Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

orzalmas körülményekből adódó betegségek, éhezés vagy
kimerültség miatt Csongrádi József, Hídvégi Sándor, Kassa András,
Korsós István, Kőhegyi István, Polgár Pál, Ökrös Gábor és Rékasi István
a táborban lelte halálát (11).
Fehér József és Szabó Ferenc túlélését véletlen események
segítették. Későbbi elmondásaik szerint mindkettőjüket elsősorban
táboron kívüli munkára vették igénybe, amely során a környékbéliek
élelemmel segíthették őket. Szabó Ferenc sírásóként több hatvani
sorstársát volt kénytelen eltemetni. Fehér József mellhártyagyulladás
miatt tábori kórházba került, ahol az egyik orvosnő megkedvelte,
mivel hasonlított a háborúban elesett fivérére. Vélhetően utóbbi
szempont is közrejátszott abban, hogy Fehér József a többi
hadifogolyhoz képest viszonylag hamar, már 1946-ban hazatérhetett.
Fehér József visszaemlékezései során két másik személyt is
megemlített, akik adataink szerint más táborokban hunytak el.
Karácsony István vasutast Hatvanból, Kazinczy utcai lakásáról
hurcolták el ismeretlen időpontban. Az utólagos halotti
anyakönyvezés során megadott Szovjetunióbeli települést, illetve
utóbbihoz tartozó hadifogolytábort nem sikerült beazonosítani.
Korabeli szovjet irat szerint Gábor Mihály Odesszában, az 159. számú
hadifogolytáborban hunyt el 1945. március 10-én (12). A
körülmények nem ismertek, azonban feltételezhető, hogy a fenti
csoport tagjaként indult útnak Foksányból, majd a hosszú vonatút
során a transzport megállt Odesszában rövid időre, és itt érte a halál.
A hazajutottak általában jelentősen leromlott fizikai állapotban
tértek vissza Magyarországra, a későbbi krónikás, Fehér József 22 kgot
fogyott szűk egy év leforgása alatt. A szovjet-magyar határ átlépése
után a foglyokat legtöbbször pár hetes karanténban tartották vissza,
hogy egyrészt tájékoztassák őket az „új” magyar viszonyokról,
másrészt kondíciójuk feljavítása érdekében, hogy a hazatérés után ne
érje kritika a szovjet fogolytábori viszonyokat.
17