12.12.2012 Views

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Dennis Adams:<br />

Outtake, berlini<br />

akció, 1998<br />

D E K O N S T R U K C I Ó<br />

a mozgalmas jelenet közepén rögzíti. Így nézőként lehetőségünk nyílik rá, hogy<br />

a jelenetet lelki szemeink előtt állítsuk újra össze. Az egyházi autoritás <strong>és</strong> az ifjúi<br />

szabadságvágy közti harc extrém lassúsága hipnotizál minket.<br />

Az itt lezajló folyamat a képek leperget<strong>és</strong>ének elvére vonatkoztatható, amely<br />

– bizonyos sebességgel végrehajtva – folytonos mozgást állít elő. Ismerjük az egyszerű<br />

pörgetős kézimozit, vagy ennek valamivel fejlettebb, mechanikus lapozórendszerrel<br />

működő változatát. Először az angol John Barnes Linnett szabadalmaztatta 1868-ban<br />

a kineográfot, ezt követte több variáns, 1894-ben Herman Casler mutoszkóp-szabadalma;<br />

a Lumiere fivérek pedig 1897-es apparátusukat kinórának nevezték. 5 Term<strong>és</strong>zetesen<br />

Dennis Adamsnél minden másképp működik, mint a 19. században. Képhalmazát<br />

nem mechanikus mutoszkópként pörgeti le,<br />

mivel ebben a folyamatban más emberekre van ráutalva,<br />

akik átveszik a képeket: szociális mutoszkópot hoz<br />

létre. A 19. század mechanikus leperget<strong>és</strong>ének elve<br />

a mozgásfolyamat elvileg végtelen ismétl<strong>és</strong>ének öröméből<br />

indult ki. Ez is fontos különbséget jelez Adams<br />

adaptációjával szemben. Végül is az Outtake esetében<br />

a képek soha többé nem állnak már össze, hiszen minden<br />

irányban szétszóródtak. Dennis Adams stratégiája<br />

a visszafordíthatatlan szétszórást, az elveszt<strong>és</strong>t célozza.<br />

Tekintettel arra a tényre, hogy Ulrike Meinhof filmjét<br />

nyilvánosan sokáig nem mutatták be, ezt értelmezhetjük a nyilvánossá tétel szimbolikus<br />

aktusaként, a tékozlás, a közzététel megakadályozásának szimbolikus gesztusaként.<br />

Ez Adams Outtake-jének politikai dimenziója.<br />

Sebastián Díaz Morales aktualizálja David Brewster<br />

kaleidoszkópjának tulajdonságát, „a r<strong>és</strong>zek mágikus egyesít<strong>és</strong>ét”<br />

A David Brewster által 1819-ben kifejlesztett kaleidoszkóp, a sztereoszkóphoz hasonlóan<br />

a 19. század egyik legkedveltebb optikai játékszere volt. 6 Feltalálója The Kaleidoscope.<br />

Its history, theory and construction című könyvében7 kifejti a kaleidoszkóp<br />

alapelveit, <strong>és</strong> ezt elhatárolja a katoptrikus előtörténettől, hogy a „találmányt” önmagának<br />

követelhesse. Giambattista della Porta, Athanasius Kircher <strong>és</strong> mások leírták<br />

már a kihajtható tükrök <strong>és</strong> a tükrös dobozok használatát, amelyek megsokszorozzák<br />

a tükrözöttet <strong>és</strong> a tükörképet. Ezek esetében Brewster azonban csupán kaotikus, véletlenszerű<br />

akkumulációt lát, miközben kaleidoszkópja rendet <strong>és</strong> tökéletes szimmetriát<br />

hoz létre: szépségfelfogásában ezek nyilvánvalóan elengedhetetlen feltételek. A kaleidoszkóp,<br />

legegyszerűbb formájában egymással azonos szöget bezáró tükrökből áll, egy<br />

csőben, amely elrejti a konstrukciót <strong>és</strong> vezeti a tekintetet. A cső végén szabálytalan<br />

formák játéka bontakozik ki, például üvegszilánkokból, amelyek bizonyos keretek<br />

között elmozdulhatnak <strong>és</strong> tükörképükkel szimmetrikus eg<strong>és</strong>zekké olvadhatnak össze.<br />

Morales Brewster konstrukciós elveinek megfelelően építi meg kaleidoszkópját, <strong>és</strong><br />

azt a falon rögzíti (kép 63. o.). Ezzel megakadályozza az eszköz mozgását, ami a hagyományos<br />

kaleidoszkópnál a képi konstelláció változásának előfeltétele. Ezzel szemben<br />

maga a kép mozog: a videoképek ragyogó, pulzáló mintát adnak ki tükörképeikkel<br />

együtt. A Simulacrum három verziója három különböző videojelenetben dolgozza fel<br />

a hit, a haladás <strong>és</strong> az idegen fundamentális témáját. Először a változó díszítményt<br />

5.) Vö. Georg Füsslin: Optisches Spielzeug<br />

oder wie die Bilder laufen lernten. Stuttgart,<br />

1993, 102. o.-tól. A film <strong>és</strong> könyv között<br />

elhelyezkedő pörgetős kézimoziról a jelenkor<br />

műv<strong>és</strong>zete vonatkozásában lásd: Daumenkino<br />

– The Flip Book Show. Kiáll. kat.<br />

Kunsthalle Düsseldorf. Köln, 2005.<br />

6.) A 19. század obskúrus eszköznevei közül<br />

a kaleidoszkóp az, amely még ma is<br />

ismerősen cseng, mivel utat talált a mindennapi<br />

metaforikus szóhasználatba.Anévadás<br />

döntő jelentőséggel bírt a találmányok<br />

<strong>és</strong> szabadalmak évszázadában. Nem kevesebb,<br />

mint a szabadalmaztatás <strong>és</strong> a forgalomba<br />

hozatal függött mindettől.<br />

7.) David Brewster: The Kaleidoscope. Its<br />

history, theory and construction. London,<br />

1858. Reprint Holyoke, Massachusetts, 1987<br />

62

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!