Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

D E K O N S T R U K C I Ó
[...] így fedeztem fel a kaleidoszkóp alapelveit, a reflektorok dõlését, a tárgy pozícióját és a szem helyzetét illetõen. Rájöttem,
hogy a tökéletesen szép és szimmetrikus formák elõállításához három feltételnek kell teljesülnie.
1) Ha a tárgy szabályos formájú és ilyen módon helyezkedik el mindkét tükör viszonylatában is, a reflektoroknak egymáshoz
képest olyan szögben kell elhelyezkedniük, hogy a körnek vagy páros, vagy páratlan törtrészét adják ki, illetve ha a tárgy
szabálytalan formájú és helyzete is tetszõleges, a körnek páros törtrészét adják ki.
2) A tárgy végtelen számú lehetséges pozíciójából, akár a reflektorokon belül, akár azokon kívül csak egyetlen olyan helyzet van,
amelyben tökéletes szimmetria érhetõ el, mégpedig akkor, ha a tárgy a reflektorok végeivel érintkezik. [...]
3) A szem végtelen számú pozíciójából csupán egyetlen olyan akad, amelyben a szimmetria tökéletes, mégpedig a törésponthoz
olyan közel, amennyire az csak lehetséges, úgy, hogy a kör alakú mezõ világosan látható legyen; végtelen számú pont
közül ez az egyetlen, amelyen a kör alakú mezõ fényének egyenletessége a legnagyobb, és amelybõl a közvetlen és visszavert
képek azonos formájúak és azonos nagyságúak, mivel szemtõl mért távolságuk is azonos. [...]
Ezekre az elvekre támaszkodva olyan szerkezetet konstruáltam, amelyben a reflektorok végeinél rögzítve színes üvegdarabokat
és más szabálytalan tárgyakat helyeztem el. Ezt az eszközt megmutattam a Royal Society of Edinburgh néhány tagjának,
akiket lenyûgözött az effektusok szépsége. Ebben az esetben a formák csaknem állandóak voltak; s könnyû, de gyönyörû variációk
jöttek létre, amennyiben a szerkezetnek a fényforrás viszonylatában elfoglalt helyzete változott.
A szerkezet tökéletesítése érdekében azonban még hátravolt a nagy lépés; és csupán jóval késõbb támadt az ötletem, hogy
mozgásba hozzam a tárgyakat, azaz a színes üvegdarabokat, stb., amelyek rögzítve vagy lazán egy dobozban helyezkedtek el
a szerkezet végén. Miután ezt az ötletet kiviteleztem, a reflektorokat egy csõbe helyeztem, és az elõbb említett elvek szerint
berendeztem, a kaleidoszkóp, legegyszerûbb formájában készen állt.
Ebben a formájában azonban a kaleidoszkóp még nem tekinthetõ általános igényû filozófiai eszköznek. A reflektorok végein
elhelyezkedõ tárgy pozíciójának legkisebb eltérése az alak szépségének és szimmetriájának eltérését is okozta, ez az eltérés
pedig a tárgy növekvõ távolságával szintén egyre nõtt. A szerkezet használata ezért azokra a tárgyakra korlátozódott, amelyek
érintkeztek a reflektorok végeivel, vagy azok közvetlen közelében helyezkedtek el, illetve a tárgyaknak azon csoportjára,
amelyek nagysága kisebb volt, mint a háromszög alakú nyílás.
A kaleidoszkóp megalkotása során a következõ, és egyben a messze legfontosabb lépés e lehatárolás megszüntetése volt,
a szerkezet használatának és felhasználásának szabad bõvítése érdekében. Ezt a hatást egy kihúzható csõ felhasználásával
értem el, egy konvex lencse, vagy, ami még jobb, egy akromatikus üveglencse segítségével, amelynek gyújtópontja olyan, hogy
a tárgyak képei, legyenek bármilyen nagyságúak és bármilyen távolságban, pontosan a reflektorok végeinél jöjjenek létre,
és kapcsolódjanak össze a szerkezet által létrehozott képekkel, ugyanolyan módon, mintha lekicsinyítették és pontosan abba
a pozícióba helyezték volna õket, amelyben a tökéletes szimmetria kizárólagosan létrejöhet.
Amikor a kaleidoszkóp elérte a tökéletesedésnek ezt a fokát, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mindez valamennyi díszítõmûvészet
lehetõ legnagyobb hasznára lehet, ezzel egyidejûleg pedig az értelmes szórakozás céljait szolgáló népszerû eszközzé
válhat. E nézetek nyomán úgy gondoltam, tanácsos volna, ha biztosítanám a kizárólagos szabadalmi jogokat. Néhány londoni
optikusnál tartott bemutató következtében azonban ismertté váltak a kaleidoszkóp kivételes tulajdonságai, még mielõtt egy
bizonyos mennyiség eladási célból elõállításra került volna. Az a szenzáció, amit a kaleidoszkóp effektusainak e korai bemutatása
váltott ki, alig leírható, s csak azok tudnak róla számot adni, akik maguk is átélték. „Nagyon gyorsan vált népszerûvé!”
írja Dr. Roget az Encyclopedia Britannicában kaleidoszkóp címszó alatt megjelent kiváló cikkében, “és a szenzáció, amelyet
Londonban valamennyi rétegbõl kiváltott, megdöbbentõ volt. Örömöt hozott a szegényeknek éppúgy, mint a gazdagoknak,
az öregeknek olyannyira, mint a fiataloknak. Egész rakományra valót küldtek belõle külföldre, mindenekelõtt Indiába.
A kaleidoszkóp rövid idõn belül egész Európában ismertté vált, és egyes utazók beszámolói szerint még Svájc legeldugottabb
falvaiban is felbukkant.” A téma legjobb szakértõinek számítása szerint Londonban és Párizsban három hónap
leforgása alatt nem kevesebb, mint kétszázezer szerkezetet adtak el. Ebbõl a hatalmas mennyiségbõl pedig csupán nem
egészen ezer volt, amely tudományos szabályok nyomán készült, és amely közelítõen pontos képet adhatott a kaleidoszkóp
hatalmáról. Abból a milliónyi emberbõl pedig, aki tanúja lehetett az effektusnak, nem egészen száz akadhatott,
akinek egyáltalán fogalma lehetett a törvényszerûségekrõl, vagy abban a helyzetben volt, hogy meg tudja különböztetni
a valódi eszközt a hamistól, vagy olyan tudással rendelkezett a szabályszerûségekrõl, amellyel a kaleidoszkópot a hasznos
és díszítõ mûvészetek számos ágában alkalmazni tudná.
E körülmények között szükségesnek tartottam ezen rövid értekezés megírását, hogy a lehetõ legközérthetõbben magyarázzam
el a kaleidoszkóp elveit és felépítését; hogy leírjam berendezésének különbözõ formáit; hogy utaljak az épülésünkre
szolgáló eszköz különféle felhasználási lehetõségeire; hogy tanácsot adjak a mûvésznek, hogyan használhatja a hasznos
és díszítõ mûvészetek különbözõ ágaiban.
David Brewster: Introduction. In: The Kaleidoscope. Its history, theory, and construction. London 1856. (MJ)
66