Galamb - 2017 július

Galamb 

Kedves Olvasóink! 

Új szerkesztõbizottság segíti a jövõben a 

Galambot. 

2017. március 15-én tartottuk elsõ ülésünket. 

Megbeszélésünk elején Varga Péter beszámolt 

a Galamb létrejöttérõl, történetérõl, kitért arra, 

hogy nem mindig õ volt a Galamb mögött egy 

személyben, de az utóbbi idõbben már egyedül 

vitte a hátán. 

Most, a következõ bõ egy évben (minimum 6 

lapszám erejéig) egy fix új stáb segíti majd Péter 

munkáját úgy, hogy gondoskodik az utánpótlásról 

is. 

A szerkesztõk azt ígérik, hogy erejükhöz mérten 

igyekeznek igényes cikkeket gyûjteni. 

Koordinátor: 

Dörnyei Kristóf 

BEKÖSZÖNTÕ 

Lelki rovat: 

Bakos Vince és Réka 

Közös ötletelésünk eredményeként arra jutottunk, 

hogy 

lesznek aktuális (programokhoz, eseményekhez 

kötött beszámolók, interjúk) és 

lesznek állandó (lelki, vezetünk, alapkérdés) 

rovatok 

az állandó rovatokat lapszámonként 

egy-egy téma szerint fogjuk szerkeszteni 

a Galamb ezentúl a tanévben kéthavonta, 

így: októberben, decemberben, februárban, 

áprilisban és júniusban jelenik meg. 

Fogadjatok bennünket szeretettel! 

Dörnyei Kristóf 

Korrektúráért felel: Bégi és Déri Ágota 

Fõszerkesztõ, tördelõ: 

Varga Péter 

Arculat: 

Darvas Marci 

ÚJ ROVAT! 

ALAPkérdés rovatunkban minden 

alkalommal az adott lapszám témájához kapcsolódóan teszünk fel egy kérdést. 

Aki válaszol, megmondhatja, hogy kinek a válaszára kíváncsi. Ez jó lehetõség 

arra, hogy egymás gondolatait kicsit megismerjük, ha csak ilyen rövid 

formában is. Utána személyesen lehet folytatni! 

Mostani számunk kérdése a vezetõként való megújulásról szól, arról, 

hogy kinek milyen erõforrások segítettek a nehezebb helyzetekben. Hogyan 

lehet új lendületet szerezni, tüzet ébreszteni magunkban, amikor fogytán a 

lelkesedésünk, vagy nehézség kerül elénk. 

(A válaszokat oldalak alján, keretben közöljük - a szerk.) 

Hogy mi lesz a következõ kérdés és hogy a most utolsónak válaszoló Forintos 

Móni kinek a válaszára kíváncsi, a következõ lapszámban kiderül. 

Meditz Juli 

ALAPKÉRDÉS: Mi az, amiért megéri/megérte Neked vezetni a 

Regnumban? Amikor vezetõi nehézséged, elakadásod volt, mi tudott neked 

segíteni, mitõl tudtál megújulni vezetõként? 

Vezetünk rovat: Nagy 

Zoli 

ALAPkérdés: 

Meditz Juli 

Kardon Sebi: 

ALAPKÉRDÉS 

Nekem a szülõk és a gyerekek visszajelzései a legnagyobb pozitívuma a Regnumban vezetésnek, 

ezek megerõsítenek abban, hogy valami jót csinálok, valamit hozzáteszek a világhoz. 

Amikor elakadok, elfogy az erõm, vezetõtársam, Timi segít átlendülni a holtponton. Még nem 

került elénk olyan akadály, amit ketten ne tudtunk volna leküzdeni. 

2


Úgy érzem (és a 

visszajelzések alapján 

úgy is gondolom), hogy nagyon szép, meghitt és 

értékes majálist sikerült szerveznünk idén, ahol a 

regnumiak és az Isten is jól érezte magát. Alábbiakban 

szeretnék leírni néhány gondolatot, szempontot, 

ami a szervezés során számunkra fontos volt. 

2016 tavaszán tudtuk meg, hogy mi szervezzük 

a majálist, én akkor el is vállaltam a fõszervezõséget, 

mert tudtam (hittem), hogy lesz elég idõm ezzel 

foglalkozni. Két dolgot kellett rövidebb határidõvel 

meglépni: helyszínt találni, illetve egy stábot összerántani. 

A helyszínkeresésben olyan igényeket 

fogalmaztunk meg, melyek 

erõsen leszûkítették a lehetõségeinket, 

de végül megtaláltuk az ideális 

területünket Dunakeszin (és le is foglaltuk 

augusztus elején). Megkerülhetetlen 

szempontok: 

a terület nagysága: ezer ember elférjen rajta, 

két foci pályával és két röplabda pályával; 

a terület természetközelisége: füves, ligetes, 

árnyékot adó fákkal, és kisebb rétekkel 

teli helyszín az ideális; 

a megközelíthetõség közösségi 

közlekedési eszközzel 

(lehetõleg vonattal 

vagy metróval); 

a megközelíthetõség autóval: 

lehessen parkolni 

a közelben; 

a körülkeríthetõség: lehessen a kisebb gyermekeket 

nyugodt szívvel elengedni, illetve 

ne jöjjenek be (könnyedén) olyan emberek, 

akik nem a közösségünkhöz tartoznak; 

az áram és a vízellátás megoldható legyen; 

ne kerüljön csillagászati összegbe. 

A stábbal kapcsolatban az alábbi feladatokat tartottam 

igazán körülhatárolhatónak: sátorállítókért felelõs 

valaki (ebben megjelenik a humán erõforrás 

bevonása egyéb feladatokba is), logisztikai felelõs 

(a fizikai szükségletekrõl – sátrak, padok, asztalok, 

hosszabbítók, marmonkannák és társaikról 

való gondoskodás), kommunikációs, 

avagy marketing felelõs 

(online és offline információ eljuttatás 

a célközöséghez), ebéd felelõs (aki 

megeteti a népet), pénzügyi felelõs 

Részünk volt 

benne 

avagy a Regnum Majális stáb szemmel 

Ez az Istenélmény, tömegélmény, 

Regnum-élmény lényegi 

része ennek az ünnepnek. 

Egy jól összerakott majális 

(aki kezeli a kasszát és mindent forintosít). A sátorállításon 

belül még kisebb egységeket lehetett leválasztani: 

jutalmak, sport. A hat fõs stáb ezek 

mentén alakult ki azzal a kiegészítéssel, hogy a 

megosztásokon, kérdésfelvetéseken mindenki 

hozzátette a maga szemszögét, véleményét minden 

kérdésben (azaz nem diktátor jellegû volt döntéshozatal): 

Szigeti Blanka, Krómer Eszter, Mikesy 

Orsi, Deák Gábor Dundusa, Gut Zoli és Andrejszki 

Toma. A nemek aránya is megnyugtató. 

A stáb kommunikációja elsõsorban elektronikusan 

történt. Négyszer ültünk le személyesen: februártól 

havi rendszerességgel. A reklámhadjáratot 

márciusban kezdtük el: az adó 

1%-os levelekben, a második szerdai 

Szócsövekben, e-mail listákon és a 

Facebookon igyekeztünk elérni az embereket. 

Úgy gondoltuk (és ez igazolódott 

is szerintem), hogy elsõsorban 

nem a vonzó programok miatt fog valaki elmenni 

vagy nem elmenni a majálisra, tehát a reklámozásnak 

„csak” az volt a célja, hogy a szükséges információk 

eljussanak az érintettekhez. 

A majálissal kapcsolatban a „szokásos” célokon felül 

(találkozás, ünnep, nyitottság, játék) megfogalmaztuk: 

szeretnénk, hogy az Isten is jól érezze magát a 

majálison. Ezt csak akkor tudjuk 

elérni, ha meghívjuk Õt a megbeszélésekre 

és imádkozunk az 

esemény szándékáért (szervezõkként). 

Egy ilyen ima közben 

jutott eszembe a Thesszaloniki 

második levél egyik részlete: 

„részetek legyen benne”, amire nagyon belelkesedtem. 

Aztán Blanka kitalálta a puzzle-ös kerettörténetet, 

és már minden sínen volt… A puzzle gyûjtés jelentette 

a motivációs rendszer egyik oldalát, míg a jól 

bevált kürtõskalács és tombola, illetve a helyszín által 

sugallt lovaglás és repülés a másik oldalát. A 

szükséges mennyiségû puzzle becslése, illetve az 

ideális árfolyamok kitalálása komoly kihívást jelentett, 

de inkább a biztonság (és a helyszíni alkalmazkodás) 

felé sodortuk a rendszert, így végül mûködött 

minden. 

Amiket ingyen kaptunk. Hála Istennek 

vannak kapcsolataink olyan 

cégvezetõkkel, akik nyitottak arra, 

hogy egy ezer fõs nonprofit családos 

rendezvényt a saját termékükkel (lehetõségeikhez 

mérten) támogassa- 

3


nak. Így kaptunk 21 darab társasjátékot, 1200 palack 

italt, 1000 fánkot és 100 csokit. Nem elfelejtendõ, 

hogy a lelkes újpesti és gödi háziasszonyoktól 

annyi lekvár jött össze (mint fánkízesítõ), hogy jelentõs 

részét visszaszolgáltattuk a készítõknek. 

A majális szívében a szentmise áll. Ezt a Hatoktól 

kaptuk meg, mint alapérték a szervezéshez: a 

nap közepén legyen a mise, hogy azon feltétlenül a 

lehetõ legtöbben ott lehessenek (még akkor is, ha 

tudjuk, hogy nem ez motiválja feltétlenül a legjobban 

az összes regnumi gyermekünket). Ez az Istenélmény, 

tömegélmény, Regnum-élmény lényegi 

része ennek az ünnepnek. A megfelelõen profi hangosítás 

emiatt volt fontos számunkra, hogy ne vonhassa 

el a misén figyelmünket a lényegrõl egy ilyen 

fizikai tényezõ. A zenélést is ugyanezen okból vállaltam 

el a fõszervezés mellett (szerencsére megoldhatónak 

bizonyult). 

A teljes költségvetése a majálisnak 1,2 millió 

Ft-nál állt meg. Alapelvünk volt, hogy minden szolgáltatás 

igénybevételénél kifizetjük az ÁFÁ-t, mert, 

ha mi nem fizetjük be, akkor ugyan kitõl lehetne ez 

elvárható. Bevételeinket jelentették a karszalagokból 

származó támogatások (körülbelül 600 elõvételi 

és 200 helyszíni támogatás); pályázati lehetõségek 

és a nagy Regnum 400 ezer Ft-os segítsége. A hiányt 

az RMÚE rakta hozzá. Az, hogy az ebédet mi 

készítettük helyben, kettõs céllal alakult így: egyrészt 

szerettük volna igazán vendégül látni a nagy 

Regnumot, ami a fõzés egyszerû nyelvezetével jól 

kifejezhetõ; másrészt drágább is lett volna, ha ételt 

rendelünk. 


Az idei majális 

elnöki szemmel 

Bár Toma vitte a vállán az idei 

majálist, hadd osszak meg én 

is pár gondolatot, mint az egyik 

szervezõ helyi regnum elnöke. 

Miért szeretek 

majálist szervezni? 

Mert a szervezõk között erõsödik a baráti 

kapcsolat. 

Mert az elõkészítés során elképesztõ 

gazdag ötletekkel találkozom. 

Mert a majálisnak sok-sok ember, fõleg 

kisgyerek örül. 

Mert rég nem látott barátokkal lehet így 

összefutni. 

Mert egy helyi Regnum az egész közösségért 

tehet. 

Mert a helyi Regnum tagjai fontosnak érzik 

agukat 

Mert tõlünk függ a majális tartalma és formája. 

Mire lesz érdemes a jövõben 

jobban odafigyelni? 

Hogyan lehet a résztvevõk számát pontosabban 

elõre látni, hogy például ne legyen 

fölösleges ebéd? 

Hogyan lehet még több embert bevonni 

az elõkészítésbe, hogy ne legyenek túlterhelt 

segítõk? 

Hogyan lehet úgy megszervezni, hogy 

legkevésbé függjön a jó idõtõl? 

Hogyan lehet költséghatékony majálist 

szervezni? 

Végül mintegy 850-en voltunk. Tudom, hogy 

nem a mennyiség számít, de talán érdekes látni, 

honnan és hányan jöttek: 

Nomád: 175 – Göd: 165 – Újpest: 150 – Remete: 

90 – Fót: 65 – Mány: 55 – Józsefváros: 45 – Szentendre: 

35 – Szórvány: 30 – Nagykovácsi: 20 

Szerencsére ez a majális „így volt szép, így volt 

jó”. Jövõre megint találkozunk az SZRM szervezésében. 

Gyertek sokan! 

Dundusa 

Nagyobb figyelmet szenteltünk arra is, hogy 

minden korosztály megtalálja a maga programját a 

majális során. Igyekeztünk olyan sátrakat kialakítani, 

ahol az ovisok, kisiskolások, nagyiskolások is 

szívesen aktívkodnak ezzel lefedve a „gyerek” korosztályt. 

Az energiatúltengéses ifjaknak (nagyjából 

15-25 éveseket értem itt) az InterRegnum volt az a 

program, ahová igazán bele adhatták saját magukat. 

Az idõsebb korosztály játékvágyát pedig a 

Quiznight játékkal szerettük volna kielégíteni. 

A sátras programok kapták a legnagyobb hangsúlyt, 

amit talán a legjobban az reprezentál, hogy 

22 sátrat állítottunk fel: BetleReM-i jászol (Cetek), 

Célbaköpés (Foglyok), Cirkusz (Fõnixek), Csúszópróba 

(Pityerek), Csúszós-SzappanosTwister (Nenék), 

Egy perc és nyersz! (Szirti sasok), Engedd el! (Seregélyek), 

Érzéki csalódás (Nemes Lovasok), 

FoRMálódás(FoRMa stáb), Indokolatlan sátor 

(Vöcskök), Játékország (Fürjek), Kaszinó (Ökörszemek), 

Kézmûves sátor, Koktélparty (Mamókusok), 

Majomigazolvány (Keltetõ), Mobilhajiga 

(Fakopáncsok), Próbáld ki magad! (Csuszkák), 

Püfölde (Villámlovak), QRimi (Csalogányok), Rekeszmászás, 

Szabadulószoba (Vízityúkok), Szappanfoci 

(Pivik). 

4


Puzzle-ket (egy darabot, maximum kettõt) nem teljesítményre 

adták a sátrak, hanem aktivitásra: sok 

esetben, ha párharcra került a sor (és a vesztes fél 

becsülettel küzdött), mind a ketten egy puzzle jutalomban 

részesültek. A jutalmakért összeillesztett 

puzzle darabokkal lehetett csak fizetni, amivel az 

volt a célunk, hogy a gyerekek egymás közti cserélgetésével 

bátran nyissanak, kommunikáljanak 

akár számukra idegen regnumiakkal is. 

