Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
K A M R Á K – K A M E R Á K<br />
amely ilyen pontos megfeleltet<strong>és</strong>t tett lehetővé a szem által befogadott benyomás <strong>és</strong><br />
a festett kép között, amint Friedrich Kittler sejti, már sokkal hosszabb ideje <strong>és</strong> jóval<br />
szélesebb körben használatos volt a festőműhelyekben, mint azt „egy hermeneutikai<br />
műv<strong>és</strong>zettörténet álmodni merné” <strong>és</strong> hajlandó volna elfogadni? 5 A valóság illúziója,<br />
amelyet a centrálperspektivikus ábrázolás kelteni tud, egy egyszerű technikai-matematikai<br />
művelet eredménye. Ennek az új kompozíciós rendnek a keretei között azonban<br />
jelentősen eltolódik szem, kép, tükör <strong>és</strong> külvilág viszonya. Mindenekelőtt arról van szó,<br />
hogy az, ami a képeken megjelenik, immár nem Isten, hanem a néző szeméből indul ki,<br />
ebben van az eredete. Ebből pedig az a kérd<strong>és</strong> adódhat, hogy a képtermel<strong>és</strong>nek ez az<br />
új alapja miként léphetett be ennyire ellenállás nélkül a „megengedett dolgok birodalmába”.<br />
6 Mivel magyarázható, hogy a 15. század elején, vagyis egy olyan időpontban,<br />
amikor a megrendelt képek kivétel nélkül a keresztény hit terjeszt<strong>és</strong>ét <strong>és</strong> erősít<strong>és</strong>ét<br />
szolgálták, a néző tekintete – a képet technikai-matematikai úton pontokra, vonalakra<br />
<strong>és</strong> felületekre bontva – felválthatta az ikon hagyományos aranyalapját <strong>és</strong> abszolút<br />
tekintetét, amely pedig oly sokáig szavatolta az abszolút, isteni tekintet jelenlétét <strong>és</strong><br />
emanációját? Nicolaus Cusanus (1401–1464) értekez<strong>és</strong>e, a De Visione Dei pedig elég<br />
világosan dokumentálja: bizony tudtak arról, mennyire mer<strong>és</strong>z, veszedelmes <strong>és</strong> v<strong>és</strong>zterhes<br />
folyamat a perspektivikus látás diadalmenete. Lehet, hogy már az elején sejtették,<br />
hogy a camera obscura, amint Kittler fogalmaz, „nem egyszerűen új tudományos<br />
eszköz vagy játékszer volt” 7 ?<br />
Első fényjátékok<br />
A középpontos perspektíva a kép centrális, értelemadó funkciójává emeli a nézőt,<br />
s ez a funkció egy teljesen kiszámítható <strong>és</strong> uralható, a látásból kiindulva rendezett tér<br />
lehetőségének illúziójával kapcsolódik össze. Pontosan erre utal Jacques Lacan, amikor<br />
megállapítja, hogy a középpontos perspektíva geometrikusan strukturált tere a látás,<br />
nem pedig a néz<strong>és</strong> tere. 8 Olyan absztrakt térről van szó, amely eltitkolja, hogy a vágy<br />
milyen vonalak mentén halad.<br />
Abban a pillanatban, amint rendelkez<strong>és</strong>ükre állt a perspektivikus tér meggyőző<br />
ábrázolásához szükséges technikai tudás, a 15. század képzőműv<strong>és</strong>zei jellemző módon<br />
nyomban hozzáláttak ahhoz is, hogy az ilyen tér megzavarhatóságának játéktereit is<br />
kipuhatolják. Ebben a kontextusban érdekes példának bizonyul Jan van Eyck egyik<br />
kisméretű „templomi madonnája”. Eyck fest<strong>és</strong>zete általában is kitartóan kutatja a fény<br />
visszaverőd<strong>és</strong>eit <strong>és</strong> tükröződ<strong>és</strong>eit, itt azonban valóban szokatlan jelenséggel állunk<br />
szemben: a képen egy gótikus templom középhajója látható egyfajta enteriőrként megjelenítve<br />
9 , benne az aránytalanul nagynak ábrázolt Szűzanyával, karján pedig a kis<br />
Jézussal. Különösen érdekes a fény műv<strong>és</strong>zi kezel<strong>és</strong>e. A napfény, amely balról <strong>és</strong> felülről<br />
árad be a zárt térbe, megtörik a magas színes üvegablakokon, <strong>és</strong> nemcsak a gótikus<br />
ablakok ívein hagy derűs csillogást, de főképp a padlón két vastag, már-már pasztózus<br />
foltot. A fény, amely ezen a helyen anyagszerűvé válik, túllép az alakok <strong>és</strong> dolgok<br />
egyébként oly egyenletes kezel<strong>és</strong>én. A színfoltok átfedik a padlózat centrálperspektivikusan<br />
elrendezett vonalait, s a tér rácsozata ezeken a helyeken elmerül a festék anyagiságában.<br />
A németalföldi fest<strong>és</strong>zet rendszerint finom, absztraktságukat megőrző arany<br />
sugárvonalakkal jelenítette meg a fényt, ha emez Isten üzenetét volt hivatott jelképezni.<br />
Jan van Eyck kis képén egyszercsak azonban eg<strong>és</strong>z másképpen jelenik meg az isteni<br />
fény manifesztációja, a földi, geometrikusan elgondolt, perspektivikus világérzékel<strong>és</strong><br />
megszakításává válik.<br />
5) Kittler: i. m. 60. o.<br />
6) Kittler: i. m. 53. o.<br />
7) Kittler: i. m. 53. o.<br />
8) Jacques Lacan: Die vier Grundbegriffe<br />
der Psychoanalyse. Seminar XI. Weinheim/<br />
Berlin 1996, 93. o.<br />
9) Otto Pächt több helyen is beszél arról,<br />
hogy Jan van Eyck műv<strong>és</strong>zetének egyik<br />
sajátossága a fénykezel<strong>és</strong>ben rejlik. Azt<br />
írja: „Ha az enteriőr Jannál a térvolumen<br />
ellenére több, mint puszta térkulissza, amely<br />
az alakot körbeveszi, akkor elsősorban azért,<br />
mert képein tévedhetetlen következetességgel<br />
ugyanaz az egységes megvilágítási<br />
helyzet jelenik meg, valamennyi ábrázolt<br />
elem egyetlen, a kép terén kívül található<br />
fényforrástól kapja optikai-színbeli életét.”<br />
Vö. Otto Pächt: Van Eyck. Die Begründer<br />
der altniederländischen Malerei. München<br />
1989, 204. o.<br />
86
Change language