Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

T Ü K Ö R J E L E N S É G E K
érvényteleníti a megszokott térstruktúrát, és Alice szeme előtt minden önálló életre kel:
„Aztán nézelődni kezdett, és észrevette, hogy amit a régi szobából is láthatott, az mind
szokványos és érdektelen, de a többi már egészen más. Például a kandalló melletti falon
függő képek mintha megelevenedtek volna, és a párkányon álló órának (amelynek odaátról
csak a hátát lehetett látni a tükörben) innen nézve öregemberarca volt, és ez az arc
Alice-re vigyorgott.” 2 De mivel a tükrök városi jelenségek, amelyek legalábbis történelmi
távlatban vidéken egyáltalán nem vagy csak ritkán fordultak elő, Alice a tükrön
túl mezőkkel találkozik. A rétek és erdők a vidéket jelképezik, a mezők viszont a sakkjáték
pontos és katonás rendjét is. Alice-nak – mint egy parasztnak – végig kell mennie
rajta, hogy a nyolcadik mezőn maga válhasson királyi rálátással bíró királynővé. Carroll
számára a könyv mellett a fizikai átélés is külön tudásforma, s evégett kreálta meg
a tükör mögötti szobát. A tudás ugyanis az oldalhű és tükrösen fordított közötti különbség
mentén válik szét – Alice legalábbis ebben ismer fel egy éppolyan minimális, mint
amennyire alapvető különbséget, amikor ezt meséli: „A könyveik nagyon hasonlítanak
a mi könyveinkhez, csak a szavak fordítva vannak bennük. Ezt onnan tudom, hogy
egyszer fölmutattam egy könyvet a tükör előtt, és ők is föltartottak egyet odaát.” 3 )
Azt gondolhatnánk, Rodney Graham ezt a szálat veszi fel, amikor a nézőszerep
szubjektivitás és tudományosság közötti modalitásait vizsgálja. A tudomány legújabb
csodái című munkájában (1990, kép 150. o.) üvegtokba helyezi Daniel Bellet azonos című
(1900 körül íródott) gyerekkönyvét, a tok körül pedig tükörrel borított ajtókat nyitogathatunk-csukogathatunk.
Ebből aztán a tükörírással és általában a dekódolhatósággal
űzött játék születik. A cím előbb mintha titkosírásba rejtőzne, aztán megint olvashatónak
mutatkozik. A könyvben ismertetett „legújabb” tudományos eredmények viszont
talányok maradnak – vagy éppen csodák.
Olyan átmenetekről van szó itt, amelyekre az egyik térből egy másikba, a külsőből
a belsőbe, a tudatból az álomba vagy a tudásból a csodálkozásba való átlépés példák
csupán. A tükörüveg optikája eközben korántsem veszteségmentesen transzformál.
Alice például csak azért tud „a tükör mögé” jutni, mert az először fátyollá, aztán párává
válik. 4 A felpuhított határok és az elhomályosult látás kéz a kézben járnak. A tükör
ebben az értelemben is „határjelenség”. 5
A tükör mint szervező forma
Még Lacan legendás „tükörstádiuma” (1936/1949) is a valóságos tükörből kiindulva
született meg, s ekképp – egyebek mellett – a polgári modern és az általa kifejlesztett
tudományeszme kifejezése. Hiszen az én-formálódás Jacques Lacan-féle modellje nem
egyéb, mint az 1931-es „tükörteszt” – az ember- és majomkölykök megkülönböztetését
szolgáló pszichológiai kísérlet – szubjektumelméleti adaptációja. A tükörstádium
a kisgyerekek hatodik és tizennyolcadik hónapos kora közötti átmeneti szakaszt jelöli,
amely az éntől mint az önkép boldog fölismerésének formájától elvezet a szimbolikus
rendben otthonra lelő énig. A kisgyerek tükörbe vetett pillantása ugyanis úgy láttatja
egyelőre még szertelen taglejtéseit és koordinálatlan testrészeit, mintha azok egy működő
motorikának volnának alárendelve. Lacan – összhangban a régi elképzeléssel,
amely a tükröt álképek generátorának látja (amit a majmok az említett tükörtesztben
elég gyorsan fel is fognak, ezért aztán unottan fordulnak el tükörképüktől) – kimutatja
erről az énről, hogy fikció, hogy félreismerés. Fejtegetései a nyelv szimbolikus funk-
2) Lewis Carroll: Alice Tükörországban.
Ford. Révbíró Tamás, Then she began looking
about and noticed that what could be
seen from the old room was quite common
and uninteresting, but that all the rest was
as different as possible. For instance, the
pictures on the wall next the fire seemed to
be all alive, and the very clock on the chimney-piece
(you know you can only see the
back of it in the Looking-glass) had got the
face of a little old man, and grinned at her.”
Carroll: i. m., 22. o.
3) Uo. „Well then, the books are something
like our books, only the words go the wrong
way; I know that, because I’ve held up one
of our books to the glass, and then they hold
up one in the other room.” Carroll: i. m., 20. o.
4) Carroll: i. m. 21 o.
5) Umberto Eco: Über Spiegel. In: Über
Spiegel und andere Phänomene. Ford.
Burkhart Kroeber. München 72002, 27. o.
Eredeti kiadása: Sugli specchi, in: Sugli
specchi e altri saggi. Milano 1985.
72