Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

Bartsch Jenőt szintén 1944. december 7-én hurcolták el, azonban
Jászberény után nem a mezőtúri, hanem a ceglédi fogolytáborba
irányították át (13). Innen Románián keresztül szintén szovjet
hadifogolytáborba került, ahonnan 1947-ben tért haza Hatvanba (14).
Szerencsésebben alakult ifj. Fister Károly élete: habár a szegedi
fogolytáborból szintén Foksányba került, azonban a hadifogolyszerelvényeket
vezető hatvani mozdonyvezető segítségével sikerült
elhagynia a tábort, és visszatérnie Hatvanba (15).
Egy egyéni sors nyomon követése: Polgár Pál elhurcolása
Az említett 12 hatvani férfi köréből a családtagok visszaemlékezése,
illetve a levéltári források alapján bővebben rekonstruálható Polgár
Pál sorsa.
A kertészként dolgozó 29 éves Polgár Pál gyermekével és
feleségével a Tabán úton lakott felesége szüleinél. A szovjet
bevonulást követően először 1944. december 7-én merészkedett ki az
utcára, mivel várandós feleségének orvosra lett volna szüksége.
Szerencsétlenségére a szovjet járőrök azonnal elfogták, és a
parancsnokságra, majd később a többi hatvanival együtt Jászberénybe
szállították, ahonnan még sikerült hazaüzennie. A családhoz
beszállásolt szovjet katona felajánlotta az ifjú feleségnek, hogy elkíséri
a táborba, és segít visszahozni a férjét, de édesanyja nem engedte el
állapotos lányát az ismeretlen katonával, az enyhén szólva bizonytalan
viszonyok közepette. (A korabeli állapotokat tekintve, valószínűleg
sikertelen lett volna a próbálkozás.) Polgár Pál az átszállítást követően
a mezőtúri fogolytáborból december 16-án még üzenni tudott haza,
de ez volt az utolsó hír felőle (16).
A hatvani elöljáróság felhívására természetesen a család is reagált,
így Polgár Pál neve az 1945. március 8-i és a július 3-i kimutatásra is
felkerült. Felesége több ízben próbált férje nyomára bukkanni,
kérvényei közül az 1945. június 11-én íródott maradt fenn:
18