Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka
A fogságba hurcolt hatvani civilek emlékezete
A fogságba hurcolt hatvani civilek emlékezete
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Az előállított hatvaniakat általában kihallgatták a helyi<br />
parancsnokságon, majd a fogdában eltöltött éjszaka után több<br />
csoportban, teherautóval vitték a jászberényi fogolytáborok egyikébe,<br />
ahová a város 50 km-es körzetéből szállították az elfogott férfiakat. Az<br />
otthon maradt hozzátartozók számos esetben semmit sem tudtak<br />
szeretetteik hollétéről és további sorsáról, mivel a váratlan intézkedés<br />
után a foglyok már nem térhettek haza, hogy tájékoztassák<br />
családtagjaikat. A gyűjtőtáborokban a foglyoknak tilos volt levelezniük,<br />
de még azt sem lehetett hivatalos úton megtudni, hogy név szerint<br />
kiket őriznek a táborban. Jászberény polgármestere, a hozzá beérkező<br />
kérelmeknek eleget kívánván tenni, megpróbálkozott a városában<br />
lévő hadifogolytábornál tudakozódni a bent lévő személyekről, de a<br />
fogolytábor <strong>szovjet</strong> parancsnoksága semmiféle felvilágosítást nem<br />
adott a táborban lévő foglyokról.<br />
Az egyik hatvani elhurcolt férfi, Gábor Mihály nővére néhány nap<br />
múlva vállalta a veszélyes utat, és gyalogszerrel indult testvéréhez<br />
Jászberénybe (10). Ekkorra azonban már többségüket átszállították a<br />
mezőtúri hadifogolytáborba, majd feltehetően 1945. január folyamán<br />
indították őket útnak a romániai Foksány mellett kialakított<br />
tranzittáborba. A Románia felé haladó szerelvényekből a foglyok<br />
gyakran dobtak ki üzenetet tartalmazó papírdarabokat, amikor<br />
állomásokon vagy lakott területen haladtak keresztül. Esetleg pihenő<br />
alkalmával az arra járó idegeneket kértek meg, hogy értesítsék<br />
hozzátartozóikat hollétükről. A szintén civilként elfogott Rékasi István<br />
vasúti szerelvényből kidobott üzenetét egy szajoli vasutas találta meg,<br />
a kis papírdarabon a címzett mellett csak annyi szerepelt: „Visznek az<br />
ismeretlen táj felé.”<br />
Feltehetően 1945. január-február folyamán 12 hatvani férfit<br />
Foksányból továbbszállítottak a kijelölt hadifogolytáborba, a már<br />
<strong>szovjet</strong> területén fekvő Sevcsenkóba. A <strong>Szovjet</strong>unióból csak ketten<br />
tértek vissza Hatvanba, Fehér József 1946-ban, míg Szabó Ferenc<br />
1948. március 15-én, ők adtak hírt társaik tragikus sorsáról. A<br />
16
Change language