Galamb - 2017 július

More documents

Recommendations

Info

<strong>Galamb</strong> Együtt keresve a Szentlélek jelenlétét Együtt keresve a Szentlélek jelenlétét Hitünk harmadik alaptétele a Szentlélekben való hit. Ennek ellenére a Lélekrõl valahogy nagyon könnyen megfeledkezem. Talán, merta munkája általában alig látható módon folyik. Az Atyáról beszél nekem a teremtett világ, a Fiú emberré lett, élete fontosabb eseményeit elovashatom az evangéliumokban. A hitet és az istenszeretetet, melyeta Szentlélek ébreszt szívünkben,sokszor elég nehezen vesszem észre. Nem én vagyok az egyetlen, aki elhanyagoltam szegénykét,a Szentlélekrõl szóló tanítás elmélyítésének a II. Vatikáni Zsinat adott új lendületet. Ha a zsinat utáni magisztériumi megnyilatkozásokat, a teológiai irodalmat és az ökumenikus párbeszéd dokumentumait megnézzük, akkor érzékelhetjük a Szentlélekrõl szóló tanítás egyre teljesebb kidolgozását. A Szentlélekrõl monografikus jellegû mûvek jelentek meg olyan katolikus szerzõktõl, mint Mühlen, Congar, Bouyer, Comblin, Balthasar, Lavatori, Hilberath, Lambiasi, Cantalamessa, Laurentin, Durrwell. A katolikus pneumatológia – vagyis a Szentlélekrõl szóló tanítás – kibontakozásához hozzájárult a karizmatikus megújulási mozgalom, ennek teológiai reflexiója és az ökumenikus párbeszéd is. A Katolikus Egyház tanítása a Szentlélekrõl A „lélek” kifejezése a héber ruah fordítása, ami azt jelenti, hogy lélegzet, levegõ, szél. 1 A Lélek és a Szent a három isteni személy közös isteni attribútuma. „E két fogalom párosításával a Szentírás, a liturgia és a teológiai nyelv a Szentlélek kimondhatatlan Személyét jelöli, melyet a „lélek” és a „szent” fogalmak más használata nem képes megfelelõen kifejezni.” 2 „Az, hogy hiszünk a Szentlélekben, azt jelenti: valljuk, hogy a Szentlélek a Szentháromság egyik személye, egylényegû az Atyával és a Fiúval.” 3 A Szentlélek kegyelme ébreszti fel elõször a hitünket és hív minket arra az új életre, melynek célja „Istennek és az õ küldöttének, Jézus Krisztusnak a megismerése” (Jn 17,3). 4 A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a Szentlelket „csak abban a folyamatban ismerjük meg, amellyel az Igét kinyilatkoztatja nekünk, és fölkészít minket, hogy hittel befogadjuk.” 5 Az a közeg, ahol mindez történik, maga az Egyház. Így „az Egyház, az apostolok továbbadott hitében élõ közösség, az a hely, ahol megismerjük a Szentlelket”, mégpedig a következõ módokon: az általa sugalmazott Írásokban; a Hagyományban; a Lélek által segített egyházi Tanítóhivatalban; a szentségi liturgia szavai és szimbólumai által, melyek révén közösségre juttat Krisztussal; az imádság által, melyben közbenjár értünk; a karizmák és a szolgálat révén, melyek által épül az Egyház; az apostoli és missziós élet jeleiben; a szentek tanúságtételében. 6 A Lélek küldetése, hogy a Fiú titokzatos testében, az Egyházban az Atya fogadott fiaivá tegyen és Krisztussal összekössön, benne éltessen. 