a kongresszus 

elõtt kapunk egy erõs felkérést. 

Laci: Nem a kongresszus, hanem az addig elõttünk 

álló évek kegyelmi idõszak nekünk. A lelki 

elõkészületre sok segítséget fogunk kapni felülrõl, 

ha ezzel tudunk élni, az egy lehetõség a 

számunkra. 

13. Hogyan viszonyultok a 2021-es nagytábor 

kérdéskörhöz? 

Laci: Mint legnagyobb gyerekcsapat tagja, ott 

voltam a 2001-es nagytáborban. Akkor van értelme, 

ha jól csináljuk, örülnék, ha tudnánk jól 

csinálni. 

Soma: Nem tudom, hogy ennyien, ilyen nehézkes 

menedzsmenttel meg tudnánk-e csinálni. Szervezettebben 

igen. 2001-ben volt egy tehetséges 

gárda, most nem látok együtt ilyesmit. 

Gabcsa: E kérdés jobban megszólít – regnumi 

szempontból –, mint az eucharisztikus kongresszus. 

A Regnum felsõvezetésével kapcsolatban 

a legfájdalmasabb élményem a nagytáborhoz 

kapcsolódik. 2011-ben azért maradt el a 

Regnum nagytábor, mert a Hatok nem ismerte 

annyira Elek Karcsit, hogy megértse, amit 

e-mailben leírt nekik. (Kicsivel több idõt kért, õk 

úgy értették, hogy nem vállalja.) Azóta nem hevertük 

ki ezt a sebet. Szerintem az, hogy félünk, 

hogy nincs gárda, ebbõl az élménybõl fakad. 

Köszönjük, hogy eljöttetek! 

NAGYMAROSI HÁZ 

A Regnum közösségi nyaralóháza berendezett állapotban fogadókész. 2005. évi áprilisi számunkban 

(Galamb 93. szám 31. oldal) olvashattátok a ház történetét és a használattal kapcsolatos 

tudnivalókat. Az ott leírtakra emlékeztetve ajánljuk figyelmetekbe ezt a lehetõséget. 

A LEGFONTOSABBAK ÚJRA RÖVIDEN: 

A ház gondját Hadiné Turcsik Kinga viseli, nála kell jelentkezni, idõpontot egyeztetni. 

TELEFONJA: 06-20-203-6888, 06-27-356-212 

EMAIL: nagymarosihaz@regnum.hu 

Fotókat itt találsz a házról: http://www.plebania.net/garazs/?op=viewt&id=289 

Nem regnumiak Györgydeák Márton atya engedélyével használhatják a házat. 

TARIFATÁBLÁZAT 

IDÕSZAK 

0-6 éves 

korig 

6-14 éves 

koriG 

14 éves 

kortól 

maximum fizetendõ 

összeg 

minimum fizetendõ 

összeg 

OKTÓBER 15. - ÁPRILIS14. között 0 800 Ft/fõ/éj 1000 Ft/fõ/éj 14.000 Ft/ház/éj 4.000 Ft/ház/éj 

ÁPRILIS 15. - OKTÓBER 14. között 0 600 Ft/fõ/éj 800 Ft/fõ/éj 10.000 Ft/ház/éj 3.000 Ft/ház/éj 

Regnumi csapatoknak 200 Ft/fõ-vel olcsóbb. 

14 napon belüli lemondás esetén a szállásdíj fele kifizetendõ! 

A HÁZ LEÍRÁSA: Nagymaros, Diófa u. 45. 

14 fõ részére van ágy (+6 fõ részére lehetõség hozott polifómon a földön) 

Párna, takaró nincs! – fûtés, melegvíz van – felszerelt konyha, hûtõ, étkezõ van (konyharuha 

nincs) – 2 db vécé és 2 db zuhanyzó van – kert a hegyoldalban, autó parkolása csak a ház elõtt 

lehetséges. 

Szeretettel vár mindenkit Nagymaros!


8 

HÁZIGYÛLÉS 

HÁZIGYÛLÉS 

2017. augusztus 25. 

A hagyományosan szeptember elsõ szombatján 

tartandó HGY-t idén a VT elsõ napjára hívta össze 

a Házfõnök atya. A szervezõk szebbnek, rangosabbnak 

és megtisztelõbbnek vélték, ha nemcsak 

a HGY, hanem az egész vezetõi gárda körében ünnepelhetjük 

a helyiregnumok sorába kerülõ Soproni 

Regnum Marianum Közösséget (HeRMeS) és a 

megválasztott Házfõnök atyát. 

A HGY-n a házfõnöki beszéd (Augusztusi Szó) 

mellett sor került a helyiregnumok életében bekövetkezett 

változások bemutatására és megerõsítésére 

(Újpest, Sopron), a Talpaló vezetõjének kinevezésére, 

a közteherviselési rendszer megújítására, 

a Regnum Marianum eseménynaptár szerkesztési 

eljárásának elfogadására, valamint a Regnum 

Marianum Házfõnökének megválasztására. 

Augusztusi Szó 

Tisztelt Házigyûlés, Feleim, Testvéreim! – 4 év telt 

el, 2 formában állt fel a Hatok. Beszámolómban errõl 

a szakaszról foglalnám össze benyomásaimat. 

Az elsõ ciklusban lényeges 

volt az addigi indulatok lecsendesítése, 

így békés együttmûködés 

alakult ki a HGy-ben és az egész 

Regnum Marianumban. Külön törekvés 

volt a senior Rm életének 

fejlesztése. Imádságos vonalon Vince nagy erõfeszítéssel 

kezdett a Táltos-utcában. – Ezt az alapot 

vitte tovább Ágoston, már alkalmasabb helyen, a 

Lehel-téren. Az ANGYAL 3 órás mise és szentóra, 

gyóntatással, Monostori Laci atya új helyzete még 

több és jobb lehetõségekre ad reményt. 

Mazgon Gábor atya lelkigyakorlatai és a lelki 

élet elevenebbé tétele iránti erõfeszítései láthatóan 

mozdították elõ az imádságos lelkületet a 

Regnumban fõleg a Patkolóban. Imádságosabbá 

lettünk. Természetesen sok tennivaló van még, 

Megértettük, hogy új plébániája még erején felül 

igénybe veszi, de reméljük, hogy beleszokik, és 

számítunk további segítségére. 

A második ciklus felfedezése, hogy megnövekedett 

létszámunk már bõvebb és szakszerûbb szervezést 

igényel. Perneczky Zoltán hozzáértése sokat segít a 

szükséges átalakítások megvalósításban. Goda 

Gyula folyamatosan segít, hogy mi magunk kitaláljuk, 

hogyan haladhatnánk tovább. 

A Hatok túlterheltek. Segítségre, munkára van 

szükség. Régen voltak bizottságok, amelyek maguk 

munkálták ki a gondokat, tennivalókat. Valami 

Imádságosabbá lettünk. 

Természetesen 

sok tennivaló van még. 

hasonló jelleggel újabb „munkacsoportok” kialakítására 

van szükség. 

Ebben igen fontos a senior réteg tagjainak aktív 

közremûködése. Igaz, hogy amint már régebben kiszámoltuk, 

hogy kb. 20-25% vezet, és ez komoly 

energiákat igényel, éppen a legaktívabbaktól. De 

nem tudunk tovább fejlõdni újabb segítség nélkül. 

Nemcsak egy karizma van: a csoportvezetés. További 

szakértelemre és munkára van égetõ szükség: 

Gazdasági, szervezõ, egyéb szakmunkák 

ügyében. 

Zoborhegyet Lojzi atya elvállalta, annak reményében, 

hogy a Regnum Marianumnak ezzel szolgálatot 

tehet. Nehéz ügy, mert igen sok javítani való 

van, de már helyet találtunk régi dokumentumaink 

számára, a kisbusz talált helyet és értõ gondozót. 

Még nem tudjuk, milyen további lehetõségeket ad 

számunkra. Keressük és segítsük Lojzi atyát. 

Újabb helyi Regnumok alakultak. Örömmel és 

szeretettel köszöntjük õket, mint a RM életerejének 

újabb hajtásait. További jelentkezõk is vannak. Külön 

ki kell dolgozni betagozódásukat, hogy eleven 

kapcsolat legyen az RM egészével, és felelõsséget 

vállalhassunk a bennük folyó életért és munkáért. 

Örömmel üdvözöljük az újabb 

atyákat. Kérjük segítségüket, de 

imádkozzunk értük, hogy legyen 

elég idejük imára, és ne vállalják túl 

magukat. – Komoly gond a paphiány, 

ami miatt nem tudnak elég gondot 

fordítani a Regnumra. – Ezügyben merész álmom: 

Több más lelkiségi mozgalom (Emmánuel, 

Neo) mintájára a Regnum Marianumban is egyszer 

talán kialakulhat egy szerzetesrend-féle, amelyben 

elsõsorban közösségünket szolgálja. 

Az Eucharisztikus Kongresszus elõkészülete 

minden erõ és ima mozgósítását igényli. Még várjuk 

a központ terveit, hogy annak felhívására tovább 

igyekezzünk. 

Legújabb meglepetésünk: Székely János, új 

szombathelyi püspök atya, akit az atyákkal a hét 

elején meglátogattunk, kérte, hogy a RM telepedjék 

le egyházmegyéjében. 

Nem engedély, hanem 

püspöki kérés. Megdöbbentõ 

bizalom. 

Újabb fordulatot jelenthet 

életünkben. Kérjük 

a Szentlelket, vezessen 

minket új missziós feladatunkban. 

Mária, 

édesanyánk, imádkozz 

értünk! 

Soma


HÁZIGYÛLÉS 

9 

A Soproni Regnum Marianum Közösség 

(HeRMeS) szándéknyilatkozata 

Alulírottak, a HeRMeS Elnökség tagjai, és a 

HeRMeS-be tartozó népek vezetõi, ezúton kérjük 

közösségünk számára a Helyiregnum státusz elnyerését. 

Sopronban Budapestrõl 

átköltözõ regnumi 

fiatalok és családok 

2003-ban kezdték el 

regnumi mintára kis 

közösségek építését, 

az akkori házfõnök támogatásával. 

Mivel itt 

rajtuk kívül senki nem 

ismerte a fiatalokkal 

való foglalkozás 

regnumi módszereit, 

már azokban a korai években egy elõadás-sorozatot 

indítottak a nevelési elvekrõl, a Regnum 

Marianum történetérõl és mindarról, amit alapvetõen 

fontosnak tartottak egy kiscsoport vezetõi számára. 

Azóta a tanfolyamot továbbfejlesztették és 

Talpaló néven már a 3. évfolyam végezte tanulmányait. 

Nagy örömöt jelent, hogy a Talpaló immár a 

Regnum Marianum akkreditált vezetõképzõje. 

A HeRMeS-be jelenleg 7 nép tartozik, nagyoktól 

a kisebbekig: Méhek, Hermelinek, Vándorsólymok, 

Rókák, Erdei pelék, Macskabaglyok és 

Barátposzáták. Közösségünk tagjai 8 és 21 éves 

kor közöttiek, számuk több mint 100 fõ, ami körülbelül 

60 családot jelent Sopronban és környékén. 

2017 szeptemberében újabb kiscsoportot indítunk 

8 évesekkel. A vezetõi csapatunk több mint 20 tagot 

számlál, a jelenleg aktív vezetõkön kívül korábbi 

vezetõink is tevékenyen részt vesznek a 

HeRMeS közösségének építésében. 

Munkánk során arra törekszünk, hogy a keresztény 

hitet közösségeinkben élõvé tegyük. Emellett 

fontosnak tartjuk, hogy minél több helyi atyával és 

plébániával is kapcsolatban álljunk, amennyire lehetséges 

részt vegyünk az ottani közösségi életben, 

és ismerjenek bennünket város-szerte. 

Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a Regnum 

Marianum történetét és hagyományait minél jobban 

megismertessük a HeRMeS tagjaival. Továbbá 

arra törekszünk, hogy – a földrajzi távolságot áthidalva 

– élõ kapcsolatban legyünk az Anya 

Regnummal (pl. népeink aktívan részt vesznek a 

rétegek életében, jelen vagyunk 2. szerdákon, 

FVT-n, stb.). Hálásan köszönjük az irányunkba 

megmutatkozó támogatást és nyitottságot, amit az 

évek során megtapasztaltunk. 

A Regnum Marianum alapelveit, tételeit, törekvéseit, 

lelkiségét elfogadjuk, és azzal egyetértünk. 

A Regnum Marianum közösségéhez Helyi 

Regnumként csatlakozni kívánunk. 

Sopron, 2017. július 9. 

HeRMeS Elnökség: 

Papp Géza (Helyi Elnök), 

Pappné Gonczlik Tímea, 

Dr. Eredics Attila, Hegyi 

Eszter, Nándorhegyi Szabolcs, 

Iván Izabella 

Vezetõk: Méh vezetõk, 

Hermelin vezetõk, Vándorsólyom 

vezetõk, Róka vezetõk, 

Erdei pele vezetõk, Macskabagoly vezetõk, 

Barátposzáta vezetõk 

A Regnum Marianum eseménynaptár 

szerkesztésének módja 

(elfogadata a Házigyûlés 2017. augusztus 25- én, 

2018. január 1-i hatállyal) 

A Regnum Marianum tanévhez igazodó éves 

naptárját az Iroda szerkeszti, adja közre, s biztosítja 

a friss verzió online elérését. A programok, események 

naptárba való bekerülése az alábbi sorrendben, 

határidõkkel 1 és felelõsökkel 2 történik: 

1. 

Program neve Határidõ Felelõs 

Mindenkit érintõ programok 

(dec.8; Majális, másodikszerdák, 

VT, FVT, HGY, védett családi hétvégék) 

május 

31. 

2. Védett helyi hétvégék június 7. 

3. Védett junior réteg hétvége 

4. 

Vezetõképzõk programjai (a hétközi 

alkalmak nem szerepelnek) 

5. RMSE sportrendezvények 

6. Helyi programok 

június 

15. 

augusztus 

15. 

VT elõtti 

vasárnap 

éjfé 

VT péntek 

7. Réteg programok zept.30. 

Iroda 

Helyi 

tiszt 

Ifjúsági 

tiszt 

VK vezetõk 

Nomád 

elnök 

Helyi elnökök 

Rétegvezetõk 

Az aktuális verziót a határidõt követõen az Iroda 

megküldi a soron következõ felelõs(ök)nek. A VT 

kezdetekor kézbe adható példányról az Iroda gondoskodik, 

amennyiben a helyi elnök nem rendelkezik 

máshogy. 

1 Határidõ: a határidõt követõen elveszti elsõbbségi sorrendjét a programalkotó. 

2 Felelõs: határidõig neki kell e-mailben értesítenie az Irodát a lefoglalt dátumokról


10 

HÁZIGYÛLÉS 

Májusban a jelöltséget három atya: Soma, 

Gabcsa és Laci vállalta. Gabcsa a nyáron – átimádkozva 

jövõjét – visszamondta a jelöltséget, így 

a HGY-n az volt a kérdés, hogy Somát választják 

újra, vagy Lacit bízzák meg, aki harmadik Hatok 

ciklusát kezdte meg tavaly. A választást Olivér tollából 

olvashatjátok: 

A Regnumban többek között az a jó, hogy a személyi 

döntéseket általában nem szokta sértõdés 

követni. A Házigyûlés életébe hoz némi jótékony 

izgalmat a szavazócédulákra írt nevek összeszámlálása, 

s a jelöltek nyilván maguk sem nézik ezt teljesen 

közömbösen – van aki 

annak örül, ha „nyer”, van aki 

annak, ha mégsem kell nyakába 

venni a vezetés nyûgét –, de 

összességében a hangulat inkább 

játékos-tréfásan derûs, 

mint feszülten izgatott. Ennek 

több oka lehet, az egyik az, 

hogy nálunk tényleg nem befolyást 

vagy hatalmat osztogatnak, 

hanem (még több) munkát. És bár többségünk 

igyekszik magáévá tenni Márton Áron püspök 

híres jelmondatát, hogy „Non recuso laborem”, tolongás 

azért nem szokott lenni a hatok „székeiért”, 

újabban inkább a jelöltek hiánya okoz fejfájást. 

Soma atyát is, akinél pedig kevesen húzódoznak 

kevésbé a munkától, úgy kellett négy éve kérlelni, 

hogy élete alkonya felé ballagva vegye nyakába 

immár elsõ számú vezetõként is a Regnumot. 

Megtette, és vezetõtársai egyhangú tanúsága szerint 

munkáját közmegelégedésre végezte. Hála és 

A 2017-es VT szervezésének legelején a Stábbal 

több alkalmat szenteltünk arra, hogy átgondoljuk, 

átelmélkedjük, mire is hívjuk meg a vezetõket, 

milyen célokat tartunk igazán fontosnak. Arra jutottunk, 

hogy legelõször is olyan találkozót szeretnénk, 

mely ajándék tud lenni a meghívottaknak – 

mellyel a Regnum kifejezheti háláját a nevében 

HÁZFÕNÖK VÁLASZTÁS 

VT2017 

Péliföldszentkereszt, 2017. augusztus 25-27. 

köszönet érte. Soma atya figyelmes, türelmes, 

együttmûködõ vezetõ volt – akik a keze alatt nõttünk 

fel, és ilyenek sokan vagyunk, tanúsíthatjuk, 

hogy ez nem lehetett számára könnyed ujjgyakorlat. 