Mindezek szellemében nem osztanám meg eme fórumon, 

hogy ki nyerte a hagyományos nõs-nõtlen 

labdarúgó mérkõzést, illetve a férjezett-hajadon röplabda 

mérkõzést, mert a meccsek hangulata, a 

beszólogatások íze, az egymásnak feszülések izzadtságszaga 

önmagukban olyan értéket képviseltek, 

amely mellett eltörpül a gyõzelem zászlaja. 

Köszönjük szépen azoknak, akik megtalálták a 

részüket benne, sok 

erõt kívánok a leendõ 

majális-stábnak, számíthatnak 

ránk jövõre 

(minimum a jelenlétünkre)! 

Andrejszki Toma 

Milyen a majális szervezése és megélése elnöki 

szemmel? 

Az elsõ gondolat a félelem és a kétség volt: miért 

ránk gondoltak? Hogyan gondolhatják,hogy az éppen 

csak az önállóság útjára lépett Helyi 

Regnumunk rögtön egy ilyen „nagy falattal” mutatkozzon 

be? Aztán jött a mentõ gondolat: vállalja Újpest, 

és Göd segítse ebben. 

Elkezdõdött a közös gondolkodás, a stáb felállása, 

jó ötletek, nagy tervek, feladatmegosztások… Féltem 

attól, hogy talán túl nagy fába vágjuk a fejszét és 

mi lesz, ha a sok-papíron jól mutató-feladat majd realizálódik 

a hétköznapok amúgy is zsúfoltsággal teli 

folyamában… De ahogy sorban pipáltuk ki a tennivalók 

listáját, éreztem, hogy fog ez menni!!! 

Számomra hihetetlenül jó volt megtapasztalni 

azt, hogy az egész helyi közösségünk együtt és külön-külön 

is feladatának érezte a majális megszervezését, 

bárkihez fordultam készséges volt. Külön 

öröm, hogy korosztálytól függetlenül jött mindenki!! 

Azok is, akiket máskor kicsit noszogatni kell vagy 

azok, akik csak most kezdenek belekóstolni a közösséghez 

tartozás „szolgálati részébe”. 

Gödi elnökként hálás vagyok a Gödieknek és a Gödiekért 

és sajnálom, hogy az elején olyan kishitû 

voltam. 

Hálás vagyok, hogy az 

újpestiekkel együtt, már 

két önálló helyi regnumként 

megtapasztalhattuk 

a közös munka és 

siker örömét. Külön példaértékû 

számomra, 

hogy az újpesti Korábban Születettek is szívügyüknek 

tekintették a majálist, a tõlük megszokott alázattal, 

szeretettel, a háttérben csendesen tevékenykedve 

már hajnalban sürögtek-forogtak az üstök 

körül, napközben meg az unokák körül, hogy 

mindenki élvezhesse a majálist! 

Az elnöki pozícióban mégis az a legjobb, hogy - 

bár mindenki látja, hogy Andrejszki Toma és Szigeti 

Blanka nélkül ez a majális nem lett volna olyan, 

amilyen- a sok-sok hálás, köszönõ szó hozzám érkezik, 

ami mind arról tanúskodik, hogy nagyon köszönik 

a csodás szombati napot és gratulálnak a 

nagyszerû Helyi Közösségünknek. Nem tagadom: 

nagyon büszke vagyok és köszönöm, hogy számíthatok 

rájuk, megtisztelõ Hozzájuk tartozni! 

Persze a sok „hurrá” mellett voltak buktatók, izgulni 

valók, váratlan helyzetek, amik az utolsó pillanatban 

aztán csak megoldódtak, de ezek gyorsan 

elfelejtõdnek mikor végül - híven a megálmodott 

koncepcióhoz - az összes szál összefutott és tökéletesen 

egybeillett, mint egy puzzle sok-sok darabja 

és feltárult egy csodás kép, a majális, aminek létrejöttét 

a „puzzle darabok” hónapokig tartó rakosgatása 

alatt csak remélni mertük, de igazán nem láttuk, 

nem láthattuk elõre mennyire klassz lesz. 

Köszönöm az összes Résztvevõnek, 

hogy eljöttek és értelmet 

adtak a sok munkának és 

már alig várom, hogy jövõre 

résztvevõként is tesztelhessem 

a Szentendreiek igyekezetét! 

Mikesy Orsolya 


A majális házfõnöki szemmel: 

A majálison örült a szívem, amikor 

láttam 

a pazar ötleteket, 

a nagycsaládok zsibongó 

gyerekseregét, 

a regnumi kispapokat, 

és a harmonikusan beilleszkedõ 

szentmisét. 

Soma 

5


Gyémántlakodalom 

Kádár Ili és Guszti 60 éve házasok 

Meséljetek magatokról! 

Guszti: Kõteleken, az 1823-ban létesített kántortanítói 

állást apáról fiúra 1950-ig folyamatosan betöltõ 

Kádár dinasztia tagjaként 1930-ban születtem. 

Édesanyám pedagógus volt. Elemi iskola után, 

1941-tõl szegedi piarista diák voltam. 1944 karácsonyától 

‘45 októberéig Ausztriában 

kerültük el a háború borzalmait. 

1946-ban kerültem Budapestre 

a Kandó elektromos 

szakközépiskolába. 1950-ben 

érettségiztem, a STANDARDban 

(késõbb BHG) kezdtem dolgozni. 

‘51-ben a Mûszaki Egyetem esti 

tagozatára iratkoztam be. ‘54-ben B-listáztak (kirúgtak), 

fél évig villany- és rádiószerelõ voltam, 

majd az oklevél megszerzése érdekében a Helyközi 

Távbeszéló Igazgatóságon mûszerész, késõbb 

területi elõadó lettem. 1956. október 23-án hivatalosan 

vidékre utaztam, 25-én értem vissza Pestre, 

és 31-e délutánjáig napi 24 órás szolgálatban voltam 

az interurbán telefonközpontban. 1963-ban kutatóként 

kerültem a Posta Kisérleti Intézetbe, ahol 

1990-es nyugdíjazásomig átviteltechnikával, a számítóközpont 

vezetésével és karbantartásával, végül 

a postaforgalmi tevékenység (felvételi ablakok) 

számítógépesítési kérdéseivel foglalkoztam. 

‘68-tól ‘73-ig szakszervezeti titkár is voltam. 

Ili: 1934.03.10-én születtem Pécsett. Apám önálló 

asztalos mester, anyám tanult varrónõ. Elemi és 

polgári iskolát a Miasszonyunk Kanonokrend nõvéreinél 

végeztem. A Szûz Anya tiszteletét õk oltották 

belém. Továbbtanulásomat apám „osztályidegen” 

maszeksága akadályozta. 17 éves koromtól a Posta 

Pécsi Hálózatépítõ részlegénél kezdtem dolgozni. 

1955-ben az Országos Mérésügyi Hivatal adminisztrátora 

lettem. Érettségiztem. Házasságkötésem 

után a budapesti központba helyeztek át. 

Közgazdasági Technikusi oklevelet szereztem. A 

Számoknál szervezõi oklevelet kaptam. 

Számítástechnikai szervezõként több cégnél 

dolgoztam. 1989-ben a Metalloglobus küldött 

nyugdíjba. 

6 

Miért vásárolt kelengyét? 

– Mert férjhez megyek. 

– Kihez? 

– Magához. 

Mikor, hol, hogyan ismertétek meg egymást? 

1957.03.30-án, szombat délután 3 órakor, Pécsett. 

Guszti: Pista barátom (aki kb. egy évig a pécsi 

Postás Szakszervezet könyvtárosa volt) február 

végén közölte velem, hogy megtalálta a feleségemet. 

Mondtam neki, hogy ez szépen hangzik, de bizonyítani 

kellene: vártam, hogy mikor mutat be a kiszemelt 

hölgynek. Március 26-án diplomáztam, 

másnap hivatalos útra Pécsre utaztam. Ekkor Pista 

(aki már nem Pécsett volt állásban) tõlem kölcsönkérte 

a „Mécs Összes versei” kötetemet (Felelek 

érte, hogy visszakapod!), és (nevét, címét megadva) 

megkért, hogy a Mécs iránt érdeklõdõ olvasójának 

vigyem el. A könyv átadása után este nyolcig 

sétáltunk, beszélgettünk. Másnap 

délelõtt együtt voltunk 

szentmisén, délután az ötórai 

vonatindulásig folytattuk a beszélgetést. 

A látottak, hallottak 

és tapasztaltak alapján búcsúzásul 

kértem: „Engedje meg, 

hogy lovagja legyek, legyen a 

Királynõm, (és ráérezve arra, hogy számomra Õ 

az EGYETLEN) …...esetleg a feleségem”, majd 

felszálltam a vonatra. Két hét múlva – kerülõ útban 

– szombat délután Pécsett ismét találkoztunk, sokat 

beszélgettünk. A másnapi korai továbbutazásom 

miatt este misén voltunk, utána egy cukrászdában 

mesélni kezdte, hogy otthon furcsán néznek 

rá, mert a télikabátra gyûjtött pénzébõl törülközõket 

vásárolt. Mivel eddig võlegényrõl, udvarlóról köztünk 

nem esett szó, meglepve kérdeztem, hogy miért 

vásárolt kelengyét? 

– Mert férjhez megyek. 

– Kihez? 

– Magához. 


Gyorsan megittuk a 

pertut, elõvettük a naptárat 

és kitûztük az eljegyzés 

(Pünkösdszombat) 

és az esküvõ 

(Nagyboldogasszony) 

idõpontját. Az esküvõig 

Pécsett még mintegy 

harminc alkalommal találkoztunk. 

Ili: Ha egy fiútetszett nekem, a Szûzanyához azért 

imádkoztam, hogy olyan férjem legyen, aki nem 

akadályoz hitem gyakorlásában, és ha meginognék, 

támaszom legyen. 1956-banáprilisi beugratásként 

ismertem meg Pistát, a Postás Szakszervezet 

könyvtárosát. Az oroszok pécsi bevonulása után a 

gimnáziumnál várt és a barátnõmmel minket minden 

este hazakísért. Útközben nagyon sokat mesélt 

pesti barátairól, viselt dolgaikról. 

Magunkról mi is sokat meséltünk. Március végén 

levében értesített barátja érkezésérõl, és arról,



hogy Mécs könyvet küld nekem. Hozzáfûzte, hogy 

a könyv enyém lehet, ha feleségül megyek Gusztihoz. 

Abban a tudatban, hogy össze akar boronálni 

bennünket, sétáink közben saját magamról, érzéseimrõl, 

világlátásomról bõségesen meséltem. A 

szívbetegségem gyakori balatonfüredi kezelését, 

és, hogy a szívem miatt az orvosok nem ajánlják a 

szülést, szintén megemlítettem. Guszti búcsúzó 

szavai szíven ütöttek.Mire az állomásról hazaértem, 

úgy döntöttem, hogy Guszti felesége leszek. 

Hogyan emlékeztek vissza az elmúlt 60 évre? 

Ili: Az esküvõ után Pécsrõl Szegeden 

át Pestre repültünk, ahol 10 

m 2 –es albérleti legénylakás fogadott. 

Két hétig Guszti szüleinél vendégeskedtünk. 

Hétköznapok:új 

munkahely, ismerkedés Pesttel, fõzés 

(a bableveshez bab, kolbász 

stb. ...ja! Egy fazék is kell!), mosási 

gondok (lehetõség Guszti nagynénjénél). 

Guszti: A házasság miatt az albérletet 

felmondták, új keresése, 

költözés. (Volt háziasszonyunk 

még évek múlva is személyesen 

felkereste Ilit a névnapján.) 

Lakáscsere akció Pécs – Budapest 

között: apósom éppen megürült 

önálló lakásáért 15m 2 földszinti 

udvari helyiség a Király utcában 

(fali kút, 1 m2 konyha gáztûzhellyel, udvari wc). 

Budáról költözés. 

Ili: Az akkori elõírások miatt várandósságom elsõ 

hónapjában vizsgálatra mentem, ahol a szülésrõl 

mindenáron le akartak beszélni. Csak úgy kaptam 

terhes- könyvet, hogy közöltem velük: „meguntam 

az életem, öngyilkosság helyett a szülést választom”. 

‘59-ben veszélyeztetett terhesség után csípõficamos 

kislányt szültem, Pista lett a keresztapja. 

Gyes nem volt, ki kellett lépnem a munkahelyemrõl. 

Guszti: Újabb lakáscsere: az emeleten két nagyszobára, 

a belsõben ágyrajáró családdal, harmadik 

szobában részeges társbérlõvel, közös hall, fürdõszoba, 

wc, konyha használattal (10-en voltunk a lakásban). 

Az ágybérlõ baltával fogadott, fél év múlva 

elköltözött. Gyakori éjszakai szolgálatom miatt a 

családomra cserkész barátaim folyamatos jelenlétükkel 

vigyáztak. 

Ili: ‘61-ben szüleim megrökönyödésére kisfiút szültem. 

Terhes könyvet csak a harmadik hónap után 

kértem.Sokat foglalkoztam a házbeli gyerekekkel 

is. Anyák napján elõadást, farsangkor álarcosbált 

rendeztünk a közeli kultúrteremben. Újságban elismerõ 

cikk jelent meg rólunk. A társbérlõ feljelentése 

Az 50 éves házassági évfordulón 

után „gonosz boszorkány” voltam az írások szerint. 

Gyermekeink óvodás koruk elérése után alkalmi 

munkákat vállaltam, esténként könyvelési technikumba 

jártam. 

Guszti: Érzékelve lényegfelismerö és rendszerezõ 

készségét,Ili ellen (mai fogalmakkal)„erõszakot 

követtem el, megsértettem személyi jogaiban”, 

mert akarata ellenére befizettem az akkor induló 

számítástechnikai szervezõi tanfolyamra. Kénytelen 

volt a szakmát kitanulni. (Késõbb azért hálás 

volt érte.) 

Ili: Az oklevél megszerzése után 

számítástechnikai területre mentem 

dolgozni. 

1981-ben a végzõs egyetemista lányom 

férjhez ment, 1994-ben lánya 

született. 1982-táján kiütések, izomszövet 

zsírosodása és általános elgyengülés 

miatt egy évi orvosi 

canossa-járás 

után 

pajzsmirígy-túltengést állapítottak 

meg nálam. Az alkalmazott gyógyszer 

magas lázat, fehérvérsejtek eltûnését 

okozta. Izotóp kezelésre 

meggyógyultam,a szívbillentyû-vastagodásom 

eltûnt. 

