Szovjet megszállás, szovjet kényszermunka

maguk hadikórház-részlegeit. Hasonlóan a német megszálláshoz, több
családhoz szovjet katonákat szállásoltak be, amelynek
következményeként a lakosság és a szovjet katonák viszonya egyre
feszültebb lett. Természetesen az egyes katonák habitusában is
jelentős különbségek voltak, így néhányan élelmet adtak a szállást
nyújtó családnak, míg mások terrorizálták a ház lakóit. Az országszerte
tapasztaltakhoz hasonlóan, Hatvanban is gyakoriak lettek a
fosztogatások, a zabrálások, amelyek során megfosztották az
embereket értéktárgyaiktól és megmaradt élelmiszereiktől. A nőkkel
szembeni erőszakos cselekedetek mindennapossá váltak, miközben a
tiltakozó férfiakat több esetben agyonlőtték. A szovjet katonák által
elkövetett tömeges nemi erőszak egyik súlyos következménye a nemi
betegségek elterjedése lett.
Magyarország szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírt, hogy
1945. január 20-án Moszkvában aláírták a magyar fegyverszüneti
egyezményt. A szerződés végrehajtásának ellenőrzésére és
szabályozására alakították meg a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot
(SZEB), amely először Debrecenben kezdte meg működését, majd
Budapestre tette át székhelyét. Bár Magyarország visszanyerte
szuverenitását, az önállóság tényleges alkalmazását a SZEB
tevékenysége jelentősen korlátozta. A SZEB megyei megbízotti
hálózatot is kialakított; a Heves megyei SZEB székhelye természetesen
Eger lett, megyei megbízottá Anyiszimov alezredest nevezték ki, aki a
Vörös Hadsereg számára fontos közmunkák elvégzését, illetve a
megyében ideiglenes vagy állandó jelleggel állomásozó szovjet
csapatok ellátását kezelte prioritásként.
A helyi szintű munkakötelezettség
A hatvani lakosság közmunkára történő igénybevétele már 1944
decemberében megkezdődött. A köznyelv, sőt gyakran a hivatalos
iratok az orosz szóhasználat nyomán robotosként említették a Vörös
Hadsereg számára dolgozó személyeket.
9