Az érett bölcs szeretet erõfeszítése, akarat és 

alázatosság tette õt a Regnum nagy házfõnökeinek 

egyikévé. És szeretetének legnagyobb jelét 

akkor adta, amikor az új ciklusra nem õrá esett a 

választás. Zavarba ejtõ volt a helyzet, hiszen egy 

munkában és szenvedésben megpróbált, vezetõként 

alkalmasságát minden téren bizonyított, köztiszteletben 

álló atyát „szavazott le” a Házigyûlés. 

És ez nehezére is esett, amit mutat, 

hogy az elsõ körben még 

Soma kapott eggyel több szavazatot. 

Ez ugyanakkor megmutatta, 

hogy a Regnumban, kivált a fiatalság 

körében szintén közkedvelt 

Monostori Laci, akit korábban 

csak életállapota tartott vissza attól, 

hogy rá es(hes)sen a többség 

választása (ezért kellett Soma 

atyát négy éve rábeszélni, hogy kötélnek álljon), 

valóban beérett és készen áll közösségünk vezetésére. 

Így aztán a döntõ körben a többség választása 

õrá esett. Soha nem felejtem el, ahogy Soma 

néhány másodpercig lehajtott fejjel mintegy lezárta 

magában az elmúlt nehéz négy évet, majd nevetve 

összeölelkezett Lacival és rázendített, ahogy 

annyiszor, s reméljük még sokáig teszi, a Mária 

édesanyánk-ra. Ennél regnumibban nem is lehetett 

volna átadni a stafétát a fiatal utódnak. 

Olivér 

egész évben szolgálatot végzõknek. E mellett fontosnak 

éreztük, hogy a vezetõk közösségét építsük, 

illetve megerõsítsük, így például lehetõséget 

kívántunk teremteni arra, hogy olyan vezetõk közt 

is kialakulhassanak szálak, akik különbözõ 

regnumi körbõl jönnek (réteg, helyi RM, VK évfolyam). 

Fontosnak láttuk azt is, hogy a 

helyiregnumok és a rétegek munkajellegû vissza-, 

illetve elõretekintésére legyen alkalom. Végül, de 

nem utolsó sorban, a vezetõk fejlõdésére –vezetõként, 

személyesen, hitükben – is lehetõséget szerettünk 

volna teremteni. 

Látva a célokat, egyértelmû volt, hogy elérésükhöz 

feltétlenül szükség lesz egy olyan tényezõre, ami 

az elmúlt VT-k során egyre inkább megfogyatkozni 

látszott. Ez nem más, mint az együtt töltött idõ...

Galamb VT 2017 

11 

Bíztunk a hívogató programokban, illetve a személyes 

meghívásban, de ezek mellett igazítottunk 

a kereteken is – újragondoltuk a jelentkezés rendszerét, 

illetve nem féltünk fontos és/vagy vonzó 

programokat kezdõ- vagy zárónapra rakni –, amikkel 

a péntektõl vasárnapig történõ jelenlétre igyekeztünk 

buzdítani. 

A fenti alapcélokat szem elõtt tartva terveztük 

meg a hétvége menetét, melynek a váza az évek 

alatt kialakult VT-felépítés volt, de ebben idén több 

újdonság (Helyi Röpi Kupa, Nagy Játék, Réteg Regatta, 

kiscsoportos mûhelyek, szûk körû étkezések) 

is helyet kapott. 

Köszönet illeti azt a rengeteg közremûködõt, 

akik a szervezõi oldalról dolgoztak az idei találkozón! 

Nehéz szavakkal leírni, milyen is volt a VT. Nekem, 

személy szerint, nagyon sokat jelent egy-egy 

momentum mely megérintett. A mécsesekkel megvilágított 

Házfõnöki beiktató szentmise és szentségimádás 

a forrásnál, a Nagy Játék nyüzsgése, a 

vidám kavalkád a HeRMeS teaházában, a reggeli 

körimák, a versenyszellem hevétõl tüzes Regatta 

vagy a végsõ pakolást lezáró Dicsõség – a szervezõi 

körben csak néhány emlék azok közül, melyeket 

õrzök. 

Remélem, hogy a VT-célközönség, azaz a vezetõk 

is legalább ennyi szép emlékkel gazdagodtak az idei 

találkozónk során és abban is bízom, hogy a programot 

átélve, valósággá lettek a fent említett célok! 

Látjuk, hogy több ponton is elõrelépési lehetõségek 

rejlenek a szervezésben, így ezektõl is motiváltan 

tekintünk elõre a következõ VT-re és annak 

elõkészítésére. 

Apropó, következõ VT: 2018. augusztus 24-26. 

– ugye bent van már a naptáradban...? 

Kovács Péter 

VT2017 Stáb: Reguly Ágó, Szebedy Bolda, 

Forrai Enikõ, Krómer Eszter, Murányi Fruzsi, 

Dörnyei Kristóf, Darits Tekla, Gut Zoli, Kovács Peti 

Édes teher volt a résztvevõk nagy száma: 202 

fõ regisztrált, de ennél is többen voltunk, mert több 

vezetõtársunk is regisztráció nélkül volt jelen – ez 

kicsit elszomorít.


12 

Hatok beszámoló 


2016-2017 

2016. õszén Hatok tisztviselõ választások voltak, 

az újraválasztott atyák mellett új civil tagok vállaltak 

szerepet a Hatokban, így novemberre így állt 

fel a Hatok: 

Somogyi Sándor – Házfõnök 

Molnár Alajos – Atya tag 

Monostori László – Atya tag 

Kovács Péter – Ifjúsági tiszt 

Reguly Ágoston – Szenior tiszt 

Perneczky Zoltán – Helyi tiszt 

A régi-új Hatok az elmúlt tanév hangsúlyait, folyamatait, 

változásait, megmaradt kérdéseit foglalta 

össze nektek az alábbiakban: 

Szervezetfejlesztés 

Látva a Regnum növekedésének kérdéseit, igényeit 

és tapasztalva az emberi erõforrás határait és 

hiányát – mindenekelõtt szervezetfejlesztésen gondolkodtunk. 

Ennek elsõ lépéseként Reguly Mártát 

hívtuk, hogy segítse munkánkat, indítson el az 

úton. A novemberi Hatok választást 

követõen bõvültünk: a vállalatvezetésben 

már tapasztalt 

Perneczky Zoltán kapcsolódott be 

a csapatba. Januárban felkerestük 

Goda Gyulát, aki azóta is segíti 

szervezetünk megújulását. A téli 

és tavaszi idõszakban három nagyobb 

lépést tettünk: elõször Gyulával 

találkoztunk, itt kialakultak 

azok a fókusz témák, amelyeket márciusban a 

HGY elé vittünk. Majd közös megbeszéléseket 

szerveztünk a HGY és FVT tagjai között, melyek 

eredményei már ezekben a fókuszpontokban születtek 

meg. Mindkét lépésnek két-két ilyen alkalma 

volt. Ezek alapján több jövõbeni fókusztéma alakult 

ki, a legsürgetõbb most a vezetõképzõk reformja és 

a szenior regnum további fellendítése. 

Kapcsolat a felsõvezetõkkel 

Szervezetfejlesztésünk részeként is fontosnak 

láttuk a regnumi felsõvezetõk együttmûködésének 

bizonyos pontokon való alakítását. A sokáig erre a 

körre használt RVT (Rétegvezetõk Tanácsa) kifejezést 

az FVT (Felsõvezetõk Tanácsa) kifejezésre 

cseréltük, melyhez továbbra is a rétegvezetõk, a 

helyi elnökök, a vezetõképzõk vezetõi, illetve a Hatok 

tagjai tartoznak. Szerettük volna, ha ez a kör 

jobban belelát abba, milyen ügyekkel foglalkozunk 

hónapról hónapra, ezért ezekrõl minden Hatok ülés 

után rövid összefoglalóban értesítjük õket. 

Bíztunk a hívogató 

programokban, illetve 

a személyes meghívásban, 

de ezek mellett 

igazítottunk 

a kereteken is 

A velük történõ egyeztetések alapján alakítottuk 

ki és egyértelmûsítettük a különbözõ felsõvezetõi 

találkozók részleteit (helyszín, hivatalos kör). Ezek 

alapján az õsz és a tavasz során két-két alkalommal 

tartottunk esti találkozót rétegvezetõi körben, 

januárban és júniusban pedig a teljes FVT-vel töltöttünk 

el egy-egy napot. A júniusi találkozót a munka 

mellett az évet lezáró közösségépítõ és áldozatos 

regnumi munkájukért érzett hálánkat megjelenítõ 

alkalomnak szántuk. Így a szombat nappali 

törzsidõ után vasárnap késõ délelõttig tartó lazább 

együttléttel készültünk. 

Folytatva a közelmúltban megkezdett hagyományt, 

felsõvezetõinket lelkigyakorlatra hívtuk, 

melynek idõpontja (2017. õsz) miatt erre a tanévre 

ennek elõkészítése jutott. 

Látva a kör jellemzõ családi állapotát, amikor 

csak lehetett, igyekeztünk a hozzátartozókra való 

nyitottságunkat, odafigyelésünket kifejezni. Így hívtuk 

õket az RVT alkalmak utáni kötetlen együttlétekre, 

a júniusi FVT nap utáni személyesebb részre 

valamint az elõbb említett lelkigyakorlatra. 

Vezetõi közösségépítés és 

továbbképzés: VT 

A 2017-es VT szervezésének legelején 

a VT-szervezõ Stábbal több 

alkalmat szenteltünk arra, hogy átgondoljuk, 

átelmélkedjük, mire is 

hívjuk meg a vezetõket, milyen célokat 

tartunk igazán fontosnak. Arra 

jutottunk, hogy legelõször is olyan 

találkozót szeretnénk, amely ajándék tud lenni a 

meghívottaknak – mellyel a Regnum kifejezheti háláját 

a nevében egész évben szolgálatot végzõknek. 

E mellett fontosnak éreztük, hogy a vezetõk 

közösségét építsük, illetve megerõsítsük, így például 

lehetõséget kívántunk teremteni arra, hogy 

olyan vezetõk közt is kialakulhassanak szálak, akik 

különbözõ regnumi körbõl jönnek (réteg, helyi RM, 

VK évfolyam). Fontosnak láttuk azt is, hogy a 

helyiregnumok és a rétegek munkajellegû vissza-, 

illetve elõretekintésére legyen alkalom. Végül, de 

nem utolsó sorban, a vezetõk fejlõdésére – vezetõként, 

személyesen, hitükben – is lehetõséget szerettünk 

volna teremteni. Látva a célokat, egyértelmû 

volt, hogy elérésükhöz feltétlenül szükség lesz egy 

olyan tényezõre, ami az elmúlt VT-k során egyre inkább 

megfogyatkozni látszott: az együtt töltött idõre. 

Bíztunk a hívogató programokban, illetve a személyes 

meghívásban, de ezek mellett igazítottunk 

a kereteken is – újragondoltuk a jelentkezés rendszerét, 

illetve nem féltünk fontos és/vagy vonzó



13 

programokat kezdõ- vagy zárónapra rakni –, amikkel 

a péntektõl vasárnapig történõ jelenlétre igyekeztünk 

buzdítani. 

A fenti alapcélokat szem elõtt tartva terveztük 

meg a hétvége menetét, melynek a váza az évek 

alatt kialakult VT-felépítés volt, de ebben idén több 

újdonság (Helyi Röpi Kupa, Nagy Játék, Réteg Regatta, 

kiscsoportos mûhelyek, szûk körû étkezések) 

is helyet kapott. 

Közel 200 vezetõ és egy 20 fõs segítõ stáb volt 

jelen a VT-n. Köszönet illeti azt a rengeteg közremûködõt, 

akik a szervezõi oldalról dolgoztak az idei 

találkozón! Látjuk, hogy több ponton is elõrelépési 

lehetõségek rejlenek a szervezésben, így ezektõl is 

motiváltan tekintünk elõre a következõ VT-re és annak 

elõkészítésére. 

Lelkiség 

Házfõnökünk megállapítása szerint az utóbbi években 

imádságosabb lett a Regnum – 

reméljük, ez a folyamat a továbbiakban 

is erõsödik. A Felsõ vezetõi lelkigyakorlat 

idõpontját – felmérve a jelentkezõk 

lehetõségeit – 2017. szeptember 

végére tûztük ki, e beszámoló 

olvasásakor már túl is vagyunk rajta. 

Dec8-as misénk a hétköznap 

este ellenére is felemelõ ünnep volt, 

rekordszámúnak tûnõ résztvevõ mellett, számos új 

fogadalmassal, kiváló Magyar Kurír beszámolóval. 

Adventi rorátéink a Városmajorban továbbra is 

nagy létszámnak örvendenek, és a gitáros szentmisék 

után egy-egy helyiregnum, illetve réteg felszolgálásában 

a kistemplomi agapéval indultak idén is 

a regnumi adventi keddek. 

A hajnali misék – továbbra is alulról jövõ kezdeményezésként 

(szervezõk: Forrai Enikõ, Jeli Klári, 

Kosik Andris) - továbbra is tartanak, lehet csatlakozni 

minden harmadik kedden a Városmajorban! 

A Casa Mari közösség tavaly is szervezett lelkigyakorlatot 

a 21 év feletti keresõ korosztálynak adventben. 

A Casa Mari tevékenysége továbbra is átszövi 

a Regnumot (Patkoló, rétegtábor, stb.), amibõl 

a vezetõk és a nemvezetõ fiatalok is nagyon sokat 

meríthetnek. 

A szenior korosztály két új programmal jelentkezett: 

nyitott regnumi programként hirdettük meg a 

Lehel téri plébániával közös szervezésben az 

Adventi és Nagyböjti Gyónási ALkalmakat 

(ANGYAL), amelyben az ünnepek elõtt lehetõséget 

kívántunk teremteni az imádságos elmélyülésre 

és a szentgyónás elvégzésére. 

Nagy öröm számunkra, 

hogy (…) két regnumi 

atyát is szenteltek idén: 

Huszit Zolit 

és Tihanyi Petit 

a tavasszal indult regnumi misékkel elsõsorban 

azokat kívántuk megszólítani, akik nem 

kötõdnek plébániához, de vágynak a megtartó 

közösségre. Tavasszal a városmajori templomban 

indítottuk útjára a szenior rétegekkel, 

majd a gyarapodó létszám következtében 

idén már a Lehel téri plébánia esti fél nyolcas 

miséjére kapcsolódunk be, amely jó lehetõséget 

ad nemcsak a közös találkozásra, de a kifelé 

való nyitásra és szolgálatra is. 

Kapcsolatépítés a helyiregnumokkal 

Kiemelt célként fogalmazódott meg 

helyiregnumaink munkájának segítése, megismerése. 

Perneczky Zoltán civil tagként kapcsolódott 

be a Hatok munkájába, és ez év elejétõl õ kapta a 

helyiregnumokkal való foglalkozás feladatát, ezzel 

egyszersmind létrehozva a Hatokon belül a helyi 

tiszt tisztséget. E feladat keretében a januári és a 

júniusi FVT-n volt egy-egy igen tartalmasra sikerült 

helyi elnöki szekcióbeszélgetés. 

Fõ eredményük a megújult közteherviselési 

szabályzat, illetve egy 

kezdõlökés adása a vezetõképzõk 

megújítási folyamatához. Ide 

sorolhatók még azok a megállapodások 

is, amelyek egy-egy 

helyiregnum és a Hatok között 

születtek: ÚRM-Kenuk; 

RRM-roraték; JRM-dec8; RMNH-sport. Az elõzõ 

Hatokok szokását folytatva a helyiregnumok vezetõi 

üléseire egy-egy Hatok tag ellátogatott. 

Kapcsolat az atyákkal 

Regnumi életünk növekedése és rétegezõdése folytán 

a regnumi atyák találkozója is az évek során 

szinte réteggyûléssé alakult. A Hatok, a nyitottság és 

a kapcsolattartás jegyében a velük való személyes 

találkozást feladatának tartja. 

Egyrészt, hogy a civil Hatok tagokat is minden 

atya megismerhesse, másrészt, hogy a Hatokban 

folyó munkáról tájékoztatást kapjanak. Így került 

sor januárban a 2. szerdán a Hatok – Atyák találkozóra, 

ahol közös felelõsség-tudattal beszélgettünk 

a Regnumról. 

A másik tájékoztatási lehetõség hogy a Hatok 

gyûléseinek jegyzõkönyvét az atyakörnek is megküldjük. 

Valamint a nagyobb létszámú regnumi 

programokra az atyákat külön is meghívtuk. (Pl. 

Majális, ANGYAL, vagy a vasárnap esti misékre a 

Lehel térre). 

Nagy öröm számunkra, hogy a paphiány ínséges 

jelenében egyrészt két regnumi atyát is szen-


14 


teltek idén: Huszit Zolit és Tihanyi Petit, másrészt a 

CET-ek (regnumi kispapok) továbbra is bõvülnek 

és lelkesen vesznek részt programjainkon. 

Dec8-on tett regnumi fogadalmat két kispap: 

Eredics Gergõ és Riesz Domonkos – Isten hozta 

õket közösségünkben! 

Továbbra is jól mûködünk együtt a Monostori 

Laci atya által életre hívott FAT-tal (Fiatal Atyák Találkozója), 

akik közül sokan szerepet vállaltak – rétegpapi 

szolgálataik mellett - többek között a szenior 

programokon. 

