Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Á R N Y J Á T É K<br />
Erről egy régi történet juthat eszünkbe. Galileo Galilei, a vizuális ábrázolás iránt élénken<br />
érdeklődő tudós felvázolt egy olyan kísérleti tervezetet, amely a fest<strong>és</strong>zetnek a szobrászattal<br />
szembeni felsőbbrendűségét volt hivatott bizonyítani: ha egy szobor minden<br />
nem árnyékban lévő r<strong>és</strong>zét feketére festjük, úgy, hogy a fekete színhatás megegyezzen<br />
az árnyékban lévő r<strong>és</strong>zek színével, nem leszünk képesek a mélység érzékel<strong>és</strong>ére.<br />
A szobor így laposnak tűnik majd. A fest<strong>és</strong>zet állítólag a szobrászat felett áll, mert<br />
vizuális hatása felülmúlja utóbbiét. Galileo azonban mégsem hajtotta végre ezt a paragone-n,<br />
a műv<strong>és</strong>zetek közti verseng<strong>és</strong>en alapuló kísérletet. Egyik szemináriumom<br />
keretében gyakorlati feladatként elvégeztük, ám az eredmény nem volt túlságosan meggyőző.<br />
Az, hogy az árnyék fontos a szobrászatban, mindenesetre olyan tény, amin érdemes<br />
elgondolkodnunk. Nem pusztán olyan, elhanyagolható mellékhatásról van ugyanis<br />
szó, amit egyszerűen a múzeumok fénytechnikusaira bízhatunk.<br />
Ráadásul vannak műv<strong>és</strong>zek, akik behatóan foglalkoznak az árnyék lényegi funkciójával<br />
a szobrok vonatkozásában. Az ő munkáikat nemcsak, hogy nem tudnánk értelmezni,<br />
ha eltávolítanánk az árnyékokat, árnyék nélkül eg<strong>és</strong>z egyszerűen nem azok lennének,<br />
amik. E szobrok esetében az árnyék nem mellékhatás, hanem lényegi alkotór<strong>és</strong>z.<br />
Ezek a művek valóban megszűnnek létezni, ha az ember lekapcsolja a villanyt, vagy<br />
nem megfelelőek a fényviszonyok. Rossz megvilágításban valami mássá alakulnak.<br />
Árnyék-korrespondencia problémák<br />
A következőkben különböző műv<strong>és</strong>zek munkáival foglalkozom; nem mindegyikük<br />
szerepel ezen a kiállításon. Előrebocsátom, hogy műveiket csak kognitív, s nem esztétikai<br />
szempontból értékelem. Nem műkritikusként minősítek tehát, bár a kognitív értékel<strong>és</strong><br />
fontos alkotór<strong>és</strong>zét képezheti az esztétikai megítél<strong>és</strong>nek. Ugyanis az e művek<br />
generálta esztétikai élvezet egy komponense épp azokat a kérd<strong>és</strong>eket vizsgálja, amelyek<br />
arra keresik a választ, hogyan provokálják ezek a művek érzékel<strong>és</strong>ünk <strong>és</strong> gondolkodásunk<br />
bizonyos aspektusait. Megfordítva, e műalkotások épp azáltal világítanak rá az érzékel<strong>és</strong><br />
<strong>és</strong> a gondolkodás bizonyos aspektusaira, mert igénybe veszik gondolkodásunkat. 1<br />
Az <strong>és</strong>zak-amerikai műv<strong>és</strong>z, Larry Kagan, az árnyékot projekcióként, tehát annak<br />
tiszta formájában alkalmazza. A tárgy, amit vizsgálok, összetekert drótból áll. A „@”<br />
jel maga az árnyék. Ez valóban a drót árnyéka, akkor is, ha ez nem tűnik logikusnak.<br />
Az ügyesen hajtogatott drótdarabkák árnyékai egybefüggő alakzattá olvadnak össze,<br />
olyanná, ami a drót puszta megfigyel<strong>és</strong>e alapján nem rajzolódna ki.<br />
Tim Noble <strong>és</strong> Sue Webster művei is ebbe a kategóriába tartoznak. Ők szemetet hordanak<br />
össze látszólag tetszőleges formába, ám a szemétkupac falon kirajzolódó árnyéka<br />
emberi alakok sziluettjét formázza. A műv<strong>és</strong>zpáros további munkáiban először a falra<br />
vetődő árnyakon vesszük <strong>és</strong>zre, hogy a sajátosan megmunkált szobrokon a műv<strong>és</strong>zek<br />
fiziognómiai sajátosságai köszönnek vissza. (Kép 55. o.)<br />
Ezek a művek a tárgy <strong>és</strong> árnyék dichotómiájára utalnak. Leszámolnak azzal a közkeletű<br />
elképzel<strong>és</strong>sel, hogy egy tárgy formája annak árnyékán keresztül diagnosztizálható.<br />
Ténylegesen olyan tárgyi formát mutatnak, amit nem tartanánk ábrázoló jellegűnek.<br />
A tárgy formájának egyedisége, amit az árnyéknak tükröznie kellene, szétrombolja<br />
az árnyék diagnosztikus képességét.<br />
Tehát felállíthatjuk azt a hipotézist, hogy ezeknek a műalkotásoknak a befogadása<br />
során olyan kutatási útvonalat követünk, ami az árnyéktól a tárgy felé vezet. Ez az út<br />
épp ellentétes irányban halad a term<strong>és</strong>zetes útvonallal – tehát a tárgytól annak árnyéka<br />
felé vezető úttal –, amit általában követnénk.<br />
1.) Jelen tanulmány alapfelvet<strong>és</strong>eihez ld.<br />
Roberto Casati: The Shadow Club. New<br />
York 2002. Robero Casati, Achille Varzi:<br />
Esercizi di attenzione. In: Saul Steinberg.<br />
Szerk. M. Belpoliti – G. Ricuperati. Riga,<br />
Nr. 24, Milánó 2005, 398- 403- o. Roy<br />
Sorensen: Seeing Dark Things. The Philosophy<br />
of Shadows. Oxford 2007. Saul<br />
Steinberg, Aldo Buzzi: Reflections and<br />
Shadows. New York 2002. A színes árnyékokhoz<br />
<strong>és</strong> fényjelenségekhez ld. még<br />
Andrea Boschetto, Chiara da Ronche,<br />
Paola Valente weboldalát: http://groppocolore.blogspot.com.<br />
Galileo Galilei kísérletéhez<br />
ld. Tommaso Calore, Marco Cristofori<br />
honlapját: http://solidobidimensionale.blogspot.com;<br />
2008 augusztus.<br />
48
Change language