Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
D E K O N S T R U K C I Ó<br />
Ha egy tárgyat olyan távolságból nézünk, hogy a rá irányuló mindkét szem optikai tengelye bizonyos<br />
tekintetben párhuzamos, akkor az egyes szemek által külön-külön látott perspektivikus vetületei hasonlóak<br />
lesznek, a két szem számára pedig megjelen<strong>és</strong>e pontosan megegyezik azzal, ahogy a tárgyat csupán<br />
egy szemmel látjuk. Ebben az esetben nincs különbség egy térbeli tárgy vizuális megjelen<strong>és</strong>e <strong>és</strong> sík felületre<br />
vetülõ perspektivikus projekciója között; épp ezért a távoli tárgyak képi ábrázolásai, ha az illúziót zavaró<br />
vagy megakadályozó valamennyi tényezõt gondosan kizárjuk, olyan tökéletes hasonlóságot mutatnak az<br />
általuk reprezentálni kívánt tárgyakkal, hogy ezeket akár össze is téveszthetjük egymással; jó példa erre<br />
a dioráma. Ez a hasonlóság azonban nem létezik többé, ha a tárgyat olyan közel helyezzük a szemekhez,<br />
hogy a látás érdekében az optikai tengelyeknek össze kell tartaniuk; e feltételek mellett mindegyik szem<br />
más perspektivikus vetületet lát. Minél nagyobb a konvergencia, a vetületek annál erõsebben különböznek<br />
egymástól. Ez a tény könnyen igazolható, amennyiben egy háromdimenziós tárgyat, például egy kubust,<br />
szemeinktõl nagyobb távolságra helyezünk. Miközben a fej mozdulatlan marad, a kubust egy-egy szemmel<br />
egymást követõen láthatjuk, miközben a másikat épp lecsukjuk.<br />
Charles Wheatstone:<br />
Hordozható tükrös sztereoszkóp<br />
sematikus rajza. 185o körül<br />
[...] Ha tehát az agy egy háromdimenziós tárgyat két különbözõ kép segítségével érzékeli, amelyek a két<br />
retinára vetülnek, a következõ kérd<strong>és</strong> merül fel: milyen vizuális effektus lépne fel, ha mindkét szemnek<br />
egyidejûleg nem a tárgyat magát mutatnánk, hanem annak síkra vetülõ formáját, ahogy az egy-egy szem<br />
számára külön-külön megjelenik? Ahhoz, hogy ezt a vizsgálatot végrehajthassuk, biztosítani kell, hogy<br />
a két kép, amely szükségszerûen különbözõ helyeket foglal el, a két retina azonos r<strong>és</strong>zeire essen. A látás<br />
normál feltételei között a tárgyat azon a helyen látjuk, ahol az optikai tengelyek keresztezik egymást, a képek<br />
pedig ezt követõen a két retina hasonló r<strong>és</strong>zeire vetülnek. Azonban az is elképzelhetõ, hogy két pontosan<br />
egyezõ tárgy a retinák azonos r<strong>és</strong>zeire eshet, ha õket a hozzájuk tartozó optikai tengelyekre helyezzük,<br />
azonos távolságban a két optikai tengely metsz<strong>és</strong>pontja elé vagy mögé. [...] Ha most két azonos tárgy helyett<br />
ugyanannak a háromdimenziós tárgynak két perspektivikus vetületét helyezzük el így, az agy még mindig<br />
csak egyetlen tárgyat érzékel. Azonban síkbeli ábrázolás helyett, ahogy a rá irányuló szem egyenként<br />
minden egyes rajzot lát, a szemlélõ egy háromdimenziós alakot érzékel, annak a tárgynak az egzakt ellentétpárját,<br />
amelyrõl a rajz k<strong>és</strong>zült. [...] az agy számára komplex háromdimenziós alakok jeleníthetõk meg,<br />
amennyiben a két retinának két perspektivikus vetületét mutatjuk. Ezeket a kísérleteket azonban k<strong>és</strong>õbbre<br />
hagyom, mivel elõbb egy olyan szerkezetet írok le, amely mindenki számára lehetõvé teszi, hogy a kérd<strong>és</strong>es<br />
jelenségeket a legnagyobb kényelemben <strong>és</strong> a legpontosabban megfigyelhesse. [...] Mivel erre<br />
a szerkezetre sokszor fogok hivatkozni, célszerûnek tûnik, ha nevet adok neki. Azt javaslom, nevezzük<br />
sztereoszkópnak, annak a tulajdonságának megfelelõen, hogy képes térbeli képeket ábrázolni.<br />
Charles Wheatstone: Contributions to the Physiology of Vision. Part the first. On some remarkable, and hitherto unobserved,<br />
Phenomena of Binocular Vision. In: Philosophical Transaction of the Royal Society. London 1838, 371–394. o. (MJ)<br />
68
Change language