A májusi másodikszerdai szentmisén ünnepeltük 

Satya ezüstmiséjét az Egyetemi templomban, 

majd azt követõen az atyákkal közös agapéval zártuk 

az évünket a Ward Mária iskolában. 

Kapcsolat a rétegekkel, rétegélet, 

másodikszerdák 

A tanévben tartott másodikszerdai réteggyûléseken 

tett házfönöki és ifjúsági tiszti látogatásokkal 

törekedtünk a rétegek belsõ mûködésére jobban 

rálátni, a vezetõket jobban megismerni, illetve számukra 

elérhetõvé válni. Ezen alkalmakhoz kapcsolódóan 

rendre sort kerítettünk a rétegvezetõkkel 

való személyes beszélgetésekre is. A rétegvezetõkkel 

– junior és szenior bontásban – kéthavonta 

találkoztunk a hónap harmadik szerdáján. 

A másodikszerdai réteggyûlések helyszínét áprilistól 

– a Bazilikában folyó felújítási munkák miatt – 

át kellett tegyük, erre sikerült a Ward Mária iskolával 

egy kedvezõ megállapodást kötnünk; szerencsére 

úgy tûnik, hogy a rétegek kényelmesen elférnek, 

nem zavarják egymás összejöveteleit. 

A rétegek életét kívántuk könnyíteni azzal, hogy 

az októberi másodikszerdától kezdõdõen egy külön 

csapat, a Másodikszerdai Kommandó (MáSzeKó) 

lát el minden háttérszolgálatot (agapé, mosogatás 

stb.) – ezúton és a rétegek nevében is rendkívül hálásak 

vagyunk érte! 

Az egyes rétegek elmúlt évi életérõl a külön beszámolókban 

olvashattok, ami ezeken a hasábokon 

kiemelést érdemel, az a Sziklapálma rétegtábora: 

a visszajelzések alapján nagyon gyümölcsözõnek 

bizonyult, büszkék vagyunk a szervezõi 

stábra és a munka összefogóira! 

A junior rétegekben az a különleges helyzet 

adatott meg, hogy minden tavalyi rétegvezetõre 

számíthatunk idén is (év közben a Vadkörtében történt 

változás: Aba Levi helyett Kaposi Márti és Berke 

került a réteg élére), akiknek ezúton is köszönjük 

munkájukat egész közösségünk nevében! A szeniorba 

átköltözõ Sziklapálma (Marci) helyett idén két 

réteggel és rétegvezetõvel színesült a paletta: a 

Meggyet vezetõ Lillával és a Mogyoró élére kerülõ 

Andrással. 

A szeniorban az alsóbb rétegek (Kókuszpálma, 

Nyír, Éger, Gesztenye és Cédrus) élnek még aktív 

rétegéletet, õk a motorjai a szenior programoknak 

is. Örömünkre szolgál, hogy minden aktív réteg 

élén aktív és eltökélt rétegvezetõk mozgatják a szálakat. 

Az elmúlt tanévben sikerült bekapcsolni a rétegvezetésbe 

Krisztit (Kókusz), Totót (Nyír), Attilát 

(Cédrus) és Márkot (Akác). 

Házigyûlés, jövõépítés, vízióképzés 

A Házigyûléssel törekvésünk, hogy jól elõkészített 

és szervezett keretek között, gyorsan és hatékonyan 

tudjunk mûködni. A szokásos napirendeken 

felül az elmúlt évben két új helyiregnumot is 

avattunk (Göd, Sopron), kineveztük a vezetõképzõk 

vezetõit, megújítottuk a közteherviselési rendszert, 

lefektettük a naptárszerkesztésünk menetét 

és közösen gondolkodtunk Közösségünk értékeirõl, 

jövõbeni mûködésérõl, növekedésérõl. 

Idei céljaink: 

a szervezeti-strukturális kérdés jogi tisztázása 

(rétegvezetõink és helyiregnumainak feladatainak 

és felelõsségi köreinek összehangolása 

és pontos leírása) 

vezetõképzõink alapjainak, mûködésének és 

követelményeinek meghatározása 

jelenlegi mûködésünk (Hatok-iroda-operatív 

szervezet) hatékonyabbá és élhetõbbé tétele, 

valamint az esetleges bõvülés szervezeti átalakulási 

követelményeinek felmérése, realitásának 

vizsgálata. 

Lelkiségi iránymutatás 

Munkaterhek megosztása, belátható mennyiségû 

feladat minden elhivatott vezetõnek, „regnumi 

felsõvezetésben” szolgálatot vállalónak. 

Adminisztráció, honlap 

Februárban – az eddigi tapasztalatok birtokában 

– új alapról, külsõs munkavállalóval kezdtünk 

hozzá egy új honlap és adatbázis fejlesztésének. 

Célunk, hogy minden illetékes – számos 

adminsiztrációs tehertõl mentesülve – lássa és 

szerkeszthesse a szervezetileg alá tartozók adatait. 

Az adatbázist reményeink szerint még az õsszel 

meg tudjuk nyitni – az adatkitöltésben ezúton is kérjük 

segítségeteket. 

Igyekeztünk a honlapon minden közérdekû információt 

elérhetõvé tenni, illetve felkerültek a kölcsönzési 

táblázatok is.



15 

Irodai munkaügyek 

Az elmúlt évben hárman dolgoztak az Irodán az 

egyesületi ügymenetek és Közösségünk igényeinek 

kiszolgálásán: Murányi Fruzsi (pénzügyek, pályázatok), 

Darvas Marci (informatika) és Dörnyei 

Kristóf (egyesületi ügyvitel, szervezés). Kéréseitekkel, 

kérdéseitekkel továbbra is bátran forduljatok 

hozzájuk. A Regnum Iroda (1053 Veres Pálné u. 

10.) készséggel áll minden regnumi rendelkezésére! 

Továbbra is lehet kölcsönözni 3db 3 személyes 

sátrat; projektort és vetítõvásznat; kézi kamerát; digitális 

fényképezõgépet. 

Vezetõképzõink 

A Hatok 2016. december 7-én egyhangú szavazással 

beemelte a Talpalót a Regnumban akkreditált 

vezetõképzõk sorába. Ezúton is hálásan köszönjük 

minden aktív közremûködõnek a folyamatba 

fektetett munkáját, a sok jó szándékot, a párbeszédet, 

a kitartást. Jelenleg tehát három központilag 

elfogadott vezetõképzõje van a Regnumnak: 

Patkoló, Mûhely és Talpaló. A Patkoló mûhelymindenese 

a Berkét hat év után váltó Kiki, a Mûhely 

élén immár a 13. évfolyamát levezetõ Doma van, a 

Talpalót pedig az azt alapító Köki irányítja. 

28 ifjú végzett a Mûhelyen a Neonzöld évfolyamban, 

9 lelkes fiatal pedig a Talpaló harmadik 

évfolyamát vette sikerrel. Isten áldása kísérje munkájukat! 

Patkolóra (Kikerics) jelenleg 13-an járnak. 

A jövõ év megvalósítandó terve vezetõképzõink tematikájának 

központi iránymutatás alapján lefektetett 

írásos dokumentációja: tartalmi, pedagógiai és 

jogi kereteinek és céljainak tisztázása. Kérjük imáitokat, 

lelkes támogatásotokat vezetõképzõinkre – 

mint a Regnum pedagógiai és kulturális olvasztótégelyei, 

kapcsolat-megerõsítõ hálózataira, közösségünk 

mûködésének kiemelt helyszínére! 

Egyebek 


Fontosnak tartottuk a regnumi közlönyünkre, a 

Galamb újságra is kiemelt figyelmet fordítani. 

Januártól a Galamb online formában is megjelenik, 

az elõfizetõknek pedig a Zászlónk Stúdió 

postázza a nyomtatott példányokat. Varga Péter 

munkáját márciustól egy fix stáb segíti. A 

szerkesztõk azt ígérték, hogy erejükhöz mérten 

igyekeznek igényes cikkeket gyûjteni. Közös 

ötletelésük eredményeként arra jutottak, hogy 

lesznek aktuális (programokhoz, eseményekhez 

kötött beszámolók, interjúk) és állandó (lelki, 

vezetünk, alapkérdés) rovatok. Az állandó rovatokat 

lapszámonként egy-egy téma szerint 

fogják szerkeszteni. Fáradozásaikat ezúton is 

hálásan köszönjük. A Galamb a tanévben kéthavonta, 

így: októberben, decemberben, februárban, 

áprilisban és júniusban jelenik meg. 

Nagymarosi házunk 

Novemberben felmértük, hogy hogyan gondolkodtok 

a nagymarosi házunkról, milyen igényetek 

lenne egy regnumi hétvégi házzal kapcsolatban. 

Jelenlegi házunk mindenképpen felújításra 

szorul, az eszközöket és lehetõségeket még kutatjuk. 

Regnumkisbusz 

A 9 fõs, vonóhorgos, nagy rakterû kisbusz átkerült 

Lojzi atyához a Zoborhegy térre. Alapvetõen 

a vezetõképzõket igyekszik szolgálni, de minden 

regnumi rendelkezésére áll. Az igényeket a 

honlapon lehet jelezni. 

Köszönjük mindannyiótoknak az elmúlt évet! 

Továbbra is számítunk imáitokra és rátok! 

Hatok 

(Soma, Lojzi, Laci, Zoli, Ágó, Peti) 

HÁZ A BALATONNÁL 

Balatonfenyvesen, Dráva u. 81/a, 4 szintes, 7 szobás, 2 teraszos, 

több fürdõszobás, étkezõkonyhás kertes villa, max. 16 fõ részére, 

kedvezményes áron (létszám függvényében változó) igénybe vehetõ. 

Érdeklõdni Györgydeák Marci atyánál 356-0089 és 225-0153, valamint 

Dr. Bíróné Dr. Herczeg Klára gondnoknál: 30/648-5888 ill. 375-7324 lehet.


16 

Hatok hírek 

HATOK HÍREK 

Új házfõnök 

A Regnum Marianum 2017. augusztus 25-én megválasztott 

új házfõnöke Monostori László atya. 

Megbízatása 4 évre szól. Köszönjük Soma atya eddigi 

szolgálatát; a leköszönõ és az új házfõnök atyára 

Isten áldását kérjük! Kísérjük õket imáinkban. 

HeRMeS 

A HGY 2017. augusztus 25-én emelte a 

helyiregnumok sorába a Soproni Regnum 

Marianum Közösséget, a HeRMeS-t. Örömmel üdvözöljük 

õket! 

VT 

Sok újítással és több, mint 200 résztvevõvel zajlott 

le az idei VT. Köszönjük a szervezõk odaadó munkáját! 

Már most írjátok be a naptárba, hogy 

2018-ben augusztus 24-26. lesz a VT! 

Év Vezetõje 

Az Év Vezetõje kitüntetést idén egy vezetõpáros 

kapta: a Tûzpittákat vezetõ Brücknerné Frigyesi 

Dorka és Nagy Szabolcs Balázs Isten éltesse és 

vezesse õket tovább azon az úton, amin regnumi 

vezetõként is jártak! 

Új rétegek 

Megalakult a Meggy és a Mogyoró réteg, elõbbi 

Trásy Lilla, utóbbi Kiss András vezetésével. 

Nomád elnökség 

A Nomád Házban szeptember 24-én új helyi elnököt 

választottak: Kollár Zsolttól Pál Gergely vette át 

a vezetést. Gergõ munkáját segíti Bajor Benjámin, 

Szekér Domonkos (Tató), Szócska Kincsõ, Seidl 

Domokos (Dodó) és Bús Flóra. Köszönjük az elõzõ 

vezetõség áldozatos munkáját, életükre és az új elnökségre 

Isten áldását kérjük. 

2017/18 másodikszerdák 

Az idei tanévben a másodikszerdai szentmisék a 

Váci utcában lévõ Szent Mihály templomban, a réteggyûlések 

a Ward Mária iskolában lesznek. 

Regnumi misék 

A szenior regnum szervezésében szeptember 

17-tõl új helyszínen folytatódnak vasárnap esténként 

19:30-kor a regnumi misék. Helyszín: Szent 

Margit Templom (Lehel tér 1.) Gyülekezõ: jobb oldalhajó, 

elõl. 

Hajnali misék 

Szeptember 19-ével beindultak a Harmadik keddi 

szentmisék: 6: 30 -tól a Városmajori kistemplomban. 

Rendkívüli HGY 

Monostori Laci atya Házfõnök lett, így korábbi tisztsége 

– a Hatok atya tanácsadó – megüresedett. E 

tisztség betöltésére a Házfõnök atya rendkívüli 

Házigyûlést hívott össze 2017. október 8. (vasárnap) 

20 30 órai kezdettel a Lehel téri Szent Margit 

templom hittantermébe, ahol a jelenlévõ Somogyi 

Sándor (Soma) atyát választották be a Hatok. Isten 

áldását kérjük szolgálatára. 

Õszi Belsõ Pályázat 

A Hatok belsõ pályázatot hirdetett a 2018. június 

15-ig megvalósuló regnumi programokra. A pályázat 

eredményét hátrább lapozva olvashatjátok. 

Adventi vezetõi lelkigyakorlat 

A Casa Mari adventi lelkigyakorlata december 1-3. 

között lesz. Részletek hamarosan a listákon. 

Dec8. 

A december nyolcadiki szentmisét a napján, tehát 

8-án (pénteken) este 6 órakor tartjuk a Szent István 

Bazilikában. A fogadalomtételre a jelentkezési határidõ: 

októberi másodikszerda (2017. okt. 11.). A 

jelentkezõ csapatok nevét az info@regnum.hu 

címre küldjétek! 

RM díjak 

A Hatok várja a javaslatokat a december 8-i ünnepi 

szentmisén átadandó Pro Regno Mariano, valamint 

az Év Embere díjakra. A javaslatokat indoklással 

együtt október 31-ig küldjétek az 

info@regnum.hu címre. 

RM naptár 

A Regnum-naptár megtalálható a Galambban és 

elérhetõ a honlapon is. 

72 óra 

Idén is lesz 72 óra kompromisszum nélkül, október 

12-15. között! 

A részleteket megtalálod a 72ora.hu-n, vagy érdeklõdj 

Darvas Marcinál.


Vezetünk rovat 

Ki és hogyan mondja meg, hogy merre van az arra? 

– A vezetõi iránymutatás sarokkérdéseirõl – 

Vezetõként talán a napi rutinban kellõ jártasságra 

tettünk szert, mindezzel együtt azonban, kellõen 

reflektálva a hetenkénti eseményekre, vagy az 

éveken átívelõ folyamatokra számos kérdéssel 

szembe találhatjuk magunkat. Néhányra ezek közül 

szeretnék pár gondolatot, és még több kérdést 

megosztani – talán a leghasznosabb, ha saját vezetési 

helyzeteinkbe helyezkedve magunk keressük 

a válaszokat. 

Bár a regnumi vezetõi kinevezést 

többnyire nem csak regnumi gyerekkorunk, 

hanem további elõkészület 

is megelõzi (kedvezõ esetben), 

a vezetõi felkérést követõen 

jellemzõ, hogy felmerül rengeteg kihívás 

és kérdés, aminek meg kell 

felelni. Ezek – távolabbról ránézve – 

arról szólnak, hogy 

miként formálódjak az új szerepben? („példakép 

fiatal”, „döntéshozó-irányító”, stb…) 

az általános „elméleti” pedagógiai, nevelési 

célokat hogyan tudom én személyesen a 

gyakorlatban képviselni? 

Ezek kulcsfontosságú kérdések, amikre legalább 

tudat alatti viszonylag egységes, koherens 

választ kell nyernünk ahhoz, hogy igazán megfeleljünk 

a feladatnak. Az ehhez kapcsolódó énkép és 

cselekvési minták kialakítása azonban nem egyszeri 

alapos reflexiót követel meg: a nevelés folyamatában 

változik a ránk bízottak személyisége, érdeklõdése, 

kötõdési formája, felelõsségvállalási 

képessége, életstílusa – mindez maga után vonja, 

hogy az egyszeri, jól mûködõ vezetési stílus statikussá 

és személytelenné válhat a vezetettek számára. 

Vagyis túl azon, hogy hiteles (személyiségeddel 

és általad képviselt céllal is összhangban 

lévõ) legyen, amit kifejezel vagy teszel, roppant 

fontos a korosztályuknak megfelelés. Te irányítasz 

- döntesz? A többség dönt? 

Egységes válasz – mit is akar ez jelenteni? 

Másrészt: honnan tudhatom, hogy mikor milyen 

kifejezésmód és képviselet a hatékony megközelítés? 

Emiatt nyilván komplexebb 

a kép annál, 

hogy a mise, mint 

személyes találkozás 

Jézussal, az „alap, 

nincs több kérdés”. 

Élmény-pedagógiás õs-tapasztalatok mint 

szilárd pontok, korosztály-függés 

Személyesen megélt tapasztalattal világítanám 

meg, mire gondolok. Az elmúlt három évben rendszerint 

részt vettem rétegtáborokban. Visszatérõ 

élmény volt, hogy a vezetõk közt is fejtörést okozott: 

a napi szentmise része legyen-e a programnak? 

Ez lelkiségi és pedagógiai kérdésként is felmerült 

egyszerre, t.i. a vezetõk egy része úgy érezte, 

a „misehegyek” éppen, hogy eltávolító hatásúak 

lehetnek sok fiatal számára, a személyes indíttatás 

helyére a kötelezõen elõírt elszenvedés lép. Emiatt 

nyilván komplexebb a kép annál, hogy a mise mint 

személyes találkozás Jézussal, az „alap, nincs 

több kérdés”. 

