Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok (…), hogy fiamat B. Jenőt a
jászberényi fogolytáborból kiszabadítani szíveskedjék. Fiamat (…)
1944. év december hó 7-én munkahelyéről az oroszok kihallgatás
ügye alatt elvitték s azóta is fogva tartják. Fiam semmiféle politikai
tevékenységben nem vett részt és a MÁV Bpi Üv. IV. osztályának
beosztottja.
Én is a háború áldozata lettem, mert 1944. év szeptember 20-án kicsi
házam egy részét és bútort a bomba elpusztította. November 18-án
házamat újra a bomba szétrombolta. Órás mester vagyok, üzletemet
raktárammal együtt a németek háromszor feltörték és kifosztották.
Most itt állok támasz nélkül. (4)
A magyar kormányzati szervek azonban önmagukban
tehetetlennek bizonyultak, mivel a tényleges hatáskör a Szövetséges
Ellenőrző Bizottság kezében volt. A SZEB az érezhető nyomás és a
több ezer beérkező kérelem miatt látszatintézkedésre szánta el magát.
1945. március 18-án kelt rendelete alapján a Vörös Hadsereg által
elszállított polgári személyről e célra rendszeresített űrlapot kellett
kitölteni, amelyhez egy igazolást kellett csatolni az elhurcolt
személyek politikai megbízhatóságról. A szovjet fél hozzáállását jelzi,
hogy közbenjárást abban az esetben ígértek, ha a hozzátartozók
ismerték a keresett személy pontos tartózkodási címét, amelyről
azonban, a korábban ismertetett okok miatt, csak nagyon kevesen
rendelkeztek információval.
A SZEB márciusi döntése nyomán a helyi hatóságok által
összeállított korábbi listák, amelyek általában az érintett személyek
nevét, életkorát és lakcímét tartalmazták, érvényüket vesztették. Így
Heves megye községi és városi hivatalai által megküldött névlisták
birtokában Milassin Kornél, Heves megye főispánja hiába igyekezett
közbenjárni a közben Budapestre költözött magyar kormánynál. A
magyar kormány a SZEB-rendelet alapján kért intézkedést a
13