Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

munkára” való hivatkozással hurcoltak el lakhelyükről (2). A háttérben
két fő ok állt:
a. Munkaerő-szükséglet: a második világháború során a Szovjetunió
hatalmas emberveszteséget szenvedett, a harcok során lerombolt
ország újjáépítése pedig jelentős munkaerő-igényt jelentett,
ráadásul a férfiak zöme ekkor még mindig a Vörös Hadseregben
szolgált. A hadifoglyok e tekintetben tömegesen és ingyenesen
igénybe vehető munkaerőt jelentettek. Az ideológiai alapot a
szovjet fél által hivatalosan ki nem mondott kollektív bűnösség
elve jelentette, amely szerint nemcsak a Szovjetuniónak hadat
üzenő magyar kormányzatnak, hanem a magyar nép egészének is
bűnhődnie kell.
b. Hadifogoly-létszám kiegészítése: a Vörös Hadsereg 1944
szeptembere és 1945 áprilisa között súlyos harcokat vívott
Magyarország területén. Az előzetes hadműveleti célokat több
esetben a parancsnokok nem tudták időben teljesíteni, ezért
feletteseik számára a késedelmet általában az ellenséges
csapatok magas létszámával magyarázták, amelyet azonban csak
megfelelő számú hadifogollyal lehetett bizonyítani. A front
átvonulása során ezért a megfelelő hadifogoly-létszám biztosítása
miatt tömegesen fogtak el civileket, akiket az említett „kicsi
munka” után történő gyors hazatéréssel hitegettek.
Az elfogott civil személyeket, valamint a katonákat egyaránt
hadifogolyként kezelve először Magyarország területén létrehozott
hadifogoly-táborokba hurcolták. A szovjet katonai vezetés 47
településen összesen 56 hadifogoly-gyűjtőtábort hozott létre
(azonban egyes városokban, mint például Jászberényben, több tábor
is működött egy időben). Becslések szerint a magyarországi
hadifogoly-táborok lakóinak 25-30%-a a polgári lakosság köréből
került ki. Az információ-csere teljes tilalom alatt állt, a táborokat sem
a hozzátartozók, sem a magyar hivatalos szervek nem látogathatták. A
6