Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

14) Jacques Lacan: Vom Blick als Objekt
klein a (Du regard comme objet petit a).
In: Die vier Grundbegriffe der Psychoanalyse.
Sajtó alá rendezte Jacques-Alain
Miller, ford. Norbert Haas. Weinheim, Berlin
1987, 73-126. o. Eredeti kiadása: Les quatre
concepts fondamentaux de la psychanalyse.
Paris 1964.
15) E.T.A. Hoffmann Az elveszett tükörkép
történetében (Die Geschichte vom verlorenen
Spiegelbilde, l8l4) szuggesztíven szemlélteti
ezt: egy férfi az ördöggel szövetkezett
kurtizán szépségétől rabul ejtve, otthagyja
érte a családját, sőt még tükörképét
is zálogba adja neki. E.T.A. Hoffmann: Die
Geschichte vom verlorenen Spiegelbilde.
In: Fantasiestücke in Callots Manier. Berlin,
Weimar 1982, 331-349. o.
illuzórikus kép szavatolja, hanem a szubjektum viszonya önnön helyéhez – csak ez
a környezetéhez fűződő kapcsolat szervezi meg a szubjektumot. De mert a tükör tekintet
nélkül nem elgondolható, itt nem csak Lacan tükörstádiuma esik latba az identitásképzés
modelljeként. Ugyanígy figyelembe kell vennünk Lacannak a szem és tekintet
megkülönböztetésével kapcsolatos, szintén néhány évvel Foucault Más terei előtt közreadott
fejtegetéseit. 14 A szubjektumot a tekintet konstituálja, nem pedig a szem ilyen
vagy olyan természetű fiziológiai látásfunkciója. Ez a tekintet kívülről, a világból ered,
és bár Lacan ezt nem fejti ki, azért minden tükörben egy ilyen tekintetet látunk bekeretezve.
Ez a tekintet ugyanis kapcsolódik, függ az őt körbevevő tértől, amely egy
konkrét helyen túl, szociális és kulturális értékek és normák nélkül elgondolhatatlan.
Smithson messzemenően szakított ezzel a szubjektív tükörhasználattal, és a tükör
ideológiakritikai használatára tért át. Amikor – például az 1970-es Mirrors and Shelly
Sandben – tükröket és lokális, földrajzilag és földtanilag meghatározott földet szerkeszt
kompozícióba, olyankor a tükrök nem mást képviselnek, mint az adott valós hely bekapcsolását
a múzeumi kontextusba. A tükör éppen azért képes a hely és nem-hely közötti
különbséget jelölni, mert bár a képadatok tárolásának lehetetlenségét jelképezi, de
minden esetben a környezethez való viszony jelzője. A tükör úgyszólván tud a terek
különböző minőségeiről és észlelésük pótolhatatlan tapasztalatáról. Smithson Mirrors
and Shelly Sand című tükörinstallációja, tűnjék mégoly ornamentálisnak is, egyúttal
ellene akar hatni ama geológiailag és topográfiailag konkrét hely elvesztésének is, amely
a művészeti centrumoktól távol található, s talán sivár és üres. Ezen a ponton pedig
a Foucault által így nevezett kompenzációs heterotópiákkal találkozik, amelyek külsőleg
tökéletes rendje eredetük rendetlenségéért kárpótol. Ha Foucault ennek kapcsán
a gyarmatokat említi, a példa Smithsonra is átvihető. Esztétikai földfoglalásai ugyan
nem tekinthetők gyarmatosító hódításnak és leigázásnak, de azért mindenfajta tudományos
följegyzés együtt jár anyagának sematizálásával és egy adott ábrázolási formának
való alávetésével. A tükrök ennek során maguk is sematikus valamiként viselkednek,
olyan sémaként, amely egyfelől képes anyagilag stabilizálni – Smithson visszatérően
egy koordinátarendszer alakjában állított fel tükröket –, másfelől az anyag és
anyagtalan, a koncepció és abszrakció közti határra reflektál. Ez dekonstruálja a tükröt
pozitív tudományos eszközként betöltött szerepében, egyszersmind – és ez semmivel
sem kevésbé jelentős – dekonstruálja a képek tulajdontárgyként betöltött, műpiac-technikailag
releváns szerepét is.
Távolság
A választás, hogy a tükröket a szubjektum helyett azzal a térrel hozzuk kapcsolatba,
amelyben állnak és amelyet visszatükröznek, esztétikai lehetőség arra, hogy a szubjektum
önmagára való nárcisztikus visszacsatolását megszakítsuk, vagy legalábbis kontextualizáljuk.
A másik lehetőség az volna, hogy olyan jelenségeken töprengjünk, amelyek
nem hoznak létre tükörképeket.
A romantika kora óta a tükörkép dönt a társadalmi létezésről; akinek nincs, az ugyanúgy
az identitás szürkezónájában él, mint az árnyék nélküli ember. 15 Még a „Doppelgänger”,
a hasonmás – sokszor morálisan átértelmezett – változata is a torzításmentes
tükörüveg optikai forradalmán alapult. Ez utóbbi illúziókeltő hatása immár abban állt,
hogy a tárgyat mindössze fölcserélt oldalakkal, de valósághűen és a saját helyén láttatta.
Míg azelőtt a torzképekkel szörnyeket, például a Medúzát lehetett megfosztani
77