Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka
A fogságba hurcolt hatvani civilek emlékezete
A fogságba hurcolt hatvani civilek emlékezete
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Fogadóállomásra, ahonnan a megfelelő intenciókkal ellátva 1953.<br />
november 20-án engedték haza Hatvanba.<br />
Az amnesztia azonban nem jelentette a vádak tisztázását, így<br />
Kispál Jánost büntetett előéletűként tartották nyílván. Másfél<br />
évtizeddel később, 1968 májusában a magyar Igazságügyminisztérium<br />
Katonai Főosztályának közvetítésével rehabilitációs<br />
kérelmet nyújtott be a <strong>Szovjet</strong>unió Legfelsőbb Bíróságának, amely<br />
1968. november 21-én tárgyalta és vizsgálta felül ügyét. Mai szemmel<br />
talán furcsának tűnhet, azonban a keményvonalas brezsnyevi éra<br />
igazságszolgáltatása korrekt módon kezelte az ügyet. Bár a vád egy<br />
<strong>szovjet</strong> katona vallomásán alapult, a bíróság 1969. január 14-én kelt<br />
határozatában, bűncselekmény hiányában az 1945-ben hozott ítéletet<br />
hatályon kívül helyezte. A magyar hatóságok akceptálták a <strong>szovjet</strong> fél<br />
döntését, így Kispál Jánost a továbbiakban büntetlen előéletű<br />
személyként kezelték (25).<br />
Kepes János, Kispál János, Kovács János és Paksi Gyula fiatalságuk<br />
jelentős részét <strong>szovjet</strong> <strong>kényszermunka</strong>táborokban voltak kénytelenek<br />
letölteni, azonban legalább hazajutottak, és ─ a későbbi iratok alapján<br />
─ sikerült többé-kevésbé visszailleszkedniük az élet normális<br />
kerékvágásába. A fogság hosszú éveiről azonban ritkán, és<br />
szűkszavúan beszéltek. Tartaniuk kellett magukat a hazaérkezéskor<br />
kapott „jó tanácshoz”, miszerint a <strong>szovjet</strong> táborokban történtekről<br />
tilos beszélniük.<br />
A hatvani „összeesküvés” (1946)<br />
A Magyarországra akkreditált <strong>szovjet</strong> katonai vezetők több esetben<br />
beavatkoztak a magyar belpolitikai küzdelmekbe. A közös ideológiai<br />
alapok miatt magától értetődő volt a Magyar Kommunista Párt anyagi<br />
és egyéb jellegű támogatása, amelynek célja az MKP befolyásának és<br />
társadalmi beágyazottságának megerősítése, valamint az 1945.<br />
november 4-i nemzetgyűlési választásokon való jó szereplésének<br />
biztosítása. Az MKP által vereségként értékelt választási eredmények<br />
után azonban háttérbe került a kesztyűs kéz politikája, és az ellenzék<br />
25
Change language