You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
2.) Vö.: Lotte Reiniger, Carl Koch, Bertold<br />
Bartosch: Die Abenteuer des Prinzen Achmed,<br />
ami az első, eg<strong>és</strong>z est<strong>és</strong>, sziluetteket használó<br />
animációs film, 1926-ban k<strong>és</strong>zült. Ld.<br />
még: Lotte Reiniger: The Little Chinney<br />
Sweep, 1954. Jack and the Beanstalk, 1955.<br />
Kagan, Noble <strong>és</strong> Webster munkáival kapcsolatos további figyelemreméltó jelenség,<br />
hogy mivel nem tudjuk pusztán vizuálisan megoldani az árnyék-korrespondencia problémát<br />
(ami annyit tesz, hogy nem tudjuk eldönteni, a teremben látható árnyékok közül<br />
melyik tartozik egy adott tárgyhoz), végül eljutunk odáig, hogy az árnyékot nem árnyéknak,<br />
hanem falra festett alakzatnak látjuk. Pontosan ez volt a benyomásom, amikor<br />
először találkoztam Kagan munkáival. A „@” jel nem lehet a drót árnyéka, tehát nem<br />
árnyék – ez a látásból fakadó logikus következtet<strong>és</strong>.<br />
Egy másik argumentációs séma alapján Kagan árnyékai arról tanúskodnak, hogy a tárgyak<br />
vethetnek illúzionisztikus árnyékot is. Még a „@” jel létrehozására használt fényforrás<br />
sem teszi lehetővé, hogy a tárgyban meglássuk az árnyék formáját, még akkor<br />
sem, ha úgy gondoljuk, hogy a visszasugárzás során fel kell ismernünk ezt a formát.<br />
Erről eszünkbe juthat valami, amiről egyébként szívesen megfeledkezünk. Egy tárgy<br />
körbejárása során megváltozik annak külalakja. Ezalatt a tárgy árnyékának megjelen<strong>és</strong>e<br />
alig változik. Az összetekert drót átalakul, a „@” jel ugyanolyan marad. Az árnyékok<br />
ereje abban van, hogy megőrzik identitásukat, hiszen kev<strong>és</strong> dimenzióval rendelkező<br />
egységek. A tárgyfelismer<strong>és</strong> helyspecifikus képesség. Tárgyak bizonyos nézetei több<br />
tanulsággal szolgálnak, mintha más nézőpontból szemlélnénk őket; bizonyos árnyékok<br />
több információt szolgáltatnak, mint mások. Oldalról könnyebben felismerünk egy<br />
lovat, mint felülről. Ugyanakkor egy felülről látott ló kép/árnyéka egy ló kép/árnyéka,<br />
attól függetlenül, hogy felismerjük benne a lovat vagy sem. Hajlamosak vagyunk<br />
elfelejteni, hogy a sziluettek tulajdonképpen a modell privilegizált, különös, nem<br />
megismételhető perspektívái.<br />
Ezen kívül vannak az úgynevezett „bizalmat gerjesztő” sziluettek, melyekben, azt<br />
hisszük, megbízhatunk. Lotte Reiniger 1920-as években k<strong>és</strong>zült érzékeny mozifilmjei<br />
óta rendkívül virtuóz <strong>és</strong> önálló műfajjá fejlődtek, 2 bár az árnyképek előállítása már<br />
a 18. században is iparágnak számított. Ügyes kezű vágók fekete kartonpapírból olyan<br />
portrékat alkottak, amelyek az olajképeknél olcsóbbak voltak <strong>és</strong> gyorsabban k<strong>és</strong>zültek.<br />
Az akkurátusan kivágott profilok kiküszöbölték az ábrázolás legsúlyosabb problémáját:<br />
a tekintet kifejezőerejét. A bekeretezett „árnyképeket” gazdag <strong>és</strong> szegény<br />
háztartásokban egyaránt közszemlére tették. Valósághűségüket illetően mindenestre<br />
nem árt óvatosnak lenni: csak látszat, hogy közük lenne az árnyékokhoz. Az árnyképek<br />
többnyire árnyékot generáló berendez<strong>és</strong>, tehát lámpa felhasználása nélkül k<strong>és</strong>zültek,<br />
pusztán a portré alanyának megfigyel<strong>és</strong>e alapján. Elsősorban homogén színhatásuknak<br />
köszönhetően mégis olyan erősen emlékeztetnek bennünket az árnyékokra, hogy<br />
meg is feledkezünk bizalmatlanságunkról. „Úgy nézel ki, mint egy árnyék, tehát valósághű<br />
árnyék vagy” – így szól a látásból adódó, ez alkalommal mindenesetre kev<strong>és</strong>sé<br />
logikus következtet<strong>és</strong>.<br />
Kara Walker a sziluett fiktív oldalára irányítja figyelmünket. Régi idők történ<strong>és</strong>eiben<br />
elmerült emberi alakok árnyképeit látjuk, amelyek határozottan nem azok, aminek<br />
tűnnek. Abban a pillanatban tagadják meg a bennük levő árnyékot, amikor kijelentik,<br />
hogy ők maguk azok. Ami ez esetben az árnyékból megmarad, az a gondolat, hogy<br />
valami olyasmi megy végbe, ami egyáltalán nem reális. A realitás redukciója, ahogy az<br />
absztrakció más formái esetében, itt is a minél pontosabb fókusz érdekében történik:<br />
a lényegtelen r<strong>és</strong>zletek eltűnnek. Az árnyékok kiszűrnek minden lényegtelent, így<br />
a múltbeli események, a kísértő történelem sűrítve tűnik elő.<br />
49
Change language