Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
K A M R Á K – K A M E R Á K<br />
Az anamorfózis zavarkeltő potenciálja így végsősoron azon alapszik, hogy kíméletlenül<br />
szembesíti a nézőt saját képének esendőségével. Nem hiába olyan kedvelt téma<br />
a portré, mint azt például I. Károly angol király szépszámú anamorfikus arcképe bizonyítja,<br />
melyek közül egy Werner Nekes gyűjteményében található. Az eltorzított, deformáló<br />
nézetekben ott lappang a tudomás arról az imaginárius félreismer<strong>és</strong>munkáról,<br />
amelynek ingatag lábaira a szubjektum saját képét építette. Az anamorfózisok láttán<br />
éppen az furakodik be barátságtalan módon a tudatunkba, aminek elfojtva kell maradnia:<br />
a szörnyű lehetőség, hogy a falon lévő tükör megigéz<strong>és</strong>e netalántán mégsem ideálunk<br />
megerősít<strong>és</strong>ét varázsolja elő – amint várnánk <strong>és</strong> amint a mesében történik –, hanem<br />
saját ábrázatunk ijesztő, zavarba ejtő torzképét.<br />
Pipilotti Rist Open my Glade című videóinstallációja, amelyet 2000-ben mutatott be<br />
a New York-i Times Square nagy reklámfelületén, akár az anamorfotikus képi effektusokkal<br />
űzött játék fölelevenít<strong>és</strong>e is lehetne. 13 Egyperces, naponta tizenhatszor levetített<br />
videókon egy nő erősen felnagyított arcát látjuk, amelyet tulajdonosa egy üveglapnak<br />
nyom, <strong>és</strong> ezen a módon saját fiziognómiájának groteszk-deformáló, eltorzított nézeteit<br />
hozza létre. Agyongyűrt ajkak, szétlapított száj, összenyomott orr: mindez kísérteties<br />
méretekben zúdul a nézőre, <strong>és</strong> egy szörnyszerű, a felülethez ragadó <strong>és</strong> megbéklyózott<br />
lény képzetét sugallja. „A lelapított arc nagyon deformált <strong>és</strong> kiszolgáltatott benyomást<br />
kelt. Az ember k<strong>és</strong>ztet<strong>és</strong>t érez, hogy kiszabadítsa” – mondja Pipilotti Rist erről a munkájáról<br />
egy interjúban. 14 A műv<strong>és</strong>z azonban sem a torzítást felszámoló látószöget,<br />
sem megváltó tükröt nem kínál nekünk. Egyik deformáció a másikat követi, a képek<br />
látszólag végtelen anamorfotikus körtáncot járnak.<br />
Zavar <strong>és</strong> kontroll<br />
Térjünk vissza még egyszer a camera obscura feltalálására. Giovanni Battista della<br />
Porta Magia naturalis-ában már ezt a tiszta „rögzítő médiumot” is szemügyre veszi,<br />
<strong>és</strong> firtatja a műv<strong>és</strong>zeti-tudományos felhasználásán túlmutató optikai-tudattalan potenciáljait<br />
<strong>és</strong> lehetőségeit. Ez annyit jelent, hogy a sötét kamra az adottak megfigyel<strong>és</strong>én <strong>és</strong><br />
rögzít<strong>és</strong>én túl látványosságok színre vitelét is szolgálhatja: „És jó barátainknak sokszor<br />
tartottunk ámulatukra ilyen színjátékot, <strong>és</strong> úgy belebűvölődtek, hogy a látástudomány<br />
term<strong>és</strong>zetes indokaival <strong>és</strong> érveivel azután is nehezünkre esett kialakított véleményüktől<br />
eltérítenünk őket, miután elárultuk nekik a fortélyt.” 15<br />
Miként magyarázható, hogy a camera obscura képei ilyen zavarba ejtő hatást képesek<br />
kifejteni, méghozzá, amint az ebben az esetben nyilvánvaló, a megjelenít<strong>és</strong> látványos<br />
formái nélkül is?<br />
Katsushika Hokusai (kb. 1760–1849) híres metszetsorozatának, A Fuji 100 látképének<br />
(1835 k., kép 84. o.) egyik darabja ezt a kérd<strong>és</strong>t választja témául. Két vendéget<br />
látunk egy japán teaházban, akik megrémülnek a szent hegy nagyméretű, a tolóajtó<br />
rizspapír-bél<strong>és</strong>én kirajzolódó képmásától. Míg az álló alak inkább ámulatát juttatja<br />
kifejez<strong>és</strong>re a rejtélyes fény-kép láttán, társa félelemtől széttárt kezekkel omlik térdre.<br />
Egy hajlongó szolga az ablaktáblában lévő kis áglyukra mutat, <strong>és</strong> így igyekszik a kísérteties<br />
<strong>és</strong> félelmet keltő képet a term<strong>és</strong>zetfeletti szférájából visszavezetni az optika törvényeire.<br />
Nyilvánvalóan mégis marad valamennyi megfejthetetlen, valami bizonytalanság,<br />
valami többletérték, amely legelőször is abból ered, hogy egy ennyire egyszerű<br />
kísérleti konstrukció – erős fény, egy lyuk <strong>és</strong> egy akármilyen „tér” – képes ilyen képeket<br />
létrehozni. Ez mintha azzal a belátással függne össze, hogy képek vesznek körül<br />
13) Pipilotti Rist: Open My Glade, 2000.<br />
Videinstalláció, naponta 16-szor 1 perc,<br />
2000. április 6–20., Panasonic Screen, Times<br />
Square, New York, Commissioned by the<br />
Public Art Fund New York.<br />
14) Hans Ulrich Obrist in Conversation<br />
with Pipilotti Rist. In: Peggy Phelan, Hans<br />
Ulrich Obrist, Elisabeth Bronfen: Pipilotti<br />
Rist. London 2001, 23. o.<br />
15) Giovanni Battista della Porta: Magia<br />
naturalis, 17. könyv, 6. fejezet. Idézi F. Paul<br />
Liesegang: Schaustellungen mittels der<br />
Kamera obscura in früheren Zeiten. In:<br />
Optische Rundschau, 10. évf., 31. sz., 1919,<br />
386. o.<br />
88
Change language