Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

További elhurcolt polgári személyek
Az említett áldozatokon kívül további három olyan civilként
elhurcolt hatvani személyt sikerült azonosítani, akik Szovjetunióban
létrehozott hadifogolytáborban haltak meg.
A hatvani elöljáróság 1945. március 17-én kelt kimutatásában
szerepel Soós János (1915) kőműves-segéd neve, aki minden
bizonnyal megegyezik a szovjet adatbázisban azonos névvel és
születési évvel rendelkező személlyel. Utóbbi forrás szerint Soós János
1944. december 19-én Hatvanban esett fogságba, alakulatként
„katonai kórház” szerepel. Hatvan térségében ekkor harci események
már nem zajlottak, a településen kizárólag szovjet hadi-, illetve
magyar polgári szükségkórház működött, így valószínűleg civil
sebesültként ápolták, vagy helyi munkakötelezettség keretében oda
osztották be. Ugyanezen körülmények között került szovjet fogságba a
szintén hatvani lakos Kronovics János, ezért feltételezhetően együtt
vették őket őrizetbe, és későbbi sorsuk is összekapcsolódott. A
korabeli szovjet iratok szerint az Azovi-tenger partjától nem messze,
Sahti település mellett létrehozott 182. hadifogolytábor 2. altáborába
kerültek, ahol talán járvány törhetett ki 1945 nyarán, mivel a két
hatvani fiatalember egy nap idő eltéréssel, 1945. július 21-én, illetve
22-én lelték halálukat. Sírhelyük a táborhoz tartozó temetőben volt
megtalálható (17).
Lindenberger Géza az újhatvani ún. ONCSA-telepen lakott
családjával, azonban 1944 végén átmenetileg Dorogra került, ahol
bányamunkásként dolgozott. Itt fogták el szovjet katonák 1945. január
7-én (más adat szerint 10-én). Nem tisztázott útvonalon, valószínűleg
szintén Foksány érintésével, került Szevasztopolba, a 241. számú
hadifogolytáborba, amelynek kórházában hunyt el 1945. szeptember
8-án (18).
A hatvani áldozatok mellett emlékezzünk meg Demeter István 25
éves budapesti fiatalemberről is, aki a fővárosban szintén polgári
személyként került fogságba. A valószínűleg Románia felé tartó
20