Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

gyűjtőtáborokból, gyakran több hétig tartó vasúti utazással
szállították el a hadifoglyokat a romániai elosztótáborokig (Brassó,
Foksány, Jászváros, Máramarossziget, Temesvár). Romániából már
általában célzottan, szintén vasúti, vagy némely esetben tengeri úton
jutatták el a foglyokat a kijelölt GUPVI-fogolytáborig.
A szovjet hadifogolytáborokban tényleges munkavégzés folyt, a cél
nem a magyar és más nemzetiségű katonai és polgári személyek
meggyilkolása, hanem munkaerejük maximális kihasználása volt. A
hadifoglyok élete a szovjet félnek azonban nem sokat számított, így a
megterhelő munka, a több esetben borzalmas elszállásolási
körülmények nyomán jelentkező betegségek, valamint a fizikai és
pszichikai legyengülés következtében számos elhurcolt személy a
táborokban lelte halálát.
Előzmények
Heves vármegye és Hatvan nagyközség határát 1944. november 17-én,
dél-délkeleti irányból érték el a szovjet csapatok. Az eredeti
célkitűzések szerint Hatvant menetből kellett volna bevenni, azonban
– Budapesthez hasonlóan – az elképzelés kudarcot vallott, mivel
aznap a város melletti, elsősorban a német hadvezetés által kirendelt
helyi lakosok által épített Karola-I védelmi vonal megállította a szovjet
támadást. A hadvezetés kénytelen volt stratégiát váltani, és a Hatvant
védő német egységeket átkaroló hadművelettel kiűzni a térségből. A
német haderők szívós védekezése, és a kedvezőtlen időjárás által
okozott problémák jelentősen gátolták a szovjet csapatok
előrenyomulását, így a Hatvan körüli harcok egy hétig elhúzódtak. A
német hadvezetés végül 1944. november 24-én az esti órákban
hozott döntést Hatvan kiürítéséről, amelyet másnap hajnalban
tervszerűen végrehajtottak.
7