Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
tudós, Joseph Plateau (1803–1883) elméleti írásainak felnyitott lapjai vérvörös színben<br />
jelennek meg a fekete üresség közepén. Az értekez<strong>és</strong>ből a címlap látható, amelyben<br />
Plateau azt a kísérletet írja le, amelynek során közvetlenül a Napba nézett. Célja<br />
az utóképek különböző formáinak tanulmányozása volt. A vitrin egyértelműen Donald<br />
Judd azon szobraira emlékeztet, amelyeknél plexit használt. Graham többször is felhasználta<br />
Judd szobrászi modelljeit, a számára fontos szerzők bemutatásához. Ebben<br />
az esetben Rodney Graham a minimalista műv<strong>és</strong>z „prototípusára” vonatkozó referenciákat<br />
(ebben az esetben Smithsonnal ellentétben nem a műv<strong>és</strong>zkollégákról van szó,<br />
hanem az őt megelőző, dogmatikus igénnyel fellépő műv<strong>és</strong>zgenerációról) a 19. századi<br />
tudós „prototípusának” referenciáival fedi el. Ebben a szerkezetet középpontba állító,<br />
display-jellegű installációban e két referenciát egymással szemben „játssza ki”. Vagy<br />
másképp fogalmazva, a műben lévő display azt mutatja, hogy a „kiállításból” egyfajta<br />
apparátus-jelleg is kibontakozhat. Ebben az összefügg<strong>és</strong>ben felidézhetjük, hogy<br />
a hétköznapi szóhasználatban az apparátust mint egyes r<strong>és</strong>zek viszonylag jól áttekinthető<br />
összjátékát értelmezzük. Így beszélhetünk például a könyvek tudományos<br />
apparátusáról, amely az irodalom időlegesen előállított összefügg<strong>és</strong>ét jelöli. A display<br />
valószínűleg az apparátus legegyszerűbb formája.<br />
Rodney Graham nem pusztán jól láthatóan kiállítja Joseph Plateau elméleti írásait,<br />
hanem elsötétíti, rejtélyessé teszi, aurával vonja be azokat. Plateau mint a fenakisztiszkóp<br />
<strong>és</strong> az anorthoszkóp (a kinetikus anamorfózis előállítására szolgáló eszköz)<br />
feltalálója, nagyban hozzájárult az érzékel<strong>és</strong> perzisztenciájának kutatásához, <strong>és</strong> így<br />
a film kifejlőd<strong>és</strong>éhez. A tudománytörténetben azt a feltalálótípust testesíti meg, aki<br />
eg<strong>és</strong>z testi valóját a kísérletez<strong>és</strong>nek szenteli. Az újabb kutatások által időközben kétségbe<br />
vont legenda végül is úgy szól, hogy ő, aki testét <strong>és</strong> lelkét az érzékel<strong>és</strong> kutatásának<br />
szentelte, önmagán kísérletezve megvakult: az utóképek tanulmányozása érdekében<br />
25 másodpercnél hosszabban nézett bele a Napba. A felütött könyv épp erre az utóképeffektusra<br />
utal. Plateau révén Rodney Graham kritikát fogalmaz meg Donald Judd-dal<br />
szemben, akinek az érzékel<strong>és</strong> mindig egyszerűnek <strong>és</strong> közvetlennek tűnt – mivel így<br />
akarta. Judd a problémamentes, az eg<strong>és</strong>zségre ártalmatlan érzékel<strong>és</strong>t hirdette. A megvakult<br />
Plateau legendája segítségével Graham a látás testi rizikójára utal.<br />
Dennis Adams lepörgeti Ulrike Meinhof Bambuléjét<br />
Rodney Graham művéhez hasonlóan fonódik egymásba tartalom <strong>és</strong> forma Dennis<br />
Adams 1998-as Outtake-jében (kép 138. o.). A munka kiindulópontja Ulrike Meinhof<br />
Bambule című filmje volt, egy egyházi leányotthonról megbízásra k<strong>és</strong>zült mű. Elk<strong>és</strong>zültekor<br />
már nem mutathatták be a televízióban, Németországban pedig hosszú időre<br />
betiltották. Adams egy 17 másodperces r<strong>és</strong>zletet választott ki, egy izgalmas üldöz<strong>és</strong>t,<br />
ahogy egy apáca kerget egy lányt egy szűk folyosón. 17,3 másodperc – emlékszünk<br />
a mozi alapelvére, amely másodpercenként 24 képpel kihasználja a szem lomhaságát –<br />
416 képet jelent, amelyeket Adams szórólapokként osztogatott az utcán. A kiosztás<br />
sebességét a járókelők határozták meg, akik végső soron arról döntöttek, elfogadják-e<br />
a képet vagy sem. A szétosztás aktusa így 136 percre nyúlt. Adams a képek sorának<br />
az illúzió szempontjából elengedhetetlen gyorsaságát bizonyos tekintetben a visszájára<br />
fordítja. A folytonosságot ismét különálló képekre bontja. Performatív kísérletében<br />
azt látjuk, ahogy felkínálja a képet a járókelőknek, miközben a videokamera–kép tengelyt<br />
61
Change language