Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

Magyar Külügyminiszter úr!
Alulírott Polgár Pálné hatvani lakos tisztelettel kérem, hogy a Vörös
Hadsereg által 1944. december 7-én minden ok nélkül elhurcolt
férjem szabadon bocsátása iránt a szükséges intézkedést megtenni
szíveskedjék. Férjem foglalkozása önálló kertész, egy gyermekünk van
s vagyonát 3 kat. hold szántóföld képezi. Férjem sem a Szálasihadseregben
nem szolgált, sem a nyilas-párthoz, avagy más párthoz
nem tartozott. Semmiféle politikai tevékenységet nem fejtett ki, s
kizárólag hivatásának és családjának élt – ennélfogva érthetetlen,
hogy miért hurcolták el. Földjeink megművelésével egyedül kínlódom,
s így nem csak családi, de nemzetgazdasági szempontból is fontos
lenne mielőbbi szabadságolása.
A kérelemhez csatolták Radetzky József, a hatvani rendőrség
vezetője által kiállított erkölcsi bizonyítványt, valamint dr. Bonta
Bertalan, a Hatvani Nemzeti Bizottság által szintén június 11-én
szignált nyilatkozatát:
A Hatvani Nemzeti Bizottság a folyamodó fentebbi kérelméhez
foglaltak valódiságát igazolja. Polgár Pál semmiféle nyilas vagy
fasiszta tevékenységet nem fejtett ki, s kérelmének teljesítését a
nemzeti bizottság javasolja.
Mint a legtöbb elhurcolt esetében, Polgár Pálné kérése nyomán
sem történt intézkedés. A feleség több, mint egy év után, Fehér József
1946-ban történt visszatérése után értesült férje haláláról. Polgár Pált
hivatalosan 1949-ben nyilvánították halottá, az anyakönyvi kivonat
adatai szerint Jászberényben hunyt el, 1945. január 15-én, az adatok
azonban minden bizonnyal tévesek. Az időpontban Polgári Pál és
társai már bizonyosan nem tartózkodtak a jászberényi fogolytáborban,
másrészt a túlélők a családnak elmondták, hogy Polgár Pál a szovjet
táborig eljutott. A „halál oka” rubrikát üresen hagyták, mint minden
tragikus sorsú elhurcolt esetében…
19