12.12.2012 Views

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

látjuk, majd a kép valóságtöredékeit, utána pedig a kettőt<br />

egyszerre. A valóság <strong>és</strong> szimulakruma nem ellentétként<br />

jelenik meg, hanem a jelent<strong>és</strong> egymásba dobozolt konstrukcióit<br />

képzik.<br />

Morales kaleidoszkóp-változata tehát bizonyos tekintetben<br />

szigorúbb, mint Brewsteré; a tekintet vezet<strong>és</strong>e még<br />

merevebb. Ahhoz, hogy a néző az univerzális színjáték<br />

r<strong>és</strong>zesévé válhasson, amelynek izgalmát a mozgó mintával<br />

fenntartott arányos kapcsolat elveszt<strong>és</strong>e adja, teljes testével<br />

már nem mozoghat. Morales ezzel egyidejűleg az eszközt<br />

lefelé meghosszabbította, formájában megduplázta, itt pedig<br />

a tükörkonstrukciót kifelé domborította. Az alsó r<strong>és</strong>z így<br />

épp ellentétesen tükröz, hiszen benne a kiállítótérben zajló,<br />

inkább véletlenszerű mozgások jelennek meg, szilánkszerűen.<br />

Morales, aki elsősorban filmeket forgat <strong>és</strong> azokat installációk<br />

formájában mutatja be, fontosnak tartja, hogy a kisebb<br />

apparátusok segítségével megszabadulhat a munkamegosztó<br />

filmtechnikától <strong>és</strong> a domináns narratív struktúráktól. Apparátusai valódi<br />

filozófiai eszközök, segítségükkel arról lehet filozofálni, hogyan látunk, mit látunk,<br />

<strong>és</strong> hogyan kapcsolódik egymásba valóság <strong>és</strong> fikció.<br />

Stratégiai intézked<strong>és</strong>ek<br />

Smithson, Graham, Adams, Morales a példaként leírt művekben többé vagy kev<strong>és</strong>bé<br />

közvetlenül hivatkoznak a 19. század apparátusaira, amelyek kihasználják <strong>és</strong> demonstrálják<br />

a látás előfeltételeit. De hogyan <strong>és</strong> miért? Egyr<strong>és</strong>zről kérd<strong>és</strong>eket tesznek fel az<br />

apparátust <strong>és</strong> szűk, funkcionális meghatározottságát illetően. Megkérdőjelezik a működ<strong>és</strong>ét,<br />

vagyis azt, hogy meghatározottsága egy effektus bemutatására irányul. Megszabadítják<br />

az apparátust attól a kényszertől, hogy kizárólagosan egyetlen optikai<br />

jelenséget demonstráljon, hogy bebizonyítsa <strong>és</strong> megerősítse azt, amit már korábban<br />

is tudtunk. Ezzel szemben a műv<strong>és</strong>zek kibővítik (<strong>és</strong> dekonstruálják) az optikai apparátus<br />

szűk definícióját, <strong>és</strong> közben fenomenológiai – nyitott – apparátusokat fedeznek<br />

fel, amelyek esetében a demonstráció <strong>és</strong> a kísérlet elválaszthatatlan egységet képez.<br />

Fentebb azt mondtuk, hogy a mű mint apparátus koncepciója a korábbi műfelfogások<br />

kritikáját hozza magával: Stella modernista elképzel<strong>és</strong>einek vagy a minimalizmus<br />

egyszerű alakzatainak kritikáját. A mű mint apparátus kritikát gyakorol az op art hagyományos<br />

képfogalma, illetve az optikai csalódás túl optimista felhasználása fölött is.<br />

Végül pedig jelen van még a konceptuális gondolkodás alapvető elképzel<strong>és</strong>eivel<br />

szembeni kritikai hozzáállás; az apparátushoz közelítő műalkotások teljes mértékben<br />

szakítanak a modernizmussal, a minimalizmussal <strong>és</strong> az op arttal. Még érzik a kötőd<strong>és</strong>t<br />

a konceptuális gondolkodáshoz, de ki is bővítik azt: a „posztkonceptuális műv<strong>és</strong>zethez”<br />

kapcsolhatjuk őket. Olyan műv<strong>és</strong>zetként lehetne mindezt jellemezni, amelynek<br />

gyakorlata a 20. század hatvanas éveinek szigorú konceptuális műv<strong>és</strong>zete után<br />

annak alapelveit még elfogadta ugyan (tájékozódásának alapja még mindig Sol LeWitt<br />

Sentences on Conceptual Artja), de elméleti szigorúságát ebben a formájában nem vallhatta<br />

magáénak, mivel ez végül a műv<strong>és</strong>zet végéhez vezethetett volna. A hatvanas<br />

évek konceptuális műv<strong>és</strong>zete mély bizalmatlansággal viszonyult a kontempláció<br />

Sebastián Díaz Morales<br />

a mûtermében, 2008<br />

63

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!