Saját volt vezetett csapatom (Pingvinek) kicsi 

koruktól abban az egyedülálló helyzetben nõttek 

fel, hogy a tábori szentmise természetes, pontosabban 

az együtt töltött idõnek nemcsak 

integráns és fontos része, de 

kiemelt pillanata is. Több olyan nyári 

táborunk volt, amikor a hazaérkezést 

követõen saját maguk találták 

ki, hogy a hétközi esti misére is 

rendszeresen továbbra is elmennek! 

A különbség nyilvánvalóan kiáltó 

– mi állhat a háttérben? 

Egyrészt Soma atya által bemutatott szentmiséken 

a természetben, kiközösségi közegben adódott 

a személyes megérintõdés. Másrészt aktív részvételre 

voltak hívva abban, hogy minden mise elõtt a 

társaság egy kiválasztott fele dönthetett a mise 

énekeirõl – nagy dicsõség volt minél többeknek tetszõ 

énekrendet összeállítani. Eközben elkötelezõdtek 

és bevonódtak: sajátjukká vált ez az idõ. (És 

még a liturgiát is jobban megértették.) 

Iránymutatásunk nagyrészben indirekt volt: 

nem azt magyaráztuk, mitõl fontos vagy hasznos 

nekik, hanem alapértékként felmutatva meghívtuk 

õket a teljesebb jelenlétre és részvételre. Az üzenet 

így sokkal mélyebben ment át, mintha bármit 

mondtunk volna. 

A nevelési cselekvésminta attól vált koherenssé 

és eredményessé, hogy Somában, bennünk vezetõkben 

és segítõinkben az imádság, szentmise 

(mint tekintett érték) iránti hozzáállásunk – attitûdünk 

egységes volt, ami a hétköznapi pillanatokban 

is megmutatkozott 1 , és bevonási technika nem 

egyszeri spontán ötletként került elõ, hanem hagyománnyá 

tettük, közösen. 2 

(folytatás a 20. oldalon) 

17

18 19



Másrészt számított a korosztály: általános iskolás 

korukban még természetes módon tekintélyszemélyként 

néznek rád 3 , késõbb azonban ugyanez 

az út már kevésbé könnyen járható: saját nézõpontjuk 

és tapasztalataik mentén értékelnek és alkotnak 

ítéletet. A bevonódás elõsegítését, vagyis 

az élménypedagógia alkalmazását külön is elõ kell 

készíteni, ellenállást válthat ki, ha enélkül vezetünk, 

irányítunk. A kornak ebben tehát döntõ szerepe 

van, és minél inkább van személyes ide kapcsolható 

élményük (a Te vezetõi hitelességedrõl és 

a képviselt „jó” felõl), annál több az esély az együttmûködésre. 

Erre még egy gyakorlati példa. Szeretnénk arra 

(is) nevelni, hogy a jelenben éljenek, 

saját társaikra és saját érzéseikre, 

vágyaikra figyelve beleadják 

magukat teljesen abba a tevékenységbe, 

amit végeznek. Az 

elektronikus eszközök és az információs 

társadalom vívmányai ebben 

jellemzõen éppen semmit 

nem segítenek. Ha kiskorukban 

még iPhone nélkül megtapasztalják, 

milyen az, ha külsõ impulzusok 

nélkül, és applikációk révén 

érzelmi-szellemi, vagy Anyu felhívása 

révén fizikai menekülési 

utak nélkül éljük meg a közösséget, akkor sokkal 

mélyebb személyes megtapasztalásaink lesznek 

Hatalmas erény, ha 

ki tudod ilyenkor adni a 

kezedbõl az irányítást 

akkor is, ha nem vagy 

meggyõzõdve közvetlen 

végkimenetel sikerében. 

Hosszú távon 

viszont kamatozhat a 

bizalom! 

egymással és Istennel. Ilyen kiskori tapasztalat 

után már nagyobb korban is lehet hova tenniük a tábori 

mobil nélküli életre felhívást. 

Számtalan hasonló helyzet van, amikor a valamilyen 

cél elérésére a Rád bízottak elõzetes hozzáállását 

és eddigi megtapasztalásait figyelembe 

véve szükséges kialakítani, hogy mit hogyan képviselsz: 

direkt kimondva, indirekt a körülményeket kialakítva, 

egy társukra építve (kisvezetõ vagy meghatározó 

arc) rájuk bízva (majd esetleg késõbb erre 

reflektálva) stb.. 

A vezetõi szerep tehát átalakul. Amint a kortárs 

kapcsolatok fontossága megnõ, úgy nõ az igény a 

felnövekvõ fiatalokban arra is, hogy õk dönthessenek 

a csapat életében egyre több kérdésben. Míg 

kiskorban a határozottság inkább biztonságot jelent 

számukra, úgy késõbb inkább korlátozottságot. Nagyon 

fontos, hogy ilyenkor is maradjon több bizalmasunk, 

aki õszintén ki tudja fejezni a saját és csapattársai 

véleményét a talán tabunak számító kérdésekben 

is – amit másként gondolnak, mint a vezetõ, 

de nem könnyû felvállalni. 

Távlatok 

Hogyan válnak majd önvezetõvé? Miként vezeti 

magát tovább a közösség? Ennek elõkészítése különösen 

is fontos szakasz az önállóságra nevelésben. 

Általában a csapaton belül kialakulnak szerepek, 

és az aktív, tehetséges „vezéregyéniségek” 

természetes jelöltek lennének a csapat élete vezetésének 

átvételére. Ám fontos látni, hogy felelõsségünk 

van egyrészrõl minden gyereket segíteni abban, 

hogy fejlõdjön a vezetõi képességek kialakításában, 

gyakorlásában. Az élet számtalan 

területén veszik majd ennek 

hasznát. Másrészt épp a közösség 

élete szempontjából döntõ tudatosítani, 

hogy a gyerekkori típusú vezetõ-kisközösség 

modell nem fenntartható, 

kis módosításokkal sem. Ha 

nem sikerül átadni, hogy teljes stílusváltásra 

és vezetési kultúra-váltásra 

van szükség új feladat és felelõsségi 

körökkel, könnyen elszigetelõdhetnek 

azok, akikre a vezetõi-koordinátori 

feladat hárul. 

Mindezeket ismét kisgyerekkortól lehet és kell 

elõvezetni nekik, ha idõt tudunk szánni a játékokban 

megélt szerepekre való reflexióra, majd a kiosztott 

részfeladatok értékelésére, ahol kulcskérdés 

kell legyen, hogy a gyerek, vagy fiatal mit élt 

meg a feladat közben. A vezetõi búcsút megelõzõ 

évben jellemzõen már csak arra a kultúrára és szokásra 

lehet építeni, amit addigra kialakult, a váltás 

biztosan nem lesz zökkenõmentes, ha nem megtervezett, 

átbeszélt folyamatként zajlik. 

Tipp: mivel a kamaszkorban az efféle szerepek, 

feladatok (játékmester egy játékban, sportban csapatkapitány, 

Facebook-esemény szervezõ, imatartó, 

kirándulás-útvonaltervezõ, szabadidõprogram 

házigazda, stb.), amik a közösségi élet egy-egy kis 

szegmensében a közösségi élet menetét meghatározzák, 

gyakran konzerválódnak és kötõdnek idõvel 

néhány taghoz, nem enged fejlõdési lehetõséget 

másoknak benne. Gondolj a saját csapatodra, 

gyerekkorodban! Sokszor nem is igénye a fiatal- 

1 Például arra is gondolok itt, hogy mi látszódik a vezetõn akár az étkezés elõtti imán? Megszólítjuk Istent, vagy csak 

tradicionális szövegmondás történik? 

2 Könnyen lehet, hogy nem vagy olyan szerencsés helyzetben, hogy Soma atya, vagy más atya ennyi idõt szánjon a 

csapattáborra. Ám rajtad áll, hogy milyen alternatív megoldással állsz elõ. A vizsgált kérdésben pl. egy összetettebb, 

kiengesztelõdéssel összekapcsolt napi ima a természetben tud hatni ebben az irányban. 

3 Természetesen általános iskolás kor végén már régen vége a felnõtt nevelõk általános tekintélyének, de a nevelési 

közegben a vezetõ megkérdõjelezése az általános megkérdõjelezési idõszak elejéhez képest általában kitolódik, kitolható a 

személyes bensõségesebb kapcsolat miatt. 

20



nak, hogy valami idegen, 

új dologban vegyen aktívan 

részt, amiben kevésbé 

gyakorlott vezetõként 

is segíthetjük a vetésforgót, 

idõben kezdve és 

mentorálva egyesével 

õket. Hatalmas erény, ha 

ki tudod ilyenkor adni a kezedbõl 

az irányítást akkor 

is, ha nem vagy meggyõzõdve 

közvetlen végkimenetel 

sikerében. Hosszú távon viszont kamatozhat 

a bizalom! 

Összefoglaló és pár kérdés 

Fõ hangsúlyunk arra esett, hogy a vezetõpáros 

részérõl nemcsak a vonzó, hiteles és világos iránymutatás 

fontos, hanem hogy a kisközösség állapota 

és a tagok kora függvényében tudatosan 

proaktívan kell megválasztani azt a vezetési stílust, 

ami az egyéniségeknek és a közösségnek leginkább 

a fejlõdését szolgálja. Ehhez pedig elengedhetetlen 

az állandó reflexió arra, mit szeretnénk elérni, 

hol tart a közösség (egyénileg és csoportdinamikában), 

és a vezetõ változó helye és szerepe hol 

a leggyümölcsözõbb. 

A címbeli „Ki mondja meg, hogy merre az 

arra?” kérdés reménytelen kimerítése helyett perspektívát 

váltva felütésként végiggondolandó kérdéssel 

zárnék. Remélve, hogy segít tudatosabban 

rátalálni kinek-kinek a számára fontos sorvezetõre, 

saját gondolatai közt. 

Kommunikáció: Ugyanazt értik-e a mondataim 

alatt (mögött!), mint amit én gondolok, vagy 

szeretnék – tudok-e változni abban, miként fejezem 

ki magam kisebb és nagyobb korukban? 

Párban. Egy irányba 

mutat-e, kell-e hogy 

mindenben egy 

irányba mutasson, 

amit vezetõtársammal 

képviselek? Miben 

lehet szerintem, 

szerinte eltérés? 

Vajon szerinte mi 

az, amit én 

nonverbálisan az õ 

szándékával szemben 

megerõsítek? Ha valamit a vezetõtársam 

stílusa, vagy valamilyen döntése, szabályalkotása 

számomra nehezen fogadható jól, hogyan 

lépjünk tovább? 

Nagyobb távlat: nekem vezetõként van-e 

olyan külsõ erõtér, vagy személy, ami meghatározza, 

miként gondolkodjam, cselekedjem. 

Aki bizonytalan kérdéseimben segít megmutatni, 

merre az arra? (Kapcsolatom ilyen 

szempontból a felnõtt közösségemmel, egyházzal; 

lelkivezetõmmel, imádságban az Úrral…) 

Mi az, amit feltétlenül tudatnom kellene 

a csapatom tagjaiért szintén felelõsökkel, 

amiben az õ szavuk nagyon is számít? (Szülõk, 

rétegvezetõ, helyi elnök). 

Szeretet. Belsõ megélésem-e, hogy vezetõ 

„hatalmam” valójában szolgálat, amivel azt 

keresem, hogy a rám bízottak egészséges lelki-közösségi 

fejlõdésében közremûködjek az 

Õ szándékaival összhangban, s hogy akkor 

járok jó úton, ha minden cselekedetemben az 

értük való szeretet érhetõ tetten (nem önmegvalósítás 

vagy énérvényesítés). 

Köszönet Nagy Gergelynek hozzáfûzéseiért, megjegyzéseiért! 

Nagy Zoli 

– Az elsõ kérdés jogán hadd kérdezzem meg, 

hogy ki a kedvenc szented? 

Azt mondják, aki elõször jut az ember eszébe, az az 

igazi. Valamiért ritkán kérdezik meg, és most pont 

Szent Tarzíciusz, a ministránsok védõszentje jutott 

eszembe. Talán azért is, mert a ministránsokkal az õ 

közbenjárását kérjük mise elõtt és mise után, és 

mert magam is sokat ministráltam gyerekkoromban. 

De ez csak egy elsõ gondolat volt, két másik nagy 

szentet mindenképp kiemelnék: Szent II. János Pál 

pápát, akit én nagyon szeretek Nagy Szent János 

Pál pápának is hívni, mert szerintem õ nagy volt, és 

Interjú az új Házfõnökkel: 

Monostori Laci 

„A Regnum szerintem jelenleg sokkal inkább egy stílus, mint egy konkrét út.” 

ugyan boldoggá avatás és szentté avatás létezik az 

Egyházban, de naggyá avatás nincsen, így ha sokan 

kezdjük õt „Nagynak” hívni, egyszer csak Nagy 

Szent János Pál lesz belõle. Vele volt alkalmam kétszer 

is személyesen találkozni – ezek életre szóló élmények 

voltak. Nagyon sokat tett az Egyházért, új 

szemléletet hozott a közvetlenségével, amivel a fiatalokat 

is meg tudta szólítani. Õ volt az a pápa, akit 

még a legvadabb ateisták is tiszteltek. Gyerekkoromnak 

õ volt a pápája. Nagy ajándéknak tekintem, hogy 

ott lehettem a ravatalánál, mert annak idején épp Rómában 

tanultam teológiát. 

21


Interjú az új Házfõnökkel 

A másik szent pedig, akit ma is emlegettem az 

iskolásoknak hittanórán, aki szintén olyan szent, 

akit nem csak a vallásos emberek tisztelnek, õ Kalkuttai 

Teréz anya. Az a szolgáló szeretet, amit megtestesített, 

az hogy minden emberben Jézust igyekezett 

látni – ezek mind olyan vonások, amelyek 

abszolút példaképpé teszik õt. Én is ezt szeretném 

megvalósítani életemben, hogy minél inkább meglássam 

a másik emberben Jézust. 

– Tehát inkább a mi korunk szentjei? 

Igen. A régieket is tisztelem, Szent Ágoston 

gondolatait például nagyon szeretem, fõleg azt, 

amit diakónusszentelésemre 

Említhetném Boldog 

Meszlényi Zoltánt (…), mert 

ugyanabban a kollégiumban 

tanulhattam Rómában, ahol õ 

is növendék volt. Nagyszerû 

érzés, hogy õ is azokat a lépcsõket 

koptatta, és öregdiákjaink 

közül õ (is) boldog lett. 

is jelmondatommá választottam: 

„Szeress, és tégy amit 

akarsz!” Papszentelésemre is 

Szent Ágostontól választottam 

idézetet. Ez amúgy ritkaság, 

mert általában a Szentírásból 

szokás szemezgetni, 

de számomra van egy mondata 

Szent Ágostonnak, 

amely gyerekkorom óta mostanáig 

nagyon bennem él: 

„Tedd meg azt, ami tõled telik, 

és kérjed azt, amire gyönge vagy!”. Ez egy olyan 

hozzáállás, amely – úgy érzem – az életemet vezérli. 

Tehát Szent Ágostont is tisztelem, bár õ nem 

„modern” szent. 

Amúgy igazad van, tényleg sokat jelentenek nekem 

napjaink szentjei, akik nem távoliak, megfoghatatlanok, 

nem pusztán a múltnak emlékei, hanem 

akik egyek közülünk. Említhetném Boldog 

Meszlényi Zoltánt, akinek boldoggá avatása azért 

volt nagy élmény, mert ugyanabban a kollégiumban 

tanulhattam Rómában, ahol õ is növendék volt. 

Nagyszerû érzés, hogy õ is azokat a lépcsõket koptatta, 

és öregdiákjaink közül õ (is) boldog lett. Ez 

22 

amúgy 2009-ben, boldoggá 

avatásának évében annyira 

megmozgatta a Pápai 

Német-Magyar Kollégium lakóit, 

nem csak a magyarokat, hanem 

a németeket, horvátokat 

is, hogy több mint negyvenen 

jöttünk el Esztergomba részt 

venni a boldoggá avatási szertartáson. 

– A szentekrõl rád áttérve, 

szeretném, ha a gyermekkorodról 

mesélnél, hol voltál 

regnumi, miért jártál 

Regnumba, és milyen volt. 

Nekem elõször az volt a 

legszimpatikusabb a 

Regnumban, hogy sokat lehet 

kirándulni. A családból Zoli öcsém lett elõször 

regnumi, a Csízekhez járt, és én egy kicsit irigykedtem 

is rá, hogy az osztálytársain kívül van még egy 

közössége, akikkel gyakran találkozik hétvégeken 

is. A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolába 

jártam, még az õsidõkben, az alapítás utáni években, 

és ott is alakult egy regnumi csapat, a Viharmadarak, 

ahová engem is meghívtak. Nagyon érdekes, 

hogy gyerekként, fiatalként ugyan fontos 

volt számomra a Regnum, de nem a legfontosabb, 

ezt õszintén megmondom, mert sokkal több idõt töltöttem 

a plébániai közösséggel Farkasréten, ahol 

ministráltam, ministránsvezetõ 

lettem, programokat szerveztem. 

