You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
10) Erwin Panofsky: Early Netherlandish<br />
Painting. Its Origin and Character. Vol. 1.<br />
Cambridge 1953, 182. o.<br />
11) Lacan: i. m. 112. o.<br />
12) Lacan: i. m. 91-93. o.<br />
Az alábbiakban ezzel a jelenséggel kívánunk foglalkozni: mindazokkal a mozzanatokkal,<br />
pontokkal, helyekkel <strong>és</strong> mechanizmusokkal, amikor <strong>és</strong> ahol az optikai médiák<br />
képein szándékosan vagy akaratlanul megjelenik valami, ami nem arra volt szánva,<br />
hogy meglássák <strong>és</strong> fölfedezzék, ami megzavarja vagy aláássa a transzparencia <strong>és</strong><br />
tökéletesség fantazmáját. Walter Benjaminnal úgy fogalmazhatnánk: ilyenkor valami<br />
optikai-tudattalannal állunk szemben.<br />
Erwin Panofsky figyelemreméltó hasonlattal élt ebben a kontextusban, ugyancsak<br />
a németalföldi fest<strong>és</strong>zet kapcsán. Jan van Eyck képei, írja, azt a benyomást keltik, mintha<br />
egyszerre munkálna bennük egy mikro- <strong>és</strong> egy teleszkópikus pillantás. Szerinte a végtelenül<br />
nagy <strong>és</strong> végtelenül kicsi, a végtelenül közeli <strong>és</strong> végtelenül távoli közti vibrálásban,<br />
az ellentétek összetalálkozásában Isten abszolút tekintete manifesztálódik, ez<br />
szavatolja jelenlétét a képen. 10 Kézenfekvő, hogy Panofsky koncepciójától, amely két<br />
optikai médium találkozási terében látja az isteni tekintetet, eljussunk a tekintet Jacques<br />
Lacan-féle koncepciójához, amint azt Lacan a hatvanas<br />
évektől kezdve, pszichoanalitikai gyökerű képelméletébe<br />
ágyazva kidolgozta: mikroszkóp <strong>és</strong> teleszkóp<br />
egymásba ékelőd<strong>és</strong>e mintha egyenesen megelőlegezné<br />
látás <strong>és</strong> megláttatás, szem <strong>és</strong> pillantás egymásba<br />
fonódását, amint azt Lacan híres háromszögsémájával<br />
szemléltette. 11 tekintet<br />
képmás / képernyõ<br />
Lacan elméletében a tekintet ugyanakkor éppenhogy nem<br />
stabilizáló ellensúly vagy kiszámítható szemköztiség. A tekintet nála jóval inkább az,<br />
ami a szubjektum eredendő kettéosztódásának folyamatában levált, r<strong>és</strong>zleges objektum,<br />
a hiány reprezentánsa, az, ami a kép rendjét zavarja <strong>és</strong> váratlanul betör e rendbe.<br />
Másképpen fogalmazva: A tekintet az, ami a centrálperspektivikus képi rendben ki van<br />
zárva, <strong>és</strong> igazán mégsem zárható ki soha.<br />
Anamorfotikus tekintetcsapdák<br />
A kísérletnek, hogy ezt a tekintetjelleget a képen láthatóvá tegyék, legelőször is az<br />
anamorfózis felfedez<strong>és</strong>éhez kellett vezetnie, mégpedig már-már kényszerűen. Az anamorfózis<br />
parazita módon kötődik a perspektívához, visszájára fordítása, hasonmása<br />
emennek. Ugyanazon a számításon alapszik, mindössze az ábrázolásába bekalkuláltak<br />
egy tör<strong>és</strong>t, amelynek engedelmeskedik. Egy lyukat, egy csapdát ír le, az alaktalanság<br />
f<strong>és</strong>zkét, de olyan f<strong>és</strong>zket, amely kiszámított. Lacan így ír: „Képzeljék el, hogy ezen<br />
a sima papírlapon [...] egy festett portré volna. Aztán vegyék ezt a fali táblát, amely<br />
a laphoz képest ferde helyzetben van. Tegyék fel, hogy a papírlapomon lévő festményt<br />
néhány vonal vagy fonál segítségével pontról pontra átviszem erre a ferde felületre.<br />
Könnyen el tudják képzelni, hogy mi jön ebből létre – egy hosszában elnyújtott, eltorzított<br />
alak, amely, mondhatnánk, egy perspektíva vonalait követi. [...] A mértani<br />
dimenzió tehát nem meríti ki, messze nem meríti ki azt, ami a látóteret mint olyat eredendően<br />
szubjektiváló viszonyként mutatja be nekünk. Ezért nagyon fontos számot vetnünk<br />
azzal, ahogyan az anamorfózis struktúrájában visszájára fordul a perspektíva.” 12<br />
Lacan azt akarja kimutatni, amit az optika törvényei nem tudnak megragadni.<br />
Szembeállítva a perspektívát <strong>és</strong> az anamorfózist, újradefiniálja a szubjektum <strong>és</strong> látás<br />
területe közötti kapcsolatot, <strong>és</strong> megkísérli elgondolni a vágy dialektikáját, amely az<br />
<strong>és</strong>zlel<strong>és</strong>ben hat, <strong>és</strong> amelyet mindenfajta geometrikus térkoncepciónak szükségszerűen<br />
negligálnia kell.<br />
Jacques Lacan:<br />
A szem <strong>és</strong> a tekintet<br />
viszonya, ábra<br />
87<br />
a reprezentáció<br />
szubjektuma
Change language