Guszti: ‘63-ban kutatóként plusz 

szobára lettem jogosult, beadtam a 

kérelmet a Tanács lakásosztályára.1983-ban 

értesítettek, hogy állami 

hitellel támogatott lakásvásárlásra lettünk jogosultak. 

‘84-ben az új lakásba, Kaszásdûlõre költöztünk. 

A fõiskolát végzett fiam ‘85-ben nõsülve 

odahozta feleségét. Két lányuk született. 1998-ban 

Zalába költöztek, egyedül maradtunk. A fiúnk 

2011-ben meghalt. Lányunk kérésére ‘99-ben, kötött 

határidõre eladtuk a lakásunkat, hogy Újpestre 

költözzünk. A kiszemelt vétel kútba esett, minden 

holmink (a 8000 kötetes könyvtárunk is) raktárba 

költözött, a lányunk vendégei lettünk. Két hónap 

múlva költöztünk a Palotán vásárolt lakásba. 

Ili: Öt éve a lányunk jóvoltából családi házba költöztünk. 

Heti csomagolással és szállítással fél év 

alatt áttelepültünk. Mindkét gyermekünk családja 

ideköltözött, most már háromgenerációs családként 

lakunk együtt. Múlt évben a szívem nem nagyon 

akart mûködni, hosszan súlyos beteg voltam. 

Családom szeretete és Guszti gondos ápolása 

talpra állított. 

Guszti: Azátkosban sok hivatalos külföldi utam 

volt (Prága, Drezda, Berlin, Varsó, Gdanszk, 

Moszkva, Kijev, Párizs, Velence), egyszer ketten 

Bécsbe is eljutottunk. Gyerekekkel Prága, Drezda, 

Berlin, NDK-üdülés volt úticélunk. 

7



Ili: Amikor számunkra is megnyílt a világ, néhányszor 

turistaként, de legtöbbször zarándokokként 

számtalan helyen jártunk, csak a jelentõsebbeket 

említve: Szentföld, Turini lepel, Velence, Róma, 

Fatima, Lourdes, Párizs, Chestohova, Máriacell, 

Szlovénia Segítõ Szûzanya kegyhely, Horvátország 

Máriabeszterce, Görög- és Törökország, Erdély, 

Kárpátalja és az útközben érintett helyek. 

Hogyan maradtatok meg hitben és szeretetben 

az elmúlt 60 évben? 

Ferenc pápa a fiatal házasoknak mondott beszédében 

megengedhetõnek 

mondta a tányérok röpködését, 

de megkívánta az 

esti kibékülést. Ezen elgondolkozva 

megállapítottuk, 

hogy velünk ez egyszer fordult 

elõ: egy rakás tányért 

véletlenül lelöktem a polcról 

(de négyet útközben sikerült 

elkapnom). Veszekedés nem lett belõle. 

Az évek során volt sok vitánk, de egyszer sem 

kiabáltunk egymással és egyszer se becsméreltük 

egymást. „Add a sót!” helyett „Kérem a sót. – Köszönöm.” 

a divat nálunk. 

Guszti: 1943-ban a német megszállás miatt márciusban 

vége lett a tanévnek. Egy Jézus Szíve szobrot 

vittem haza. A plébános úr családunkat felajánlotta 

Jézus Szívének. Néggyermekes családként (legkisebb 

öcsém kétéves volt) szinte mindég együtt lévén 

éltük túl a háborút. A szobrot ma is õrzöm. 

Pesten, a Mária Kongregációban megerõsödött a 

Mária iránti szeretetem és tiszteletem. A Pilis cserkészcsapatban 

megismerkedtem a lovagi eszménnyel. 

Magával ragadott, törekedtem alaptermészetemmé 

tenni. Igyekeztem és most is igyekszem 

Szûz Mária lovagjává válni. Ili kezét Szûz 

Máriától kértem meg, általa kívánom a Szûzanyát 

szolgálni. 

Ili: Nem önmagamat akartam megvalósítani. Közös 

boldogságunkért imádkoztam. A nehézségek megoldásában 

mindig a Szûzanya segítségét kértem. 

Hogyan kerültetek kapcsolatba a Regnummal? 

Guszti: Sokáig sehogy. 1946-tól Máriakongreganista 

voltam, a középiskolai 

kongregáció prefektusa, a Jezsuiták 

Központi Diáktitkárságnak 

tagja. Az itt kezdõdött 

barátságunk Pista haláláig 

tartott. A kongregációk feloszlatása 

után a titkárok egy csoportjával 

még az ‘56-os idõkig 

összetartottunk. (Egyikük közel 

két évig Recsk vendége 

volt.) 1951-tõl a pesti piaristák 

8 

Hatvan évvel ezelõtti elsõ találkozásunk 

óráiban megismertük 

egymást, rádöbbentünk,hogy 

összetartozunk, egymás mellett 

döntöttünk. 

A 60 éves házassági évfordulón 

(betiltott) cserkészcsapatának (késõbb a parancsnoki 

tanácsnak is) tagja lettem, ahol gyakran kirándultunk 

a Pilisbe (30 – 40 hétvége), évente 

mozgótáboroztunk, együttléteinken komolyan tanultunk 

(a géppel sokszorosított brosúrák saját példányait 

a pesti piarista könyvtárnak adtam át). Parancsnokunkat, 

Lucit Pestrõl elhelyezték, késõbb 

meg is halt. A vezetõi válság miatt a csapat megszûnt, 

de az õrsi szintû családi kapcsolat még a 

‘60-as évek közepéig kitartott. 1995-ben a Kövi Szûz 

Mária plébánián templomatya lettem. Elküldtek az 

év elején szokásos Lelkipásztori 

Napokra Egerbe. 

Nagy lelki élmény volt. Elbûvölt, 

hogy milyen sok lelkiségi 

mozgalom létezik és mûködik 

nálunk is, de nagyon megdöbbentem 

azon, hogy a 

nagy sokaság mellett CSAK 

EGYETLEN EGY foglalkozik 

a fiatalsággal és a gyerekekkel: a REGNUM. 

Ili: Tanév végén Mihály atya (Mityu) meghirdette, 

hogy jelentkezni lehet kiscsoportba. Elmentünk 

hozzá és jelentkeztünk. Megdöbbent, mert a felhívás 

a gyerekeknek szólt. Nagyon sajnálta, és furdalhatta 

a lelkiismeret, mert októberben szólt, hogy 

ha komolyan gondoljuk, elvinne minket egy idõsebb 

csoportba látogatóba. Ha megtetszünk egymásnak, 

kapcsolódhatnánk hozzájuk. Húsz éve köztük 

vagyunk. Az akkoriban alakulgató Filatorigáti Helyi 

Regnum leendõ tagjaiként tettünk ‘98-ban regnumi 

fogadalmat. 

Milyen táborokban, programokon voltatok - 

sokszor aktívan - jelen a Regnumban? 

– Folyamatosan a saját kisközösségünkben 

(Szil réteg). 

– Szil réteg lelkigyakorlatain: Péliföldszent- kereszt, 

Dobogókõ, Érd Regina Mundi (17 alkalommal). 

– Az Õsökkel 2000-ben, a kalocsai családos 

kirándulásukon kerültünk kapcsolatba. Azóta 

szinte rendszeresen járunk az évi tíz 

összejövetelükre és az évenként átlagosan 

öt családos programra (érsekek, püspökök, 

atyák,jelentõs létesítmények, 

kiállítások stb. 

látogatása). Valójában 

ál-õsök vagyunk: 

Regnumi Õs, aki a HÁZ 

elvétele (1951. november 

24) elõtt regnumi 

volt. 

– Rászoktunk a második 

szerdákra.


– 1999-es Rákospalotára költözésünk után bekapcsolódtunk 

az Újpesti Regnumi életbe is. 

– A majálisokon rendszeres résztvevõk vagyunk. 

– Zánkai RM-nagytábor, Pusztamaróti és Gödöllõi 

RMUE nagytáborok. 

– Az Õsök elmult 25 éves múltjában mintegy 

150 különbözõ elõadótól származó, 5 CD-lemezbõl 

álló, több, mint 280 órai hanganyagot 

tartalmazó „ÕSÕK HANGTÁRA” gyûjteményt 

kezelem. 

Hogy látjátok, mi a Regnum legfõbb értéke? 

Guszti: A DINAMIZMUS. Az alapító és az õket 

követõ atyák évtizedekig „bokorként” táplálták és 

nevelték a gimnazista korban lévõ fiúkat. Az idõk 

elõjeleként kinevelõdött egy vastagabb ág is, akik a 

viharos évek során képesek voltak támogatni az 

atyákat, és jelentõs szerepük volt a folyamatos 

regnumi élet fenntartásában. A vihar elmúltával a 

„bokor” fává terebélyesedett, csecsemõtõl aggastyánig 

minden regnuminak (legyen fiú vagy lány) 

megvan a maga helye (példaként lásd az idei majálist). 

Azegykori bokor nem csak egy nagy fává lett, 

hanem már újabb (fa)csemetékkel lassan ligetté 

kezd válni. Annak ellenére, hogy a dinamizmus néha 

megcsuklik (2012-es nagytábor terve), a GALAMB 

címlapján a jelmondat biztató jövõt sugároz: 

„Meglesz… gyerünk!” 

Ili: A Regnumnak köszönhetjük nyugdíjas életünk 

értelmét. Eltûnt régi barátaink helyett nagyon sok 

kedves barátot kaptunk. Idõs napjainkban hasznos 

munkát végezhetünk (varrocska, „Õsök hangtára” 

). Gyászunk feldolgozásában szeretõ támogatásuk 

segített. Köszönjük Szûzanyának, hogy regnumiak 

lehetünk. 

Régóta fiatalként mivel töltitek a napjaitokat? 

Plébániánk életében aktívan részt veszünk. 

Ili: Nyugdíjazásom után szüleim haláláig havonta 

két hetet Pécsett az õ háztartásuk vezetésével töltöttem. 

Húgom halálának feldolgozásában támaszuk 

voltam. Minden pénteken a káposztásmegyeri 

varrocska csoportban dolgozom. A családi ünnepek 

(karácsony, húsvét, születés- és névnap) nálunk 

zajlanak. 

Guszti: A ‘90-es években a saját elképzeléseimet 

és a megrendelõk kívánságát kielégíteni igyekvõ 

számítógépes programokat készítettem. ‘95-ben a 

Kövi Szûz Mária templom templomatyja lettem. 

2000-ben infarktusom volt, majd hármas bypass 

mûtéten estem át. Havonta a kisközi és az õsök 

összejövetelein aktívan részt veszünk. 

Hogyan, kik köszöntöttek benneteket gyémánt 

lakodalmatokon? 

A májusi második szerdán a Regnum Marianum 

közösség köszöntött a közös jubileumi misén. Jubileumi 

évfordulónk augusztus 15-én az újpesti 

Egek Királynéja templomban délután 4 órakor kezdõdõ 

szentmisén lesz, ahova mindenkit szeretettel 

várunk. 

Mit üzentek a mai fiataloknak, házasoknak, 

családosoknak? 

Hatvan évvel ezelõtti elsõ találkozásunk óráiban 

megismertük egymást, rádöbbentünk,hogy összetartozunk, 

egymás mellett döntöttünk. Nem jutott 

eszünkbe az, hogy döntésünknek milyen következményei, 

nehézségei, akadályai lehetnek. Mint ahogy 

az élet igazolta, számos nehézséggel találkoztunk, 

amelyek bármelyike – ha töprengtünk volna rajtuk – 

visszakozásra késztethetett volna bennünket. Nem 

az akadályokat kerestük, hanem a jövõnek vágtunk 

neki. Nem kellett hozzá más, mint 

HIT, REMÉNY, SZERETET, 

EZ A HÁROM, 


Május második szerdáján köszöntöttük Kádár 

Ilit és Ágostont 60. házassági évfordulójukon. 

A Regnum Szil rétegében külön is ünnepeltük 

Õket, mint az elsõ gyémántlakodalmas párt. Ili 

és Ágoston kedves, figyelmes természetükkel 

nagyon jó kapcsolatot tudtak teremteni mind a 

fiatalokkal, mind az idõsekkel. Életállapotuknak 

köszönhetõen szinte valamennyi regnumi rendezvényen 

részt vesznek. 

Isten áldását kértük Rájuk. 

Goethe: Életszabály 

Ha egy szép élet vágyát õrzöd, 

a múlttal nem szabad törõdnöd. 

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér, 

mint hogyha újjászületten élnél. 

Mit akar? - kérd meg minden naptól, 

és minden nap felel majd akkor. 

Tetteidnek tudjál örülni, 

más tetteit tudd megbecsülni! 

Fõként ne gyûlölj egy embert se, 

s a többit hagyd az Úristenre. 

Eglesz Misi 

DE KÖZÜLÜK LEGNAGYOBB A SZERETET. 

(1 Kor 13,13) 

Stomfai Zsófi: 

ALAPKÉRDÉS 

A Regmuban vezetni két fõ ok miatt szeretek. Egyrészt fantasztikus egy belevaló, lelkes (vezetõi) 

közösséghez tartozni, másrészt megtisztelõ és izgalmas részese lenni annak, ahogy a vezetettjeim 

felnõnek.A vezetéssel kapcsolatos nehézségeimben segített sok beszélgetés, regnumi és 

nem regnumi emberekkel, illetve az Úrral töltött csendes idõk. 

9


Hatok Hírek 

Hatok Hírek 

2017. június 

HGY: házfõnökválasztás, HeRMes 

2017. augusztus 25-én lesz a HGY Péliföldszentkereszten, 

14 órai kezdettel. Ezen alkalommal házfõnököt 

választunk a következõ 4 évre (jelöltek: 

Soma, Gabcsa, Laci, róluk bõvebben a 12-13. 

oldalon), illetve a döntéshozók a helyi regnumok 

sorába emelhetik a HeRMes-t, azaz a soproni 

regnumot. Beadványokat 2017. július 31-ig lehet 

küldeni az Irodának. 

Majális 

Május 27-én, Dunakeszin volt az idei Regnum majális, 

kb. 850 résztvevõvel. Köszönjük a Gödi és Újpesti 

Helyi Regnumnak és Andrejszki Toma fõszervezõnek 

a kedves vendéglátást és a lelkes szervezést! 

Jövõre találkozunk az SZRM szervezésében. 

RM papszentelés 

Június 10-én volt Esztergomban Huszti Zoli és Tihanyi 

Peti papszentelése, valamint Babos Áron diakónusszentelése. 

Imádkozzunk értük és további 

regnumi papi hivatásokért! 

VT 

Az idei VT 2017. augusztus 25-27. lesz Péliföldszentkereszten. 

Minden további információ megtalálható 

a VT honlapján: vt.regnum.hu. 

„Evezz a mélyre!” (Lk 5,4) 

72 óra 

Idén is lesz 72 óra kompromisszum nélkül, október 

12-15. között! 