7 Elõkészít minket Krisztus misztériumának ünneplésére, a föltámadt Úrral való találkozásra azzal, hogy hitet és vágyat ébreszt bennünk a krisztusi élet után, valamint megtérésre sarkall. Õ az, aki Krisztusra emlékeztet minket. Keressük a Szentlelket Talán többenvagyunk, akik úgy érezzük, hogy ha jobban megismernénk a Szentlelket, könnyebben el tudnánk mélyíteni kapcsolatunkat Jézussal, és esetleg segíthetne nekünk növekedni a szeretetben és a hitben. A következõkben arra keresem a választ, hogy vezetõként hogyan lehet a Szentháromság harmadik személyére ráirányítani a ránk bízottak tekintetét, azaz hogyan kereshetjük vezetettjeinkkel együtt az õ jelenlétét életünkben. Közben keresem a saját hangomat is. Keresem, hogyan írjak úgy vezetõknek, hogy már régen nem vezetek a Regnumban. Keresem, hogyan írjak arról a Szentlélekrõl, akinek jelenlétét csak ritkán tudatosítom magamban. És keresésemben õt hívom, hogy segítsen: Veni Creator Spiritus! Ha én most vezetõ lennék, akkor a vezetettekkel együtt keresni szeretném a Szentlelket, mint Isten jelenlétének jelét a hétköznapjainkban. Megpróbálnék arra figyelni, hogy ne annyira a fejünkkel, mint inkább a szívünkkel imádkozzunk, és osszuk meg egymással mindazt, amit a Lélek misztériumának a megérzésekor tapasztaltunk. 1 A Katolikus Egyház Katekizmusa, 691. 2 i.m., 691. 3 i.m., 685. 4 i.m., 684 5 i.m., 687. 6 i.m., 688. 7 i.m., 690. 18
<strong>Galamb</strong> Megpróbálnék a csoportommal minél konkrétabb élményeket keresni. Ezután közösen megfogalmazhatjuk, miért fontos nekünk, ha tudatosítjuk magunkban a Szentlélek jelenlétét. Én valami olyasmit mondanék, hogy talán azért, mert jobban megismerjük Istent, vagy talán azért, hogy visszatekintve észrevegyük, tényleg jelen van az életünkben, valóban vezet minket, esetleg azért, hogy megerõsödjön bennünk a közösség élménye Istennel és a többi emberrel, vagy a Szentlélek ajándékain keresztül meglássuk saját értékességünket, rádöbbenjünk, hogy a Jóisten valóban szeret minket, mi pedig szerethetjük õt. Az ima végén feltehetjük azt a kérdést, hogy mire indít minket mindaz, amit most így tudatosítottunk magunkban, mire hív minket a Szentlélek, mi az, ami iránt lelkesít, milyen vágyakat kelt bennem, hova küld, hova vezet. Kimondhatjuk a saját, személyes válaszunkat erre a megszólításra. Azt gondolom, hogy önmagában a Szentlélek keresésének túl sok értelme nincs. Istenben mint Szentháromságban hiszek, tehát a Szentháromságon belüli kapcsolatban tudom megtalálni a Szentlelket. Ha Istent keresem, a Szentháromságot keresem, és így csodálkozom rá a saját életemben a három isteni személyre, köztük a Szentlélekre. A nehézség az, hogy a szentháromságos hit különbözik azoktól a tapasztalataimtól, melyekre a természet megfigyelése, a kulturális jelenségek tanulmányozása vagy egyéb, emberi érvelések és elemzések révén tehetek szert. A Szentháromságról a kinyilatkoztatáson keresztül tudunk. Ez a kinyilatkoztatás azokat az eseményeket jelenti, melyek az emberi szem elõtt mennek végbe, és melyben maga Isten jön el: a Fiúisten megszületése és a mi emberi életünkben lezajlott élete, illetve a Szentlélek eljövetele az elsõ pünkösd napján. A Szentlélek személyisége ennek a kinyilatkoztatásnak az ellenére sajnos misztérium marad a számunkra. Õ sokkal inkább az Atyát és a Fiút, mintsem saját magát tárja