Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

T Ü K Ö R J E L E N S É G E K
Metamorfózis I.
Tükrözõgép készítése síktükör segítségével, miáltal a tükörbe nézõ látszólag egy szamár, marha,
sólymok vagy hasonló állatok vonásait viseli ember emberi vonások helyett.
Elõször készítsünk egy nyolcszögû HGFD hengert, olyat tehát, amelynek a köpenyén nyolc akkora
hely van, mint egy emberi fej, amint azt itt látni. Az egyes oldalakra fessünk tetszõleges számú állatfejet,
melyek mindegyike emberi nyakon nyugodjon, s a forgatható gépet fedjük be minden oldalán,
hogy semmit se lehessen látni a képekbõl, kivéve azt a képet, amely a tükörrel szemben van, és
amelyet DT betûkkel jelöltünk. Ha ezt elvégeztük, állítsunk a gépre egy MV rudat, amelynek a végén
M található. Legyen M egy vezetõgörgõ. Szereljük fel a rudat Q mögött csuklós elemekkel olymód,
hogy NMOP kötéllel titokban bármilyen helyzetbe fel tudjuk húzni vagy le tudjuk ereszteni a tükröt
e fölött a kar fölött, miután megfelelõ szögbe állítottuk a tükröket. Ha tehát a henger D oldalára
a Napot festettük, és a tükröt olyan helyzetbe állítottuk, hogy a Nap alakja, ha a gép mögött áll,
szemünkbe tükrözõdhessen, akkor azáltal, amit e könyv negyedik elõterjesztésében mondtunk,
világos, hogy Z szem a Napon kívül semmi mást nem fog látni a tükörben. Ha viszont elforgatjuk
a gépet, miután letakartuk a tükröt, s a többi oldal foglalja el az elõbbi helyzetét, bizonyos, hogy
most majd egy marhafej, majd meg egy kecskefej, aztán meg egy medvefej stb. fog megjelenni. Mindez
igencsak természetesnek fog mutatkozni, ha a fejekre alul embernyakat illesztettünk. A gépbe
rejtett képeket magán a képmáson kívül fessük be feketére; így ugyanis jobban tudjuk ábrázolni
az alakot. Ha viszont saját képünket szeretnénk látni, MOP kötélen húzva állítsuk a tükröt arcunkkal
derékszögbe, és elérjük, amit kívántunk. Ügyeljünk rá, hogy az egész ládát, amelyben az egész
nyolcszöget elrejtve forgatjuk, úgy kell felállítanunk, hogy S-B fényen kívül, amely az ablakból elõször
C tükörre vetül, innen pedig RSDV nyíláson át a nyolcszögû henger egyik oldalára tükrözõdik, más
fény ne hatolhasson be. Ha ugyanis ez a fény megvilágítja a rejtett képeket, akkor a tükörben megvilágított
képet is világosan Z nézõ szemébe fogja juttatni. Mindez pedig már-már szemfényvesztéshez
fog közelíteni, ha megformáltuk és természetes szõrzettel láttuk el egy tetszõleges állat
fejét, olvasztott üvegbõl szemeket csináltunk neki, amelyek fonállal vagy más mesterséges eszközzel
össze vannak kötve és mozgathatók, és amelynek a pofája is, egy rejtett fonállal mozgatva, ki-be
csukogatható. Ha ezt a képet, amint mondottam, a gépbe zártuk, hogy sehol másutt nem látható,
csak ott, ahol fény vetül rá, és a nyílás helyét is olyan magasra tettük, hogy emberi alak ne érhessen
fel hozzá, meg tudjuk mutatni ezeket a dolgokat, amelyekrõl alig lehet elhinni, hogy emberi leleménnyel
megcsinálhatók. Nekem van egy ilyen gépem, amely mindenkit rettentõ ámulatra ragadtat,
ha a nézõk természetes ábrázatuk helyett hol farkasfejet, hol kutyafejet, aztán megint egy másik
állat fejét észlelik. Ha valaki ezenkívül még valamilyen anyagból belül üreges koponyát is készít,
szemét, orrát és száját kivájja, ezeken a nyílásokon olajba mártott finom pergamennel vonja be,
majd belül a megfelelõ helyen lámpást rejt el, kétségkívül olyan spektákulumot fog látni, amely
elmondhatatlanul hátborzongató.
Athanasius Kircher: Ars Magna Lucis et Umbrae. Liber X, Magia Catoptrica, Caput VI. Amsterdam 1646, 900-902. o.
Wolfgang Polleichtner német fordítása nyomán (AL)
82