A részleteket megtalálod a 72ora.hu-n, vagy érdeklõdj 

Darvas Marcinál. 

Regnumkisbusz 

Zoborhegy térre költözött a Regnumkisbusz és változott 

a kölcsönzés menete. Foglaltsági táblázat és 

minden részlet megtalálható a regnum.hu honlapon. 

Adó 1% 

Köszönjük mindenkinek, aki a Regnumnak ajánlotta 

az adója 1%-át. Idén is vezetõképzésre, táborokra, 

programok támogatására fordítjuk. 

Regnum Marianum 

Ifjúsági Információs Iroda 

1053 Budapest Veres Pálné u. 10. 

Tel./Fax.: (20) 383-8639, 266-9697; 

e-mail: info@regnum.hu 

A Regnum Iroda készséggel áll mindenki rendelkezésére! 

Kérésetekkel, kérdésetekkel bátran forduljatok hozzánk: 

Irodavezetõ: 

Dörnyei Kristóf (info@regnum.hu; 20/383-8639). 

Pályázati és pénzügyi felelõs: 

Murányi Fruzsi (iroda@regnum.hu, 20/770-0625). 

Irodai látogatás: elõzetes egyeztetés alapján! 

(igyekszünk az igényekhez igazodni; gyakran 

megesik, hogy munkaidõ után is bent vagyunk) 

Szócsõ lapzárta: minden második szerda elõtti 

hétfõ 23 00 óra 

BÉRLÉS/INFORMÁCIÓK: 

info@regnum.hu; 20/383-8639 

Ellenrieder Orsi: 

ALAPKÉRDÉS 

A vezetés azért érte meg, mert végre egy olyan önfejlesztés, ami nem énközpontú. Hogy léptem 

tovább a vezetésben, mikor elakadtam?Egyszer elakadtam azért, mert bántott, hogy a 

gyerekek nem szerettek csapatra járni, és úgy éreztem, így nem is tudok adni nekik, nem látszott, 

hogy elfogadják, amit közvetíteni szeretnék.Akkor nagy segítség volt tudni, hogy sok 

vezetõtársam jár hasonló cipõben, hogy ez várhatóan csak egy idõszak, és hogy a vezetõi 

munkám fokmérõi nem a gyerekek, fõleg nem az õ elismerésük, hanem valami ettõl jóval biztosabb alapon 

állhatok, hogy ajándékba kaptam õket és a munkám gyümölcsét látni is ajándék lesz, ha látható lesz. 

Elakadtam máskor is, amikor összecsaptak felettem a hullámok. Sok volt a munka, a Regnum, elmaradt a 

töltõdés és fõleg ?az ima. 

Ekkor az vezetett ki, hogy még többet dolgoztam a Regnumban és a munkahelyen és még kevesebbet voltam. 

Csendben... Végülis arra jutottam, hogy a legerõsebb nevelési helyzetek a legnagyobb nehézségek idején 

vannak, azt érdemes megmutatni a vezetetteknek, hogy olyankor mire visz az Istenre figyelés. 

10


tavaszi belsõ pályázat 

DÖNTÉS a tavaszi belsõ pályázatról 

A 2017-es tavaszi belsõ pályázatra az elõzõ évekhez képest valamivel kevesebb igény érkezett, köszönhetõen 

a Remetei Regnum Marianummal és a Nomád Ház Helyi Regnum Marianummal kötött szóbeli megállapodásoknak. 

Összességében elmondható, hogy szép, igényes, jól kidolgozott pályázatok érkeztek. Tizenhárom 

igénylõ között összesen 388.500 Ft-ot tudtunk szétosztani, fõként a rászorultság arányában. 

1 

pályázó 

DoM-RM 

helyi 

regnum 

cél 

Csíksomlyói 

zarándoklat 

29 570 000 19 655 100 000 3 448 70 000 

2 Erdei Pelék Nyári tábor 20 210 172 10 509 40 000 2 000 40 000 

3 Fácánok Nyári tábor 19 145 000 7 632 20 000 1 053 18 000 

4 Fenyõrigók Nyári tábor 15 136 100 9 073 12 500 833 12 500 

5 Fürjek Nyári tábor 13 86 000 6 615 45 000 3 462 35 000 

6 

A szociális rászorultság 

arányában szétosztandó 

Gyurgyalagok 

Nyári tábor 15 135 000 9 000 40 000 2 667 30 000 

7 Keák Nyári tábor 20 290 000 14 500 30 000 1 500 20 000 

8 Lámák Evezõs tábor 17 225 000 13 235 80 000 4 706 - 

9 Musztángok Nyári tábor 15 10 700 713 18 000 1 200 18 000 

10 Nenék Nyári tábor 13 200 000 15 385 30 000 2 308 20 000 

11 Ökörszemek Nyári tábor 18 182 400 10 133 25 000 1 389 25 000 

12 Pivik Nyári tábor 16 146 480 9 155 30 000 1 875 30 000 

13 Turákók Evezõs tábor 13 158 000 12 154 40 000 3 077 40 000 

14 Vöcskök Nyári tábor 19 198 080 10 425 30 000 1 579 30 000 

2 692 932 

HÁZ A BALATONNÁL 

540 500 388 500 

megjegyzés 

létszám 

Elnyert 

Költségvetés Pályázott összeg 

támogatás 

fõ Teljes /Fõ Teljes /Fõ 

Szarvasbogarak részére, 

5.000 Ft/fõ 

Igényesen kidolgozott 

pályázat. A megnevezett 

rászorulók 

részére 

Konkrét személyek 

számára! A 2. Adatlap 

késése miatt kevesebb 

Szépen kidolgozott 

pályázat, visszafogott 

igények 

A szociális rászorultság 

arányában. Elsõsorban 

hazai programokat 

támogatunk 

A segítõk számára. A 

pályázatból nem derül 

ki, hány fõ 

Helyben kerül támogatásra. 

A részletekkel 

keressétek 

helyielnökötöket! 

Szép pályázat, korrekt 

igény. A megnevezett 

rászorulók részére 


célok. A felsorolt rászorulók 

részére 


pályázat, reális igény. 

A megnevezett rászorulók 

részére 

Szépen 

pályázat 

Balatonfenyvesen, Dráva u. 81/a, 4 szintes, 7 szobás, 2 teraszos, 

több fürdõszobás, étkezõkonyhás kertes villa, max. 16 fõ részére, 

kedvezményes áron (létszám függvényében változó) igénybe vehetõ. 

kidolgozott 

A felsorolt rászorulók 

részére 

A felsorolt rászorulók 

részére 

Érdeklõdni Györgydeák Marci atyánál 356-0089 és 225-0153, valamint 

Dr. Bíróné Dr. Herczeg Klára gondnoknál: 30/648-5888 ill. 375-7324 lehet. 

11

Galamb HÁZFÕNÖKVÁLASZTÁS 2017 

HÁZFÕNÖKVÁLASZTÁS 2017 

2017 augusztusában lejár Soma atya 4 éves megbízatása, így Házfõnököt kell választani. Jelölni a HGy 

tagjai és a regnumi atyák voltak jogosultak a májusi 2.szerdáig. Több atyát is javasoltak, végül három atya 

fogadta el a jelöltséget: Soma, Gabcsa és Laci. Róluk olvashattok alább. A választás 2017. augusztus 

25-én (péntek) lesz Péliföldszentkereszten. Imádkozzunk értük! 

Mazgon Gábor (Gabcsa) 

12 

Mikor regnumi lettem, 

nekünk nem volt nevünk, 

nem is tudtuk, 

hogy van olyan hogy 

Regnum. A Gabcsa nevet 

a Pockoktól kaptam 

– Gabcsa lettem örökre. 

Nekem ez a Regnum: 

csapat, tábor, vezetõ. 

Lelkigyakorlatokat tartok 

a Patkoló keretein 

belül és kívül. Szeretném a vezetõket rávenni arra, 

hogy tényleg imádkozzanak, hogy egyáltalán 

imádkozzanak. De közben egyre 

jobban elmaszatolódik, hogy mit 

is jelent egyáltalán tényleg 

imádkozni. Szeretek segítõkkel 

dolgozni, aztán lett ebbõl valami 

egészen más, több, jobb: a 

Casamari. 

100 évesen meghalt a nagymamám, és akkor 

Mária megtalált. Van most egy (másik) anyukám 

(is), aki teljesen ért engem. Õ az én anyám, Vezérlõ 

Nagyasszonyom, égi háttérimádkozóm, titokban 

jegyesem. 

Lenne megint Ház, ami 

egyben a 

regnum-okosváros 

digi-kocsmája lenne. 

Rendesen szenvedek attól, hogy a legjobb embereink 

kiégnek a nagy háborúban. Szenvedek attól, 

hogy nem értem: miért pont így mûködünk? 

Hogy a 

Nagyregnum 

bonyolult 

vezetési 

hálójának 

tulajdonképpen 

mi 

köze van 

az eredeti 

intuícióhoz és érzékenységhez - vagyis karizmához 

és küldetéshez? 

Ha én Házfõnök lennék... Ha én virág lennék... Ha 

én nyomorult bûnös végre az lennék, akinek az én 

Uram megálmodott... Hát sajnos valószínû, hogy kicsit-nagyon 

fenekestül felforgatnám a Hatok mûködését. 

Rávennék egy csapatot, hogy addig imádkozzon 

az Istenhez, amíg az ölünkbe pottyan egy lelkigyakorlatos 

ház Budán, zöldövezetben. Lenne 

megint Ház, ami egyben a regnum-okosváros 

digi-kocsmája lenne. Tíz év alatt összeraknék egy 

valós lelkivezetõképzõt, persze szigorúan a Patkoló 

keretein kívül. Becsszóra megígérem, hogy közben 

nem bolondulnék meg. És mindent megtennék 

azért, hogy második szerdán a 

Monostori László (Laci) 

regnumi vezetõk igyanak az Élet vizébõl, 

járják a toborzótáncot és e 

táncban újjászülessen a Regnum. 

Mert a közösség lényege a 

megújulni-tudás. 

A Regnum egy csoda. Csoda, mert pusztán emberi 

okoskodásból, 

jó ötletekbõl, 

vagy elképzelésekbõl 

nem lehetett 

volna felépíteni. 

Meggyõzõdésem, 

hogy Isten akarja 

a Regnu- mot 

és terve van 

vele. 

Bármerre járok 

az Egyházban, 

azt látom, 

hogy a regnumiak többsége stabil lábakon áll, elkötelezett 

és Jézus tanítását követni igyekszik – gyakran 

komolyabban és nagyobb sikerrel, mint a fiatal 

Schanda Gica: 

ALAPKÉRDÉS 

Megéri: látom a gyereken, hogy változik, számít neki ez a közösség és én is a Regnumban nõttem 

fel, szeretem és jónak tartom a lényegét, még akkor is, ha kritikával nézem. Nehézségben: 

elég sok jó barátom van, akikkel úgy tudtam a problémákról beszélni, hogy megértették a bajt, 

mert a gyakorlatban éltek és nem az elvekben, tudták, hogy nem az a jó és nem az cél, hogy 

minden tökéletes legyen. Most pedig fõleg az útkeresés segít.

Galamb HÁZFÕNÖKVÁLASZTÁS 2017 

Pappá szentelték Esztergomban 2008. június 

14-én. 

Rómában folytatja tanulmányait 2008-2010. 

Érseki szertartó és központi szolgálaton 2010. 

augusztus 1-tõl. Érseki titkár 2011-2016. Prímási 

irodaigazgató-helyettes 2013-2016. 

Az Esztergom-Budapesti Érseki Bíróság bírája 

2014- . 

Az Esztergomi Hittudományi Fõiskolán teológia 

tanári megbízást kapott 2015-tõl. 

A Shalom Katolikus Közösség lelkészi asszisztense 

2015. május 19-tõl. 

Helyettes plébános a Budapest-Újlipótvárosi Árpád-házi 

Szent Margit plébánián 2016. augusztus 

1-tõl. 

A Regnumban a Viharmadarak népében nõtt 

fel. 2009 óta a Vadkörte réteg papja, 2010 óta a 

Hatok tagja. Rendszeresen megszervezi a Fiatal 

regnumi Atyák Találkozóját (FAT). 

„átlagkeresztények”. Az a jó a Regnumban, hogy 

olyan fiatalok nõnek ki belõle, akik úgy követik jó értelemben 

véve radikálisan Jézust, hogy közben vagány, 

boldog, kiegyensúlyozott és vonzó emberek. 

És mint tudjuk „gyümölcsérõl lehet a fát felismerni” 

(Mt 12,33). 

A Regnum jövõje azon múlik, hogy milyen vezetõik 

lesznek a gyerekeknek. Ezért nagyon fontos és 

hangsúlyos feladatnak érzem a vezetõképzést. 

Egy olyan vágy is él bennem, hogy ezt a kincset – a 

Regnumot –, amiben felnõhettünk, és aminek oly 

sokat köszönhetünk, ne csak õrizgessük, és tartsuk 

meg magunknak, hanem dolgozzunk azért, 

hogy minél több embernek része lehessen benne. 

Szívesen látom a Regnumot a megfontolt növekedés 

útján. 

Hogy mit hoz a jövõ, egyikünk sem tudja, csak a 

Jóisten. Éppen ezért abban látom a leendõ Házfõnök 

legfontosabb feladatát, hogy Isten akaratát fürkéssze, 

és abban segítse Közösségünket, hogy azt 

meg is tudja valósítani. Isten áldja és éltesse a 

Regnumot! 

Somogyi Sándor (Soma) atya 

Született: Szeged, 1937. febr. 7. 

Szentelték: Budapest, 1960. márc. 19. 

Jelenleg: nyugállomány. 

Édesapám filozófiát-pedagógiát tanított, keresztény 

szellemben. 1948. januárjában meghalt. ‘48-ban 

kezdõdött a kommunista hatalomátvétel. Õt biztosan 

lecsukták volna. – ‘50-ben nem vettek fel középiskolába. 

Pesti piaristákhoz kerültem. 

Felköltöztünk. Nyáron nagymamámhoz mentünk 

a Damjanich utcába, míg anyám lakást keresett. 

Elsõ reggel misére mentem. Utána Tompa 

atya hívott a Regnumba. 

Kispapként a Központi Szemináriumba kerültem. 

1959-ben harmadszor sem mentünk el a békepapok 

gyûlésére. Ezért 75 kispapot kirúgott az 

állam. Tabódy István, késõi hivatás, titokban összefogott 

minket. 

Épp egy évvel a kirúgatás után, titokban szentelt 

fel 2 évfolyamot Zadravetz István, börtönviselt, 

volt tábori püspök, Tabódy lakásán (Károly krt. 10.) 

Isten megmutatta, hogy ha õ akarja, akkor is papok 

leszünk. 

1961. febr. 7: Országosan 

kb. 

2000 helyen 

házkukatás. 