A Regnumba inkább töltekezni 

jártam, így nem is lettem regnumi 

vezetõ. Nyilván azért sem, mert 

érettségi után szemináriumba jelentkeztem, 

így nem is lett volna 

kifutása a dolognak. Gyerekkoromban 

inkább a plébánián találtam 

meg azt a közösséget, ahol 

adhatok, ahol szükség van rám. 

Nekem a Regnum elsõsorban a 

saját csapatomat jelentette. Jó, 

nekünk is volt rétegtáborunk annak idején, meg 

persze voltak különbözõ programok. A helyi 

regnumok akkor még nem voltak annyira jelentõsek, 

mint napjainkban. Akkoriban alakult a Nomád 

Ház, amihez mi is csatlakoztunk, de nem emlékszem, 

hogy annak idején különösebben sok kapcsolatunk 

lett volna a többi nomád néppel. A csapatunk 

megvolt, és az, hogy regnumi vagyok, nyilván megmaradt, 

bár egy idõre messzire vitt az élet. Egy év 

Esztergom, négy év Róma következett, majd a 

Krisztinavárosban szolgáltam egy évet diakónusként 

Vigassy Mityúnál. Ott pár hónap eltelt már, amikor 

Mityú megkérdezte:



23 

– „Figyelj Laci, te is regnumi vagy tulajdonképpen, 

nem?” 

– „Persze, az vagyok.” 

Akkor azt mondta: 

– „Akkor gyere már el, második szerdákon 

szoktunk találkozni az atyákkal.” 

– „Jó, elmegyek.” 

Nincs jobb dolog, mint 

embereket Jézushoz vezetni. 

Azt, hogy én ezt 

regnumiként is megtehetem, 

akkoriban sokkal kevésbé 

láttam, ma viszont látom, … 

Nagyon érdekes volt, mert az 

atyák közül sem ismertem mindenkit. 

Akkoriban, tehát a papszentelésem 

elõtti hónapokban 

kezdtem el így újra bekapcsolódni 

a Regnumba, diakónusként. 

Emlékszem, a Szajkók volt az 

elsõ csapat, akik meghívtak, 

hogy nagyböjti lelki napot tartsak. 

Mondhatjuk, hogy ott kezdõdött 

a regnumi szolgálatom. Aztán sokféle meghívás 

érkezett rengeteg táborba. Az már nem volt 

kérdés, hogy amikor pap leszek, regnumi atya leszek-e 

vagy sem. Mert én ezt nem úgy éltem meg, 

mint egy opciót, amit választok, hanem úgy éreztem, 

mintha regnumiként születtem volna. Nem volt 

tehát kérdés, hogy regnumi pap leszek-e vagy sem, 

mert már regnumi voltam papszentelés elõtt is. A 

papi évek úgy kezdõdtek, hogy két évre még Rómába 

kerültem, aztán 2010-ben kerültem végleg 

haza. Nehézséget jelentett, hogy már nagyon vágytam 

arra, hogy emberek között legyek, hogy lelkipásztorkodjak, 

viszont az Úristen útjai mások voltak. 

Az érsekségre kerültem, és a Fõegyházmegyei 

Hivatalban dolgoztam hat éven keresztül. Akkor 

vált nagyon-nagyon fontossá a Regnum, mert éppen 

itt találtam meg azt a közösséget, ahol fiatalokkal, 

gyerekekkel – akik nagyon közel állnak a szívemhez 

– találkozhatok, plébániai szolgálaton kívül. 

Ha nem foglalkozhatok gyerekekkel, valami hiányzik. 

Ismerem ezt az érzést, mert még Rómában, 

az elsõ idõkben, nem volt sok kapcsolatom az 

egyetemen és a kollégiumon kívül. Éreztem, hogy 

valami hiányzik az életembõl. Az Örök Városban is 

akkor kezdtem el igazán otthon érezni magam, 

amikor elkezdtem egy plébániára járni, és bekapcsolódtam 

az elsõáldozók oktatásába. Akkor billent 

helyre a lelki egyensúlyom. Az érsekségi hivatali 

munka mellett fontos volt, hogy néha elmenjek 

regnumi programokra, ott találkozzam gyerekekkel, 

fiatalokkal. Egyre világosabban láttam, hogy a 

Regnum Marianum jó dolog, hogy van értelme. Nagyon 

tisztelem, szeretem a regnumi vezetõket, felnézek 

rájuk, hogy komolyan, elkötelezetten végzik 

fontos nevelõi munkájukat. Büszke vagyok arra, 

hogy regnumi lehetek, hogy ilyen csapathoz tartozhatok. 

– A papi hivatásodhoz hozzájárult a Regnum? 

Jött-e onnan valami sugallat, vagy teljesen 

máshonnan jött a hívás? 

Nem, nekem a plébániáról 

jött. Szederkényi Károly atya 

volt akkoriban a farkasréti plébános, 

aki aztán bérmaapám is 

lett. Õ volt rám nagy hatással. 

No meg az oltárszolgálat, hogy 

közel lehettem a ministrálás 

során Jézushoz, továbbá hogy 

sok barátot találtam a plébánián. 

Maga a plébánia akkoriban 

nagyon tetszett, és épp akkortájt hallottam azt a 

mondást, hogy „a legboldogabb ember a plébános”. 

Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, 

hogy ez igaz. Nincs jobb dolog, mint embereket Jézushoz 

vezetni. Azt, hogy én ezt regnumiként is 

megtehetem, akkoriban sokkal kevésbé láttam, ma 

viszont látom, hogy a Regnumnak nagyon nagy 

szerepe van itt Budapesten, és óriási dolog, hogy 

ilyen jól mûködik ez a közösség. Szeretném támogatni 

a Regnumot, amennyire erõmbõl telik. 

– Számodra mit jelent, hogy Te regnumi vagy? 

Mondhatnám azt, hogy valahova tartozást, mert 

ez igaz. De nem tudom, hogy ez a legjellemzõbb-e, 

hogy jogos-e ezzel kezdenem. Mert valószínûleg 

Regnum nélkül is megtalálnám a helyem az Egyházban, 

de az biztos, hogy Regnum nélkül sokkal 

szegényebb lennék. 

„Elit csapatnak” látom a Regnumot, és ezt most jó 

értelemben mondom. Az elkötelezettség, az hogy 

komolyan vesszük hitünket, hogy vezetõink az élet 

minden területén törekednek a krisztusi értékrend 

megélésére, mind olyan dolgok, amelyek nálunk 

megvannak, de ugyanezekbõl olykor hiányt látok 

még plébániai közösségekben is. Hadd mondjak 

egy példát. Nagyon szeretem a cserkészetet, voltam 

már dzsemborin, vannak cserkész barátaim, 

de én a Regnumot jobbnak tartom. A cserkészcsapatok 

közül jó néhánynál komoly hangsúlyt kap a 

kereszténység, de ez nincs mindegyiknél így. A 

cserkészek – fõleg a felsõvezetõség – gyakran 

hangsúlyozzák, hogy õk egy civil, nem pedig egy- 

Meditz Ancsi: 

ALAPKÉRDÉS 

Szerintem a tökéletes hûség itt a földön elérhetetlen, az életünk tökéletlen hûségekkel van 

tele. Hogy tökéletlen hûségeink elegek lesznek-e valamire, az majd kiderül, ha véget ér a földi 

pályafutás. Egyébként igyekszem hûségesnek lenni Istenhez, önmagamhoz, néhány emberhez 

és a Szeszélyes Lépcsõkhöz…



házi szervezet. Persze ahol jó a kapcsolat a plébániával, 

ahol katolikus õrsvezetõk és vallásos csapatparancsnokok 

vannak, ott munkájuk leggyakrabban 

sok lelki gyümölcsöt hoz. A Regnumban 

nekem az tetszik, hogy nálunk sokkal egyértelmûbben 

Jézus Krisztus van a középpontban, és ezt 

nem szabad lebecsülni. Ez a legfontosabb, és én 

ebben a közösségben érzem azt, hogy megvan az 

a módszertárunk, megvannak azok az eszközeink, 

azok az emberek, akik képesek arra, hogy a mai 

gyerekeket, mai fiatalokat 

olyan módon vezessék Jézushoz, 

hogy az „trendi”, vagány, 

vállalható legyen; egy élhetõ, 

pozitív, vonzó kereszténységet 

tudunk a fiatalok elé tárni. 

– „Csupa dal, csupa tûz, 

csupa élet…” 

Így is lehet mondani. 

– Jól tudjuk, hogy a Regnum az Egyház része, 

mégis mi az, amiben nem annyira kötõdünk, 

vagy amiben lehetne jobb az Egyházhoz tartozásunk? 

Vagy inkább miben lehetne erõsíteni? 

Néha – egyébként egyre ritkábban, de – találkozom 

olyan kritikával paptestvérek részérõl, hogy a 

Regnum elvonja a fiatalokat a plébániáról, magánházaknál 

találkoznak, és az atyák tulajdonképpen 

nem is tudják, hogy mi zajlik ott. Hála Istennek ez 

ma kevésbé jellemzõ, mert a helyi regnumok többségében 

jó a kapcsolat az ottani plébániával, és inkább 

partnerként tekintenek az atyák is a 

Regnumra, illetve a regnumiak is a plébániára, hiszen 

egy a célunk: Jézus Krisztust hirdetni és az õ 

országát építeni. Van tehát egy ilyen kritika, ami 

még ma is néha felüti a fejét, és ezt némely kritizáló 

pap barátom is kénytelen belátni, hogy akikre azt 

mondja, hogy „jaj, a Regnum elviszi õket”, annak ellenére, 

hogy buzgók a Regnumban, õk a legaktívabbak 

és legmegbízhatóbbak a plébánián. 

Miben lehetne jobbá tenni? Nekem a nyitottság 

a mániám, ezt tudod, mert a Szentlélek ezt súgja 

nekem állandóan. Az elmúlt 3-4-5 évben rengeteget 

fejlõdtünk. Hadd mondjak el egy rövid sztorit! 

Azért is merem elmesélni, mert fogalmam sincs, 

hogy mikor történt, hol történt, kivel történt, de 

majdnem biztos vagyok benne, hogy igaz. Egy barátomtól 

hallottam, aki nem regnumi, hogy az egyik 

ismerõse elvett egy regnumi lányt. Vidéken volt az 

esküvõ, a lagzi, és ugye a lány révén sok regnumi 

fiatal is hivatalos volt. Ez a barátom a fiúval volt jóban, 

aki nem regnumi és nem is budapesti. Azt mesélte, 

hogy olyan fura volt, hogy jöttek a regnumiak 

„Pestrõl”, és õk csak egymással beszélgettek, csak 

egymással táncoltak és mindenki más meg „le volt 

ejtve” körülbelül. Nekik ez rossz érzés volt ebben a 

24 

Miben lehetne jobbá tenni? 

Nekem a nyitottság a 

mániám, ezt tudod, mert a 

Szentlélek ezt súgja nekem 

állandóan. 

vidéki városban. És itt egy kicsit magunkra (és be 

kell lássam, magamra is) ismertem, hogy ha ott vagyok 

egy társaságban, ahol vannak regnumiak és 

nem regnumiak, akkor nyilván sokkal szívesebben 

megyek oda a regnumiakhoz, mert ott érzem otthon 

magam, ott érzem jól magam, õket ismerem, és 

örülök nekik. De szerintem jó, ha tudatosan vállaljuk 

azt is, hogy nyissunk mások felé. Ennek most 

egy egész jó kezdeményezése, és nagy öröm számomra, 

hogy ebben benne lehetek, hogy itt, a Lehel 

téri templomban pont most, 

tegnap este, elkezdõdtek az esti 

fél nyolcas misék. Tegnap itt volt 

majdnem százötven regnumi fiatal. 

Utána tartottunk egy kis 

agapét, itt volt több tucat nem 

regnumi fiatal, és érdeklõdve beszélgettek 

egymással. Azt láttam, 

hogy van bennünk nyitottság. 

Szerintem ez egy jó irány. 

– Szerinted van a Regnumnak ilyen karizmája? 

Nézd, a regnumi gyereknevelési módszer lényegéhez 

tartozik a kiscsoportos nevelés. És a mi kiscsoportjaink 

– ha tetszik, ha nem tetszik – zártak. Ez jól 

is van így. Isten mentsen attól, hogy én ezt megpróbáljam 

megváltoztatni. Nyilván egy olyan nyitottság 

nem baj, ha van, hogy ha valaki szeretne csatlakozni, 

akkor õt ne izomból vagy csuklóból utasítsuk el, 

hanem legalább gondolkozzunk el rajta. 

Bizonyos – elsõsorban létszámbeli – okokból 

nem biztos, hogy mindenkit be tudunk fogadni úgy, 

hogy az még Regnum maradjon, de a veszélynek 

azt érzem, hogy ha a „lábszag” válik a legfontosabbá. 

Azért mondom, hogy lábszag, mert a Regnumban 

van egy ilyen mondás, hogy „ismerjük egymás 

lábszagát”. Egymás mély ismerete kétségtelenül 

érték, de nem azért fogunk bekerülni a mennyországa, 

mert ismerjük a másik lábszagát. Fontos a 

személyes kapcsolat, a barátságok, és nevelésünk 

jó eszköze lehet az otthonosság és meghittség-érzet 

tudatos kialakítása; jó hogy nagy az egymás



25 

iránti bizalom, de a „lábszag” nem cél, hanem csak 

egy eszköz. A cél az, hogy mi magunk eljussunk, és 

sok más embert eljuttassunk az üdvösségre. Ehhez 

néha túl kell lépnünk a komfortzónánkon, kicsit szélesebbre 

kell nyitni a szívünket. Néha még akár kényelmetlenségeket 

is vállalnunk kell. És itt áldozathozatalra 

is gondolok, amikor errõl beszélek. 

– Máshogy kérdezem. Van egy közösség, ami 

120 éve mûködik, és mi az, amit követ a 

Regnum? A századforduló táján alakult közösségeknél 

fontos volt egy személynek (az 

alapítónak) a karizmája. A Regnumban én ilyet 

nem látok. Akkor mi a mi 

specialitásunk, mi az az egység, 

amit mi tudunk követni? 

Úgy is feltehetnénk a kérdést, 

hogy miért maradt meg a 

Regnum százhúsz éven keresztül. 

Voltak fontos személyiségek 

a Regnum éltében, de alapvetõen 

én is úgy gondolom, ahogy te. 

Egyetértek veled, hogy itt nem 

egy alapítónak lelkisége, szellemisége az, amit 

máig követünk, mint sok lelkiségi mozgalomnál, közösségnél 

ezt észrevehetjük. Hanem itt van egy – 

tényleg megfoghatatlan, és nehéz errõl beszélni – 

lendület, ami tovább visz bennünket. Nem tudom 

jobban megfogalmazni: ma a Regnum szerintem 

arra ad példát, hogy hogyan lehet ma egy fiatal úgy 

keresztény, hogy közben normális. Erre a Regnum 

mutat egy utat. Egy egész jó és vonzó utat. Úgy látom, 

hogy ma a Regnum szinte egy szubkultúra. 

Most már vagyunk annyian: csak rétegtábor elõtt 

jóval több, mint ezer gyerek jár a Regnumba jelenleg 

is. Ha hozzávesszük a szenior korosztályt, meg 

azokat, akik még régebb óta tagjai a közösségnek, 

egy többezres embercsoportról beszélünk. Ez akár 

a szóhasználatunkban is megmutatkozik. És akkor 

nem csak a hucipucira, a stukklabdára vagy a 

döfönyére gondolok, hanem az életstílusunkban, 

életvitelünkben is van valami, ami összeköt minket. 

Valahol természetes is, hogy ha tudom valakirõl, 

hogy regnumi, és bár nem ismerjük egymást személyesen, 

szinte automatikusan kinyílik a szívem, 

és megbízom benne, mert azt látom, tapasztalom, 

hogy a Regnum komoly, elkötelezett fiatalok közössége 

ma is. 

De félek, még mindig nem a kérdésre válaszoltam… 

Nem tudom, hogy érdemes-e egyáltalán elméleti 

szinten megközelítenünk ezt a témát. Azt látom, 

hogy a Regnum megy magától. Nem azon múlik 

a Regnum jövõje elsõsorban, hogy most például 

ki a Házfõnök. Nyilván van azért szerepe benne, 

meg alakítgatja, irányt mutat. De én tényleg úgy látom, 

hogy a Regnum nagyobb nálunk. A Regnumra 

semmiképpen nem mondanám, hogy emberi alkotás, 

mert teljesen nyilvánvaló, hogy a Szentlélek 

mûködik. Ezért én a Regnumot szolgálni tudom, de 

teljesen átlátni, átalakítani nem, és nem is akarom, 

fõleg nem a saját képemre és hasonlatosságomra, 

hanem azt szeretném, hogy a Regnum olyan legyen, 

amilyennek a Jóisten 

megálmodta. 

Azt látom, hogy a Regnum 

megy magától. Nem azon 

múlik a Regnum jövõje elsõsorban, 

hogy most például 

ki a Házfõnök. Nyilván van 

azért szerepe benne, … 

– Akár a saját népemre gondolva, 

szerintem sokat tudna 

segíteni az önállósodásban 

egy erõs regnumi 

lelkiség, hogy ne csak a 

közös múlt és a „lábszag” 

kapcsoljon össze minket. 

Jézus azt mondja, hogy én 

vagyok az út. Mária az, aki rámutat Jézusra, tehát 

Útmutató. És ahogy a szóhasználatunkból 

kikopott a „Marianum”, úgy érzem kicsit félreállítottuk 

Máriát, nem lehet, hogy nála kéne keresni 

a lelkiségünk? 

