Az én forradalmam

Az én forradalmam
A Gyerekekre Hangolva Alapítvány az 1956-os forradalom és
szabadságharc évfordulója alkalmából vers- és novellaíró pályázatot
hirdetett "Az én forradalmam" címmel. A középiskolák 9-12.
évfolyam tanulói pályázhattak.
A beérkezett műveket online kiadvány formájában olvashatják.
Gyerekekre Hangolva Alapítvány, Hatvan, 2017.

Lukács Flóra Kíra
Mit jelent ma a szabadság?
A szabadság furcsa dolog,
Én nem is értem igazán,
De azt én is megmondhatom,
Hogy szükségem sincs rá talán.
Elvégre mily kényelmes volt,
Gyerekként nem gondolkodni
Az élet nagy problémáin,
Hol van az a fél pár zokni?
Szaladtunk mind anyukánkhoz,
Oldja meg minden problémánk,
Kár, hogy ma már nincs ilyesmi,
Vagy ha van is, nem ily jó már.
Aztán mégis belegondolsz,
Milyen is volt kisgyerekként,
És rájössz, hogy nem oly szép volt,
Két gombóc különlegesség.
Inkább állok neki én is,
Felnövök és szabad leszek,
De most arra gondolok csak,
Holnap két gombócot veszek!
3

Lukács Flóra Kíra
Az én forradalmam
A forradalmam furcsa dolog,
Néha nem is látható,
De ha egyszer én elindultam
Nincs olyan, hogy állj. Hahó!
Eleinte észre se veszed,
Csak pár pici változás,
Aztán egyszer csak nagy robbanás,
És onnan nincs megállás.
Nem vagy már olyan tökéletes?
Nem érsz haza kilencig?
Aztán már csak pár lépés és jön
A tetkó meg a piercing?
Mindenki rossz véleménnyel van,
Elítélnek rögtön, hah,
Pedig fogalmuk sincs semmiről,
Hogy belül jókislány vagy.
2

Magyar Inez
Az én forradalmam
Salgótarjánban minden évben október 23-án megrendezésre
kerül a városi futóverseny. Ilyenkor az egész város
megjelenik a Megyeháza előtt, és mindenki a maga
korosztályával méretteti meg magát. De ez nem csak egy
egyszerű futóverseny. Ez a megmérettetés az 1956-os
december 8-ai sortűz áldozatainak állít emléket.
Én óvodás korom óta minden évben részt veszek ezen a
versenyen, habár akkor még nem tudtam, nem értettem
miért van ez a nagy felhajtás. Lefutottam a távot, majd a
családommal elmentünk a McDonald’s-ba.
De mi is történt 1956. december 8-án? Salgótarjánban és
környékén, október 23-a után egyre érezhetőbbé vált a
forradalmi hangulat. A gimnazisták nemzeti szín
kokárdákban jelentek meg az iskolákban, a munkástanács
megkérdőjelezte majd megtagadta a Kádár-kormány
követeléseit.
December 8.-án hajnalban egy pufajkás alakulat
(Munkásőrség) Kisterenyén letartóztatott két
munkástanácsi vezetőt: Gaál Lajost és Viczián Tibort. Gaált
megvádolták sztrájkra buzdító röpiratok terjesztésével,
Viczián pedig csak véletlenül került az események
középpontjába, ugyanis november végén szabadult a
börtönből, így alig ismerték. A karhatalom valójában
Kelemen Károlyt akarta letartóztatni, aki azonban értesült
Gaál elfogásáról, ezért elmenekült majd emigrált. Ekkor
3

esett a választás Viczián Tiborra, aki szabadulása után
jelentkezett a rendőrségen, így ő már ismert volt a
karhatalom előtt. A két személyt Salgótarjánba, a BM
főosztály zárkájába szállították be.
Az üzemek és a munkástanács-vezetői már kora reggel
tudomást szereztek Gaál és Viczián őrizetbe vételéről.
Közben a kisterenyei bányászok Salgótarjánba akartak
menni, amit a megyei munkástanács elnöke ellenzett, de
később megjelentek a szorospataki bányászok is, majd
elindult a menet a megyeszékhelyre.
Miután a szovjetek tudomást szereztek a felvonulás
előkészületeiről, megszállták a rendőrségi homlokzat előtti
részt, majd három harckocsi gördült az épület előtti főútra.
Az Acélgyárból pufajkás alakulatokat rendeltek erősítés
gyanánt.
A tüntetők 9 órától folyamatosan érkeztek a főosztály elé.
Először a kisterenyeiek kb. 100-150 fős csoportja jelent
meg, akiket egy rendőrtiszt távozásra szólított föl. Ennek
hatására a tömeg megmozdult, de éppen akkor ért oda egy
800 fős tömeg, így maradtak a kisterenyeiek is. Tizenegy
órára már mintegy 3-4 ezer fő gyűlt össze. Elfoglalták a
Megyei Tanács előtt lévő útszakaszt és a járdát. Hangzatos
szavakat kiabáltak és követelték Gaál és Viczián szabadon
engedését, a szovjet csapatok kivonulását, és ezenfelül
hangoztatták, hogy nem ismerik el a Kádár-kormányt.
Többen szidalmazták az odarendelt pufajkás egységet is.
Ekkor hangzott el Marosán György kommunista politikus
hírhedté vált mondata is: „Mától kezdve lövünk.”
4