Mintegy 100 papot 

csuktak le. „Illegális 

szentelésünkért” 

Tabó- dy 

12 évet kapott. – 

Nekem ez olyan 

erkölcsi tõke, 

mint akinek szülésekor 

választani 

kell, és édesanyja 

saját életét 

adja érte. 

A következõ 2 

regnumi perbe 

én is bekerültem. 

1983-ban hívott Bajzáth atya Józsefvárosba. Hogy 

nyaranta mintegy 4 táborba mehettem, az õ alkalmazkodásának 

köszönhetõ. – 2014. aug. óta újabb 

plébános, Michels Tóni atya mellett dolgozom. 

Regnumi „õslény” lettem, 80. évvel. Fogyatkozó 

erõvel teszem, amit tudok: „amíg Isten használni 

tud és akar”. BTH szerint 120 éves koromban hordágyon 

visznek majd táborba. – Amennyiben ismét 

megválasztanak, szükség esetére szolgálati hordágyat 

igényelek. ? 

A Hatokban 5 lelkes társam van, erejükön felül 

dolgoznak, egyetértésben. 

2 fõ témára szoktak kérni: 

1. Bûnbánat, bûnbocsánat, lelkiismeret. 

2. Kis magyar egyháztörténet, ahogy én átéltem. 

13


In memoriam Molnár Béla 

In memoriam Molnár Béla 

Az április 8-án elhunyt Molnár Béla atyára emlékezik 

Fodor Artur, aki a Regnum Marianum mozgalom 

irodavezetõjeként közelrõl ismerhette a közösség 

köreiben igen népszerû lelkipásztort. 

Béla atya 71 évesen hagyott itt minket. Tudtuk, 

hogy egészsége az utóbbi években nagyon megromlott, 

de halálhíre mégis váratlanul ért minket, és 

megrendítõen hatott. 

Bõ öt év volt az az idõszak, amikor irodavezetõként 

2001-tõl 2006-ig közvetlenül együtt dolgoztam 

vele regnumi házfõnöksége idején. Nem a távolság 

szépíti meg, hogy csak pozitív élményeim, emlékeim 

vannak minden közös ügyünkrõl, munkánkról és 

találkozásunkról. Azok közé a nem gyakran fellelhetõ 

kooperatív vezetõk közé tartozott, akik többre 

értékelték a közös bölcsességet, mintsem hogy saját 

akaratukat kizárólagosan keresztülvigyék. 

Olyan szolgálatkész pap volt, akivel kiegyensúlyozottan 

és hatékonyan lehetett együtt munkálkodni. 

Sajátos stílusa és humora, jó értelemben vett nagyvonalúsága 

sokszor áthidalta a nehéz pillanatokat. 

Molnár Béla, 2014. december 8-án, 

a Szent István-bazilikában Somogyi Sándortól átveszi 

a Regnum Marianum Év Embere díjat 

2014-ben, hosszú házfõnöki megbízatásának 

átadását követõen kapta meg a Regnum Marianum 

közösség „év embere” díját, mely elismeréshez 

kapcsolódó méltatásnál jobban nem is lehet megfogalmazni 

mindazt, ami jellemzõ volt rá: 

„Mindenkor a békét és az egymásra nyitott 

megértõ odafordulást képviselte, javasolta és ennek 

szellemiségét közvetítette. 

Az általa ellátott házfõnöki idõszak hosszú periódus 

volt, a közösség által õrá ruházott szolgálatot 

(újra)vállalta akkor is, amikor egyéb feladatai és 

egészségi állapota miatt is különleges belsõ erõre 

és alázatra volt mindehhez szüksége. A tizenkét év 

alatt ajtaja mindig nyitva állt, a regnumi programokon, 

vezetõképzõkön jelen volt, a sok-sok pályázati 

elszámolást, egyesületi papírokat türelemmel adminisztrálta. 

Regnumi értékeinket nyitott gondolkodással és 

szívvel a közösségen kívül is közkinccsé tette, plébánosi 

mûködésében a regnumi törekvések kifelé 

való kamatoztatása jelent meg, ami egyházközségét 

is gazdagította....” 

Földi közösségünkbõl hiányozni fog, a nagy égi 

és végsõ Közösségbe viszont megérkezett – köszönet 

az Úristennek, hogy velünk volt és együtt 

dolgozhattunk. 

Forrás: Magyar Kurir 

Fotó: Lambert Attila 

Molnár Béla 

József, az Esztergom-Budapesti 

Fõegyh 

á z m e g y e 

papja 2017. 

április 8-án 

hajnalban, életének 

71., áldozópapságának 48. évében 

visszaadta lelkét Teremtõjének – tájékoztatta 

szerkesztõségünket Kelemen Imre prímási irodaigazgató-helyettes. 

Molnár Béla József 1946. július 20-án született 

Budapesten. 1969. június 15-én szentelték pappá 

Esztergomban. 

Mûködési helyei: 1969–70. VI. éves, 

1970–71-ben káplán Kemencén, 1971 és 1974 

között Budapest-Rákosfalván, 1974–75-ben 

Dunakilitiben, majd 1982-ig Budapest-Külsõangyalföldön, 

1982 és 1985 között pedig a 

budapest-óbudai fõplébánián. 1985–86-ban 

plébánosként szolgált Budapesten, az Oltáriszentség-plébánián. 

1986 és 1990 között káplán 

a budapest-belvárosi fõplébánián, 1990-tõl 

1994-ig pedig Budapest-Újlakon. 1994 és 1996 

között lelkész Budapest-Külsõkõbányán, a 

Szent Család-plébánián. 1996-tól 200-1 plébános 

ugyanott, majd plébános Budapest-Pestújhelyen 

2001-tõl haláláig. 

A Regnum Marianum házfõnöke 2001-tõl 

2013-ig. 2005 és 2015 között esperes az Újpest-Rákospalotai 

Espereskerületben. 2011-tõl 

a fõegyházmegye címzetes prépostja. 

Forrás: Esztergomi Fõegyházmegye 

Magyar Kurir 


14


Amikor kialszik a tûz 

Aki megtapasztalta, vagy csak megsejtette már 

életében, milyen Isten közvetlen közelében lenni, 

az biztosan egyetért velem: ennél jobb állapot egyszerûen 

nincs! Szeretettség, biztonság, szabadság, 

igazság, teljesség, világos célok és sok apró 

öröm, folyamatos megajándékozottság élménye… 

Valódi találkozások. Valódi oázis. 

Miért kell mindennek mégis elhalványulnia, távolodnia? 

Miért nem élhetjük meg ezt az Isten-közelséget 

életünk minden napján? Sokat töprengtem 

már ezen, és arra jutottam, hogy ez a kapcsolat 

bizony ilyen dinamikus. Még hozzá nem általam irányított 

módon – jórészt. 

Ahogyan a szerelemrõl is mondják, 

hogy lassan szeretetté szelídül (jaj, de 

nem szeretem ezt a gondolatot se ), valahogy 

így van ez Istennel is. A tûz, az 

érzés, hogy mindent megtennénk Istenért 

és hogy Õ az életem középpontja – 

idõnként pislákol, vagy akár teljesen kialudni 

látszik. Ezt néha a saját gyengeségemnek, 

a kitartásom hiányának 

élem meg, máskor viszont kifejezetten 

úgy, mintha Õ venne el tõlem valamit. 

De miért tenne ilyet?! 

Az a többszörös benyomásom, hogy az Úr mindig 

többet, mélyebbet, újat akar. Hogy egy másik 

arcát is megismerjük, hogy megint úgy vágyjunk a 

találkozásra és az Õ ismeretére, mint egy szerelmes, 

hogy egészen belefeledkezzünk és rácsodálkozzunk 

az Õ nagyságára. És ehhez nem kevesebb 

kell, mint hogy el tudjuk engedni azt a korábbi 

képet és rutint, amit korábban évek fáradtságos 

ima munkájával építettünk fel. Miután „benulláztuk” 

magunkat, szembe kell néznünk a magánnyal. A hiánnyal, 

a vággyal. A belsõ sivataggal. 

Ebben a légüres térben születhet meg az új 

kezdet, ami valami teljesen újra hív és készít fel. 

Mesteri összhangban történik mindez életünk eseményeivel, 

amelyek önmagukban is adnak növekednivalót 

rendesen. Ha tudunk kiüresedni, elengedni, 

megint kíváncsinak lenni és keresni, hagyni 

leomolni mindent, amit biztos kapaszkodónak hittünk, 

ott a csupasz kiszolgáltatottságban találunk 

valamit. És akkor összeáll a kép! 

Nekem úgy tûnik, nem lehet kihagyni azt az érzést, 

hogy biztosítókötél nélkül ugrom fejest a semmibe. 

Már megint… Talán ez a hit. Csak be kell látnom, 

hogy bármennyit zsolozsmáztam, meditáltam, 

miséztem, elmélkedtem, lelkigyakorlatoztam – az 

Urat kiismerni még mindig nem tudtam. Talán ez az 

alázat... Õ a meglepetések Istene, aki mindig nagyobb. 

És szeretne magából minél többet megmutatni. 

Nem hagy egyedül, de igenis szeretné, ha próbálgatnánk 

a saját erõnket is. Szeretné, ha szabadok 

lennénk. Még Tõle is. Lehet haragudni, lehet a 

fejéhez vágni, hogy egyedül hagy. Ez a kísértés ideje, 

mert azonnal ránk talál sokféle „alternatív út”. 

Csalódott vagyok az imában, mert már nincsenek 

olyan gyümölcsei, mint amit megszoktam. Kétségbe 

vonom Isten létét, vagy azt, hogy tevõlegesen van 

jelen az életemben, mert éppen nem úgy mûködik, 

ahogy elvárnám Tõle. Könnyû ám belekényelmesedni 

az otthonosságba, a biztonságba. Könnyû elfelejteni, 

hogy minden találkozás ajándék. 

A sivatagban nehéz megmaradni a jóban, és 

nem könnyû vállalni a kiüresedést, lecsupaszodást, 

az együttlétet saját magunkkal és a hiányainkkal. 

De csak ez az õszinte „szenvedés” 

vezethet el egy új õszinte vágyhoz 

és másfajta figyelemhez, az Isten 

egy új megismeréséhez. Ezen a dinamikus 

úton, amelyen mindannyian járunk, 

nagyon megtartó tud lenni egy önreflexiót 

támogató közösség, egy folyamatokat 

átlátó lelkivezetõ. Merjünk 

igent mondani mindig újra az Istennel 

való kalandra, hogy kibontakozhasson 

elõttünk az életünk valódi értelme és 

története! 

Ha kialszik a tûz, merd magad beleengedni a sivatag 

ürességébe, és engedj ebbe a térbe levegõt, 

engedd be az Istent. Szeresd meg ezt a sivatagot, 

táborozz le benne, készíts tûzhelyet, mintha valakit 

várnál. Ahol friss levegõ van, és ahol meg van rakva 

a tábortûz, oda már csak egy jó helyrõl jövõ szikra 

kell, hogy lángra lobbantsa az életed. A szikra 

pedig a jelenlét ajándéka lesz. 

Bakosné Rochlitz Réka és Bakos Vince 

poznañ-i 

T û Z f É n y 

m o z A I k o k 

LELKISÉGROVAT 

Keresztben lécek. megállsz kiégve. csak nézed. 

lépnél át. de nem. de csak eddig. érzed. 

meztelen csend. dalra vetkõzik benned a pillanat. 

kintrõl belépsz. át. szabad vagY. 

most beléd töltik. színig. 

innen lázlobogás. nincsen eddig. 

Remegõ árnyéktükrök. lépcsõ az égbe. 

daltûz. fény emel a mélybe. 

beléd töltIk. tovább. túl. 

égsz. El. jégszilánk viaszcsEppje csorduL. 

tovább. s mÉg mindig ott. 

megnyItottad az ablakot. 

valami meghalt. máS lázlObbal éled. 

lécek. keresztben. letérdelsz. s már Nem kérded. 

(Bakos Vince - Poznañ, 2009-2010. fordulóján) 

15


PEDAGÓGIA ROVAT 

RM Pedagógia rovat 

Mostani számunkban két cikket olvashattok e rovatban. Andrejszki Toma (Újpest- Cankók; vezetõ: Göd – 

Vöcskök), aki számos kistáborban, nagytáborban, rétegtáborban vezetett tábortüzet, beavat minket a 

TÛZ, e sajátos regnumi élménypedagógiai eszközünk alkalmazásának hátterébe, és ad pár hasznos tippet 

is a nyárra, mivel frissítheti fel a vezetõ a koreográfiát. 

Júniusban üljük meg a kereszténység harmadik nagy ünnepét, és énekeljük: „Jöjj tüzes Lélek!’ Második cikkünkben 

Mihalkov Ferenc regnumi jezsuita testvérünket kértük fel (Józsefvárosi Pintyek), hogy a pünkösd 

ünnepéhez kapcsolódva ossza meg gondolatait: miként segíthetünk megközelíteni a ránk bízottaknak a 

Szentháromság harmadik személyét, a Lelket. Istenkép-fejlõdési, pszichológiai megfontolásokból érthetõ, 

ha elsõként Atyaként, majd Fiúként nézünk Isten arcára – de vajon mi magunk miként tekintünk rá? 

Fogadjátok írásaikat szeretettel! 

Nagy Zoli 

Tábortûzrevaló 

Talán van abban valami nagyon õsi, ahogy egy sötét 

erdõ közepén tüzet gyújtunk és körbe üljük. Talán 

nagyon mélyen ez egy olyan különleges világot 

jelent, ami kiszakít minket a hagyományos keretekbõl. 

Talán azt a biztonságos szigetet jelenti a tûz 

környezete, ahol az ember a sötétség ellenére azt 

érzi, hogy kontrollálja a történéseket. 

A tábortûz mindenesetre egy olyan élménypedagógiai 

eszköz a kezünkben, amelyben a gyerekek 

közelebb tudnak kerülni saját magukhoz, ki tudnak 

fejezni olyan gondolatokat és érzéseket, amelyekrõl 

lehetséges, hogy nem is sejtették, hogy igényük 

volt rá.A tábortûz valahogy igazán az önkifejezés 

helye: kapcsolódás, alkotás, önfeledtség, ima. 

Ezt a négy sarokpontot járnám körbe. 

Kapcsolódunk a tábortûzben minden egyes elénekelt 

dalban egy szerzõhöz, az õ gondolataihoz 

és – ami számunkra talán a legfontosabb – az õ érzéseihez. 

Minden kimondott szó formál minket, akkor 

vajon mennyire formálhat minket egy-egy meghitt 

légkörben elénekelt dal? Én hiszem azt, hogy 

akkor is, amikor nem élem át száz százalékosan 

egy adott dalnak a szövegét (nyilvánvalóan 

a gyerekek jelentõs része 

nem gondol bele, nem érzi át 

teljesen a dalok jelentõs részének 

a szövegét), az hatással van rám. 

