Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
16) Lacan: i. m. 101. o.<br />
17) Lacan: i. m. 78. o.<br />
18) Schaaf: i. m. 50. o.<br />
19) Schaaf: i. m. 50. o.<br />
20) Michel Foucault: Felügyelet <strong>és</strong> büntet<strong>és</strong>.<br />
A börtön története. Ford. FázsyAnikó, Csűrös<br />
Klára. Budapest, Gondolat 1990, 275. o.<br />
21) Uo.<br />
22) Foucault: i. m. 273. o.<br />
23) A lomb itt bizonyos fokig „szobaként”<br />
működik.<br />
24) Vö. Hans Rudolf Reust: Animierte Gespenster.<br />
Zur Erhellung von Schattenstücken<br />
aus der Sammlung Werner Nekes. In: Ich<br />
sehe was..., 11. o.<br />
bennünket, amelyeken a term<strong>és</strong>zet képezi le saját magát. Azzal a tagadhatatlan ténnyel<br />
szembesülünk, hogy minden pillanatban a képeknek a nézőtől függetlenül létező,<br />
mozgó kozmoszában leledzünk. Újfent tartós zavar háborítja a szuverén szubjektum<br />
illúzióját, a szubjektumét, aki azt hiszi, hogy látása révén uralkodik a karteziánus geometria<br />
törvényei szerint felépülő tárgyi világon. Lacan ezt egy anekdotával igyekezett<br />
megvilágítani. Leírja, amint egy halászbárkából a tengeren úszó konzervdobozt figyeli:<br />
„Ott úszott tehát a napfényben [...]. Visszaverte a napfényt. Petit-Jean pedig így szólt:<br />
– Látod a dobozt? Látod? Ő, ő viszont nem lát téged!” 16 A camera obscurának <strong>és</strong><br />
a konzervdoboznak itt ugyanaz a funkció jut. Képeik zavarják az érzékel<strong>és</strong> rendjét,<br />
mert érzékletessé teszik az irritáló fölismer<strong>és</strong>t, hogy „én [...] csak egy pontból [látok],<br />
[...] létez<strong>és</strong>emben azonban mindenfelől meg [vagyok] pillantva.” 17 )<br />
Ez iménti irritáció tagadásának kényszeres kísérleteként hat, ha az emberi találékonyság<br />
a 17. század folyamán „már-már nem ismer határokat a camera obscura-berendez<strong>és</strong>ek<br />
kiötl<strong>és</strong>ében”. 18 Ebben a kontextusban születnek meg a megfigyelő kamerák első<br />
prototípusai – mintha az ember saját fegyvereivel akarná legyőzni a camera obscurát,<br />
kiaknázva, funkcionalizálva elbizonytalanító potenciálját. A hatalom eszközévé átminősítve<br />
immár olyan berendez<strong>és</strong>, amelyet arra használhatunk, hogy végül mégis láthatóvá,<br />
felhasználhatóvá <strong>és</strong> főleg ellenőrizhetővé tegyük, ami látásunk számára hozzáférhetetlen.<br />
Larry J. Schaaf írja: „Fémből ivóserleget k<strong>és</strong>zítettek, melynek segítségével<br />
a házigazda állandóan szemmel tarthatta vendégét. A szár egyik oldalába parányi lencsét<br />
építettek be, s ez a lencse képet vetített a kehely belső falán 45 fokos szögben<br />
elhelyezett tükörre. A tükörről a kép végül a serlegben lévő bor felszínére vetült.” 19<br />
A camera obscura-jelenség átértelmez<strong>és</strong>ének ilyetén formáitól aztán már rövid az<br />
út Jeremy Bentham panoktikum-projektjéig, mely alighanem a legnagyobb léptékű terv<br />
„olyan gép [megalkotására], amely szétválasztja a látni–látva lenni párt”, 20 ezzel pedig<br />
annak az elvnek a megvalósítására, hogy „a hatalomnak láthatónak <strong>és</strong> ellenőrízhetetlennek<br />
kell lennie”. 21 Mert, ahogy Foucault mondja: „A láthatóság csapda.” 22<br />
A sötét kamra visszatér<strong>és</strong>e a kortárs műv<strong>és</strong>zetben<br />
Steven Pippin Lavatory Locomotion (2006, kép 90. o.) című munkája mélységesen ironikus<br />
gesztussal állít csapdát a kontrollról <strong>és</strong> a látás monopóliumának lehetőségéről<br />
alkotott ennyire racionalista elképzel<strong>és</strong>eknek. Az 1997-ben Tel Avivban megvalósított<br />
projekthez Pippin egy férfimosdó hat piszoárját alakította át camera obscurává. A porceláncs<strong>és</strong>zékbe<br />
speciális objektíveket szerelt, a kellő megvilágításról vaku gondoskodott,<br />
míg az öblítőtartályok egyszerre működtek az így k<strong>és</strong>zült képek előhívó- <strong>és</strong><br />
nedvesítő dobozaként. A képek, amelyek ezekkel a camera obscurákkal k<strong>és</strong>zültek, s a kis<br />
minilaborban nyomban elő is lettek hívva, nem szóltak senkihez: sem a nézőhöz, sem<br />
potenciális detektívekhez, de voyeurökhöz sem. Pippin a legtudatosabban megszabadította<br />
őket jelent<strong>és</strong>hordozásuk terhétől. Értelemmentesek, fölöslegesek – <strong>és</strong> éppen<br />
emiatt, minden esetlegességükkel együtt reflektálnak a médium kezdeteire.<br />
Roland Stratmann munkái merőben máshogyan kanyarodnak vissza a camera<br />
obscura kezdeteihez. Tudjuk, hogy term<strong>és</strong>zeti jelenségként már Arisztotel<strong>és</strong>z is tudott<br />
a camera obscura-effektusról. Megfigyelte, ahogyan a fény, amely napfogyatkozáskor<br />
egy platánfa sűrű lombján itt-ott áthatol, 23 a nap képét jeleníti meg a földön. 24 Stratmann<br />
Campus Upside Downja (kép 93. o.) mintha eddig a kezdetig nyúlna vissza, <strong>és</strong> még egyszer,<br />
újra hozzáférhetővé tenné az arisztotel<strong>és</strong>zi megfigyel<strong>és</strong>t a platánfa alatt: 2000-ben<br />
89
Change language