A Regnum lelkisége nem egy kiforrott lelkiség, 

ebben teljesen igazad van. A gyereknevelésben 

egyébként úgy látom, hogy ez nem nagy baj. A 

Regnumnak éppen az az erõssége, hogy sok forrásból 

tud meríteni. Képzeljük el, hogy Isten ott van 

egy hegyen, de azért a hegyre sok úton föl lehet 

menni. Valakinek az egyik út a testhezállóbb, van 

akinek a másik. A Regnumnak szerintem az az 

erõssége, hogy a gyereknevelés ideje alatt a vezetõk 

akár több utat is tudnak mutatni, és minden gyerek 

meg tudja találni az õ lelkiségéhez legközelebb 

állót. Egyáltalán nem butaság – nyilván az életkori 

sajátosságokat is figyelembe véve –, hogy több lelkiségbõl 

lehet meríteni a foglalkozások alkalmával. 

Nagyon érdekes megfigyelni a Regnumban, 

hogy az önállósodás során, a rétegtábor utáni idõszakban 

azért elég sok csapat van, amelyik újjáalakul, 

felbomlik, új tagok jönnek, régiek elmennek. Ez 

valahol természetes. Mert a gyerekeknél a társaság, 

a „lábszag”, a megszokás, a szülõi biztatás, a 

jó programok számítanak gyakran megtartó erõnek. 

De a szenior korosztályban aztán gyakran 

Bús Flóra: 

ALAPKÉRDÉS 

A hûség számomra egy elkötelezõdést és abszolút elfogadást jelent. Kitartani valaki vagy valami 

mellett, még akkor is, ha ez megpróbáltatásokkal, lemondásokkal jár. Egyik jó benne az, 

hogyha önzetlen szeretet az alapja, akkor kézen fogva jár a bizalommal.


26 


megfigyelhetõ az újrarendezõdés, talán lelkiség 

alapján is, vagy legalábbis annak alapján, hogy kinek, 

mennyire fontosak az élet bizonyos területei. 

Látom, hogy a szenior korosztályban imaközösségek 

alakulnak, látok olyat, hogy csapatok felbomlanak 

és újak alakulnak, látom, hogy bizonyos csapatok 

inkább baráti társaságba mennek át, és inkább 

az válik fontossá, hogy egymással beszélgessenek, 

találkozzanak, de mondjuk az imádság, vagy a 

nagy Regnumhoz való tartozás háttérbe szorul. 

Félreértés ne essék, ezzel sincsen semmi baj, ezek 

értékes társaságok lehetnek, jó hogy tartják egymással 

a kapcsolatot. De általában ezekben a csapatokban 

is van egy-két ember, 

akinek ennél többre van 

igénye, és akkor kezdik nem 

jól érezni magukat, és így újjáalakulnak 

a csapatok. Nagyon 

érdekes dinamika, mert úgy 

látom, hogy a Regnum most is 

mozgásban van, és alakul folyamatosan. 

Azt, hogy nincs 

egy konkrét, kitaposott utunk, 

amit ismerünk, mint a tenyerünket, 

én inkább elõnynek látom, mint hátránynak. 

A Regnumba nagyon sokféle ember belefér. A 

Regnum szerintem jelenleg sokkal inkább egy stílus, 

mint egy konkrét út. 

– Nagyon bennem él egy keddi roráté, ahol kiálltál, 

és azt mondtad: van egy titkom, amit, ha 

elmondok, már nem lesz titok, hogy legyenek 

harmadik keddi misék – és lettek… 

– Igen, erre én is emlékszem 

– S most, mint a Regnum újdonsült Házfõnökének, 

van-e valami ilyen víziód, amit nagyon 

szeretnél a Regnumban? Vagy jó lenne, ha 

meglenne, és most itt az alkalom”. 

Én? A saját hitemet? Ezt még 

soha nem kérdezték meg tõlem… 

de szívesen válaszolok. 

Görögdinnyéhez… mert az 

olyan jó nagy. Nekem a hitem 

nagyon fontos. De ha nem lennék 

pap, akkor is… 

Akkor most elárulok még egy titkot. A harmadik 

keddi misét nem én találtam ki. Nem emlékszem, 

hogy ki, lehet, hogy nem is egy ember volt, hanem 

inkább egy kis csapat, valószínûleg pont egy 

regnumi roráté utáni agapé során történt beszélgetésben 

hallottam meg fél füllel, hogy mondták nekem, 

hú, de jó lenne, ha nem csak adventben lenne 

ilyen. Én úgy mûködök, hogy gyakran elég egy ilyen 

bogarat elültetni a fülemben, és akkor azt mondom, 

hogy ha van erre igény, akkor csináljuk, nem? Nem 

érzem magam idõsnek, és hál’ Istennek nagyon otthon 

érzem magam a Regnumban, fõleg a vezetõk 

körében, de azért ahogy múlnak az évek, mindig 

megkérdezem õket, egyre többet és egyre gyakrabban: 

Figyeljetek! Ti hogy csinálnátok? – mert õk 

érzik, hogy mi a reális, mi fér bele az életükbe. És 

akkor szépen kialakult, hogy legyen havonta és ne 

hetente, ne hatkor, hanem fél hétkor, ne a nagytemplomban, 

hanem a kistemplomban, és akkor 

ezt jól be lehetett vezetni. 

Amit most indítottunk, és akkor ezt is ilyennek 

említeném – ha nagyon akarjuk, akkor ezt most 

akár lehetne egyfajta „elsõ házfõnöki kezdeményezésnek” 

is beállítani, bár itt is „alulról” jött az igény –, 

amit most elkezdtünk a Lehel téri templomban, 

hogy minden vasárnap este fél nyolckor van egy gitáros 

mise, nagyrészt Andrejszki Tomáék zenei 

közremûködésével. Reguly Ágó ennek a mozgatója, 

õ kezdte el ezt az új misét szervezni. Jóval több, 

mint száz regnumi fiatal eljön, hogy együtt vegyünk 

részt a szentmisén. Úgy látszik, 

hogy erre van igény, a 

regnumiak szeretnének 

együtt részt venni a szentmisén 

vasárnaponként. Ha én 

ebbe be tudok segíteni, 

örömmel megteszem. 

De ha most azt kérdezed, 

hogy mi az, amit szeretnék 

mindenképpen megvalósítani, 

ilyet azért nem fogok tudni 

mondani, mert nincsenek 

olyan elképzeléseim, amelyekhez mindenáron ragaszkodnék. 

Tehát én házfõnökként nem abban látom 

a feladatomat, hogy leüljek egy íróasztalhoz, 

és nézzem, hogy ez és ez jó lenne, és akkor csináljuk 

meg. Hanem inkább nyitott füllel, nyitott szemmel, 

nyitott szívvel szeretnék járni a Regnumban, figyelni 

a Regnum rezdüléseit, halkan jelen lenni, és 

ahol a Lélek megmozgat valamit, ahol pár ember elkezd 

mocorogni, és látom, hogy az jó, az egy értékes 

dolog, én amellé szeretnék odaállni és minden 

erõmmel segíteni azt, hogy új gyümölcsök teremjenek 

a Regnum fáján. Remélem, hogy lesz még pár 

ilyen a következõ években. 

– Ha már a jó fa jó gyümölcsöt hoz, záró kérdésként 

azt kérdezném, hogy Te milyen gyümölcshöz 

hasonlítanád a hitedet? 

Én? A saját hitemet? Ezt még soha nem kérdezték 

meg tõlem… de szívesen válaszolok. Görögdinnyéhez… 

mert az olyan jó nagy. Nekem a hitem 

nagyon fontos. De ha nem lennék pap, akkor is ezt 

mondanám, mert az életemnek nem lenne értelme 

hit nélkül. Ezért nem egy apró gyümölcsöt választok, 

bár nyilván szép lenne, lehetne itt választani – 

ha nem is gyümölcsöt, de – mustármagot vagy valami 

szép szelídgesztenyét, de nem. Nekem a hitem 

az olyan, hogy akarom, hogy szemmel látható 

legyen, belé botoljak, ha kell, vagy mások is belé 

botoljanak, ami kiszúrja az ember szemét. Ezért 

gondoltam ilyen nagy gyümölcsre, és ez jutott elõször 

eszembe. 

Készítette: Pipi


Rétegbeszámolók 

27 

Dió beszámoló 

2016-2017 

Ismerkedés, csiszolódás és egy rétegprogram alkotta 

a diók elsõ évét. A hat csapattal elrajtolt, de mostanra 

egy hetedik sopronival kiegészült réteg a 

2016-os VT-n választotta a nevét (nem sokon múlott, 

hogy fügék lettünk), s a kezdeti lendület az október 

végén tartott vezetõi hétvégén csúcsosodott ki. 

A Börzsönyben töltöttünk el másfél napot, teljes létszámban, 

kiváló hangulatban. Kirándulás és lelki 

program is volt, de az ismerkedõs játékok során az is 

kiderült például, hogy kinek a süteményét dicsérte 

meg Erdõ Péter, és az is, hogy kiskorában ki rajzolt 

mérgében Mikulást a nagyszülei lakásának falára. 

Elsõ rétegprogramunkat egy Budakeszi melletti 

réten tartottuk volna, ám az idõjárás átírta a programot. 

Volt viszont esõterv, így a Szent Gellért Gimnázium 

piciny tornatermében zajlott le Seidl Dodó 

koordinálásában a sportnap sorversennyel, focival, 

pontszerzõvel. Futóverseny is volt, ám az már a 

szentmisénk prédikációja alatt: Kálmán Antal atya 

ekként mutatta be a gyermekeknek, a Tékozló fiú 

elé milyen lendülettel sietett édesapja. Mindenki vidáman, 

egy dizájnos dió-kitûzõvel távozott. 

Vezetõink az egész éves áldozatos munka mellett 

például az egyik decemberi rorate elõtt is serénykedtek, 

az agapé elkészítésében (ezután Varga 

Nándinak köszöntük meg a szervezést). Azért 

minket sem kerültek el teljesen a nehézségek, átbeszélendõ 

helyzetek: végül eggyéolvadva indultak 

el az újpesti Csuszkák, s a nyáron lezajlott egy 

váltás is az egyik csapat élén. Viszont van négy 

Anna is a vezetõk között – kell-e ennél több?! Ráadásul 

a második évbe érve már azt is elmondhatjuk, 

hogy rétegdiakónus után rétegpapunk van, hiszen 

Tihanyi Peti nagy örömünkre júniusban megkapta 

az áldozópapi szentséget. 

A számok kedvelõinek: a Barátposzáták, a 

Fecsegõposzáták, a Fenyõrigók, a Kacsacsõrûek, a 

Nagy Fakopáncsok, a Szirti csuszkák és a Szirti sasok 

népébe összesen 92 regnumi gyermek tartozik; 

48 fiú és 44 lány, átalagosan 13-an vannak egy csapatban, 

s az általános iskolák 4-5. osztályába járnak. 

Radványi Bence 

Kapitányalma beszámoló 

2016-2017 

A Kapitányalmák a 2016-2017-es évet egy õszi vezetõi 

nappal kezdték. 

A workshopok két fontos témának adtak teret. A 

vezetõi kapcsolatokról és a lelkinapszervezésrõl 

szóltak. 

Tereza Worovska a társas vezetés nehézségeirõl, 

Bakosné Rochlitz Réka “Úton Isten felé” címmel 

tartott beszélgetést. 

Angol nyelvû szentmise, kötetlen rétegvíziós színezõzés 

és tápláló körítések tették teljessé a napunk. 

Tavasszal idén elõszõr már egy egész hétvégét 

töltött együtt a Kapitányalma réteg. Elsõ réteghétvégénket 

egy gigantikus kalmáros játékkal, falut átszelõ 

sétával, élõ díszletek közötti Honfoglaló játékkal 

ás taizéi imával töltöttük meg. Elsõ alkalommal 

keveredtek össze a gyerekek. Immár nem a saját 

népük védõhálójában vettek részt a nagy játékban, 

hanem új üzleteket és barátságokat kötöttek szerte 

a rétegben. 

Nagyon köszönjük ezúton is a sok-sok segítõ és 

vezetõ munkáját! 

Ellenrieder Orsi 

Sziklapálma beszámoló 

2016-2017 

A Sziklapálma tavalyi éve természetesen elsõsorban 

a rétegtáborról szólt, de elõtte még két hasonlóan 

jól sikerült programon élvezhettük egymás társaságát. 

Novemberben egy nagyszerû hétvégét tölthettünk 

együtt, ahol a találkozások jegyében sor került 

ottalvós interkambiókra, sok beszélgetésre, egy 

élettel teli kereskedõs játékra, egy kegyelmekben 

gazdag dicsõítõ imaestre és több érdekes elõadásra 

is, és még a rétegtáborra is hangolódtunk kicsit 

egy emlékezetes visszaszámlálással. 

Márciusban a budai várban töltöttünk el egy izgalmas 

napot csillagok és QR-kódok után kutatva, 

a már vészesen közelgõ ûrbeli küldetésünkre ké-


28 

Rétegbeszámolók 

szülve. Itt találkozhattunk elõször Szikla Pál nevével, 

és ekkor talán még nem is gondoltuk, hogy milyen 

messzire leszünk hajlandóak követni. 

Nyír beszámoló 

2016-2017 

A Nyír réteg tagjai elõzõ évben érettségi elõtt 

álltak, vagy épp az egyetem elsõ évébe vetették 

bele magukat. Ez a sajátos élethelyzet erõsen 

meghatározta a népek, és egyben a réteg életét. 

Érthetõen mindenkinek a gondolatait elsõsorban a 

tanulmányok, a „merre és hogyan tovább?” kérdések 

határozták meg. 

Két rétegprogramunk volt: 

A 2016. októberi népszavazás elõtt meghívott 

szakemberekkel egy nagyon izgalmas kerekasztal 

beszélgetésünk volt migrációs témában. Mivel a 

nyírek javarésze most szavazhatott elõször, ezért 

körül jártuk a népszavazás kapcsán felmerülõ felelõsségünket 

is. Nagyon felemelõ, tanulságos este 

volt, kb. 60 fõ vett részt rajta. 

Télen egy nagyon jó hangulatú, háromnapos 

disznóvágásunk volt. Szép létszámmal, emelkedett 

hangulatban. Kerek hétvége volt, reméljük hagyományt 

teremtünk vele rétegen belül. 

A tavaszi félévet már nagyon uralta az érettségitõl 

való rettegés, és a továbbtanulás kilátástalanságának 

ködös misztikuma. Ekkor már „csak” a 

Regnum misék jelentették a közös pontot, ahol 

szolgálatot is vállaltunk. 

Szép év volt, jó év volt, de lendületet kell lehelni 

a fiatal egyetemistákba! 

Elmer Tamás (Toto) 

Végül eljött a nyár, és így a várva várt rétegtábor 

is. Július 17-23. között egy igencsak 

emlékezetes hetet tölthettünk el Szentjakabfán, 

segítõkkel együtt összesen kb. százan. 

Egy felejthetetlen ûrutazás során sok érdekes 

bolygót meglátogatva ismerhettük meg sokkal 

jobban magunkat és egymást. Talán nem 

túlzás azt mondani, hogy a tábor során többször 

is belekóstolhattunk kicsit, hogy milyen is 

az a mennyország. Sok-sok élménnyel, szeretettel 

és lelki munícióval feltöltõdve térhettünk 

haza. 

A Vétén jó élmény volt már az ifikkel 

együtt jelen lenni, és úgy tûnik, hogy nagyon 

lelkesen vágunk bele az idei évbe. 

Darvas Marci 

Cédrus beszámoló 

2016-2017 

Elsõ õszi eseményként a második Gesztus bált 

rendeztük meg, a szokásos Gesztenye-Cédrus pároson 

túl a Juhar réteg felé is nyitva. Az Egyetemi 

Katolikus Gimnázium termeiben elevenítettük fel a 

Titanic báltermének hangulatát, köszönet a fõszervezésért 

Mervay Sárinak. 

A Cédrus réteg évközben váltott rétegvezetõt, Kovács 

Petit rétegvezetõként egy novemberi beüléssel 

búcsúztattuk. Köszönjük áldozatos munkáját! 

Az ismétlések éve volt a tavalyi, ugyanis nem 

csak a Gesztus bált rendeztük meg másodszorra, 

hanem a Cédrus-disznóvágást is, ezúttal is Juci 

néni ízesítette meg étkeinket és napunkat. Nem feledjük 

Kaposi Ambi anatómia óráját, amelyet a gõzölgõ 

abálé felett tartott, abból kivéve a szemlélte- 

Várnai Péter: 

ALAPKÉRDÉS 

A hûség azt jelenti, ha valaki akkor is tovább csinálja, ha már tudja, hogy mirõl van szó. 

Annak idején a Zászlónkban is kérdeztünk meg embereket a hûségrõl. 

Péter a fentieket válaszolta. (a Szerk.)


Beszámolók 

29 

tés eszközeit. Köszönjük a munkát Reischl Barnabás 

fõszervezõnek. 

A MÉCS közösséget kértük fel önismereti lelkigyakorlat 

tartására, róluk a 2016-os VT-n 

Futó-Molnár Ilka és Futó Csaba tartottak elõadást. 

A MÉCS alapfelismerése, hogy az önmagukban is 

kiegyensúlyozott tagok képesek csak egy harmonikus 

közösséget alkotni, ehhez kínáltunk lehetõséget 

az összetartozás nehézségeivel küzdõ szenior 

csapatok számára, sajnos kevés résztvevõ élt vele. 

