Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
9) Vö. Manfred Faßler: Im künstlichen<br />
Gegenüber/Ohne Spiegel leben. In: Manfred<br />
Faßler (szerk.): Ohne Spiegel leben. Sichtbarkeiten<br />
und posthumane Menschenbilder.<br />
München 2000, 11-120. o.<br />
a követek lábánál ferdén elnyúló, rejtélyes ovális bizonyos szemszögből nézve fölegyenesedik,<br />
<strong>és</strong> koponya alakját ölti. A koponya nemcsak egy leleményes memento<br />
morit tár elénk, de még valami mást is: azt, hogy a tüköroptikák olvasati <strong>és</strong> értelmez<strong>és</strong>i<br />
formátumokká alakulhatnak át, amelyek fölszámolják tükröz<strong>és</strong> <strong>és</strong> tárgy egyidejűségét<br />
a reprezentációban. A nyilvánvalóság <strong>és</strong> láthatóság modern<br />
diktátuma itt lassanként önreflexióvá alakul át.<br />
És bár posztanalóg korunk a tükör médiumának új olvasatot<br />
ígér, sőt egyenesen szükségessé teszi azt, 9 egy-egy olyan mű,<br />
mint Douglas Gordon Proposal for a Posthumous Portrait-ja<br />
(2004), még ma is a hagyományos mulandóság-témakört eleveníti<br />
fel. Egy nyitott tükörkubus alsó lapján koponya pihen,<br />
amelyet a nézők hátulról látnak, a tükörsíkok összességükben<br />
azonban minden oldalról láthatóvá teszik. (Hogy a koponyába<br />
Marcel Duchamp legendás ötágú csillagtonzúráját fűr<strong>és</strong>zelték,<br />
itt csak megemlítjük. Duchamp mindenesetre soha nincs messze,<br />
ha a láthatóság <strong>és</strong> a láthatatlanság feltételeiről van szó.) Mert<br />
legalábbis a síktükrök mindannyiszor a maximális láthatósággal kacérkodnak, <strong>és</strong> igyekeznek<br />
elhallgatni, hogy képalkotó berendez<strong>és</strong>ként saját mediális feltételeik mellett<br />
működnek: a tükör az, amely engem lát, én pedig látom, hogy ő hogyan lát engem.<br />
Ez a fölismer<strong>és</strong> pedig a polgári szubjektumkoncepciót tükrözi, amelynek a tükör az<br />
önkontroll mérvadó médiumát jelenti. Ebben a magántükörben összpontosul minden<br />
olyan kontroll-architektúra panoptikumjellege, amely a polgári társadalomban a szociális<br />
jelleg letéteményese; ebbe van belev<strong>és</strong>ve az én <strong>és</strong> a másik. Az udvaroncok ellenséges<br />
tekintet-verseng<strong>és</strong>e a barokk tükör-architektúráinak láttán ugyanis régesrég<br />
individuális önkontrollá alakult át, hogy a tükörkép által hitelesítve, mindenki mással<br />
is versenyre keljen. Ez a tükörkép éppen abban az értelemben kelti az objektivitás látszatát,<br />
ahogyan egy szubjektum a tükörbe néz, ott azonban nem szubjektumot <strong>és</strong>zlel,<br />
hanem objektumként nézegeti magát.<br />
Mischa Kuball A Nagy Üvegen át című kompozíciója (1999, kép 79. o.) azon a ponton<br />
szakítja meg az individualizálódás körforgását, ahol a külsőleg szokványos tükörajtós<br />
szekrény, amely akár egy hálószoba magánszférájában is állhatna, perspektívává válik:<br />
a fizikailag visszautasító tükörüveget <strong>és</strong> a reflexió zártságát két kémlelőnyílás töri meg,<br />
hogy befelé, egy monitorra irányítsa a tekintetet. A néző most már nem magát látja<br />
(amint lát), mert tekintete magáról a képernyőre terelődött, sőt egy időre a filmszekvencia<br />
árnyékába szorul. A filmszekvencián egy jellegtelen mindennapi helyzet látható: homlokzatok,<br />
egy kereszteződ<strong>és</strong> r<strong>és</strong>zlete, forgalom <strong>és</strong> ehhez hasonlók, ámde úgy, mintha<br />
Marcel Duchamp Nagy Üvegén (1915–1923) keresztül vették volna fel őket. Ez utóbbi<br />
úgy van kiállítva a Philadelphia Museum of Modern Art-ban, hogy a menyasszony<br />
<strong>és</strong> az agglegény közötti sajátos vágymechanikát a nézők ne <strong>és</strong>zlelhessék másként, hanem<br />
csak a háttérben látható városr<strong>és</strong>zlettel együtt. Ha műimmanens benyomásra vágynának,<br />
módjukban állna, hogy ennek az elterel<strong>és</strong>nek hátat fordítsanak. Ám a környezet<br />
alapvető beavatkozásától a műalkotásba így sem szabadulnának. A Második Világháború<br />
utáni épületeken, amelyeket Kuball háttérként választott, feltűnően sok az ablak,<br />
lakásablak <strong>és</strong> kirakat is, amelyek sötét lyukak <strong>és</strong> tükröz<strong>és</strong>ek soraiként törik meg a házfalakat.<br />
Miután önmaguk tükörképétől megszabadultak, Kuball a beüvegezett vagy<br />
betükrözött homlokzatok képének teszi ki a nézőket, most már bizonyos távolságról.<br />
Douglas Gordon:<br />
Javaslat posztumusz<br />
portréra, 2004<br />
75
Change language