Ezért tud a tábortûznél egy-egy 

népdal vagy mûdal mélyre menni, ezért tud egy bánatos 

dal eléneklése gyógyítani, ezért tud egy üvöltõs 

dal lelki feszültséget is levezetni. Építõ lehet: 

ha olyan dalokat választunk, amirõl sejtjük, 

hogy valamelyik vezetettünknek segít feldolgozni 

egy nehézséget; 

ha hagyunk teret annak, hogy a gyerekek is 

válasszanak dalt, amit szeretnének énekelni; 

ha minden kiválasztott dalhoz tudunk társítani 

olyan értéket, amirõl hisszük, hogy a 

dal éneklése során többet épít, mint 

amennyit rombol. 

16 

Alkotunk a tábortûznél, hiszen mi vagyunk a 

hang, mi vagyunk a mozgás, mi írjuk néha a szöveget, 

mi formálunk át egy vicces jelenetet. A tábortûz 

belõlünk születik. A kreativitás középpontba állítását 

talán legkönnyebben az ún. cserkész tábortûzzel 

tudjuk megvalósítani, ahol a gyerekek elõzetesen, 

csoportokban a saját szájuk íze szerint dolgoznak 

föl egy-egy mesét, filmet, verset vagy bármit. 

Táboronként egy ilyen tüzet érdemes csinálni, mert 

ez egy remek lehetõség a gyerekeknek a kreativitásra, 

csoportmunkára és szereplésre. 

A tábortûznél tudjuk talán a legkönnyebben elérni 

azt az állapotot, hogy teljesen 

kizárjuk a külvilág rólunk 

alkotott képét. Értelmetlen szövegeket 

üvöltve, ügyefogyott 

táncot járva könnyebb csak 

arra figyelni, hogy jelen legyünk. 

Ilyenkor kilépünk abból, hogy mi a normális, 

és megtapasztaljuk, hogy pontosan az lesz a környezetünkben 

az irányadó norma, amit mi annak 

fogadunk el. Itt jön ki talán a leginkább az, hogy 

amennyire a vezetõ el tudja engedni magát (és a 

külvilág róla alkotott képét), annyira mernek majd a 

gyerekek is elengedni minden vélt kapaszkodót. 

A tábortûz valahogy igazán 

az önkifejezés helye: 

kapcsolódás, alkotás, 

önfeledtség, ima. 

Az ima pedig minden tábortûz szakmai ártalma: 

ha önfeledtek vagyunk, ha jelen vagyunk, ha az érzéseinket, 

gondolatainkat a jelen állapotunkban kifejezzük, 

abban felfedezhetõen jelen van az Isten. 

Ezt jó minden alkalommal tudatosítani. Az istenké-


pünket nagyon tudja rombolni, ha egy vidám tábortûz 

után csöndet parancsol a vezetõ, mert most komolyság 

van és ima. Ideális esetben a tábortûz folyamán 

végig elképzelhetõnek érezzük, hogy Jézus 

is velünk énekel és táncol, így a tábortûz vége 

felé természetességgel fog imádsággá alakulni. 

Nem tudok természetesebb befejezést a tûznek, 

mint az Erdõ mellett estvéledtem eléneklését. 

A dalválasztásokkal nagyban tudjuk befolyásolni 

a tábortûz ívét. Ebben az az ideális, ha vannak 

pörgõs-bulizós szakaszai a tûznek, illetve vannak 

békésebb, ücsörgõs fázisai. Cserkésztábortûz esetén 

a békésebb szakaszról gondoskodnak az elõadott 

történetek (a hallgatóság ott inkább csak befogad), 

így a történetek között érdemes felpörgetnia 

gyerekeket. Hagyományos keretekben pedig érdemes 

egy, kettõ vagy maximum három olyan „csúcsot” 

létrehozni, ahol felpörgetõ játékokat játszunk 

(értsd ezalatt az összes ugrálós, táncolós, üvöltõs 

valamit), és ezek között pihenõsebb, békésebb mûfajokat 

alkalmazni. Az sem hátrány, ha nem dalonként 

kell felállni vagy leülni: sokszor nehéz lelkesedést 

gerjeszteni egy felállás 

irányába, de ha 

egyszer már talpon van 

a brigád, akkor több 

mozgós dal is elõjöhet. 

A dalok ülõs/állós jellege, 

és a hörgetés mértéke 

alapján négy csoportba 

soroltam a számomra klasszikus tábortûzi 

játékokat. 

1. Ülõs-békés dalok: Aram-sam-sam, Bolha, Ég a 

város, Menjünk medvét vadászni, A 

pinsgaui sváb, Alumínium edény, 

Elsõ nap (este) is részeg volt, 

Márminálunk babám, Bánfalva- Bánfalva 

(avagy Budakesz-Buda- kesz, 

avagy Futikesz-Futikesz) Gyümölcssaláta 

(több szólamú kivi, ananász, 

mangó, datolya), Komáromi kisleány (több 

szólamennye- renyennyere, bom-bom, 

umcá-umcá), Pogácsa blúz, Kaktusz Pedro, 

Dodomszi, Hollári ÉS persze ide sorolható szinte 

minden népdal vagy mûdal. 

2. Ülõs-hörgõ dalok: Tíz kicsi néger, Bumm csirke, 

Csont-bõr-mócsing, Ó-olé-bálimbá-báloé, The 

men of theQueen, A nevem Joe, Bögöly 

3. Állós-békés dalok: Én vagyok a révészlegény, 

Lálláléro, Megdöglött a tehén, Messze keleten 

Bagdadban, Olé-ó-ding-ding-ding, Elõre a kezedet 

Tábortûzrevaló 

4. Állós-hörgõs dalok: Ábrahámnak 40 fia volt, 

Báttáncsu, Fát vágni, Kockás a giliszta, 

Kongóláj, Légy szuperhõs, Mylittlepony, Nád a 

házam teteje, Nem kellesz már, Plí, Zöld békácska, 

Járvány, Rizibizi, Ó-állélé 

Érdemes lehet hosszú tervet felállítani arról, hogy a 

nagyon frankó játékokat nem lövöd el a harmadikos 

gyerekeid elsõ táborában, hanem engeded, 

hogy minden évben lehessen valami új és lehengerlõ 

dal, amit akkor tanulnak meg. Bátran merjünk 

átírni dalszövegeket, hogy a tábori (vagy éppen a 

tábortûzi) kerettörténetbe jobban beleillõvé váljon. 

A tûz fizikai jelenlétével kapcsolatban két megjegyzés 

mozog bennem. Egyrészt a tábortûz aktuális 

hangulatát a tûz „megrakottságával” tudjuk támogatni: 

egy nagy táncolás közepette helye van 

egy több méteres lobogásnak, 

míg az elcsendesítõ 

népdalok éneklésekor 

talán a parázs 

fénye teremti meg az 

ideális hangulatot. Másrészt 

szép hagyománynak tartom, hogy a tábortüzet 

azzal tiszteljük, hogy bárki bármikor nem dobhat 

sem fát, sem akármi mást (például 

papírzsebkendõt) a tûzre, hanem a tûzifák rakodását 

egy arra kijelölt személy végzi. 

Ugyanilyen szépnek látom azt is, ha nem engedjük, 

hogy a hucipucira mesterséges fénycsóva 

vetüljön kizárólag a hold és a tûz fényénél csodálhatjuk 

szeretett csemegénket. Zárójeles megjegyzés, 

hogy érdemes a hucipuci napján kiéheztetni a 

gyerekeket az édességre: aznap nincsen 

lekváros kenyér, nincs cukor a 

teába, kicsit el lehet sózni az ételeket, 

így még jobban fogják értékelni a hétköznapi 

életben sokszor egyáltalán 

nem extrának tûnõ pudingot keksszel 

és gyümölccsel (olyan kíváncsi lennék, 

hogy ezt mikor, ki találta ki…). 

Ha ihletre, új dalokra vagy magabiztosabb elõadókészségre 

vágysz, akkor csõdítsed össze a különbözõ 

helyi Regnumban nevelkedett barátaidat 

és csapjatok egy gyakorlós tábortüzet. Ha igazán 

többre vágysz, akkor cserkészeket 

és szentjánosbogarakat 

is hívnék a helyedben. Tûzgyújtási 

tilalom mentes szép nyarat 

kívánok! 

Toma 

17


Együtt keresve a Szentlélek jelenlétét 


Hitünk harmadik alaptétele a Szentlélekben 

való hit. Ennek ellenére a Lélekrõl valahogy nagyon 

könnyen megfeledkezem. Talán, merta munkája általában 

alig látható módon folyik. Az Atyáról beszél 

nekem a teremtett világ, a Fiú emberré lett, élete 

fontosabb eseményeit elovashatom az evangéliumokban. 

A hitet és az istenszeretetet, melyeta 

Szentlélek ébreszt szívünkben,sokszor elég nehezen 

vesszem észre. 

Nem én vagyok az egyetlen, aki elhanyagoltam 

szegénykét,a Szentlélekrõl szóló tanítás elmélyítésének 

a II. Vatikáni Zsinat adott új lendületet. Ha a 

zsinat utáni magisztériumi megnyilatkozásokat, a 

teológiai irodalmat és az ökumenikus párbeszéd 

dokumentumait megnézzük, akkor érzékelhetjük a 

Szentlélekrõl szóló tanítás egyre teljesebb kidolgozását. 

A Szentlélekrõl monografikus jellegû mûvek 

jelentek meg olyan katolikus szerzõktõl, mint 

Mühlen, Congar, Bouyer, Comblin, Balthasar, 

Lavatori, Hilberath, Lambiasi, Cantalamessa, 

Laurentin, Durrwell. A katolikus pneumatológia – 

vagyis a Szentlélekrõl szóló tanítás – kibontakozásához 

hozzájárult a karizmatikus megújulási mozgalom, 

ennek teológiai reflexiója és az ökumenikus 

párbeszéd is. 

A Katolikus Egyház tanítása a Szentlélekrõl 

A „lélek” kifejezése a héber ruah fordítása, ami 

azt jelenti, hogy lélegzet, levegõ, szél. 1 A Lélek és a 

Szent a három isteni személy közös isteni attribútuma. 

„E két fogalom párosításával a Szentírás, a liturgia 

és a teológiai nyelv a Szentlélek kimondhatatlan 

Személyét jelöli, melyet a „lélek” és a „szent” 

fogalmak más használata nem képes megfelelõen 

kifejezni.” 2 

„Az, hogy hiszünk a Szentlélekben, azt jelenti: 

valljuk, hogy a Szentlélek a Szentháromság egyik 

személye, egylényegû az Atyával és a Fiúval.” 3 A 

Szentlélek kegyelme ébreszti fel elõször a hitünket 

és hív minket arra az új életre, melynek célja „Istennek 

és az õ küldöttének, Jézus Krisztusnak a megismerése” 

(Jn 17,3). 4 

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a 

Szentlelket „csak abban a folyamatban ismerjük 

meg, amellyel az Igét kinyilatkoztatja nekünk, és 

fölkészít minket, hogy hittel befogadjuk.” 5 Az a közeg, 

ahol mindez történik, maga az Egyház. Így „az 

Egyház, az apostolok továbbadott hitében élõ közösség, 

az a hely, ahol megismerjük a Szentlelket”, 

mégpedig a következõ módokon: az általa sugalmazott 

Írásokban; a Hagyományban; a Lélek által 

segített egyházi Tanítóhivatalban; a szentségi liturgia 

szavai és szimbólumai által, melyek révén közösségre 

juttat Krisztussal; az imádság által, melyben 

közbenjár értünk; a karizmák és a szolgálat révén, 

melyek által épül az Egyház; az apostoli és 

missziós élet jeleiben; a szentek tanúságtételében. 

6 A Lélek küldetése, hogy a Fiú titokzatos testében, 

az Egyházban az Atya fogadott fiaivá tegyen 

és Krisztussal összekössön, benne éltessen. 7 Elõkészít 

minket Krisztus misztériumának ünneplésére, 

a föltámadt Úrral való találkozásra azzal, hogy 

hitet és vágyat ébreszt bennünk a krisztusi élet 

után, valamint megtérésre sarkall. Õ az, aki Krisztusra 

emlékeztet minket. 

Keressük a Szentlelket 

Talán többenvagyunk, akik úgy érezzük, hogy 

ha jobban megismernénk a Szentlelket, könnyebben 

el tudnánk mélyíteni kapcsolatunkat Jézussal, 

és esetleg segíthetne nekünk növekedni a szeretetben 

és a hitben. 

A következõkben arra keresem a választ, hogy 

vezetõként hogyan lehet a Szentháromság harmadik 

személyére ráirányítani a ránk bízottak tekintetét, 

azaz hogyan kereshetjük vezetettjeinkkel 

együtt az õ jelenlétét életünkben. 

Közben keresem a saját hangomat is. Keresem, 

hogyan írjak úgy vezetõknek, hogy már régen nem 

vezetek a Regnumban. Keresem, hogyan írjak arról 

a Szentlélekrõl, akinek jelenlétét csak ritkán tudatosítom 

magamban. És keresésemben õt hívom, 

hogy segítsen: Veni Creator Spiritus! 

Ha én most vezetõ lennék, akkor a vezetettekkel 

együtt keresni szeretném a Szentlelket, mint Isten 

jelenlétének jelét a hétköznapjainkban. Megpróbálnék 

arra figyelni, hogy ne annyira a fejünkkel, 

mint inkább a szívünkkel imádkozzunk, és osszuk 

meg egymással mindazt, amit a Lélek misztériumának 

a megérzésekor tapasztaltunk. 

1 A Katolikus Egyház Katekizmusa, 691. 

2 i.m., 691. 

3 i.m., 685. 

4 i.m., 684 

5 i.m., 687. 

6 i.m., 688. 

7 i.m., 690. 

18


Megpróbálnék a csoportommal minél konkrétabb 

élményeket keresni. Ezután közösen megfogalmazhatjuk, 

miért fontos nekünk, ha tudatosítjuk 

magunkban a Szentlélek jelenlétét. Én valami 

olyasmit mondanék, hogy talán azért, mert jobban 

megismerjük Istent, vagy talán azért, hogy visszatekintve 

észrevegyük, tényleg jelen van az életünkben, 

valóban vezet minket, esetleg azért, hogy 

megerõsödjön bennünk a közösség élménye Istennel 

és a többi emberrel, vagy a Szentlélek ajándékain 

keresztül meglássuk saját értékességünket, 

rádöbbenjünk, hogy a Jóisten valóban szeret minket, 

mi pedig szerethetjük õt. 