Kovács Ági rengeteg munkával, de szüntelen lelkesedéssel 

vitte végig a szervezést, nagyon hálásak 

vagyunk érte! 

A tavaly induló Szenior Regnum Mise sorozathoz 

a Cédrus egy kórus szolgálattal járult hozzá, 

Gera Juli szervezésében, és Sándor Bence vezénylése 

mellett. A számos próba jelentette áldozathozatal 

kinccsé ért a Városmajori Kistemplomban, 

köszönet a kórustagoknak, és a két fõszervezõ 

munkájáért. 

A Cédrus szerepe a csapatok közösségébõl a 

csapattagok közösségévé alakult az elmúlt két év 

során. Külön öröm, hogy a Kikerics Patkoló évfolyam 

bõ harmadát cédrus rétegtagok teszik ki. 

Aba Attila 

DoM RM beszámoló 

2016-2017 

A Domus Mariae 2016-2017-es éve sok újdonságot 

hozott számunkra. Talán három kiemelkedõ 

esemény, körülmény határozta meg az évünk fõ 

irányát és hangulatát. 

Az õsz folyamán elhatároztuk, hogy 2018 nyarán 

közös DoM Nagytábort tartunk. Az errõl való 

gondolkodás sok lelkesedést szabadított fel, igyekeztünk 

számba venni azokat az értékeket, amik 

motiválnak és vezetnek bennünket a szervezés 

ideje alatt és a táborban. Úgy érezzük, hogy jó alapokra 

építünk és nagy reményekkel vágunk bele 

idén a gyakorlati megvalósításba. 

A nagytábori lendületet jó idõre visszavetette, 

sok szomorúságot és bizonytalanságot okozott 

Szûcs Balázs atya helyzete. Az õszi hónapok a remény 

és az imádság légkörében, illetve az újrakezdés 

hangulatában teltek. 

Harmadik meghatározó elemkként végigkísérte 

évünket a vezetõk körében történõ számos változás. 

Szeptemberben új csapatunk indult, illetve három 

idõsebb nép életében is voltak örömteli, vagy 

konfliktusokkal kísért vezetõi változások. 

Összességében tartalmas, szép évet zártunk, 

talán mondhatjuk, hogy a nehézségekben megerõsödve 

vághatunk neki az idei, „nagytáboros" évnek. 

Pataki Jani 

Szil beszámoló 

2016-2017 

„Szil” – a Családos réteg 

Rétegpapunk: Bajzáth Ferenc (BTH) 

Másodikszerdákon idén is többször meglátogattuk 

Feri atyát plébániáján, a Vörösvári úton. 

Nagyböjti lelkigyakorlatunkat április 21-23. között 

ismét Érdligeten, a ciszterci nõvérek Regina Mundi 

házában tartottuk. A lelkigyakorlatot Györgydeák 

Márton és Hankovszky Béla atya vezette. 

A lelkigyakorlat nagyon jól sikerült, vidám hangulatú 

volt. (A lelkigyakorlaton 45-en vettünk részt.) 

Eglesz Misi 

GRM beszámoló 

2016- 2017 

Az önálló GRM életében mindenképpen a legfontosabb 

esemény, egy igazi mérföldkõ volt a 

2016-2017-es tanév, hiszen az SZMSZ 2016 szeptemberi 

elfogadásával, Horváth István atya patronálása 

mellett és a RM Házigyûlés megerõsítésével 

hivatalosan is megalakult az új önálló 

helyiregnum, a Gödi Regnum Marianum közössége. 

2016 szeptemberben már a Keltetõ és további 

hat csapat (Seregélyek, Szirti sasok, Ökörszemek, 

Vöcskök, Gémek, Házas Csapat) kezdte el itt a 

2016-17-es évet. Az Ökörszemekhez féléves „tanulmányi 

szabi” után októberben visszatért Pásztor 

Domokos, így az õt helyettesítõ Reguly Ágostontól 

búcsúztunk. 

Az õszi kirándulásunkat Újpesttel közösen tartottuk, 

ami Fornay Csabinak és a sok résztvevõnek 

köszönhetõen remekül sikerült. 

A tél folyamán a befagyott gödi Feneketlen tó és a 

Duna holtág kiváló színtere volt sok közös, jó hangulatban 

zajló korizásnak, ahova Újpestrõl és távolabb 

esõ helyiregnumból is sikerült sokakat kicsábítani. 

Szintén Újpesttel közös volt a tavaszi vezetõi 

hétvége Pannonhalmán, ahol nagyon jól éreztük 

magunkat, amiben tényleg csak kis része volt a 

Dundusa által szervezett remek borkóstolónak…


Helyi Regnumok beszámolói 

Nagyböjtben 

idén is sor került 

a keresztútra, 

amelyet 

az egyházközség 

tagjaival 

együtt végzünk, 

már hagyományosan 

a GRM tagság 

szervezésében. 

A legnagyobb 

feladatunk kétség 

kívül az 

Újpesttel közösen 

rendezett Majális szervezése 

és lebonyolítása volt, emiatt – és az idõbeli közelség 

miatt – az idei hagyományos „Vízretétel” programunk 

elmaradt. A Majális – sok közös gondolkodást 

és munkát követõen – végül nagy sikerrel zajlott 

le és nekünk is sok örömünk telt benne: nagyon 

jó volt, hogy az Újpestiekkel együtt megtapasztalhattuk 

a közös munka és siker örömét. Gödi részrõl 

muszáj kiemelném Andrejszki Toma és Szigeti 

Blanka szerepét, akik oroszlánrészt vállaltak mind 

az elõkészületi, mind a kivitelezési munkákból. 

Fornay Veron 

fáradhatatlan lelkesedése 

és 

Ráczné Körmendi 

Kati segítsége 

mellett az egész 

év folyamán folytatódtak 

csütörtökönként 

a heti 

szentségimádási 

alkalmak a heti 

csoportfelelõsökkel, 

illetve havi 

szinten a teljes 

GRM tagság 

meghívásával. 

Az évzáró vezetõi bankettünk idén már Újpesttõl külön 

került megrendezésre,amely jó hangulatban zajlott, 

annak ellenére, hogy vezetõi 

körben is elbúcsúztunk Deák 

Dorkától: Dodot Szebedy Bolda 

váltotta a Vöcskök lányvezetõi 

székében. 

A nyári táborok jól sikerültek, 

szép lezárást adva az 

egész évünknek. 

Mikesy Orsi 

HeRMeS beszámoló 

2016-2017 

Az elmúlt évünk a Nagy Helyi Tábor lendületével 

indult. A két Keltetõ csapatunk immár Macskabaglyok 

és Barátposzáták névre hallgatnak. Vezetésük 

a korábbiakban még nagyban támaszkodott néhány 

szülõ segítségére, szeptembertõl viszont teljes 

értékû csoportjainkká váltak, heti találkozókkal 

és vezetõképzõt végzett vezetõkkel: Benyovszki 

30 

Teréz, Németh Anna, Incze 

Dani, illetve Matláry Fanni, 

Szántó Mercédesz és 

Bánszki Ádám. A „tornasort” 

folytatva a Pelék is kaptak 

egy új lelkes vezetõt Oszvald 

Petra személyében, Panka 

(Papp Johanna) és Matyi 

(Németh Mátyás) számára ez 

azért is könnyítést jelent, 

mert immár mindketten Budapesti 

egyetemi élet mellett vezetnek Sopronban. A 

Rókák életében ilyen nagy változás nem történt, 

bár nagyot nõttek egy év alatt. A Vándorsólymok 

közül került ki a januárban induló Talpaló inasainak 

nagy része és õk a saját csapatban is egyre nagyobb 

önállóságot harcoltak ki maguknak. A nemrég 

szeniorrá vált Hermelinek és a már régen felnõtt 

Méhek egyaránt az ország, sõt a nagyvilág távoli 

pontjairól próbálják a csoporttalálkozókat 

összeszervezni, tehát ritkán találkoznak, de annál 

jobban örülnek a találkozásnak! 

Elsõ helyi rendezvényünk a szokásos õszi akadályversenyünk 

urbánus változata volt: már régen 

kitaláltuk az alapötletet, de eddig nem került sor a 

megvalósításra. A soproni belvárosban szaladgáltak 

a csapatok és küzdöttek meg a kreatív hol papíron, 

hol okos telefonon 

megoldható feladatokkal. 

Le a kalappal Fanni és Ádi elõtt, 

akik létrehozták, bár minden 

vezetõnk mosolyogva emlékszik 

vissza, arra a „Hard” alkalomra, 

amikor bögrék és tányérok 

mozgatásával modelleztük le 

a csapatok mozgását… 

A Szeplõtelen Fogantatás 

ünnepét apróra megszerveztük, 

mikor kiderült, 

hogy a katolikus kollégiumot 

is magában foglaló plébánia 

az egész város hívõ 

közösségét megszólító szoborkoronázás 

ünnepet 

szervez Dr. Veres András 

megyéspüspök részvételével. A nehéznek induló 

helyzetet úgy oldottuk fel, hogy a mi ünneplésünket 

a hagyományos tábori videóvetítéssel, lakomával 

áttettük január 8-ra, elintéztük, hogy a Regnumnak 

külön fenntartott helye legyen az amúgy igen kicsi 

templomban és, hogy a püspök atya minket is említsen 

meg a beszédében.



31 

A januári ünnepet és az ekkor elindult Talpaló 

vezetõképzõt nem említem újra, de a májusi családi 

sportnapunk sokáig megmarad a résztvevõk emlékezetében. 

Szülõk és gyerekek csapatai csinálták 

végig az ügyességi állomásokat, amik közül 

kettõben egymással is szembekerültek. Le a kalappal 

Fanni és Ádi elõtt, akik létrehozták, bár minden 

vezetõnk mosolyogva emlékszik vissza, arra a 

„Hard” alkalomra, amikor bögrék és tányérok mozgatásával 

modelleztük le a csapatok mozgását és 

így dolgoztuk ki az alapötletet. Mindannyian hálásak 

vagyunk az ilyen pillanatokért, amikor a munka 

örömet okoz, a sok nevetéstõl pedig kifáradunk! 

Örülünk annak is, amikor a saját hibáinkból tanulunk 

és a tavalyi tapasztalatok alapján percre és 

centiméterre megszerveztük a misére érkezõ 

atyánk kijutását és nem hagyatkoztunk arra a kijelentésére, 

hogy „persze, hogy odatalálok”. 

Az év leginkább szívet melengetõ érzésében 

csak a vezetõink részesültek, amikor is a VT-n kihirdették 

a Házigyûlés döntését: a HeRMeS ezentúl 

teljes értékû és jogú helyi regnumként tartozik Mária 

Országához! 

HeRMeS vezetõi 

JRM beszámoló 

2016-2017 

Az év nagy lendülettel és sportos lelkülettel kezdõdött. 

Egy hatalmas méta körrel nyitottuk az évet 

a Normafán, melyet a havi sportalkalmak (foci, röpi) 

követtek. A testi egészség és 

móka mellett a lelki élet ápolása 

sem maradt el. A lelki készülés 

mellett fergeteges hangulatban 

telt az adventi idõszak, mert a 

roraték utáni agapék mindenkinek 

megadták a lendületet, 

mind személyesen, mind pedig a közösség számára. 

A barlangkarácsony idén is szuper ünneplés 

volt, mely lelki vonalat tavasszal a virrasztás követett. 

Igyekeztünk a plébánia életébe is bekapcsolódni, 

több kevesebb sikerrel meg is valósult. 

Hatalmas szeretettel, hálával, misével és 

agapéval ünnepeltük Soma atya születésnapját, Isten 

áldása kísérje még sokáig! 

A barlangkarácsony idén is 

szuper ünneplés volt, mely 

lelki vonalat tavasszal 

a virrasztás követett. 

Tavasszal egy új program várt minket. A tervezett 

hétvége helyett egy szuper szombati kirándulásra 

mentünk, ahova velünk tartottak a szülõk, kisebb 

még nem regnumi gyerekek és a család részeként 

egy kutya is. Sikeresen kinyomoztuk a gyilkost, 

megtaláltuk a helyszínt és 

a gyilkos eszközt. Nagyszerû 

napot töltöttünk együtt, ahol a 

jövõbeli regnumi porontyok is 

barátságot kötöttek, volt idõ 

laza beszélgetésekre a szülõkkel, 

így õk is közelebb kerültek 

a regnumhoz, egymáshoz és 

hozzánk. Ez a pozitív élmény lelkesedést adott, 

hogy az idei évbe is beépítsünk hasonló programot. 

A nyáron szuperul lezajlottak a táborok. 

Minden vezetõre és gyerekre nagyon büszkék 

vagyunk, különösen Dorkára és Szabira, akiknek 

külön hálás a JRM, Isten szerete és áldása kísérje 

õket további útjukon! 

Gál Ibolya


32 


Nomád beszámoló 

2016-2017 

Ebben az évben a Nomád ház újabb 2 néppel 

bõvült, jelenleg 16 vezetett nép tartozik hozzánk. 

Az év a megszokott 3 program köré épült: Nomád 

évnyitó, Nomád Napok illetve Nomád Évzáró. Az év 

csúcspontja a Nomád Napok volt, amelyet ismét 

Péliföldszentkereszten töltöttünk. Minden vezetõ 

remek munkát végzett, a népek nagyon jól érezték 

magukat. Lõw Gergely, regnumi kispap is velünk 

volt, õ szervezte a lelki programokat. Fontos hír az 

is, hogy most õsszel lesz a Nomád ház házmesterének 

és tanácsának választása. 

Kollár Zsolt, Nomád házmester 

NRM beszámoló 

2016-2017 

Szeptember 24-én (a teljesség kedvéért: szombaton) 

egy akadályverseny keretében létrejött a Kacsacsõrûek 

csapata Budai Brigi és Báló Attila lendületes 

vezetésével, Haraszti Bálint managersége 

mellett. Isten hozta Õket közénk! Örülünk, hogy 

csatlakoztak hozzánk, hogy együtt hajózhatunk. 

Október 2-án délután a hagyományos tanévindító 

NRM misén gyûltek össze közösségeink a szülõkkel 

és családokkal együtt a templomban. Köszöntöttük 

a vezetõképzõt végzetteket, illetve búcsúztattuk 

a vezetõségbõl Zupit, Anikót és Lucát. 

November 5-én vezetõink Nagykovácsiból indulva 

Vízicsikó sétán vettek részt. Köszönet 

Geginek, hogy összehozta a csapatot! 

RMÚE beszámoló 

2016-2017 

Az újpesti Regnumban a 2016-2017-es év nagy változást 

hozott: a megtisztelõen hosszú ideje velünk 

élõ és fejlõdõ gödi Regnum õsszel önnállóvá vált és 

így a felére csökkent létszámunk. El is határozta az 

áprilisban három évre megválasztott elnökség 

(Deák Dundusa Gábor – pénzügyek, Anya Regnum; 

Dörnyei Kristóf – vezetõk; Tyukász Mihály Tamás – 

plébánia, õsök; Forstner Erzsi – szülõk, új gyerekek; 

Krómer Eszter – programok, naptár; Gut Zoli – raktár, 

pályázatok), hogy a következõ évet az újpesti 

közösség kohéziójára szánja, hogy egymást jobban 

megismerjük és megszeressük. 

Az év során azért történt még 

egy-két nagyobb esemény: 

A gödiek által szervezett Majálisba 

mi is beszálltunk és nagy 

örömünkre szolgált a jól sikerült 

rendezvény Göd és Újpest között 

félúton. 

December 8-án az újonnan alapított Pro Regno 

Mariano díjat Csabai Feri kapta. Gratulálunk és köszönünk 

mindent! Holéczy Kati személyes hangvételû 

cikke: „Az Isten háta mögött” (in: Nagykovácsi 

Tájoló). 

December 14-én a Vízicsikók Interlokális 

másodikszerdát tartottak a Remetei Helyi RM-mal. 

Végigtekintettünk az NRM aktuális helyzetén vezetõi 

szemszögbõl. Köszönjük a managerek segítségét 

a vendéglátásban! 

Március 10. és 12. között vezetõink és 

managereink Vízicsikó Túrán vettek részt Krisztinavárosban. 

A szombat délelõtti lelki blokkot Jónás 

atya tartotta. Utána együtt sétáltunk el a Várkert Bazárba, 

hogy egy belsõs körbevezetésen vegyünk 

részt. Köszönjük Ferinek, Balázsnak, Iminek, Jutkának, 

Czöndör Krisztának, Holéczy Katinak és a 

láthatatlan kuktáknak szeretetüket, illetve ezt a felejthetetlen 

hétvégét! 

Április 7-én ifjúsági keresztútra mentünk a Telki 

felé vezetõ úton. Köszönjük az ötletet és a remek 

megvalósítást a Kaméleonoknak! Reméljük, hagyomány 

válik belõle. 

Április 13-án volt a nagycsütörtöki ifjúsági virrasztás. 

Köszönjük a Tobzoskáknak az elõkészítést! 

Ismét kicsinek bizonyult a kápolna. 

Április 22-én legendás CNWS-en vehettünk 

részt a fantasy regények lápjait megszégyenítõ sártengerben. 

Mi pályának neveztük! Hálásan köszönjük 

Karlócai Gegi Tábornok úrnak a fõszervezést, illetve 

Sárinak, Bencének és Tominak a segítségüket. 