Ebben a feszült helyzetben dördültek el az első lövések.
Több karhatalmista lőtt géppisztollyal a levegőbe. Ferencz
István AKÖV garázsmester látta az első lövések szörnyű
következményeit, így próbálta megakadályozni a további
lövöldözést a nála lévő hanggránáttal, amit egy füves
területre dobott. A hangrobbanással viszont csak annyit ért
el, hogy mindkét fél között pánikot keltett. Ferencz nem érte
el eredeti célját, mivel a rendőrség előtt máris eldördültek a
lövések a szovjet katonák, a rendőrök, és a pufajkások
fegyvereiből.
Magyar ölt magyart. A magyar menekült saját honfitársa
elől. Az ország és az eszme megint szétszakadt harcosokra
és talpnyalókra.
Nők, férfiak és gyermekek menekültek azon az
útvonalon, amelyet mi most minden évben végigfutunk.
Csak egy különbség van jelen és múlt között. Mi éremért,
oklevélért és dicséretért futunk, ők azonban az életükért
futottak.
A sebesültek és áldozatok között voltak olyanok, akik
még csak nem is tudták, miért lövik őket. Munkából vagy
iskolából mentek volna haza, de épp rosszkor voltak rossz
helyen, és sokaknak egy eltévedt golyó okozta a végzetét.
Név szerint 46 halottat ismerünk, közülük a legfiatalabb
egy 10 éves kisfiú volt, Kakuk József. Feltételezések szerint
a sortűznek 80 áldozata volt, de van olyan, aki 131 körülire
becsüli a halottak számát. A legtöbben nem élték meg a 25.
életévüket sem.
5

A lövöldözések után egyből elkezdték a sebesültek
ellátását majd elszállítását a bányai kórházba. Az
egészségügyi szakszolgálat alig győzte ellátni a sebesülteket,
a lakosság élelmiszer csomagokat küldött a kórháznak.
A halottakat a járdára fektették, hogy családtagjaik
felismerhessék elhunyt szeretteiket. Még a dédnagymamám
mesélte, hogy december 8-án a kisfia nagyon belázasodott,
így be kellett gyalogolniuk Somoskőújfaluból Salgótarjánba
a rendelőbe. Ahogy a helyszínre értek, halottak mellett
kellett elsétálniuk. Dédi nem tudta mi folyt le ott, nem
mondtak neki semmit. Csak később tudta meg, hogy mi lett
volna, ha pár órával előbb érkeznek be a városba. Talán ők
is áldozatul estek volna a forradalomnak.
Máig nem lehet tudni, hogy ki, vagy kik adták ki a
tűzparancsot. Ha volt egyáltalán parancs, az érkezhetett
Budapestről, hiszen a párt felső vezetése már december
elején elhatározta a forradalom radikális letörését. Az sem
kizárt, hogy a rendőrség épületében lévő vezetők minden
felsőbb utasítás nélkül adták ki a parancsot. Az is meglehet,
hogy nem volt semmilyen utasítás, csak a kialakult feszült
helyzet váltotta ki a fegyverek elsülését.
A véres esemény után a karhatalmista alakulat elvonult a
helyszínről, és Salupin szovjet parancsnok utasítására a
megyei pártbizottság képviselői egy röplapot szerkesztettek,
amelyben a valóságot meghazudtolva ellenforradalmi
provokációnak minősítették az eseményt.
A szovjet katonai városparancsnokság és a megyei
rendőrkapitány azonnali hatállyal feloszlatta a megyei
6

munkástanácsot és a város területén kijárási tilalmat rendelt
el. Aki este 7 óra után a tilalmat megszegte, arra a karhatalmi
és a katonai járőrök tüzet nyitottak. Délután pedig
megindult a forradalom vezetőinek letartóztatása, illetve
kezdetét vették az emigrálások.
1956-ban egy ország felemelte fejét, talpra állt, majd
szembenézett megszállójával. 1956-ban egy ország egyként
küzdött és bukott. Egyként haltak és egyként gyászoltak. A
forradalom elbukott, de Magyarország nem. A
forradalmárok meghaltak, de tetteik és az emlékük tovább
él a magyar emlékezetben. Ezeknek a hősöknek
köszönhetjük azt a Magyarországot, amelyben most is
élhetünk. Tisztában voltak tetteik következményével, ők
mégis emelt fővel, büszkén néztek szembe a halállal, hogy
majd egy szebb és szabadabb országot teremtsenek a jövő
gyermekeinek.
Büszke vagyok arra, hogy bár ezt az országot a történelem
során annyiszor megtámadták, majd elfoglalták, minden
alkalommal sikerült megszabadulnia láncaitól.
Mert a magyar bízik, küzd, és szabad, amíg csak él.
7