Az ima végén feltehetjük azt a kérdést, hogy 

mire indít minket mindaz, amit 

most így tudatosítottunk magunkban, 

mire hív minket a 

Szentlélek, mi az, ami iránt lelkesít, 

milyen vágyakat kelt bennem, 

hova küld, hova vezet. Kimondhatjuk 

a saját, személyes 

válaszunkat erre a megszólításra. 

Azt gondolom, hogy önmagában a Szentlélek 

keresésének túl sok értelme nincs. Istenben mint 

Szentháromságban hiszek, tehát a Szentháromságon 

belüli kapcsolatban tudom megtalálni a Szentlelket. 

Ha Istent keresem, a Szentháromságot keresem, 

és így csodálkozom rá a saját életemben a 

három isteni személyre, köztük a Szentlélekre. 

A nehézség az, hogy a szentháromságos hit különbözik 

azoktól a tapasztalataimtól, melyekre a 

természet megfigyelése, a kulturális jelenségek tanulmányozása 

vagy egyéb, emberi érvelések és 

elemzések révén tehetek szert. A Szentháromságról 

a kinyilatkoztatáson keresztül tudunk. Ez a kinyilatkoztatás 

azokat az eseményeket jelenti, melyek 

az emberi szem elõtt mennek végbe, és melyben 

maga Isten jön el: a Fiúisten megszületése és a mi 

emberi életünkben lezajlott élete, illetve a Szentlélek 

eljövetele az elsõ pünkösd napján. 

A Szentlélek személyisége ennek a kinyilatkoztatásnak 

az ellenére sajnos misztérium marad a 

számunkra. Õ sokkal inkább az Atyát és a Fiút, 

mintsem saját magát tárja fel. 

Az Atya és a Fiú ugyanazon 

szeretettel szeretnek 

minket, mint amellyel öröktõl 

fogva szeretik egymást. 

Az Atyát és a Fiút jóval könnyebb el tudom képzelni, 

mint a Szentlelket, hiszen nekik kettõjüknek 

tudom a nevét, mely a mi emberi tapasztalatunkban 

mindig személyeket jelöl: apát és fiút, szülõt és 

gyermeket. Analógia útján valamennyire meg tudom 

közelíteni, mit is jelenthet – vagyis kicsoda – 

az elsõ két isteni személy, akiknek neve a köztük 

lévõ személyes kapcsolatra utal (szülõség, nemzés, 

születés, gyermekség). Ezt azonban a Szentlélekrõl 

már nem mondhatjuk el. A teremtett dolgokban 

a „szellem”, a „lélek”, a „lehelet” nem személyeket 

jelöl. 

Ha életemben, mindennapjaimban a Szentlelket 

keresem, akkor jó, ha a figyelmemet az õ mûködésére, 

az Atyával és a Fiúval 

való közös tevékenységére irányítom. 

A Szentlélek mint szeretet 

A Szentlélek személyalkotó 

tulajdonsága a származása: az 

Atyától és a Fiútól kapja a saját 

létét, de „származása” mégsem passzivitás, hanem 

aktív cselekvés. 

Szent Ágoston a Szentlelket az Atya és a Fiú 

kölcsönös szereteteként értelmezi, de nem téveszthetjük 

össze a Szentlelket magával a szeretés aktusával, 

mely a három isteni személy közös és lényegi 

aktusa. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek lényegükbõl 

adódóan maguk a Szeretet, éppen olyan 

mértékben, amilyen mértékben õk az Isten. 

Aquinói Szent Tamás azt mondja, hogy az Atya 

és a Fiú a Szentlélekkel, vagyis a tõlük származó 

szeretettel szeretik egymást, és minket is. Az Atya 

és a Fiú ugyanazon szeretettel szeretnek minket, 

mint amellyel öröktõl fogva szeretik egymást. Az 

Atya és a Fiú az õ közös Szeretetük kisugárzásában 

szeretnek bennünket. A Szentlélek életet ad, 

és kiárasztja szeretetet, mert õ maga a személyes 

szeretet. 

Mikor vezetettjeinkkel együtt szeretnénk megtalálni, 

hogy életünkben hol van jelen a Szentlélek, 

kezdhetjük azzal, hogy közös imában, végignézve a 

napunk eseményeit, azt keressük, mikor tapasztaltunk 

szeretetet. Rövid csendben, Istenre figyelve 

Darvas Luca: 

ALAPKÉRDÉS 

Legfõképpen a gyerekek miatt, a szeretet miatt, amit tõlük kapok, és amit én tudok adni nekik. 

Nagyon jó érzés, ahogy az évek alatt megváltozik a viszony köztünk, érdekes figyelni, ahogy 

“felnõnek hozzánk”. Ugyanakkor nekem a vezetés segített felnõni, befolyásolta a személyiségem 

alakulását, finomította a kommunikációs képességem, segített azzá válni, aki ma vagyok. 

Nehézségek idején leginkább a vezetõtársamra támaszkodom, de sokat tud segíteni a többi 

vezetõ a rétegbõl is, illetve a családom. 

19



szemlélhetjük ennek a 

szeretetnek a jelenlétét 

a leghétköznapibb, 

legapróbb dolgokban, 

majd megoszthatjuk 

egymással, hogy hol 

fedeztük fel azt az életadó, 

személyes szeretetet, 

mely a Lélek 

maga. 

A szeretet felfedezését 

vezetett imában, 

konkrét kérdésekkel is 

segíthetjük.Például 

olyasmivel, hogy hogyan 

fogalmazom 

meg a magam számára 

a szeretet szó jelentését.Vagy 

mondjuk, 

azzal a kérdéssel, 

hogy élem-e lényegemet, 

hogy szeretetbõl 

való vagyok. Szeretet 

nélkül nem lehetek az, 

aki igazán vagyok. A 

mai napon hol tapasztaltam 

meg, hogy szeret az Isten? És hogyan válaszoltam 

erre? Kit szeretek elsõként? A mai nap folyamán 

kinek a részérõl éreztem, hogy szeret engem? 

Felidézem a helyzetet, az arckifejezést, a tekintetet, 

a gesztusokat. Szeretném újra átérezni azt 

a tapasztalatot. Hálát adok. Áldást kérek arra az 

emberre. Kivel éreztettem, hogy szeretem õt? Felidézem 

a helyzetet, gesztusokat, tekintetet. Még milyen 

helyzetekben, találkozásokban, kapcsolatokban 

fedezek fel szeretetet a mai napon? Ezekért is 

hálát adok. Az ima végén közösen kérhetjük a Jóistent, 

hogy áldja meg azokat az embereket, akikkel 

ma kapcsolatba hozott minket. 

A Szentlélek jelképei 

Keresésünkben sokat segíthetnek a szimbólumok, 

hiszen életünkben szimbólumok és szimbolikus 

cselekmények kapcsán teremtünk kapcsolatot 

egymással és Istennel is. 

Andrej Rubljov Szentháromság-ikonja 

A szimbólum a jelnek az a típusa, mikor a jel 

teste nincs fizikai kapcsolatban a jelölttel, és nem is 

hasonlít rá. A szimbólum önmagán túlra utal, és 

többet mond, mint ami a szemünk elõtt megjelenik. 

Nemcsak egyszerû ismeretet közöl, hanem magával 

ragad, elmélyíti bennünk az élményt, és hasonló 

élményeket fakaszt. A lobogó tûz nem ad pontos 

meghatározást a fiatalságról, az ifjúságról, de megsejteti, 

megérezteti a fiatalságban 

lévõ hatalmas 

erõt, életkedvet, vidámságot, 

szépséget. A 

szimbólum közölte ismeret 

nem racionális ismeretgyûjtés, 

mely okoskodásra 

épül, hanem élményszerû 

megtapasztalás. 

Jelképekkel próbáljuk 

érzékeltetni a kimondhatatlan 

misztériumhoz fûzõdõ viszonyunkat. 

A szimbólumok segíthetnek 

tudatosítani 

saját, személyes Szentlélek-élményeinket. 

A 

Szentlélek szimbólumai 

a víz, a lehelet, a lélegzet, 

a levegõ, a szél, a 

tûz, a fény, a szó, az erõ, 

az új élet, a szabadság, 

az olaj, a felhõ, a pecsét, 

a kéz, az ujj, a galamb. 

Jézus a Szentlelket 

élõ víznek nevezi. Az élõ víz, a forrás, a patak üdít, 

tisztít, életet fakaszt. Nem tûri a mozdulatlanságot, 

a tehetetlenséget. Útja a nagy óceán felé tart. 

A Szentlélek éltetõ lélek, éltetõ lehelet. A levegõ 

az élet nélkülözhetetlen feltétele. A Szentlélek zúgó 

szél, felkavarja a megszokások porát, erõt, bátorságot 

ad az apostoloknak. Csöndes szellõ, mely az 

egyszerût, a láthatatlant ismeri. 

Van, mikor a Szentlélek fényes, tüzes nyelvek 

alakjában jelentkezik. A tûz világít és melegít, az 

élethez tartozik. A tûz a szeretet melegét is szimbolizálja. 

A fény elûzi az életben óhatatlanul 

meg-megjelenõ sötétséget. A tüzes szív lelkesedik 

és lelkesít, mosolyog, nem esik kétségbe, nem húz 

le másokat negativitásával, a minden mindeggyel, 

az állandó kifogásokkal. 

Ezeket a szimbólumokat használhatjuk imában, 

játékokban, beszélgetésekben. A szimbólumok 

bepillanást engednek önmagunkba, és titokzatos 

módon meg is változtathatnak minket. Megváltoztathatják 

az Istennel való kapcsolatunkat is, sõt mélyíthetik 

azt, bár nem tudjuk megmagyarázni, hogyan 

és miért. 

A Szentlélek mint szépség 

A Szentlélek szépség is. Elmélkedhetünk úgy a 

Szentlélekrõl mint Isten szépségének a megnyilvá- 

20



nulásáról világunkban. Talán ritkán gondolunk Isten 

szépségére, még kevésbé jut eszünkbe, hogy 

szemléljük az õ szépségét. A Biblia számos helyen 

magasztalja Isten szépségét. A szépségben Isten 

nyilatkoztatja ki önmagát, jelenléte valósággá válik. 

Vezetettjeinkkel kereshetjük a Szentlélek jelenlétét 

a természet szépségében és a mûvészetben. 

És kapcsolatba is léphetünk a felismert „széppel”, 

kreativitásunkkal válaszolhatunk az õ hívására. A 

szépség vonz, válaszra késztet. A mi válaszadásunk 

az alkotás, mely lehet egy dal, egy vers, egy rajz, 

egy festmény, egy tánc. De válaszunk testet ölthet a 

szeretet újszerû és kreatív kifejezõdésében is. Isten 

szavakba nem önthetõ szépsége, 

melyet teremtéskor a világba 

lehelt – a hatalmas csillagokba 

éppúgy, mint a mikroszkóppal 

sem látható atomi részecskékbe 

– nem más, mint a Szentlélek. 

Mi, emberek csak részben és töredékesen 

tudjuk megragadni 

ezt a szépséget, mivel mi magunk is a Teremtõ alkotásai 

vagyunk. Ez azonban elég ahhoz, hogy vágyat 

ébresszen bennünk a szépség iránt, és ez a vágy 

felkelti a bennünk szunnyadó kreativitást. 

A Szentlélek kreatív! A Szentlélek alkot és 

ugyanakkor benne van magában az alkotásban, a 

mûben. A Szentlélek Isten mûvészete. A Szentlélek 

Isten keze munkájának lenyomata a teremtett világban. 

Merjünk együtt alkotni a vezetettjeinkkel, merjünk 

velük együtt önmagunkból kilépve válaszolni 

erre a szépségre, Isten szépségére! Osszuk meg 

egymással, közösségünkkel, amit alkotunk. 

Osszuk meg egymással, amit alkotómunkánk során 

megértettünk vagy megéreztünk a Szentlélekbõl! 

Engedjük, hogy mindaz, amit így megtapasztaltunk 

átjárja közösségünket és egész életünket! 

A Szentlélek jelenlétét kereshetjük a különbözõ 

érzékeinkkel, színek, formák, ízek, illatok, hangok, 

dallamok, mozdulatok segítségével. 

A szépséget nagyon egyszerûen felfedezhetjük 

például akkor, mikor együtt eszünk a csapatunkkal. 

Az étkezés elõtti imában hangosan, néhány 

szóval tudatosíthatjuk, hogy az étel felfedi számunkra 

Isten szépségét, minden egyes falatban ott 

AJézus saját elõnyeit, értékeit 

nem tartotta meg saját 

magának, hanem minket is 

részesévé tesz. 

lakozik a teremtésbe lélegzett élet. Egyetlen szelet 

kenyérben megláthatjuk, megízlelhetjük az egész 

világ szépségét. Az evés utáni közös imában tudatosíthatjuk, 

hogy tálunk üres, éhségünk csillapodott, 

hálát adhatunk a Jóistennek, hogy ételünk elfogyasztásával 

valamit megérezhettünk az õ szeretetébõl 

és szépségébõl. 

A szépség felfedezésének „gyakorlata” folytatódhat 

miközben közösen eltakarítunk magunk 

után, és elmosogatjuk a tányérokat, edényeket. 

Idõnként kipróbálhatjuk a csendben evés gyakorlatát 

is. A csendben könnyebben észrevehetjük 

az étel és közösségünk tagjainak szépségét, és 

megtapasztalhatjuk kapcsolatunkat 

a teremtett világgal és Istennel. 

A Szentlélek ajándékai 

Együtt kereshetjük magunkban 

és közösségünkben a 

Szentlélek ajándékait, melyet a 

hét ajándék néven szoktak összefoglalni. 

Jézust mindenben a Szentlélek vezette. Teljesen 

a hatása alatt állt. Az isteni természeten keresztül 

a legteljesebb egységet élvezte a Szentlélekkel. 

Izajás próféta így jövendölt róla: „És megnyugszik 

rajta az Úr lelke, a bölcsesség és értelem 

lelke, a tanács és erõsség lelke, a tudomány és ájtatosság 

lelke betölti õt” (Iz 2, 2-3). 

Jézus saját elõnyeit, értékeit nem tartotta meg 

saját magának, hanem minket is részesévé tesz. A 

Szentlélek nemcsak Jézus lelke, hanem a miénk is. 

Mennybemenetele után a saját Lelkét küldte el nekünk. 

A Szentlélek ugyanazokat azokat az ajándékokat 

juttatja nekünk, amiket Jézus kapott, mi is részesedünk 

a Szentlélek hét ajándékában. 

A Szentlélek mûködésének legfontosabb területe 

az emberek lelke, így ezeket az ajándékokat 

megtalálhatjuk egyenként a közösségünk tagjaiban, 

de ott vannak az egész csoportban is. 

