Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
T Ü K Ö R J E L E N S É G E K<br />
Ha egy szekrény, amely mind a belső térnek <strong>és</strong> megszervez<strong>és</strong>ének, mind az elrejtettségnek<br />
szimbóluma, egy utcára nyílik, akkor itt bizony az a megnyugtató elképzel<strong>és</strong> is<br />
terítékre kerül, amely hagyományos értelemben vett oltalmat ígérve, belsőre <strong>és</strong> külsőre,<br />
magán- <strong>és</strong> nyilvános szférára osztja a teret. Kuball munkája nem tükörszoba, amely<br />
az optikai lyukon át dezorientál. Inkább a mise-en-abîme, a képben tükröződő kép ölt<br />
formát itt, mégpedig város <strong>és</strong> szubjektum kölcsönös konceptuális tükröződ<strong>és</strong>eként.<br />
Walter Benjamin „tükörvárosnak” nevezte Párizst. 10 A 19. században ugyanis, tehát<br />
párhuzamosan azzal, hogy a polgárság városi otthonaiba beköltözött a tükör, az áruházak<br />
<strong>és</strong> kávéházak nagy, csillogó üvegei kifelé fordították az arisztokratikus tükörtermeket<br />
a maguk zárt társaságaival. Kétségtelen, hogy az olyan homlokzatok, mint amilyeneket<br />
Kuball választott, már nem azt a történelmileg díszpompás lép<strong>és</strong>t reprezentálják<br />
a modern árufetisizmus felé, amelyet Benjamin az új párizsi épít<strong>és</strong>zet láttán diagnosztizált<br />
– csak visszfényei emennek a „gazdasági csoda”, a Második Világháború<br />
utáni újjáépít<strong>és</strong> jegyében. A várost <strong>és</strong> lakóit uraló vágyakról <strong>és</strong> kontrollmechanizmusokról<br />
azért ugyanolyan ékesen beszélnek.<br />
Jelenlét <strong>és</strong> reprezentáció<br />
„Aki tükrökről ír – vallja Robert Smithson Adottságok című esszéjében –, végtelen<br />
dzsungelbe jut, ahol rovarok helyett szavak zümmögnek szüntelen.” 11 Lacan tükörstádiuma<br />
óta, amely az imagináriusat integrálja a szimbolikus rendbe, immár nem feltétlenül<br />
ellentéte egymásnak a szó meg a tükör. És Smithson mégis ezt a szimbolikusat<br />
<strong>és</strong> látszatgaranciáit iktatja ki a szubjektum kedvéért, amikor a tükrök kapcsán a szavak<br />
rajzásáról, a szemiotikumról beszél. A műv<strong>és</strong>z ebben az időpontban kétféle módon használja<br />
a tükröket. Visszatükröző oldalukkal felfelé ideiglenesen földbe vagy tájba helyezi<br />
őket, mint például mexikói tükör-utazásán, ahol a tükröző derékszögek nem alakították<br />
át idővé a teret, mint azt egy séta vagy épp egy utazás tenné. Smithson használatában<br />
inkább a tükör nem-kronológiai tulajdonságai szakítják meg a teret. Hisz amiként a tükör<br />
nem képes képeket megőrizni, akként a táj is megszakad a csillogó fénylyukakban, amiket<br />
a tükörlapok képeznek. Másutt meg minimalista struktúrákat épít Smithson a tükreivel,<br />
s ezek a struktúrák bizonyos helyek köveinek vagy földjének a konténerévé válnak.<br />
Smithson figyelemreméltó módon éppen az idő tájt kezd tükrökkel dolgozni, amikor<br />
Michel Foucault a tükör határjelenségének kapcsán a szubjektum tükörhöz való viszonyát<br />
választja térelméleti vizsgálódásának kiindulási pontjául, a tükörnek azonban<br />
döntően más szerepet tulajdonít. Ezt a szerepet – Foucault a Más terekben „valami<br />
kevert, kölcsönös tapasztalatról” 12 beszél a tükör kapcsán – lényegesnek tarthatjuk<br />
arra nézv<strong>és</strong>t is, ahogyan Smithson különbséget tesz helyek <strong>és</strong> nem-helyek között, <strong>és</strong><br />
azt firtatja, hogyan reprezentálhatók nem-helyeken a helyek. A tükör Foucault szerint<br />
az utópia mint hely nélküli hely <strong>és</strong> a heterotópia mint olyan hely között közvetít, ahol<br />
heterogén társadalmi <strong>és</strong>zleletek raktározódnak. A tükörkép „abszolút valóságossá”<br />
teszi a teret, amelyben a szubjektum megpillantja magát, <strong>és</strong> „a teljes környező térrel”<br />
összeköti. 13 Egyenesen úgy fogalmazhatnánk: ez a heterotóp valóságviszony éppen<br />
azért jön létre, mert a tükörkép a szubjektum helyét vizuálisan az őt körülvevő térben<br />
helyezi el; igaz, hogy – <strong>és</strong> Foucault ezt ki is hangsúlyozta – csak annak a virtuális pontnak<br />
az alapján, amelyet a tükörkép jelöl. A hangsúlyeltolódás világos. Immár nem<br />
a szubjektumról mint imaginárius egységről van szó, hanem jóval inkább a szubjektum<br />
helyéről. Jacques Lacan tükörstádiumától eltérően, az identitást nem egy másik,<br />
10) Walter Benjamin: Das Passagen-Werk.<br />
Szerk. Rolf Tiedemann. Frankfurt am Main<br />
I982, V.2. k. 666. o. Hasonlóan tanulságos<br />
fejteget<strong>és</strong>ek a tükörről ugyanebben a fejezetben,<br />
666-673. o.<br />
11) Robert Smithson: Begebenheiten einer<br />
Spiegel-Reise in Yucatan. In: Gesammelte<br />
Schriften. Szerk. Eva Schmidt – Kai Vöckler.<br />
Köln 2000, 148. o. Eredeti kiadása: Incidents<br />
of Mirror-Travel in the Yucatan, 1969.<br />
12) Michel Foucault: Más terekről. Ford.<br />
Erhardt Miklós = http://exindex.hu/index.<br />
php?l=hu&page=3&id=253<br />
13) Uo.<br />
76
Change language