Lázár Gabriella
Az én forradalmam
Egész életemben tudtam, hogy nem illek a rendszerbe.
Párszor lázadtam is, nem csináltam rendszert belőle.
Ha rendszeres lett volna, nem illettem volna bele,
És a rendszeresség életemet sosem jellemezte.
Önmagam ellensége sosem voltam,
De paradoxonokat magamban találtam.
Követni akartam valami rendszert,
Holott tudtam, hogy a rendszeresség sosem tetszett.
De a rendszer, ami volt, nem a jót szolgálta,
A népet, kik hittek benne, orvul kihasználta.
Azt mondták a nagyok, jót tesznek, és jó lesz,
S mit eldöntenek maguk közt, a mi javunkra lesz.
Ki hitte ezt el? Ki lehet oly ostoba?!
Ezt mondják mindenhol, de a jónak semmi nyoma.
Az egész csak hazugság, mocskos propaganda,
A rendszerben a tagokban szólni sincs joga!
Bár megértem, miért nem engedik,
Megértem, az igazságot miért kendőzik.
Már tudom, mit rejtegetnek a függönyök mögött
Ezek az álszent férgek, elvadult dögök!
Egyedül én, csak én látom át a káoszt,
8

Egyedül én tudom, hogy a puszta szó változást nem hoz!
Egyedül szállok szembe minden hatalommal,
Egyedül rendelkezek a forradalmammal.
Ha mások nem is látják, hogy ez a világ mocska,
Hol nincs önállóság, porba vagyunk taposva,
Egyedül én állok majd ellen ennek,
És talán lesz értelme felkelésemnek!
De tévedek, mint mindig. A rendszer túl erős...
Többen vannak, és ebben a világban a sokaság győz...
Hiába áll ellen egyetlen lázadó,
Ha az agymosott népnek a látszatszépség is jó...
9

Veres Vencel és Budaházy Gabriella Kinga
Mi hőseink, mi szabadságunk
Emelik a zászlót, hét galamb emeli
De véres sorsukat egyik sem feledi
Honfivér áztatta mind a három színét
Szabadság és dics várja fent hőseinknek szívét.
Bár a zászlónk véres, honfik szíve fényes,
Vízilabdásaink öröme most édes
Szabadság, mint hálóba röppenő labda
Labdánkat az orosz kapus már el nem kaphatta.
Amit értünk tettek, nem lesz elfelejtett
Erre emlékezünk tankok hangja helyett
Előttük tisztelgünk, hogy mindenki lásson
Magyar embernek nincs párja a világon
Köszönjük az áldozatot, amit értünk tettetek
Méltatlanok vagyunk rímbe lopni a szent nevetek
Fent a mennyben dicsőségben nyugodjék meg lelketek.
10

Lázár Gabriella
Az én Forradalmam?
Kételkedem. Ahogy mindig tettem.
Ezt nevelték belém, amíg növekedtem.
Néztem az egyértelműt, és kerestem a kérdést,
Kerestem a hibát... de szerettem az érzést.
Mindenben kételkedtem, amit csak láttam...
A kételyeimmel együtt Önmagammá váltam.
A részeim voltak, belém épültek,
Nem voltam meg nélkülük, s ők csak velem léteztek.
Mindvégig úgy éreztem, van valami célom.
Hogy azért jöttem világra, mert volt rá okom.
De annyi minden van itt, és semmi sem az enyém,
Annyi üres állat, ember... mind ösztönlény...
Akik mind csak hajtanak, hisznek és remélnek,
Akik egy nekik lényegtelen álomnak élnek.
Teszik a dolguk, mintha kötelességük lenne,
Bele sem gondolnak, miért jöttek létre.
Tán azért, hogy egy világméretű gépezetnek
Egyetlen apró alkatrészei legyenek?
És emiatt azt hihessék: "együttműködnünk kell,
Egységben az erő, nélkülem nem működik a rendszer!"?
Hogy elhihessék, mennyire fontosak,
És milyen lényeges részei a világnak?
Hogy azt gondolhassák, pótolhatatlanok,
És nélkülük az egész világ halott?
11