Borbély Marci 

Egyik utolsó közös rendezvényként elmentek a 

gödi és az újpesti vezetõk egy pannonhalmi hétvégére 

Szent Benedek regulájával, arborétumi sétával, 

konventmisével, borkóstolóval, keresztúttal, 

rikikivel, jókedvvel-bõséggel. 

Továbbra is megjelent a foRMa, a kedvenc újságunk, 

aminek szerkesztõgárdája megújult, színvonala 

megmaradt. 

Saját rajzokkal gazdagított Keresztútunk volt, a 

legjobb rajzot, amit a Kavicsok alkottak, közre is adjuk. 

Õsszel elmentünk a gödiekkel kirándulni és 

megint sikerült egy nagy kondér bucis pörköltet elrendezni. 

Elindult egy új nép is Tarka 

Harkályok végleges 

névvel és továbbra 

is jól teljesített a Keltetõ 

új gyerekekkel 

és új segítõkkel. 

Dundusa


Helyi Regnumok b számolói 

33 

RRM BESZÁMOLÓ 

2016—2017 

Az elmúlt év legfontosabb célja a vezetõi közösség 

továbbépítése volt, a legtöbbet ebben fejlõdtünk. 

Szeptemberben újabb csapatot indítottunk, akik 

év végére 21 fõs csapattá nõttek. Köszönjük a vezetõk, 

Radványi Rita, Tóth Johanna, Forrai Boti és 

Kovácsházi Csanád munkáját! 

Az év eleji Veni Sancte ismét Gercsén volt, ahol 

— a délelõtti játékok után — Paduraru Iulian plébános 

atya misézett nekünk. Köszönjük a helyszínt és 

a közvetlenséget! 

Októberben elsõáldozott a Sarki nyulak népe. 

Köszönjük a felkészítést és a szép ünnepet 

Kemenes Góbor atyának! 

SzRM beszámoló 

2016-2017 

Tavaly õsszel Aba Júlia helyi elnök és tanácsadói 3 

évig tartó értékes munkájukat befejezték. Új elnök 

mellett új tanácsadók is kerültek a helyi vezetésbe. 

Tanácsadóim: Blanckenstein György atya mellett 

Stomfai Zsófia, Reischl Barnabás és Stomfai Máté. 

Az évrõl évre megrendezett SzRM hétvége jelentette 

a legnagyobb programunkat, amit az Ölyvek 

és fõszervezõként Reguly Gyula szerveztek 

meg kiválóan. Errõl az eseményrõl szerepel néhány 

kép a beszámoló mellett. A 

vezetõk számára az év során nagyon 

tartalmas hétvégét szervezett 

Darits Tekla és Stomfai Zsófi. 

A helyi felnõtteket az év végén a 

Zárás hozta össze, köszönet a 

szervezésért Stomfai Máténak. 

Mindezeken kívül közös októberi 

rózsafüzér és SzRM Rorate programok 

mellett elsõ alkalommal 

szerveztünk külön eseményt a helyi senioroknak. 

Bár a program keveseket szólított meg, nagyon 

örültünk annak, hogy néhányan együtt segíthettünk 

Kárpátalján, a ráti 

Szent Mihály Gyermekotthonban. 

Nagy esemény volt 

az év végén Tihanyi 

Peti pappá szentelése. 

Õ az elsõ, aki 

az SzRM-bõl a papi 

hivatást kapta, ezért 

is vettünk részt 

örömmel szervezõként 

az õt ünneplõ 

idei szentendrei Péter-Pál 

búcsún. 

Szintén októberben sokat imádkoztunk Szûcs 

Balázs atyáért, remélem, ez mind õt, mind minket 

erõsített. 

Adventben aktívan részt vettünk a regnumi roráték 

szervezésében, köszönjük a misézõ papoknak, 

zenészeknek és mindenkinek, aki vállalta 

egy-egy agapé elkészítését. 

December 8-án fogadalmat tettek a Sarki nyulak 

és a Lajhárok. 

Hagyományos barlangkarácsonyunkon az öt alsós 

csapattal közösen vártuk Krisztus születését. 

A tavaszi HeGyen fõ témánk a vezetõi aktivitás 

és a feladatok kiosztásának módszerei voltak. 

Hasznos volt nagyon. 

Schmutzer Áron 

A helyi elnökséggel, nagy lendülettel vetettük 

bele magunkat a munkába, hogy a korábbi évek 

építkezését tovább szervezzük. A következõ 

évekre több oldalas dokumentumban fektettük le 

elképzeléseinket. Céljaink a következõ évekre: 

1. a junior csapatokban folyó munka töretlenül 

folyjon. 

a. a következõ években is legyenek vezetõk, 

akikre számíthatunk 

b. a közösségünk pedig legyen vonzó a 

gyerekek és szüleik számára. 

2. a vezetõk összetartása erõsödjön 

3. önállósodó népeink számára a felnõtt, szolgáló 

SzRM befogadó és vonzó közösséget 

adjon 

4. a csapatuk felbomlása miatt közösségünktõl 

eltávolodókat hozzuk közelebb az 

SzRM-hez – legyenek olyan programok, 

ahol újra találkozhatnak egymással, de az ifjúsággal 

is, így késõbb sokféleképpen segíthetik 

is munkánkat. 

Ezeknek az eléréséhez és a jövõre ránk váró 

nagy feladat, a Majális megszervezéséhez kérjük 

Mennyei Édesanyánk közbenjárását! 

Temesi Ágoston


34 

Vezetõképzõk beszámolói 

Patkoló beszámoló 

Kikerics évfolyam 

Az idei évben indult útjára a Patkoló Kikerics évfolyama, 

13 fõvel, akik a következõk: 

Boldvai Sarolta, Bús Csenge, Bús Flóra, 

Dobszay Júlia, Golarits Tímea, Horváth Réka, Jelli 

Klára, Kapitány Ágoston, Kosik András, Kovács Ágnes, 

Kükedi Anna, Pethõ Eszter, Piukovics Dániel. 

A Patkoló hagyományainak megõrzése mellett 

az idén bevezetett újítások beválni látszanak. A 

legtöbb jó és öröm mégis az évfolyam lelkesedésének 

és a fújtatók nagyszerû munkájának köszönhetõ. 

Ezen kívül köszönöm még spirituálisunk, 

Gabcsa újító és aktív jelenlétét! 

Hajrá Kikericsek! 

Kiki (mm) 

HeRMeS Vezetõképzõ 

Talpaló 3 beszámoló 

2016-2017 

Ez év januárjában indult el 9 fiatal részvételével és 

nagy lelkesedéssel a Talpaló harmadik évfolyama! 

Különlegessége, hogy elõzõleg több egyezetetés 

után a Hatok és a HGY elfogadta a Talpalót „igazi” 

Regnumi vezetõképzõnek, úgyhogy vezetõink elõléptek 

a „Sufnitunningból”! A szervezõk persze 

pontosan ugyanúgy dolgoznak, mint korábban, és 

reméljük a késõbbiekben. Kezd kialakulni mindenkinek 

a maga szakterülete, kedvenc témája, emellett 

néha még szükség van némi univerzalitásra is: 

„Légyszi Szabolcs add elõ jövõ kedden az akadályversenyt, 

mert nekem közbejött valami…” 

Szép megtapasztalás volt a szevezõk számára, 

hogy a Gondviselõ sokszor úgy ad, hogy elõbb elvesz. 

Talpaló nézõpontból komoly veszteségnek 

tûnt Dr. Bognár István atyának Gyõrbe helyezése, 

mert két korábbi vezetõképzõnknek is õ volt a lelki 

háttere, a helyszín biztosítója és a hittudományi 

tananyag felelõse. A helyszín csodálatos módon 

megoldódott, amikor Attiláék kezelésébe került egy 

használaton kívüli hittanterem, ez egyre inkább 

HeRMeS fõhadiszállásává kezd elõlépni, tehermentesítve 

a Papp család nappaliját. A hittudományi 

elõadásokat pedig végül összesen hat felszentelt 

és négy világi munkatárs tartotta meg, nagyrészt 

István Atya témái mentén. 

Szintén új felfedezésünk a fertõszentmiklósi (20 

km-re Soprontól) három szintes teljesen felszerelt 

plébánia, amit az atya úgy bocsájtott a rendelkezésünkre, 

hogy kezünkbe nyomta a kulcsot és sietett 

a dolgai után. Fizetnünk a vasárnapi szentmiseszolgálattal 

kellett. 

A saját hétvégénken kívül volt egy Patkolós és 

egy Mûhelyes közös hétvége. Mindkettõ minden 

résztvevõnek sok élmény és sok jó tapaszatlat forrása 

volt. Nagyon tanulságos volt szervezõként is 

belelátni a többiek munkamódszereibe, megismerni 

egymás stílusát és kölcsönösen tanulni egymástól. 

Mindeközeben a résztvevõk számára is inspiráló 

és motiváló, hogy kiléptek a szokásos körökbõl, a 

kiscsooportos és interaktív munkamódszerekben 

nagy hatással volt rájuk az új emberek társasága. 

A záró és vizsgatábor ismét a vezetõképzõ 

csúcspontját képezte! Dunaszentmiklóson festõi 

környezetben adtak számot az „inasok” tájékozódási 

és fõzési képességeikrõl, de játékot és szimulált 

csoprtfoglalkozást is kellett vezetniük, és a közben 

megmagyarázhatatlanul halmozódó baleseteket 

is szakszerûen kellett ellátniuk. 

A táborban felfokozott vezetõi motivációt végül 

a közvetlen utána kezdõdõ VT tetõzte be, mert egy 

kivételével minden résztvevõ (inasok és mesterek 

egyaránt) a VT-nek is részese volt! 

A stáb rövid erõgyûjtés, pihenés gyerekszülés után 

lelekesen készül a 2019-ben induló Talpaló 4-re! 

Köki (talpalómindenes)

Galamb ÉV VEZETÕJE 2017 

35 

ÉV VEZETÕJE 2017 

Az idei év díjazottja egy vezetõpáros: Brücknerné 

Frigyesi Dorka és Nagy Szabolcs Balázs. 

A páros a csapat indulásától kezdve együtt vezette 

a rájuk bízott Tûzpitták népét egészen a rétegtáborig. 

Rengeteg szeretettel, odafigyeléssel és 

sok-sok kreativitással kísérték végig a 

mögöttük álló kilenc év során õket, közben 

mély és közvetlen kapcsolatot alakítottak 

ki velük. Példaértékû vezetõi 

munkájuknak köszönhetõen csapatuk 

erõs közösséggé kovácsolódott, és biztos 

pontjává vált mind a helyi, mind a 

korosztályos közösségnek. 

A kisközösség-vezetés mellett példák 

lehetnek elõttünk abban is, amilyen 

hozzáállással további regnumi feladataikat 

vállalták. 

Dorka az évek során a Sziklapálma 

réteg egyik legaktívabb vezetõjévé vált. 

A rétegtáborban is kifejezetten központi 

szerepet vállalt. A gyerekek felé tanúsított 

áldozatvállalásban példa lehet számunkra. 

A rétegmunkában sokszor õ 

képviselte a praktikus és ésszerû szempontokat, 

gondoskodó anyaként segített abban, 

hogy a vezetõi közösség reális célokat tûzzön ki 

maga elé. Közvetlen személyisége is építõen hatott 

mind a vezetõi, mind a vezetetti közegre. 

Szabolcs a Józsefvárosi Helyiregnumban végzett 

kiemelkedõ munkát. Hatalmas energiaráfordítás 

árán kimagasló színvonalú helyi tábort szervezett. 

Mindig lehetett rá számítani, a programokon 

lelkesen részt vett, és a szervezésben is aktív szerepet 

vállalt. A JRM nagyon sokat köszönhet személyének, 

errõl azok a józsefvárosi helyielnökök 

tudnának a legtöbbet mesélni, akiket az évek során 

támogatott, és akik mellett –, néha talán helyettük 

is, – szó nélkül vitte vállán a helyi közösséget. 

De nem csak helyben tevékenykedett, 

hiszen a Patkoló elvégzése 

után ott is jelen volt, és sok évfolyamon 

át minõségi munkával segítette a 

vezetõképzõ mûködését. 

Bármennyire is voltak tevékenyek 

a nagyobb regnumi feladatok terén, 

érezhetõ volt, hogy mindig is a vezetettjeik 

álltak, állnak számukra az elsõ 

helyen. 

Vezetõi munkájuk nagyszerû példa 

arra is, hogy hogyan lehet család 

mellett vagy nagy földrajzi távolság ellenére 

is nagyszerûen vezetni a ránk 

bízottakat. 

Igazi vezetõi példaképek õk ketten – 

állandóságot, megbízhatóságot, alázatot, 

hitelességet képviselnek, és mindezt 

önfeledt jókedvvel és példás önzetlenséggel. 

Kedves Dorka és Szabolcs, Isten éltessen és 

vezessen Benneteket tovább ezen az úton, amin 

regnumi vezetõként is jártatok! 

Péliföldszentkereszt, 2017. augusztus 26.


Bábel Balázs legújabb kötete 

„Asztrik érsek örökségében” 

Megjelent Bábel Balázs legújabb kötete 

Megjelent a Kalocsa-Kecskeméti Fõegyházmegye érsekének új könyve, mely a fõpásztor 

2016 júniusa és 2017 áprilisa között elhangzott beszédeibõl összeállított 

válogatás Koloh Elek újságíró szerkesztésében. A kötetet sajtótájékoztató keretében 

mutatták be július 17-én, hétfõn a kalocsai érsekségen. 

Farkas P. József újságíró, sorozatalapító-szerkesztõ a kiadó nevében felszólalva 

elmondta: „Egy ilyen éves összefoglaló nagyon nehezen áll össze, mert annyi a 

mondandó, üzenet, hogy ezeket egy kötetbe sûríteni komoly kihívást jelent. Az összeállítás szerkesztõje 

mégis megpróbálta a szinte lehetetlent – eredményesen.” 

Tizennyolc esztendeje szeptembertõl júniusig minden héten 45 percig tartom szóval a tisztelt hallgatóságot. 

Aki legalább tíz alkalommal egy-egy 45 perces elõadást elvállal, tudja, hogy ez mennyire nehéz 

mûfaj. Próbálom folyamatosan változtatni a témákat, igyekszem új gondolatokat bevinni az elõadásaimon. 

Farkas P. József, a köteteim spiritusz rektora újra és újra megerõsít abban, hogy van még mondanivalóm. 

Ez pedig õszinte örömömre szolgál. Szeretnék olyan gondolatokat tolmácsolni mások felé, 

amelyeket magam is szívesen vennék másoktól – hangsúlyozta Bábel Balázs érsek. 

Ez már a hatodik válogatáskötet, amelyet szerkesztek, és a gondolatiságot illetõen mindig a bõség zavarával 

küzdök. Az összeállítás hanganyagok alapján történik. Ezekbõl mintegy hetvenet hallgatok végig 

egy-egy könyv kapcsán, utána szelektálom az anyagot. E kötet tartalma négy vezérfonal köré csoportosul: 

Asztrik-év, Szent László-év, a reformáció kezdetének 500. évfordulója 

és a bevándorlás – ismertette Koloh Elek a sajtótájékoztatón. 

Az aktualitás mindenkor követelmény – mutatott rá a szerkesztõ. 

– Emellett érsek atya szüntelenül újat tud mondani a hagyományos 

egyházi ünnepeket illetõen is. És ennek ürügyén képes összefüggéseket 

találni olyan mindennapi problémákkal kapcsolatban, 

amelyek sokakat foglalkoztatnak. Ebben rejlik az olvasottság. 

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Fõegyházmegye 

Fotó: Mátyus István – Magyar Kurír 

Bábel Balázs érsek dedikál 

FÉSZEK-HÍREK 

EGÉRKEZETT: 

Nándorhegyi Brigitta 

Hegyi Eszter és Nándorhegyi Szabolcs 

1. gyermeke 

Nagy Flórián 

Tempfli-Nagy Luca és Nagy Gergely 2. gyermeke 

Bálint Piroska Anikó 

Szászi Veronika és Bálint Endre 2. gyermeke 

Tóth Franciska 

Tóth Emese és Domonkos (Doma) 

1. gyermeke 

Kérünk mindenkit, hogy akinek közérdeklõdésre 

számot tartó híre van, ossza meg velünk 

(zaszlonk@mail.datanet.hu)! – a szerk. 

36 

GALAMB 

A Regnum Marianum tájékoztatója 

Megjelenik: kéthavonta (általában) 

Ára: 120 Ft, Diákoknak: 60 Ft 

Elõfizetõknek kézbe: 120 Ft, 

Postán: 120 Ft + postaköltség 

Tördeli, kiadja: Zászlónk Stúdió 

Alapító fõszerkesztõ és tördelõ: Varga Péter 

Nyomtatja: Virtuóz Kft. 

1037 Budapest, Bécsi út 267. 

A SZERKESZTÕSÉG CÍME: 

Zászlónk Stúdió 

2081 Piliscsaba, Vasút utca 5. 

Telefon: 20/559-3109 

Drótposta: zaszlonk@mail.datanet.hu 

Kéziratokat szeretettel várunk: 

„Jobb a buta valami, mint az okos semmi!" 

jeligére a Szerkesztõségbe. Ezeket viszont nem 

õrizzük meg és nem is küldjük vissza. 

NY.T.SZ.:B/EL/116/1992

Galamb - 154. szám

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?