A bölcsesség lelke a dolgok helyes értékelését 

jelenti, mely nyitottá tesz az Istennel és az emberekkel 

való kapcsolatra. Az értelem lelke a hit igazságainak, 

azok szerepének és jelentõségének mélyebb 

megértésében segít minket. A tanács lelke 

Forintos Móni: 

ALAPKÉRDÉS 

Amiért megéri vezetni, az a sok önzetlen szeretet, amit a gyerekektõl kapok! Ha rossz kedvvel 

érkezem csapatra, akkor is mindig felvidítanak. Persze sosem könnyû, erõfeszítések nélkül 

nem is megy. 

Nem egyszer voltak nehézségek, amik olyan nagynak tûntek, hogy majdnem feladtam, de rengeteg 

segítségem van, legfõképp a vezetõtársam, akivel próbálunk mindent megbeszélni, támogatni egymást, 

túllendíteni a nehézségeken, ilyenkor õ tud nekem segíteni, hogy ne adjam fel. 

21


kényes vagy nehéz helyzetekben, válaszút elõtt segít 

döntést hozni. A tudomány lelke segít, hogy a világból, 

az érzékelhetõ dolgokból felismerjük az Istent. 

A jámborság lelke elsõ hallásra lehet, hogy ellenszenvesnek 

tûnik, talán mert félszegségként, 

„szerencsétlenségként”, tehetetlenségként értelmezzük. 

Azt gondolhatjuk, jámbor az, akibõl hiányzik 

az önállóság, aki könnyen befolyásolható, aki 

„olyan kis szerencsétlen”. Igazából a jámborság az 

Istennel való szoros, mély, bensõséges kapcsolatot 

és az ebbõl fakadó örömet jelenti. Az Úr félelmének 

a lelke azt jelenti, mikor valaki képes tisztelni az 

Istent és a tõle származó életet, mikor a legapróbb 

dolgokban is felismeri a Teremtõ mindent felülmúló 

nagyságát, mikor valaki „a helyén van”, tisztában 

van saját teremtény voltával. 

Szent Pál felsorolja még a Lélek gyümölcseit, 

és az elsõ korintusi levél tizenkettedik és tizennegyedik 

fejezetében ír a Szentlélek rendkívüli ajándékairól 

is. 

A Lélek gyümölcsei: a szeretet, az öröm, a békesség, 

a türelem, a kedvesség, a jóság, a hûség, a 

szelídség, az önmegtartóztatás (Gal 5,22-23). 


A Szentlélek rendkívüli ajándékai: a rendkívüli tudás, 

a csodákat tevõ hit, a gyógyítás, a szellemek 

megkülönböztetése (vagyis annak a képessége, 

hogy rájöjjünk mi származik bennünk Istentõl és mi a 

saját önzésünkbõl), szónoki tehetség, vezetõi képesség. 

Ezeket a rendkívüli ajándékokat egyházi nyelven 

karizmáknak nevezzük. Egyesek közülünk azért kapják 

õket, hogy velük a közösség javát szolgálják. 

Játszhatnak olyat vezetõk a csapatukkal, hogy 

vajon felismerik-e ezeket az ajándékokat egymásban, 

saját magukban. És a játék után együtt adhatnak 

hálát azért, hogy mint közösség egymást segíthetik 

aLélektõl kapott személyes ajándékaikkal. 

Ezek a „gyakorlatok” inkább gondolatébresztõk 

a vezetõk számára, nem pedig imák a szó hagyományos 

értelmében. A vezetõk azok, akik el tudják 

dönteni, hogy saját csapatuknak éppen mi segíthet 

egy kicsit bepillantani a Szentháromság titkába. 

Nem hiszem, hogy a Szentlélekrõl érdemes külön, 

az Atya és a Fiú nélkül beszélni. A Szentlélek 

az Atya és a Fiú közössége, és a Szentháromság, 

mint a közösség misztériuma, kinyilatkoztatásának 

középpontjában foglal helyet. Ezért azt gondolom, 

hogy a vezetettek már azzal megtapasztalhatnak 

valamit a Szentlélek természetébõl, ha közösségük 

a vezetõikkel egyesült erõvel 

keresi a Szentlélek jeleit, 

együtt élve át a felfedezés és a 

megosztás izgalmát, szépségét, 

örömét, ezzel egyidõben 

pedig a szeretet növekedését 

a csoport tagjai között. 

Mihalkov Ferenc S.J. 

NAGYMAROSI HÁZ 

A Regnum közösségi nyaralóháza berendezett állapotban fogadókész. 2005. évi áprilisi számunkban. 

(Galamb 93. szám 31. oldal) olvashattátok a ház történetét és a használattal kapcsolatos tudnivalókat. 

Az ott leírtakra emlékeztetve ajánljuk figyelmetekbe ezt a lehetõséget. 

A LEGFONTOSABBAK ÚJRA RÖVIDEN: 14 ágy van, de izolírokkal 20 ember is elfér. 

A ház gondját Hadiné Turcsik Kinga viseli, nála kell jelentkezni, idõpontot egyeztetni. 

TELEFONJA: 06-20-203-6888, 06-27-356-212 

EMAIL: turcsik.kinga@nagymaroscsoport.hu. 

Fotókat itt találsz a házról: http://www.plebania.net/garazs/?op=viewt&id=289 

Nem regnumiak Györgydeák Márton atya engedélyével használhatják a házat. 

TARIFATÁBLÁZAT 

Idõszak 

6-14 éves 

korig 

14 éves 

kortól 

Max. fizetendõ összeg 

Min. fizetendõ összeg 

REGNUMIAKNAK 

Okt. 15 – ápr. 14. 600/fõ/éj 800/fõ/éj 12.000/ház/éj 4.000/ház/éj 

Ápr. 15 – okt. 14. 400/fõ/éj 600/fõ/éj 8.000/ház/éj 3.000/ház/éj 

Nem regnumiaknak 

Okt. 15 – ápr. 14. 800/fõ/éj 1000/fõ/éj 14.000/ház/éj 4.000/ház/éj 

Ápr. 15 – okt. 14. 600/fõ/éj 800/fõ/éj 10.000/ház/éj 3.000/ház/éj 

14 napon belüli lemondás esetén az szállásdíj fele kifizetendõ! 

22


Példaadók ünnepe 

Példaadók ünnepe 

Átadták a Mindszenty-emlékérmeket 

Az alapító elnök, Lezsák Sándor azt tartja a civil 

kezdeményezésû társaság legfõbb céljának, hogy 

újjáélesszék, megjelenítsék és továbbadják az egykori 

esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás szellemiségét. 

Az emlékérem kitüntetettjei is mind 

Mindszenty elkötelezettségét, kiállását képviselik 

és közvetítik. Balás Béla kaposvári megyéspüspököt 

az Országgyûlés alelnöke laudálta. Az ifjúságnevelõ 

papot, az egykori „balhátvédet” a titkosszolgálatok 

egészen a rendszerváltozásig megfigyelték. 

„Beton atyát” – a találó becenév, amely rendíthetetlen 

hitére, kitartására is utal – több mint fél évszázados 

lelkipásztori, iskola- és közösségteremtõ 

tevékenységéért díjazták. 

Pallós Tamás 

Forrás: Magyar Kurír 


Süveges Gergely, Balás Béla, Kipke Tamás, Lezsák Sándor 

Mindszenty József születésének 125. évfordulóján, 

március 29-én, a Parlament Vadásztermében adták 

át a Mindszenty Társaság által alapított Mindszenty 

-emlékérmet, amelyet idén többek között Balás Béla 

kaposvári megyéspüspök vehetett át. 

A Mindszenty-emlékérmet idén Balás Béla kaposvári 

megyéspüspök mellett Szalai Katalin, a 

Kairosz Könyvkiadó vezetõje, Kipke Tamás 

író-publicista és Süveges Gergely újságíró, szerkesztõ-mûsorvezetõ 

vehette át. 

Csöndes lelkigyakorlat? – Na ne! BESZÁMOLÓ 

Egy elmélkedõs, csöndes lelkigyakorlaton vettünk részt csapatunkkal 

és két lelkivezetõvel Csobánkán a segítõ nõvéreknél. Elõször nagyon meglepõdve, kissé 

felháborodottan hallgattukvezetõink meghökkentõ tervét. A csapatnak nem tetszet az ötlet, hogy 

nem beszélgethetünk(még az étkezések alatt sem!), nem kereshetjük egymás társaságát, pedig 

HÉTVÉGE van! Viszont a hely csodálatos volt, ahol a nõvérek megteremtették számunkra a kiváló 

lehetõséget az elcsöndesedésre. Kezdeti ellenállásunk ellenére,kiderült, hogy a csendben jólesik 

elengedni a hétköznapok ügyes-bajos számtalan dolgát és jólesik pusztán csak lenni. Nem nyomott 

agyon a napirend (reggeli mise,étkezések, lelkibeszélgetés a vezetõkkel), ezáltal ki tudtunk 

szakadni a hétköznapok programjainak sûrûjébõl, és az emberek tömegébõl. 

A gyönyörû helyszín, a teljes kiszolgálás, az egyszemélyes szobák és a csönd a város zaja és dübörgése 

után igazi fellélegzés volt.Újszerû volt számunkra, hogy az elcsöndesedés csak kipihenten, 

megfelelõ mozgás mellett érhetõ el, ezért egy fergetegeset fociztunk. Érdekes volt látni, hogy mindenki 

máshogyan és másban találja meg Istent. Valaki a mozgásban, vagy a Biblia soraiban, van, aki 

az írásban, csöndben, éneklésben, stb.. A lelkigyakorlat csúcspontja a szombat esti Szentségimádás 

volt, ahol a taizéi énekek és bibliai idézetek elgondolkodtató sorai közt még jobban megtapasztalhattuk 

Isten jelenlétét. A tartalmas és szép hétvégét ezúton is köszönjük vezetõinknek! 

a Lappantyúk 

23


Ami a papszentelési különszámból kimaradt… 

Ami a papszentelési különszámból kimaradt… 

Én azt mondom: éjszakai zarándoklat a papszentelésre. Te azt mondod… 

Jó (Isten)élmény volt! Felkészülés, éjszakai találkozás, a fáradság, a megérkezés.... a várakozás... és 

az, hogy ezt mi mégis miért csináltuk... beteljesült örömérzés. 

Turcsik Pisti 

HA JÚNIUS, AKKOR PAPSZENTELÉS 

Az 1950-s-60-s évek… Micsoda léleképítõ, kegyelmi idõk, a börtönbüntetések és egyéb retorziók terhe 

alatt élõ Regnum Mariánum életében! 

Hitre, szeretetre, közösség és áldozatvállalásra nevelés. Kalandok, túrák, táborok, temészetszeretet, 

tisztaság, derû… Tanulás. És mindez, csak tisztaforrásból… 

Ha fiú vagy, tanulj és legyélpap! – Hívás, talán elvárás is egyszerre. 

Micsoda elõljárók, Micsoda példák élesztgették, segítették a hívatást! Laci bácsi, Rózsavölgyi 

atya,Werner Lojzi atya, Tompa Nándi atya és a többiek… És szinte minden évben feljött egy-egy 

csillag, felfénylett az elhívatottság fogadása… Beton, Marci,Buxus, Dió, Sumec, a Blankenstein testvérek, 

az egész közösség szeretete kisérteútjukat… Nem csak lélekben, imában, hanem a havonkénti 

látogatásokon is ott tolongtunk. Nem csak szeretet volt ebben. Volt benne virtus is… a közösség, 

az összetartozás öröme, a fiatalság lendülete! 

S, ha június, akkor papszentelés! Ki nem hagytuk volna! Találkozás-indulás: Szombat délután, A 

9-es végállomásán, a HÉV megállóban.(Margit-híd, Budai hídfõ) Akkor a szombat még munka, illetve 

tanítási nap volt. Pomáztól gyalog megyünk! Szállás a Feketehegyimenedékházban, pilisszentlelki 

plébánián.Vagy, már Budapesttõl gyalog, a pilisborosjenõi téglagyártól. A vasárnap indulók a Nyugati 

pályaudvaron, vagy a hajóállomáson találkoztak. Irány, Esztergom! 

Pszt! Csitt! Csak mi, más nem tudhatja kik vagyunk, hova megyünk! – Nem is tudta meg senki. Talán 

csak, a Fû, meg a Fa… illetve, akik rajtunk kívül tudniakarták. 

Bárhogyan is jutottunk el, a menetrendi idõt, és a távolságot csak loholva, rohanva tudtuk leküzdeni. 

Lihegve, ziláltan, átizzadva estünk be a bazilika kapuján, ahol már messzirõl hangzott a bevezetõ 

ének: „Futva jöttem elibéd szentélyedbe Isten” … Összenevettünk… futva, de megérkeztünk. Ott 

voltunk. 

Az Istennek tüze, humora is van. És mi, ezt átéltük akkor. 

H.E. 

FÉSZEK-HÍREK 

24 

EGÉRKEZETT: 

Kaposi Lujza 

Kaján Vera és Kaposi Bence 4. gyermeke 

Gilyén Veronika Katalin 

Gilyén Évi és Gilyén Elemér (Eljoe) 

4. gyermeke 

Nacsa Natália 

Nacsa Réka és Nacsa Gellért 1. gyermeke 

Dörnyei Boglárka 

Dörnyei-Gerber Kriszti és Dörnyei Kristóf 

2. gyermeke 

GALAMB 

A Regnum Marianum tájékoztatója 

Megjelenik: kéthavonta (általában) 

Ára: 120 Ft, Diákoknak: 60 Ft 

Elõfizetõknek kézbe: 120 Ft, 

Postán: 120 Ft + postaköltség 

Tördeli, kiadja: Zászlónk Stúdió 

Alapító fõszerkesztõ és tördelõ: Varga Péter 

Nyomtatja: Virtuóz Kft. 

1037 Budapest, Bécsi út 267. 

Horváth Vince 

Némethy Piroska (Piró) és Horváth Gábor 

3. gyermeke 

Nagy Flórián Márton 

Tempfli-Nagy Luca és Nagy Gergely 2 gyermeke 

Várjuk 

Busch Noémi és Vér Ábel ..............................1 

Hegyi Eszter és Nándorhegyi Szabocs ........1. 

Szászi Veronika és Bálint Endre ...................2. 

Kérünk mindenkit, hogy akinek közérdeklõdésre 

számot tartó híre van, ossza meg velünk 

(zaszlonk@mail.datanet.hu)! – a szerk. 

A SZERKESZTÕSÉG CÍME: 

Zászlónk Stúdió 

2081 Piliscsaba, Vasút utca 5. 

Telefon: 20/559-3109 

Drótposta: zaszlonk@mail.datanet.hu 

Kéziratokat szeretettel várunk: 

„Jobb a buta valami, mint az okos semmi!" 

jeligére a Szerkesztõségbe. Ezeket viszont nem 

õrizzük meg és nem is küldjük vissza. 

NY.T.SZ.:B/EL/116/1992

Galamb - 2017 július

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?