Ó, mily kicsinyes gondolkodás.
Ó, mily kicsinyes célok.
Minek az a rengeteg kutatás?
Miért kellenek nekünk az ezzel járó gondok?
Hisz sosem kérték tőlünk, hogy legyünk szolgák,
Mi mégis azok vagyunk.
Fogvatartónk egy isten, egy álom, egy ország,
S mi boldogan behódolunk...
Miért? Mégis miért tesszük ezt magunkkal?
Miért nem élünk az álmainkkal?
Miért leszünk önmagunk rabjai, amikor
Lehetnénk szabadok, bárhol, és bármikor?
Miért érdekel görcsösen mások véleménye,
A világé, a szomszédé? És isten rendelete?
Elhisszük másnak, hogy mi a célunk
És a világon mégis miért vagyunk?
Kételkedem. Nem hiszem, hogy érdekel engem,
De mégis. Mégis része vagyok, annak kell lennem.
Ez nem az én forradalmam, dehogy...
Egyedül álljak ki eléjük? Azt mégis hogy?
Sok az ember, hittel és reménnyel szívükben.
Együtt vonulnak, mint birkák a réten.
Mégis miért lennék én az, aki ezt megállítja?
Úgysem tudnám. De nem is érdekel mások istene és álma...
12

Tóth Áron
Forradalom
A hideg időben
Remény a lelkükben
Fény gyúlt a szemükben
A jövő reményében
Utcára vonulva
Megtörve haladva
Reményt kutatva
Indultak a forradalomba
13

Kecskés András
Hallomásból
Elődeink nagy harcai
56-os nagy hősei
Menetelnek a halálba
Forradalmát megvívta a kis sereg
De nagy volt a túlerő és nem mindig győzhetett.
14

Fazekas Petra
56 Emberei
Sötét felhők gyülekeztek
S a vihar elérte a nemzetet
Az emberek ijedten nézték a felleget
De bátran mentek és nem félve
Mert hazájukért tették és ellene
15

Fazekas Sára
Kelj fel te ország
Kelj fel te ország
Szakítsd le láncodat
Kit meggyötört a múlt
Becsüld meg polgáraidat
Hagyd a múltat
És élj szabadság között
Kezed Uram nyújtsd ki
E nemzet fölött
16

Dániel Bálint
Harag
Amikor a nemzetben forrong a harag
Amikor a nép csak papíron szabad
Akkor a hősök előre lépnek
És próbálnak szabadságot szerezni a nemzetnek.
17

Bódi Fanni
Remény
Sok vérző szív
Melyben nem volt remény
Bízott benne
Hogy egy jobb kort elér
Budapest utcáin
nagy volt a nyüzsgés
Mindenki kereste
Hogy mi jobbá tenné
Az ország ifjai
Kiáltanak egy népért
Tudták már, mi jobbá tenné
Harcolni, küzdeni örökké
18

Bódi Fanni
56
Az a sok nap nem volt hiába,
A sok ima az égbe kiáltva
Lett szabadság, mi bőven kijárt
De meg kellett harcolni a győztes csatát.
56 a forradalom éve volt
De meg kellett érni a győztes kort.
Lett szabadság, mi bőven kijárt,
Mert az a sok ima célba talált.
19

Rákos Dominik
Az emberi történelem legsötétebb fotlja
Az emberi történelem legsötétebb fotlja,
A huszadik század embermilliók életét kioltja.
Az ellenállást a hatalom vérbe fojtja,
S a fejlődést, a mézédes fejlődést elrontja.
Sötét tombol, fagyos munkatábor
Innen az se szabadul, aki nagyon bátor
Itt egy oszló tetem, amott egy szakadt sátor
A hely maga olyan, mint egy terminátor.
Foglalkozz a múlttal, sose feledd
A megoldást te magad keresd!
20

Lukács Flóra Kíra
Elkövettél bármi rosszat
Elkövettél bármi rosszat,
Vagy akár csak megszólaltál,
Nem tetszett ez valakinek,
Gulag már csak terád vár.
Éhínség és tömegnyomor,
Higiénia is romokban,
Hogyha mégis túléled ezt,
Lelked is darabokban.
Hogy miért kerültél ide?
Minő rosszat cselekedtél?
Nem kötötted meg cipődet,
S nagy Sztálin úr elé estél.
Ez még nem is lett volna baj,
Ha csak ennyi történt volna,
De a TV is jelen volt,
S az egész világ már tudja.
Ez hatalmas szégyen neki
Nem is tudja földolgozni,
Elvégre ez furcsa dolog,
Vajaskenyér ment most neki.
A földről téged felkapnak
Őrizetbe bezáratnak.
Harmadnapnak elteltével
Gulágba elszállítanak.
21