fel. Az Atya és a Fiú ugyanazon szeretettel szeretnek minket, mint amellyel öröktõl fogva szeretik egymást. Az Atyát és a Fiút jóval könnyebb el tudom képzelni, mint a Szentlelket, hiszen nekik kettõjüknek tudom a nevét, mely a mi emberi tapasztalatunkban mindig személyeket jelöl: apát és fiút, szülõt és gyermeket. Analógia útján valamennyire meg tudom közelíteni, mit is jelenthet – vagyis kicsoda – az elsõ két isteni személy, akiknek neve a köztük lévõ személyes kapcsolatra utal (szülõség, nemzés, születés, gyermekség). Ezt azonban a Szentlélekrõl már nem mondhatjuk el. A teremtett dolgokban a „szellem”, a „lélek”, a „lehelet” nem személyeket jelöl. Ha életemben, mindennapjaimban a Szentlelket keresem, akkor jó, ha a figyelmemet az õ mûködésére, az Atyával és a Fiúval való közös tevékenységére irányítom. A Szentlélek mint szeretet A Szentlélek személyalkotó tulajdonsága a származása: az Atyától és a Fiútól kapja a saját létét, de „származása” mégsem passzivitás, hanem aktív cselekvés. Szent Ágoston a Szentlelket az Atya és a Fiú kölcsönös szereteteként értelmezi, de nem téveszthetjük össze a Szentlelket magával a szeretés aktusával, mely a három isteni személy közös és lényegi aktusa. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek lényegükbõl adódóan maguk a Szeretet, éppen olyan mértékben, amilyen mértékben õk az Isten. Aquinói Szent Tamás azt mondja, hogy az Atya és a Fiú a Szentlélekkel, vagyis a tõlük származó szeretettel szeretik egymást, és minket is. Az Atya és a Fiú ugyanazon szeretettel szeretnek minket, mint amellyel öröktõl fogva szeretik egymást. Az Atya és a Fiú az õ közös Szeretetük kisugárzásában szeretnek bennünket. A Szentlélek életet ad, és kiárasztja szeretetet, mert õ maga a személyes szeretet. Mikor vezetettjeinkkel együtt szeretnénk megtalálni, hogy életünkben hol van jelen a Szentlélek, kezdhetjük azzal, hogy közös imában, végignézve a napunk eseményeit, azt keressük, mikor tapasztaltunk szeretetet. Rövid csendben, Istenre figyelve Darvas Luca: ALAPKÉRDÉS Legfõképpen a gyerekek miatt, a szeretet miatt, amit tõlük kapok, és amit én tudok adni nekik. Nagyon jó érzés, ahogy az évek alatt megváltozik a viszony köztünk, érdekes figyelni, ahogy “felnõnek hozzánk”. Ugyanakkor nekem a vezetés segített felnõni, befolyásolta a személyiségem alakulását, finomította a kommunikációs képességem, segített azzá válni, aki ma vagyok. Nehézségek idején leginkább a vezetõtársamra támaszkodom, de sokat tud segíteni a többi vezetõ a rétegbõl is, illetve a családom. 19
Page 2 and 3: Galamb Kedves Olvasóink! Új szerk
Page 4 and 5: Galamb nak. Így kaptunk 21 darab t
Page 6 and 7: Galamb Gyémántlakodalom Kádár I
Page 8 and 9: Galamb Gyémántlakodalom Ili: Amik
Page 10 and 11: Galamb Hatok Hírek Hatok Hírek 20
Page 12 and 13: Galamb HÁZFÕNÖKVÁLASZTÁS 2017
Page 14 and 15: Galamb In memoriam Molnár Béla In
Page 16 and 17: Galamb PEDAGÓGIA ROVAT RM Pedagóg
Page 20 and 21: Galamb Együtt keresve a Szentléle
Page 22 and 23: Galamb kényes vagy nehéz helyzete
Page 24: Galamb Ami a papszentelési külön

Galamb - 2017 július

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?